Ez volt a legeslegutolsó alkalom, hogy bármi hitelt is adtam volna a kritikusoknak a filmek minőségét illetően. Az, hogy egy csapat eltartott kisujjú fizetett sznob a saját ízlésének megfelelően filmművészeti remeknek ítél egy alkotást, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a film érdekes, jó karakterei vannak, ad bármit is az alaptörténet, vagy sajátos hangulata van. Egyszerűen a kritikusok értékelései függetlenek attól, hogy egy film jó-e, vagy tűzre való igénytelen összefércelt zagyva szarság, ami elvesz az ember drága életéből egy-két órát, plusz azt az időt, amit azzal tölt, hogy negatív érzéseket táplál valami iránt, amit nem lett volna muszáj megnéznie, de embertársi kötelességének érzi, hogy értékelje mások számára is. Ez egy hosszú mondat lett, de érteni lehet a lényeget.
Na szóval, It follows. A kritikusok által 96%-ra, a közönség által 65%-ra értékelt film a rottentomatoeson. Abba a 35%-ba tartozom a fentiek alapján sejthetően, akik nem értettek egyet a kritikusokkal. Miért nem? Mert ez a film egy semmi. Egy nulla. Van pár jellegtelen tinédzser, akik úgy múlatják az idejüket, mintha a szüleik minimum azért fizetnék őket, hogy egybegyűlve egy házban feküdjenek az ágyon és a kanapén. Jay, a 19 éves szőke lány végre talál egy neki tetsző srácot, akivel egy randi során megtörténik, aminek meg kell történnie. Igen ám, csak utána a srác elkábítja, lekötözi és elviszi egy lerobbant romhoz, ahol elmondja neki, hogy innentől kezdve valaki követni fogja és meg fogja ölni, hacsaknem szexszel át nem adja valaki másnak az átkot. Ez eddig totálisan vígjátékosan hangzik, de sajnos nem az. A csaj halálra rémülve konstatálja, hogy tényleg mindig valaki jön felé, és mások nem láthatják ezt, csak akin rajta volt vagy van épp az átok. A srác felszívódik, és kezdődik az agónia, hogy kitaláljon valamit az átok ellen való elmenekülésre.
Először is, álljunk meg egy pillanatra, és jó magyar ember módjára konstatáljuk az ijesztőségfaktort. Úgy gondolom, felekezettől és politikai hovatartozástól függetlenül magyarként nem sok dolog van, amitől megijednénk. (A természetfelettiben is csak pongyolán hiszünk, addig, míg segítséget remélünk tőle. Ezt mutatja, hogy a magyar ember általában csak néhányszor jár templomban: keresztelésekkor, mások és a saját esküvőjén, valaki halálakor és osztálykirándulásokon.) Ahhoz, hogy valami ijesztő legyen, minimum az a veszély kell, hogy még többet elvesznek az anyagi javainkból vagy szabadságunkból, mint eddig. Az amerikaiak viszont nem ilyenek. Nekik elég, ha valaki FELÉJÜK SÉTÁL, akit nem ismernek. Ők képesek arra egy HORRORFILMET felépíteni, hogy a főszereplő bárhova megy, egy gyanús, karikás szemű ember követi őket. Hadd ne mondjam, már maga az alaptörténet olyan iszonyatosan gyenge, mint vöröshagymában a proletáröntudat. Emellé jönnek még az elviselhető szintű tiniszínészek, akik valahogy egész értelmesek ahhoz képest, hogy mire lenne módjuk, de baromi színtelenek és unalmasak, olyanok mint egy pasztellblog a tumblren. A hangulat az egyetlen, ami ér valamit, de hiába, ha az alaptörténet és a karakterek langymeleg lábvíz. Nem tudok ezzel a filmmel mit kezdeni, borzasztóan kevés benne a kakaó, fájdalom volt nem is végignézni, hanem a végén konstatálni, hogy ennyi volt az egész. Aki ettől fél vagy megijed, azt mélyen tudom sajnálni, mert az idegrendszere nem bírna ki egy alsó középosztálybeli egyetem utáni álláskeresést Délkelet-Magyarországon.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése