A filmmel kapcsolatban először is az tette magasra a mércét, hogy az ismeretségi körömben is mindenki elismerően beszélt róla, meg az összes fontosabb filmes oldalon is kedveli a közönség és a kritikusok is. (Nem mintha ez számítana is valamit: a kedvenc filmjeim között bitangul pocsék darabok is vannak, míg rengeteg kritikus-és közönségkedvenc filmtől a hideg rázogat.) Nem néztem utána, hogy miről szól, egy egyetemi kurzus miatt csak annyi volt előzetesen a fejemben, hogy figyeljek oda a kultúrák közötti kommunikációra. Hát, abból volt, nem is kevés. Az első nagy sokkot egyébként az jelentette, hogy Clint Eastwoodot a film poszterén simán egy öreg Bruce Willisnek néztem...
A sztori a midwesti Detroitban játszódik, ahol egy vén rasszista veterán fortyog a dühtől, ugyanis a feleségét is elvesztette, a gyerekei és unokái érzéketlenek és tiszteletlenek, és azok a mocskos vágottszeműek is odaköltöztek mellé a szomszédba. Walt Kowalski utálja a világot, de a világ is utálja őt, így egyetlen társa a Daisy nevű kutyája, és a helyi katolikus pap próbálna belé némi lelket önteni, ha hagyná.
Walt a tipikus amcsi fajgyűlölő nagypapát testesíti meg: becsmérli a fia nem benzinzabáló és nem hazai kocsiját, értetlenül és undorodva szemléli az ázsiai szomszédjait. A fordulópont akkor áll be, mikor különböző bűnbandáktól először véletlenül megmenti a szomszéd fiút, Thaót, majd szándékosan lép közbe egy másik helyzetbe, ahonnan a fiú nővérét, Sue-t menekíti ki. Ezután lehetősége van jobban megismerni a hmong származású szomszédjait, akiket először értetlenkedve és rosszallóan néz, aztán egyre inkább rájön, hogy emberségesebbek, mint a saját pénzsóvár családja. Különböző vicces és kifejezetten komor szituációkon keresztül kísérjük végig, hogy Walt hogyan fogadja családjává a kezdetben gyűlölt szomszédait, és hogyan jut ez el arra a szintre, amikor vérbosszút tervez a helyi hmong bűnbanda ellen.
A film tényleg jó volt, bár nem olyasmi, amit magamtól megnéznék, de azért örülök, hogy megtettem. Nem mindig kedvelem a társadalomkritikákat, főleg, ha nagyon sematikusak, ami Hollywoodban azért inkább gyakori, mint nem. Ez inkább volt egy szemléletes, érdekes, tanmeseszerű egyéni történet, mint valamiféle political agendát megtestesítő maszlag. Azért lehetett rajta érezni, hogy valaki "megírta"', nem minden helyzet volt életszerű (pl. a borbélynál Thao okítása kicsit mesterkélt komikum volt). A film erőssége az érdekes karakterek és a sajátos hangulatú setting (szeretem Detroitot, ez már az Only lovers left alive-nál is kiderült). Az egyetlen "kilógó" performansz a hmong fiút, Thaót alakító srác színészi játéka volt, ami szerintem kifejezetten esetlen volt a többiekéhez képest. Egy megnézést mindenképp megér, aki szereti Clint Eastwoodot (és nem bánja, hogy kétpercenként köpköd a vásznon), annak akár többet is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése