Számíthattok az éves filmösszegző poszt(ok)ra is nemsokára (már megírtam, csak még nem posztoltam), illetve a szokásos karácsonyi filmmaratonos bejegyzésre is, de úgy gondoltam, addig hozok egy olyan filmet, amiről érdemes külön beszélni. Az előző kultfilmes bejegyzéshez képest most éles váltást teszünk új irányba: ez úgy kultfilm, hogy közben aligha mondható mainstreamnek (=nem egy Pulp Fiction, Fight Club, Rocky Horror Picture Show meg hasonló kaliberű dolgok).
Kusturica
elég híres rendező, azonban nem ismertem tőle ezt a filmet, és teljesen random
akadtam rá a filmes társammal. Fantasy filmeket kerestünk, és valamiért a
toplistán ezen akadt meg a szemünk, mert benne volt, hogy „cigány”, és
általában a cigányokról szóló filmek elég humorosak tudnak lenni (elég, ha csak
Kusturica másik, mainstream módon is híres filmjére, a Macskajajra gondolunk).
Megnéztünk előtte egy trailert, meg egy Ederlezire összevágott zenevideót a
filmről, amiről azt hittük, hogy trailer. Ez kellően lefestette a film kissé
szürrealista, mágikus realista, álomszerű, valamint művészfilmes jellegét.
Alapvetően
én gyűlölöm a művészfilmeket, ki merem jelenteni, hogy a Spencerből (2021)
megnézett fél óra volt nekem talán ennek az évnek a filmes mélypontja. Mégis ez
a retro cigányos művészfilm lekötött és különböző módokon szórakoztatott.
Elég nehéz
fellelni magát a filmet. Fent van videómegosztókon eredeti nyelven, viszont
olyan helyen érdemes megnézni, ahol vagy online, vagy számítógépről be lehet
hozzá társítani egy srt feliratfájlt, így mi angol felirattal néztük. Nagyon
sokat adnak a filmhez az eredeti orgánumok, hangeffektek, cigány szavak, így
igazából csak ezt a verziót ajánlanám megnézésre, de amúgy sem szinkronizálták
le magyarra.
A történet egy
elég rusztikus arcberendezésű Parhan nevű cigánygyereket követ valahol
Jugoszláviában, azon belül nem tudom, pontosan hol. A filmben cigányul és kisebb
részben szerbhorvátul beszélnek, és nagyon szórakoztató olyan szavakat
felfedezni, mint diló, csávó, devla, dik. Persze tudtam, hogy a magyar szleng
egy része a cigányból származik, de azt nem, hogy ilyen sok.
Parhan a
nagyanyjával és a nagybátyjával él egy gettó cigánytelepen egy
könnyűszerkezetes „házban”. Alapvetően mindenki csak a mának él, szeretnek
zenélni és bulizni, sokat veszekednek, jellemző a mélyszegénység és a babona.
Perhan nagyanyja boszorkány, aki képes gyógyítani vagy átkozni, és a képessége
egy részét a fiú is örökölte. Ő kevésbé impresszív módon inkább fémtárgyakat,
pl konzervesdobozt vagy kanalakat táncoltat, vagy pulykákkal beszélget. A fiú
megismerkedik egy nagyon csinos lánnyal, Azrával, akivel egymásba szeretnek, és
Ederlezi napján (roma ünnep, Szent György napja) egymáséi lesznek. Perhan
nagyon szeretné feleségül venni a lányt, a lány anyja viszont sorozatosan
elutasítja (NEMHAGYAAK), nem hajlandó a csinos lányt egy nincstelen, katona
fattyának odaadni, aki kanalakkal szórakozik rendes pénzkeresés helyett (utóbbi
elég legit ok amúgy). A fiú sokat
gondolkozik, hogy hogyan bizonyítsa a rátermettségét, és végül adódik is rá
alkalom. A nagyanyja kisegíti a helyi menő csávót, aki egy Olaszba’
meggazdagodott mob boss, és Ahmednek hívják. Az öregasszony fizetségül azt kéri
Ahmedtől, hogy Perhan mozgássérült kishúgát, Danirát vigye el Ljubjanába a
kórházba, hogy gyógyítsák meg a lábát. Perhan úgy dönt, elkíséri őket, ami
kapóra jön, ugyanis ha szerez pénzt, tud bizonyítani Azra anyjának, aki talán
megenyhül, és odaadja végre a lányát.
Elolvastam
pár reddit topikot a filmmel kapcsolatban, ami csak megerősített benne, hogy ez
nem annyira egy mainstream elismertségű film. Az egyik topikban egy török
felhasználó arról ír, hogy a filmre mennyire jellemző a melodráma, és hogy ezt
mégsem olcsó módon tálalják, hanem a cigányok tényleg ennyire érzelmesen,
élet-halál módon reagálnak dolgokra. Ez nagyon igaz, van benne dráma bőven, de
azért temérdek humor is. Elég nehéz elkerülni a tényt, hogy vicces kinézetű
emberek, vicces kinézetű élőhelyen, egyfolytában a sárban gázolva, a pulykák
rudrudolásával meg libák gágogásával övezve élik az életüket. Ha falusi vagy és
ismersz személyesen pár cigányt, akkor konkrétan vannak olyan karakterek a
filmben, akiket te magad is láttál már. A fél családom egy romániai magyar
faluból származik, szóval bőven láttam már ilyen embereket, és élőben se
kevésbé mulattatóak.
A film
mindamellett, hogy drámai és vicces, elég erőteljesen művészfilm is. Nem olyan
hollywoodos történeti ív van, mint egy átlag filmben, hogy a szereplő elindul
egy veszteséges pozícióból, majd sok megpróbáltatás után elnyeri a királylány
kezét, meg a fele királyságot, sőt, inkább ennek az ellenkezője mutatkozik meg.
Elég sok elemnek kizárólag a hangulatkeltés meg a szimbolizmus a lényege, ez
mégsem irritáló, mert tényleg rohadt sok a humor és a dráma is. Ha minden
művészfilm ilyen lenne, hogy az öncélű furcsaság mellett legalább ad valamit,
amin nevetni vagy sírni lehetne, akkor szeretném a művészfilmeket.
Volt
egyébként még mondanivalója is a filmnek, mégsem nevezném elfogult módon trú
maszterpísznek, meg isten tudja milyen mély értelmű, gyönyörű alkotásnak.
Szerintem ahhoz túl sok volt a humor, és túl kevés az agyalás, hogy ennyire
felértékeljük ezt a filmet, de tudom, hogy a Kusturica-fanok most rám szórnának
egy cigány átkot, amiért ezt mondom. A film mondanivalója pedig az volt, hogy „ha
már senkiben és semmiben sem bízol, akkor Isten hátat fordít neked és megbüntet
téged”. (Ezt nem érzem örökérvényű igazságnak, hacsaknem elmegyünk kicsit
ezoterikusabb irányba, és azt mondjuk, hogy ha jóhiszemű vagy, jó dolgok
történnek veled, de ha mindig rosszat feltételezel, akkor meg rosszak.)
Megadnám az öt csillagot ennek a filmnek, de nem azért, mert fú de deep,
örökérvényű igazságot mond, hanem mert élvezhető.
Ami a szociális ábrázolást illeti a filmben: szerintem ma már nem lehetne ilyen filmet leforgatni. Az most mindegy, hogy naturálisan a valós körülményeit, viselkedését mutatja be a 80-as évekbeli jugoszláv cigányoknak, ha ez a film most jönne ki, akkor a filmrendezőt keresztre feszítenék rasszizmusért és negatív reprezentációért, a stúdiót vagy a streaming platformot bojkottálnák, a change.org-on meg többszázezer aláírást szerezne egy olyan petíció, ami a romák pozitív reprezentációját követelné a médiában. Örülök, hogy ez a film ott, akkor megszületett, mert ma már nem lehetne ilyet csinálni.
A filmben az egyik legérdekesebb rész, mikor
Perhan elmegy Ahmeddel Olaszországba, és kiderül, hogy az ottani cigányok
lopással, betöréssel, szervezett kéregetéssel, striheltetéssel, emberkereskedelemmel
szerzik a kenyerüket. Elég könnyű ezt egysíkúan elítélni, viszont ez a film
nagyon erősen rámutat ennek a káros viselkedésnek a kulturális vetületére. Egy
olyan kultúrában, ahol nincs jövőkoncepció, nem számít semmi a bulin és a
szexen, az itt és moston kívül, csak annyi a lényeg, hogy minél könnyebben és
gyorsabban lehessen javakhoz jutni, de lehetőleg ne kelljen érte megdolgozni,
és mindenki egyöntetűen mélyszegénységben él, a gazdagabbak pedig ugyanúgy
csalással, lopással jutottak hozzá a javaikhoz, elég kikövezett az emberek
útja. Tehát nem arról van feltétlenül szó, hogy a cigányok gonoszabbak vagy
rosszabbak lennének emberileg, kvalitásilag, hanem hogy a kultúrájuk kibaszott
toxikus, gúzsba kötő, és újratermeli saját magát azóta, hogy eljöttek Indiából
a 8-10. század között. Ebből pedig sok esély kijutni nincs, mert nincs meg
hozzá a belátás, hogy ez nem túl jó. Ha normálisnak tekinted ezt az életmódot,
akkor nem kezdesz el azon gondolkodni, hogy lehetne más életet élni, vagy hogy
erkölcstelen link alak vagy, mint amilyennek a többségi társadalom lát.
Összességében
marha jó film volt, szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány
művészfilmet élveztem ennyire. Akinek a Macskajaj is már tetszett, de valami
kicsit komolyabbat nézne ugyanebben a témában, annak bátran ajánlom ezt a
filmet felirattal.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése