Idén még a szokásosnál is kevésbé lehetett a családot rávenni a filmezésre, így csak pár filmet tekintettünk meg. Érdekes módon az idei válogatásnál valahogy pont igényesebb alkotásokat fogtunk ki, így erre a pár filmre nemigen lehet panaszom. Jöjjön hát a szokásos karácsonyi családdal megnézős lista.
Another round / Még egy kört mindenkinek! (2020)
A film egyszerre humoros és szomorú is. Nyilván a kísérlet a
kezdeti sikerek után megmutatja a negatív oldalát is, és a film nem spórolja ki
a részleteket. Van sok vicces jelenet, de elég sok dráma és művészfilmesen
vontatott közeli snittek a főszereplő arcáról is. Mikkelsen zseniális színész,
nagyon átjönnek róla az érzelmek, és a szemet is jó rajta legeltetni. 56 éves,
de simán néz ki olyan jól, mint az amerikai kortársai (pl. Pitt, Depp és
Cruise).
Kicsit a téma és a megvalósítás tekintetében is a Beach Bum
jutott eszembe, ahol a főszereplő mindig be volt mindenezve, és mégis pozitív
volt a film alaphangulata és lezárása is. Ha ezt nem tekinti negatívumnak az
ember, akkor az egyetlen rossz pont a vontatottság volt. Közel két órás volt a
film, és én minden filmről azt gondolom egyébként, hogy másfélben is el lehet
mondani a történetét, hát ez itt is igaz volt. Mégsem haragudtam különösen erre
a filmre, szórakoztató volt, de egyben tanulságos is.
The Shape of Water / A víz érintése (2017)
Tudtam, hogy ez egy hit or miss lesz a családban, mégis
kíváncsi voltam rá. Unásig ismertem már a párszavas alapsztorit, hogy „csaj
összejön a tengeriszörnnyel”, de nem tudtam, ezen kívül mit kell elképzelni.
Kétségtelenül érdekes film volt, de korlátozottabb fantáziájú, földhözragadtabb
embereknek, akik mondjuk a fantasyvel sincsenek jóban, biztos nem ajánlanám.
Egy Eliza nevű néma, kicsit furcsa lány történetét követjük
végig, aki egy titkos amerikai kutatóbázison dolgozik valamikor az 50-es
években takarítóként. Ide hoznak be egy intelligensnek tűnő, vízi humanoid
élőlényt, akivel Eliza valamiért elsőre klikkel és elkezd vele barátkozni.
Vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Hasonló témát
feszeget, mint a Splice, csak sokkal igényesebb lett a kivitelezése és kevésbé
sci-fi, viszont undorkodás meg naturalizmzus van benne bőven. Azt gondolom,
hogy nem azért nyert el ennyi díjat, mert zseniális műremek volt, hanem mert
kipipálta mindazokat a szélsőbal beszédtémákat, amiket manapság Amerikában
divatos unásig emlegetni. Volt benne rasszizmus, homofóbia, az ismeretlen
dolgok elítélése, pszichopata és nárcisztikus főnökúr, fogyatékossággal élő
főszereplő, satöbbi. Mindezek olyan arányban voltak vegyítve és ismételgetve,
hogy számomra világosan látszott, ez a film specifikusan az amerikai woke
kultúrának és kultúrában készült.
Őszintén remélem, hogy csak én sejtek egy elég sötét,
disztópikus jövőt ezzel a kultúrával kapcsolatban, de nekem igazából nem
tetszett, hogy a fajok közötti erotikát valami nemes, fogyatékosságon átívelő
dolognak mutatta be. Azt gondolom, innen lejjebb már csak az lenne, ha tíz év
múlva remake-elnék a Lolitát, és Humbert lenne benne az a pozitív hős, aki
felszabadítja Lolitát szexuálisan egyfajta coming of age
személyiségfejlődésként. Érdekes volt, de sok volt benne az öncélú szexualitás,
aminek semmi jelentősége nem volt a film cselekménye tekintetében. Egyszer
nézős.
Little Women / Kisasszonyok (2019)
Minden karácsonykor próbálok olyan figyelmes lenni, hogy
olyan műfajokat is beválasztok a repertoárba, amelyeket magamtól nem
feltétlenül néznék, ilyen volt ez is: kosztümös film.
Még azt is elég nehéz megfogalmazni, hogy miről szólt,
annyira darabos volt az időben és a cselekményben ugrálás miatt. Jo (Saoirse
Ronan) egy feltörekvő író a 19. századi Amerikában, ahol a nőknek elég nehéz a
sorsa, és csak akkor tudnak megélni, ha megfelelő férjet választanak maguknak.
Jónak van három lánytestvére, így a házat egyfolytában a csacsogás, játszás,
vitázás, szociális események teszik mozgalmassá és zajossá. A szomszédban lakik
Laurie (Timothée Chalamet), a szép arcú, kákabélű nemes fiú, aki a lányok közül
kettővel is jóban van, főszereplőnk fókusza azonban az írás általi egzisztencia
megteremtése.
Megint csak hasonló érzéseim vannak, mint A víz érintésével
kapcsolatban: feminista témájú woke film, aminek mindössze annyi a
mondanivalója, hogy „de szar volt régen a nőknek”. Engem egyáltalán nem kötött
le, a lányok harsogása idegesített, a film fele alatt mással foglalkoztam, de
mikor megfeszítetten figyeltem, akkor se értettem jobban, hogy akkor most mi is
van. Tulajdonképp úgy fejeztem be a filmet, hogy azt se tudtam, a film nagy
része valós történés volt, vagy a főszereplő által írt könyv cselekménye…
Az egyetlen igazán pozitív, amit el tudnék mondani, hogy
húzónevek voltak a filmben (Ronan, Chalamet, Watson), és jól is játszottak, meg
vizuálisan is szép volt. Egyébként nem éreztem érdemesnek még egy megnézésre se.
Kosztümös kategóriában bőven vannak sokkal jobbak is. Szerintem, ha az ember
random felüt egy Keira Knightley főszereplésű period dramát, már esélyesen
jobbat fog nézni, mint ez.
The Unholy / Gonosz csoda (2021)
Idén jött ki ez a horror, aminek felkeltette a trailere a
figyelmünket a moziban, mikor még jártunk. Szokásos vallási felhangokkal
rendelkező démonos horror.
Egy fiatal süketnéma lány csodával határos módon elkezd
beszélni, miután Mária meghallgatja az imáit. Alice ráadásul másokat is meg tud
gyógyítani, amennyiben elfogadják Máriát és odaígérik a lelküket. A kellemetlen
meglepi viszont az, hogy nem arról a Máriáról van szó, aki Jézus anyja a
Bibliában, hanem valami teljesen más entitásról.
Igazából ezt a filmet azzal a tudattal töltöttem le, hogy valószínűleg
zs-kategóriás igénytelen horror lesz, és ahhoz képest pozitív csalódás ért. Nem
volt se egy Grave Encounters, se egy Nun, szóval gagyi film kategóriához képest
kifejezetten jó volt. De hát nem volt egy Sinister se, szóval a jó horrorfilm
kategóriához meg sajnos nem ért fel.
Olyan érzésem volt végig, mintha egy kaliforniai
filmszakosnak nézném a diplomamunkáját, vagy valami feltörekvő rendező
netflixes filmjét. Alacsony volt a költségvetés, ami miatt kifejezetten retek
és minőségtelen, komolyan vehetetlen lett a CGI és a special effektek. A
színészek viszont kifejezetten kiválóak, hitelesek voltak, és én nagyon
szeretem a türhő, cigizős-ivós, jellemtelen antihősöket is, a főszereplők
egyike pedig ilyen volt. Alapvetően egész élvezhető volt, kompakt hosszal, ami
nekem nagyon fontos. Klisés? Hát persze, de ha valaki bírja ezt a
démonos-megszállós vonalat (Constantine, A rítus, Conjuring-univerzum filmje,
bármi, amit a Vicious Brothers csinál), akkor megmondom őszintén, vannak ettől
sokkal retkebb filmek is. Egy megnézésre kifejezetten jó volt, ha gimiben jött
volna ki ez a film, simán barátokkal megnézős kategória lett volna.
The Night House / Éjszaka a házban (2020)
Nem gondoltam volna, hogy filmek tekintetében egy
gyöngyszemmel fogom zárni az idei évet, főleg miután az előző posztban azt is
leírtam, hogy nem volt egy jó (filmes) év az idei.
Ez egy zseniális, kicsit elvont, allegorikus horror, amiben
paranormális beütések vannak, de alapvetően mégse démonos/szellemes-ijesztgetős.
Elég erős felütéssel kezdünk: egy nőnek hirtelen, mindenféle
előjelek nélkül öngyilkos lett a férje egy olyan fegyverrel, aminek a
meglétéről a nő nem is tudott. Miután megtörténik a temetés, szinte azonnal
elkezd paranormális cselekményeket észlelni a házban, és arra is rájön, hogy a
férjének valószínűleg kettős élete volt, és nem az volt, akinek hitte őt.
Fényképeket talál a telefonján más, hozzá hasonló nőkről, valamint felfedezi,
hogy az erdő túloldalán a saját házuk tükörképére felhúzott egy másik házat a
férje.
A filmben az a zseniális, hogy nem klisés sem a történet,
sem a főszereplő karakter. Érzelmileg számomra szokatlan válaszreakciói vannak
a gyászra, ami érdekessé teszi őt is meg a sztorit is. A másik, ami még sokkal érdekfeszítőbb, az a
történetvezetés és a szimbolika. Fogalmad sincs a filmnek egészen a végéig,
hogy miről is van szó, vagyis éppen csak sejtegeted az utolsó negyedben, hogy
itt komolyabb jelentésrétegek vannak, mint ami elsőnek mutatkozott. Nem lövöm
le a poént, mert nagyon érdemes megnézni a filmet annak, aki szereti ezt a
műfajt (gondolkodós thriller/horror), de bravúros a feltárás a végén. A kicsit
lassabb észjárásúaknak beletelhet egy kis gondolkodásba az értelmezés, viszont
nekem sem villám az agyam, mégis lejött, hogy miről van szó (főleg azért, mert
sok olyan filmet láttam, ami felépítésében vagy a csavar tekintetében hasonlóan
elvont). Aki az Eredeten nőtt fel és éli a művészfilmek szimbolikáját például,
annak világos lesz már a második felétől a sztori.
Az ijesztőfaktor is összetett: felszínen persze ott vannak a
szokásos paranormális közhelyek, de a második felétől kiderül, hogy itt valami
sokkal mélyebb dologról van szó, és számomra a témaválasztás sokkal ijesztőbb
volt, mint hogy esetlegesen egy szellemmel van dolgunk.
Én nagyon élveztem, végig lekötött, és ez tipikusan az az
eset, mikor a trailer nem árulja el az egész filmet, amiért hálás vagyok. Aki
pusztán szellemes ijesztgetésre vágyik, szerintem az sem feltétlenül fog
csalódni, de aki valami innovatív, indie jellegű, egzisztenciálisan félelmetes
filmet szeretne, annak tökéletes választás. Nem szinkronizálták le ugyan
magyarra, de aki nem zárja ki a feliratos filmeket, annak érdemes megnézni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése