Chris és Rose már néhány hónapja járnak, mikor Rose úgy dönt, hogy hazaviszi a szüleihez Christ bemutatni. Csakhogy Chris fekete, Rose meg fehér, mint a hó. Rose családja egy elit, modern vidéki házban lakik, jómódúak, értelmiségiek, és persze próbálják magukat jófejnek mutatni, csakhogy hamar kibújik a szög a zsákból: furán érinti őket, hogy Chris fekete. A családnak csak fekete cselédjei vannak, akik ráadásul mind nagyon furcsán viselkednek. Ahogy a hétvégén egyre inkább telik az idő, Chris kezdi sejteni, hogy valami nagyon nincs rendben. A családi vendégek mind mintha valami fura összeesküvés tagjai lennének, senki sem viselkedik természetesen, és a legtöbben valahogy szóba hozzák Chris bőrszínét. A nyugtalan légkör és a kellemetlen kommentárok mellett van még valami, ami felzaklatja Christ: egyik éjszaka Missy, Rose pszichiáter anyja kérés nélkül hipnotizálja őt, ami az egyik legdöbbenetesebb és legérdekesebb rész a filmben.
A film háromnegyedéig csak információmorzsákat kapunk arról, hogy mégis miről lehet szó, de nem tudjuk el sem képzelni a végkifejletet. Az én várakozásaimat felülmúlta a film olyan tekintetben, hogy nem volt könnyű kitalálni a végét, és végig fenntartott egy nagyon kényelmetlen feszültséget. Én ezt horrornak nem nevezném (csak egy-két undi rész volt a végén), inkább pszichotriller, de annak pazar. Nagyon érdekes volt az egész háttérsztori, bár nem gondolom, hogy valószerű (az orvostudomány szerintem nem teszi lehetővé a film történeti hátterét). Viszont minden ilyen vízió mögött legalább egy morzsányi valóság van - a közeljövőben valamikor Teal Swan könyvéről is írni fogok, akinek a valós, Utah-ban leélt múltjában simán vannak olyan morbid dolgok, mint ebben a filmben. Mindenesetre egy nagyon kellemes meglepetés volt ez az alkotás, végig fenntartotta a figyelmet és a feszültséget, és nem volt klisés se a téma, se a befejezés.
Külön pluszpont a párt alakító színészeknek, mert nagyon hitelesen alakították a szerepüket. A hipnotizálós részek hihetetlenül ijesztőek voltak (és nem az olcsó, jump scare-es módon), főleg, ha az ember hozzákapcsolja, amit egyébként is tud mondjuk az alvásparalízisről, bénulásról... Nekem nagyon tetszett ez a film, örültem, hogy ezzel búcsúztattam az óévet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése