Nagyon érdekes erről a filmről telefonon beszámolót írnom (nem funkcionál most a gépem), de amit meg kell tenni, azt meg kell tenni. 2012 óta vártam a Covenantre, az előző Prometheus óta, és félúton módosítottak a terveken. Először ugyebár úgy hírlett, hogy a következő Alient Neil Blomkamp fogja rendezni, és Ridley Scott „csak” producer lesz. Így a soron következő film az Alien 3. vagy 4. filmje utáni folytatás lett volna, ami nem kapcsolódik a Prometheushoz. Aztán meggondolták magukat, Scott bácsi eldöntötte, hogy övé lesz a következő film, viszont Prometheus is lesz meg Alien is egyben, mégpedig úgy, hogy elemeiben ízig-vérig alienes lesz, a Prometheusnak meg kvázi második része. Én ennek nagyon örültem, aki olvasta anno a posztomat Blomkampről, az tudja, hogy őt nem kedvelem rendezőként. Szóval egy olyan filmmel állunk szemben, amelyik szinte „beerőlteti” az Alien téglafalába a 2012-es Prometheust, mert egyszerre mindkettő, akár tetszett valakinek az előző film, akár nem.
Hát, elöljáróban annyit, hogy ez a film sem fog mindenkinek tetszeni kettős volta ellenére sem. Nagyon nehéz erről spoiler nélkül beszélni... De nézzük, lehet-e.
A Covenant nevű gyarmatosító, terraformáló hajó elindul, hogy letelepedjen egy szimpatikusnak tűnő bolygón. Már szépen kiszámítottak mindent, felkészültek és hiberálomba rakták a legénységet meg a 2000 telepest, amikor beüt a ménkű, és egy űrviharban meghibásodik a hajó kihúzott vitorlája. A katasztrófa következtében meghal 47 telepes, a kapitány, és felébred a legénység, mert helyre kell állítani a hajót. A dolgokat eddig egy Walter nevű szintetikus személy (akit megnézhettek a www.meetwalter.com oldalon) irányítja a hajón, és érezzük rajta, hogy nem egy Davidről van szó. Engedelmes, szolgálatkész és professzionális, nem ártana az embereknek. A másodtiszt kénytelen átvenni a kapitány helyét, és senki nem bízik benne. Mélyen megrázta őket a trauma, a legénység egyik tagjának, Danielsnek a férje veszett oda a kapitánnyal. A hajó megjavítása után jön az Alien-filmek és úgy általában a sci-fik baljós és kiszámítható része: a javítás közben Tennessee, aki a vitorla kihúzásán dolgozik, befog egy adást a sisakjában. Az adás természetesen egy nagyon jól lakható, gyarmatosításra álomszerűen ideális, eddig teljesen észrevétlen helyről jön. Az új kapitány nyomás alá kerül, és amellett dönt, hogy az eredeti úticél helyett kipróbálják ezt a másik, nagyon jónak tűnő bolygót. Innen bizonyos szinten már kiszámítható, hogy mi történik, bizonyos szinten meg kifejezés nincs rá, hogy mennyire nem.
A bolygón termesztett búzát találnak, majd elkalandozva ketten spórákat lélegeznek be, és elszabadul a pokol.
Az egész filmet a Prometheusban megismert Davidre és a személyiségére, illetve a Walterrel való kontrasztjára húzta fel Scott bácsi. David már nemcsak egy elemi kíváncsisággal rendelkező mizantróp android, hanem egy nettó pszichopata, aki übermenschnek képzeli magát, káros nézeteit pedig vidáman kamatoztatja ezen a bolygón, ahol már csak hullák tengere tarkítja a felszínt a növényeken kívül. Aki Shawt várta a második Prometheusban, annak csalódnia kell, nincs benne. Többnyire az egész film arról szól, hová jut a mesterséges intelligencia, ha megadjuk neki a lehetőséget, hogy teljesen emberi legyen: az eredmény katasztrofális.
Amellett, hogy a film rettenetesen sötét és tele van sokkolóan undorító jelenetekkel, Scott szokásos vallásfilozófiája megint megrengeti egy kicsit az ember lelkivilágát, ha nincs erre felkészülve két vérhányás meg testből való kirobbanás között. Kijöttem tegnap a moziból, és teljesen le voltam taglózva, annyira tömény volt az élmény, hogy az már gyomorforgató. Minden korábbinál erősebben jön elő a teremtés csodájának elemezgetése, ehhez társul egyfajta „ki a felsőbbrendű faj, a teremtő, vagy a tőle előrehaladottabb teremtmény?” agyalás, mindez valami patologikusan elbaszott módon. Voltak benne olyan részek is, amelyekre szerintem Scott csak azért vállalkozott, hogy botrányos gifek legyenek belőle soktízezerszer reblogolva a tumblren a fandom által. Többek között két csókjelenet vágta ki bennem a biztosítékot, mindkettőnek részese volt David, úgyhogy mikor arról beszélek, hogy Scott ráhúzta a filmet, akkor komolyan mondom.
Egyelőre még nagyon friss az élmény, és még nagyon sokszor át kell rágni. Amikor az ember szívéhez növesztenek egy karaktert, aztán kifordítják a végtelenségig, az mindig nehéz dolog... Aki szereti az ijesztő és undorító dolgokat, az nézze meg, aki utálta Davidet, az ezután még jobban fogja... :D A hangszerelés, a látvány egy része, bizonyos történeti elemek konkrétan a Scott által rendezett első Alienre hajaznak, a hasonlóság nagyon egyértelműen szándékos. 18 alatt nem ajánlott, for the faint hearted or squeamish - még 18 felett se.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése