Egy erős kezdés után a Hunger games széria második kötete sajnos az erősen kiszámítható kategóriába esett. A történet viszonylagos tömörsége ellenére sok esemény nem is történt, ráadásul teljesen átvezető jellegű volt a kezdet és a kirobbanó fontos események között. A könyv tetemes része arról szól, hogy győzelmet aratott párosunk partikra és interjúkra jár szépen kiöltözve, ahol saját bőrükön tapasztalják, hogy forradalmi hangulatot szítottak a kerületekben. Azután következik a Quarter Quell csavar, egy íróilag silány trükk arra, hogy visszahozzák a párt az arénába, ahol egyébként szinte semmi dolguk nincsen a védelmező szövetségéseik miatt. Egy-két meglepő dolgon kívül gyakorlatilag teljesen kiszámítható a sztori, magának Katnissnek is elég későn esnek le a dolgok, és akinek eddig nem volt szimpatikus, annak most kezd csak igazán irritálóvá válni a karaktere. :D Nem hinném, hogy a 12. kerületben vannak pszichológusok, de ha lennének, hát én elküldeném Katnisst, hogy kerüljön tisztába az érzéseivel. Minden karakteren bontanak ki egy kicsit, Gale még kívánatosabb, Katniss még zavarodottabb, Peeta még inkább erkölcsi bástya. Lassan elkezd twilightos szerelmi háromszöggé formálódni az érzelmi rész.
Hát, teljes mértékben lekötött, de ennek ellenére nem vagyok elragadtatva ettől a résztől. Ha valami érdekeset akart volna írni Suzan Collins, akkor megöli az egyik fiút és a másikat mondjuk berakja a forradalom ellen, míg Katniss a vállán viseli az egészet. Vagy rögtön elkezdődik a forradalom. Vagy akármi. De ez most egy erőteljes vihar előtti csendnek tűnt.
A film
Hát, meg kell hagyni, filmben élvezhetőbb a formátum, mint könyvben, mégpedig azért, mert arra vagyunk utalva, amit látunk. Filmben meg lehet tenni, hogy a forgatókönyvíró az események 70%-án átteker, vagy új szereplőket, jeleneteket csempész bele, esetleg teljesen kiforgat egy-egy jelenetet és máshogy mutatja be. Mostanra rájöttem, hogy mi a logika ebben: egyrészt újat akar mutatni azoknak is akik olvasták, másrészt olyan az egész, mintha egy történetet huszadszorra mesélnének újra szájról szájra, és minden mesélő valamit megmásít rajta. Néha a változtatások kellemesek és üdítőek, néha nagyon indokolatlanok és szembeköpik az eredetit. (Például mint az első részben a Mockingjay kitűző mögötti sztori. Aki nem olvasta a könyvet: mély jelentősége van annak, hogy a könyvben Katniss Madge-től, a polgármester lányától kapja ajándékba, akinek a nagynénje meghalt a Hunger gamesben. A filmben a feketepiacon kapja ajándékba a kitűzőt.) Egyébként most is, mint az első résznél, kicsit úgy éreztem, hogy egy-két dolgot mintha elbagatellizáltak volna. A film is elkap pár dolgot a könyv sajátos hangulatából, de közel sem hűen adaptálja azt. A Peacekeeperek és a bemutatókör az izzó ruhákkal nagyon ott volt a szeren, de például a Capitol parti és a film eleje... hiányérzetem volt. Ha lehet, még problémamentesebb volt az aréna, mint a könyvben. Az elsőt talán lehetetlen is überelni... Mindenesetre szórakoztatónak az volt, de az elsőhöz képest mind a film, mind a könyv gyengébb. A filmen kevésbé voltam frusztrált, mint a könyvön, egy adaptálóra kevesebb oka van az embernek felháborodni, mint az eredeti szerzőre. :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése