Kicsit hagyni akartam leülepedni ezt a filmet, hogy eltávolítsam magam tőle, és viszonylag pártatlan kritikát tudjak róla írni. A homoszexualitással és a vallással kapcsolatos dolgok alapvetően nagyon érdekelnek, és ebben a filmben találkozott ez a kettő. Viszont nagyon nehéz valamiről úgy elfogulatlanul beszélni, ha van az embernek egy erős véleménye a témával kapcsolatban... nézzük, miért is.
Michael egy melegjogi aktivista, aki kezdetben szerkesztőként dolgozik egy meleg tematikájú amerikai magazinnál, majd amikor az élettársával, Benettel kiköltözik vidékre, elkezdi a saját meleg magazinját. Egy projektjéhez elkezdi járni Amerikát, és dokumentumszagú interjúkat készíteni a meleg fiatalsággal, mígnem belebotlik egy érdekes helyzetbe, és elgondolkozik rajta, a kereszténység és a homoszexualitás hogyan fér össze. Míg melegjogi aktivistaként kötelességének érzi, hogy az elfogadást és melegek társadalmi jelenlétét erősítse, megérinti Isten gondolata, és egyre inkább kényelmetlenül érzi magát a nyíltan meleg életmódjában. Elkezdi gyötörni a gondolat, hogy nem a helyes úton jár, és elhidegül a kedvesétől, Benettől. Először egy mormon templomba látogat el, aztán összeismerkedik egy buddhista fiúval, végül a fundamentalista kereszténységnél lyukad ki...
James Francót még sosem láttam semmilyen szerepben, de sokat hallottam már róla. Kinézetre leginkább egy elhanyagolt, dehidratált füvesként tudnám jellemezni, aki konstans másnapos, és mexikóinak készült, aztán sápadtarcú lett belőle. Ez azért gonosz vélemény, mert elég jó arcberendezkedése van, amolyan falusi helyes fiú, és ráadásul még színészkedni is tud. Annyira kényelmetlen végignézni az évődését a szexuális identitásával, és hogy mennyire belelovallja magát a vallásba, hogy fűű, ehhez tehetség kellett.
Ami a történetet illeti - spoiler alert - én nem tudtam, hogy tulajdonképpen mit is nézek. Egy apró lehetőséget meghagytam a történetnek, hogy esetleg hittérítős gay conversion therapy lesz, de nem gondoltam, hogy TÉNYLEG az lesz. Szerintem nagyon káros azt az eszmét közvetíteni, hogy az ember puszta akarattal meg tudja választani és változtatni a saját szexuális orientiációját, mert mint ahogy a filmen is láthattuk, ez öngyűlölethez, felesleges bűntudathoz és az olyan emberektől való elidegenedéshez vezet, akik úgy kedvelnek minket, amilyenek valójában vagyunk, és nem akarnak megváltoztatni. Ami engem illet, sosem fogom véka alá rejteni azt a véleményemet, hogy a vallás, ebben az esetben a fundi kereszténység semmire se szolgálhat megoldásul. Inkább csak problémát generált ott, ahol valójában nem is volt: a homoszexualitás az nem egy gond, hanem egy állapot. Ha azt tanítjuk valakinek, hogy halála után az öröklétben a kénköves pokolban fog égni amiatt, hogy homoszexuális, akkor megkeserítjük vele az életét és megrongáljuk az önképét, potenciálisan az öngyilkosság gondolata felé sodorjuk. Michael belekényszerítette magát egy olyan élethelyzetbe, ami nem lett volna kötelező, és ami abszolút nem jött neki természetesen, csak hogy megfeleljen egy képzelt istennek.
Az abszolút ironikus egyébként mindebben az, hogy a film elején ő maga is nyíltan utálta az ilyesfajta gondolkodásmódot, elvetette a fundi kereszténységet, és harcolt azért, hogy az emberek ne így gondolkozzanak, mint ahogy aztán ő a nagy pálfordulása után... Annak külön megnézném a pszichológiáját, hogy mi okozza, hogy valaki liberális, progresszív, szekuláris értékeit feladva fundamentalista keresztény prédikátor legyen, de szerintem sokkal-sokkal kevesebbszer fordul elő, mint fordítva. Persze károsnak tartom az ilyen eszméket, de nem gondolnám, hogy üldözni kéne az ilyen filmeket, még akkor is, ha egy-két Bible Beltben élő szülő vagy nagyszülő tanító célzattal a vasárnapi templomjárás után levetíti a látens meleg gyerekének, unokájának. Ha van jogunk homoszexualitásról és coming outról szóló filmeket csinálni, akkor legyen jogunk filmet csinálni az érem másik oldaláról is. A témáról mindenképpen fontos beszélni, hiszen úgy tűnik, még mindig releváns, főleg vallásos körökben.
A film pozitívumainak számlájára írható egyébként, hogy még így is próbál semleges maradni. Nem meri nyíltan kimondani, hogy Michael megtérése a helyes út, vagy hogy mindenkinek ezt kell tennie. Én valójában hiszek benne, hogy ha valaki kényelmetlenül érzi magát a saját életstílusában, személyiségében, akkor azt kell tennie, amitől jobban és autentikusabban érzi magát. Ha ez azt jelenti, hogy inkább cölibátust fogad, vagy nem eszik több húst, vagy ilyesmi, akkor hadd legyen meg rá a joga, még akkor is, ha én személy szerint nem tennék ilyesmit soha. (Pont azért tartunk ott, ahol, mert mindig igyekszünk egyfajta objektív moralitást kialakítani, és őrködni afelett, hogy mások illeszkedjenek a mi világképünkhöz. Ez bullshit.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése