Azért beszélek erről, mert egyrészt érdekesnek tartom a különböző reakciókat és megközelítéseket, másrészt pedig a videó tökéléletes célszemélye vagyok 35-40 kg túlsúllyal.
Személy szerint én nem tudom, ki ez a lány, nem vagyok feliratkozva a csatornájára, nem halottam még róla soha ezelőtt. Amit ránézésre el tudok mondani, az az amit sokan emlegetnek is, hogy szinte cringeworthy módon hasonlítani akar a tőle sokkal híresebb és elismertebb nagy női youtuberre, Jenna Marblesra. A haját olyan módon állította be, a sminkjét úgy csinálta meg, mint Jenna, a hanghordozását, bevágásait és vicctípusait is utánozza, bár sokkal elnagyoltabb és feleannyira vicces. Meg ha már láttál valamit és annak az olcsó kínai változatát látod, akkor nagyon feltűnik a minőségkülönbség, ez itt is így van. A poénjai néha simán csak gyengék és nagyon erőltetettek.
Legelső poénos hozzászólása a kövérekkel kapcsolatban, hogy egy kövér elől nem is kéne elfutnia, elég elgyalogolnia, olyan lassúak a túlsúlyosak. Bár persze unalmas Social Justice Warriorként meg klisésként úgy kezdeni a mondatot, hogy "Nem minden...", de tényleg nem minden túlsúlyos ember van rossz kondiban. Vannak, akik gyors tempóban tudnak futni, el tudják kapni ezt az igénytelen Jenna Marbles-klónt... :D
Előhozza érvként, hogy a "fat shaming" azaz a kövérek megszégyenítése, lejáratása valójában nemlétező dolog, és hogy csak le kéne állni az evéssel. A mondat első felére annyival reagálnék, hogy aki kerekdedként járta ki az ovit és az általános iskolát, az tudja, hogy létezik kövérszégyenítés. Aki valaha használta már az internetet és látott már nem nádszálkarcsú emberek képei alatti kommenteket, az szintén tudja, hogy létezik. Tagadni ugyanúgy felesleges, mint a napsütést. A reneszánsz és barokk festészet óta nem vonzó kövérnek lenni, így akinek a korabeli szépségsztenderdektől nagyon eltérő alakja van, az óhatatlanul fog kapni negatív kommentárokat a súlyára. Ez jó dolog vagy rossz? Hát, ha a hatását nézzük, akkor azt kéne mondanom, hogy rossz, ugyanis egyrészt berakja egy negatív skatulyába az illetőt ("jaj kövér vagyok, ilyen vagyok, undorító vagyok"), másrészt elszigeteli a közösség többi tagjától (berakja abba a kasztba, amibe a külsőleg vagy valamilyen tekintetben hátrányos helyzetű emberek vannak). Tehát ahelyett, hogy az inzultálás hatására az illető venne egy szatyor salátát, répát, céklát és retket, valamint beiratkozna Rubint Réka aerobikóráira, mert önreflektált és látja, hogy mennyire rossz ez a helyzet, inkább elkönyveli magát javíthatatlannak és csődtömegnek, és "úgyismindegy" alapon eszik még egy kis csokit. Legalább is úgy gondolom, hogy az esetek túlnyomó többségében abszolút fordított hatásról van szó. Viszont akkor feltehetjük a kérdést, hogy ha valaki iránt felebaráti szeretettel aggódunk, és mondjuk látjuk, hogy jó néhány kilóval meghaladta az egészséges határt vagy a saját átlagsúlyát, akkor maradjunk csendben és ne szóljunk semmit? Hát, ezt nem tudom. Feltételezem, hogy sokaknak ezerszer rosszabbul esne, ha a saját anyukája, párja, gyermeke, barátja ülne le vele komolyan beszélgetni, úgy kezdve a felvetést, hogy "Figyelj, aggódom miattad..." vagy hasonlók. Lehet, hogy az első reakció a kövér személy részéről az lenne, hogy beismerné a problémát és elkezdene módszereket keresni a lefogyásra, viszont ha emiatt kezdi el, akkor valószínűleg pár hét után abba is fogja hagyni. A lefogyás sokkal inkább mentális dolog mint fizikai, és speckó tudatállapot kell hozzá, de erre esetleg kitérek a későbbiekben. Annyit még a mondat második felére, vagyis hogy "le kéne állni az evéssel", hogy az a módszer simán csak nem működik, és hosszútávon nagyobb károkat okoz. Nagy butaság koplalásra biztatni valakit, ugyanis a szervezet megtanul alkalmazkodni ahhoz, hogy a kis mennyiségeket is eltartalékolja, és ha az illető besokall és egyszerre sok ételt visz be nagy kiéhezés után, sokkal többet hízik vissza, mint amit leadott.
Nicole felhozza mintegy védekezésként, hogy nem azokhoz az emberekhez szól, akiknek valamilyen egészségügyi probléma miatt van túlsúlya. Először is, valljuk be, hogy ha ránézünk valakire és az illető kövér, akkor nem tudjuk ránézésre megállapítani az egészségügyi állapotát. Egyrészt lehetséges, hogy most adott le 15 kilót, lehetséges, hogy régóta küzd a súlyával, vagy hogy épp jojóeffektben van a koplalás miatt, és most pont ott tart, hogy többet szedett fel, mint amennyit lefogyott. Vagy éppen bizonyos hormonok nem működnek sztenderd módon a szervezetében, anyagcsereproblémái vannak, neadjisten Down kóros. Ha egy kövér ember háttal áll nekünk, csak annyit fogunk fel a helyzetéből, hogy nagydarab, de az okokat, és hogy mi játszódik le az illető fejében, nincs lehetőségünk megvizsgálni. Még ha az ember olyan kultúrában szocializálódott is, hogy bemegy a Walmartba és négyszer akkora emberek járkálnak családostul, mint ő, akkor sem állíthat örök érvényű igazságokat senki más egészségéről ránézésre. Persze, tekinthetjük a kövérséget vizuális környezetszennyezésnek, de ez megint csak relatív dolog. Volt olyan kor, amikor a fodrozódó háj volt vonzó, és olyan is, mikor a kiálló végtagízesülések és bordák. Sajnos a közösségi lét arról szól, hogy azokat az embereket is kénytelenek vagyunk elviselni, akiknek a jelenléte irritál, zavar minket.
Félig-meddig poénként azt is eldurrantja, hogy a kövér emberek a parkolókban külön helyet kapnak, mint a fogyatékkal élők, hogy ne kelljen annyit gyalogolni. Erről őszintén nem tudok semmit, de nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy Amerikában tényleg így van-e, és szívesen megnéznék pár forrást, ami alátámasztja ezt az információt.
A videó nagyrészt arra az elméletre épít, hogy a kövér ember nincsen tudatában annak, hogy mennyire egészségtelen, és hogy szív-és érrendszeri betegségek sorozatának növeli a kockázatát a túlsúlyával, ezáltal potenciálisan csökkenti az élete éveit. Ezzel kapcsolatban meg kell fogalmaznom a kétkedésemet: szerintem a legtöbb túlsúlyos ember igencsak tisztában van az egészségügyi kockázatokkal, hiszen élete során számtalanszor végighallgat műsorokat, reklámokat, orvosi szentbeszédeket, elolvas cikkeket, könyveket, amik imitt-amott az egészséges életmódról, táplálkozásról és az elhízás veszélyeiről szólnak. Ahhoz csukott szemmel kell élni egy barlangban áram nélkül, hogy az ember ne tudjon a túlsúly kockázatairól. Viszont, mint ahogy eddig is mondtam, ez önmagában nem elegendő motiváció a lefogyáshoz. Szívesen megtekintenék néhány tanulmányt arról is, hogy a cigarettásdobozokra nyomtatott ijesztgető állítások - miszerint a dohányosok korábban halnak, a dohányzás férfi potenciavesztést okozhat, a dohányzás sok százalékkal növeli a rák (főként tüdőrák) kockázatát - milyen módon befolyásolják a vásárlási szokásokat. Van egy olyan sejtésem, hogy vagy semennyire, vagy inkább növelik a fogyasztást. Sokkoló kijelentések vagy csak tényszerű tájékoztatás egy embert, akinek mondjuk függősége van vagy begyepesedett egy negatív szokásrendszerbe, nem fognak kihozni abból az állapotból, amiben benne van. Mint ahogy a dohányos tudja, hogy rossz cigizni, a kövér is tudja, hogy rossz kövérnek lenni. Mégis dohányos marad a dohányos, és kövér marad a kövér.
Negatív kritikát fogalmaz meg a #bodypositivity-vel azaz a test pozitivitással szemben is, amivel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. A testpozitivitás olyan szemlélet, miszerint fogadd el magad, ne a mérleg mondja meg az értékedet a világban és a magad szemében, szeresd magad kinézettől függetlenül. Egyrészt nagyon szép lenne, ha a dolog tényleg így működne, és az ember egy döntéssel képes lenne elérni, hogy pozitívan tekintsen magára, másrészt viszont itt a kövérellenes oldalnak adok valamennyire igazat abban, hogy bizonyos állapotokat nem feltétlenül kell elfogadni. Ha az embernek egészségügyi problémát okoz a kinézete (egyrészt mondjuk cukorbetegség-veszélyt, vagy magas vérnyomást, lábfájást, stb), akkor nem biztos, hogy célszerű arra biztatni, hogy fogadja el magát úgy, ahogy van. Ezzel kapcsolatban kicsit megoszlik a véleményem. Persze szeretnék igazat adni annak az állításnak, hogy ha te elfogadod magad és erővel ruházod fel magad, akkor kívülről is úgy tekintenek rád, mint egy erős, potens, vonzó személyre, de van az a szint, ahol a külső alapján rögtön ítéletet hoznak valakiről, és mondjuk lehetőséget sem kap bizonyítani, akármennyire potens úgy egyébként. Például ezért van az, hogy ha egy fogatlan, kócos, koszos hajléktalant beküld valaki munkára jelentkezni, akkor nem fogja megkapni az állást, ha viszont megfürdetik, megcsinálják a haját, fogát, felöltöztetik, akkor sokkal nagyobb esélye van elnyerni. Sajnos vagy épp szerencsére a társadalom elsőre külső alapján ítél, ráadásul ha ez még nem lenne elég, valamilyen furcsa oknál fogva az adott kultúrkör az ember személyes szexuális vonzalmának tárgyát is erőteljesen befolyásolja (erre talán még visszatérek valamikor, mert nagyon érdekesnek találom).
A Plus size kifejezést is mélyen aláássa és betegségekkel, rossz szokásokkal kapcsolja össze, holott ha mondjuk a plus size modellekre gondolunk, akkor jóérzésű átlagemberként megegyezhetünk abban, hogy egyrészt nem extrém a méretük a többségi társadalomhoz képest (ilyen nőket gyakrabban látunk, mint átlagos modelleket), másrészt a plus size-ot sok értelemben lehet használni. Nem várhatjuk el, hogy minden ember alávesse magát egy sztenderdnek, és beleférjen a nem plus size méretekbe. Mint ahogy eddig mondtam, a közösségi lét sajátossága, hogy azokkal is együtt kell élned, akik irritálnak, akiket nem kedvelsz, akik vizuálisan felháborítanak, akiknek nem értesz egyet az életmódjával, stb. Az emberi génkészlet csodája, hogy egyes emberek kék szeműek és szőkék, mások kreolok és barna szeműek, megint mások vörös hajúak és szeplősek. Ilyen a génekben hordozott testalkati hajlam is, amit bizonyos körülmények kihozhatnak vagy elnyomhatnak. Nem várhatod el, hogy csak neked tetsző emberek létezzenek.
Nicole felhoz egy személyes példát is azzal kapcsolatban, hogy a repülőtéren elé engedtek egy kövér családot, akik nem bírták a sorban állást, aztán golfautóval mentek el a repülőig séta helyett, és beültettek mellé egy kövér embert akinek a hája ráfolyt az ölére, mert nem fért el a saját székében. Na most, én egész biztos vagyok benne, hogy ezek a privilégiumok amerikai sajátosságok, és valóban nem tartom fairnek, hogy valakinek feleakkora ülésen kell utaznia egy nagydarab ember miatt. Erre viszont mondjuk ki kellene találni megoldásokat, például plus size üléseket az extrémen kövér utasoknak.
Azt is megemlíti, hogy azért ennyire bárdolatlan, mert ezt valójában mindenkinek a barátainak kellene megtennie. Hát, a barátság általánosan elfogadott definíciója szerint a barátaidat el kell fogadnod úgy, ahogy vannak. Még ha nem is értek ezzel egyet, vagy még ha úgy is gondolom, hogy esetleg ráfér valakire egy fejmosás, nem vagyok abban biztos, hogy "A" személy "B" személy súlyával kapcsolatos aggályait olyan módon kellene kifejezni, mint ahogy Nicole Arbour teszi ebben a videóban. Lehet, hogy van az a barátság, ami elbírja ezt, de szerintem a többség nem. Meg azt is gondolom, hogy az ember nem barátkozik olyanokkal, akik mondjuk zsigeri undort váltanak ki belőle, legalább is jó esetben és érdek nélkül nem.
Nicole azzal zárja a videóját, hogy "szeretlek bármitől függetlenül, de nagyon remélem hogy ez a nagy igazságbomba belerobban az arcodba, felszívódik a lelkedbe és eléri hogy egészségesebb akarsz lenni". Hát, mint ahogy korábban többször kifejtettem, ez nem így működik. Inzultáló és lejárató kommentárok nem fognak belső elhatározottságot létrehozni sokakban, hogy megváltoztassák az életmódjukat.
Összességében azt gondolom erről a videóról, hogy jó, hogy létezik. Egyrészt fontos egészségügyi problémára hívja fel a figyelmet - főleg Amerikában, ahol nagyon aktuális a téma -, másrészt vannak benne érdekes felvetések és poénba burkolt társadalom/és egyéni kritikák. Vitaindítónak nem utolsó és szerintem fontos is beszélni ezekről a dolgokról. A videó negatív oldala, hogy egyoldalúan közelíti meg a problémát és törődésnek álcázza a szarkasztikus humort, ami egyébként gyengécske, mint vöröshagymában a proletáröntudat. Az is feketepont, hogy a lány levette a kommentálást és értékelési lehetőséget a videójáról, amivel azt mutatja, hogy nem bír el azzal a reakcióáradattal, amit lényegében a saját trollkodása váltott ki. Ha valaki ilyen megosztó témájú videót csinál, akkor legalább álljon ki a saját véleménye mellett, és hagyja, hogy az emberek elmondhassák, hogy ők mit gondolnak. Ne bújjon el a kövek elől, ha ő maga ágyúval bombázza a célközönséget.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése