Úgy alakult, hogy lejött hozzám egy egész és két töredék napra az egyik legjobb barátom, és előre eltervezett módon filmet néztünk ipari mennyiségben. A tervezett lista nagyrészt olyan filmekből állt, amiket már láttam:
- Constantine (2005)
- Prince of Persia/ Perzsia hercege, az idő homokja (2010)
- V for Vendetta/ V mint vérbosszú (2005)
- Trainspotting (1996)
- Batman: The Dark Knight (2012)
Ebből egyedül a Trainspottingot és a Batman-filmet nem láttam, de az előbbitől azért ódzkodtam, mert régi és Tarantino stílusa vagy bejön vagy nem, míg utóbbitól azért, mert van egy ilyen rögeszmém, hogy nagy hagyományú filmeket csak akkor szabad nézni, ha láttam az előzőeket (és én még egy Batman, Pókember, James Bond, stb. filmet nem láttam). A Constantine-t alsó hangon minden héten megnézem, mert az az all time favorite listámon van (tényleg, kéne egy ilyen bejegyzés is), ahogy Legenda vagyok is, amit kb. kéthavonta nézek meg. Végül a listáról csak a Legendát és a V for Vendettát néztük meg, és más filmek kerültek a figyelmünkbe.
- Dream House/Álmok otthona (2011)
- Butterfly Effect/Pillangó-hatás (2004)
- After Earth/A Föld után (2013)
Kezdjük rövid szóhalmazzal azokról, amiket ismerek.
I am Legend/ Legenda vagyok (2007)
Will Smith főszereplésével egy olyan alternatív világban vagyunk, ahol egy vírus megölte vagy zombivá változtatta az emberiség szinte teljes létszámát. A főszereplő volt ezredes teljesen egyedül él New Yorkban a kutyájával, ahol az élővilág teljesen elvadította a betonrengeteget. Az ő élet-halál harcát és útkeresését követhetjük végig ebben a zseniális hangulatú, remek filmben – számomra all time favorite, ez az, amire én 10/10-et adok. (Még akkor is, ha előfordul benne logikátlanság.)
V for Vendetta/ V mint vérbosszú (2005)
Szintén egy fantasztikus filmről beszélünk, ami nagyon elhíresült (gondolom, azért is, mert az Anonymous felhasználja jelképként a film szimbolikáját). Alapvetően egy átgyurmázott 1984-szagú disztópiáról beszélünk, ahol a tekintélyuralmi rendszerek iskolapéldája valósul meg Angliában. Én azért tartom jónak ezt a filmet, mert én nagyon szeretem az ilyen szociális témájú dolgokat, és mindig érdekes számomra elgondolkozni olyan kérdéseken, mint hatalom, nép, bosszú, igazságszolgáltatás… Bár kedvenc filmemnek semmiképp nem mondanám, mert egész egyszerűen nem abban az élvezhető és fogyasztható formában van, amit én igénylek. Kedves barátom szerint a párt és a kancellár megjelenítése a filmben „el lett bagatellizálva, vásári, olcsó”. Ízlések és pofonok :D
10/8
Most pedig az „újdonságok”.
Dream House/Álmok otthona (2011)
A blogom alapvetően nagyon spoilerezős, még csak nem is figyelmeztetek rá… de mivel ennek a filmnek a fő csattanója a közepén van, így nem tudom, hogy beszéljek róla. Szóval van egy férfi, aki író és kinyugdíjazza magát, hogy az új házában több időt tölthessen a feleségével és a két kislányával. Minden rendben van egészen addig, míg ki nem derül, hogy a házban előzőleg szörnyű gyilkosságok történtek: egy férfi lemészárolta az egész családját. Innentől kezdve az események nagyon furcsa vonulatot kezdenek, aztán eljutnak ahhoz a ponthoz, mikor a főszereplő már nem tudja, ki is ő valójában.
Őszintén szólva vegyes érzelmeim vannak ezzel a filmmel kapcsolatban. Elég sokat vártam tőle a szereplőgárda miatt, és ezeket a reményeket valóra is váltotta. Azonban a komplex történetvezetésnek nálam kettő esélye van: vagy megértem elsőre és akkor képes vagyok élvezni a filmet, vagy pedig nem értem meg elsőre, és akkor puffogva nézem, mert nem tudom felfogni, hogy mi történik. Itt a második eset történt, és ennek ellenére mégsem tudom azt mondani, hogy nem tetszett a film, mert az ötlet, amire felfűzték a történetet, szerintem nagyon érdekes. 10/7-et mindenképp adnék neki, többször nézős, és talán még több is lehet belőle.
Butterfly Effect/Pillangó-hatás (2004)
Na most, ha eddig azt mondtam, hogy nálam kétesélyes a komplex történetvezetés, akkor most erre ráerősítek, mert bár szerintem ez a film nem a legkönnyebben emészthetők közül való, de egy különösen jó darab. A történet szerint van egy srác, aki kiskorától kezdve valamiféle furcsa amnéziától szenved, kimaradnak neki események. Naplót kezd el írni, hogy feljegyezzen mindent, és leellenőrizze magát, hogy mennyire emlékszik. Felnőve észreveszi, hogy a régi naplóiban amelyik emléket újra elolvassa, abba fizikailag vissza tud kerülni. A múltban meg tudja változtatni az eseményeket. Visszakerülve a jövőbe, a jelen pillanatáig a megváltozott múlt alapján megkapja az összes emléket, és mivel több életnyi emléket őriz meg, így túltöltődik az agya, és minden alkalommal vérző orral ébred. Több ikonikus esemény van az életében, ebből kettőnek a „megjavításán” dolgozik az egész filmen keresztül, hogy megmentse önmagát és a szeretteit. A film közben végig úgy tűnik, hogy bár egyszerűnek látszik a dolog (csak másképp kell cselekedni), mindig valami hiba csúszik az akcióba, és végzetes következményekkel jár a két esemény. Ez alapján elgondolkodtam, hogy esetlegesen a hatásoknak csak a milyensége változtatható meg a sorsában, a mértéke nem – magyarul a rosszat nem lehet kikerülni, csak másik rosszra cserélni. A film végén úgy tűnik, hogy az egész sztori alatt becsaptak minket, majd egy fordulattal visszaterelik a történetet az alapvágányra, kissé keserédesen, de pozitív mérleggel lezárják azt. Gondolkodós film… Nekem nagyon tetszett.(Főleg Ashton Kutcher *q*)
10/9
After Earth /A Föld után (2013)
Erről még frissen írok, mert világpremieren láttam a filmet a mai délutánon. A mozi alapvetően sokat alakít azon, hogy milyen élmény egy film, de most szerintem szigorú leszek, és megpróbálom a látványt némileg mellőzni. Ismét egy film, amiben Will Smith az egyik főszereplő, ráadásul a fiával együtt szerepel a vásznon. Téma terén sci-firől van szó. Mivel az emberiség lakhatatlanná tette a Földet, kénytelen volt áttelepedni egy másik bolygóra, ahol kicsit mások a viszonyok, ráadásul az idegenek rászabadítottak az emberekre rengeteg rusnya, vérszomjas szörnyet, hogy kissé megnehezítsék az életet. Ebben a világban van egy legendás tiszt, aki egy napon kapcsolatépítési céllal elviszi a fiát egy útra, azonban a dolgok nem pont a terv szerint alakulnak: kényszerleszállást hajtanak végre egy karanténnak és emberi lakhatásra alkalmatlannak minősített bolygón. Csak ők ketten élik túl az egész utat. A gépről letépődik a farka, amiben természetesen az egyetlen működőképes jeladó eszköz mellett egy szörny is volt… Mivel a parancsnoknak mindkét lába eltört, elküldi a fiát az ismeretlen bolygó halálos dzsungelébe a jeladóért a szabadon kószáló szörnyhöz, mert ez az egyetlen esélyük. Ez volt a történet közepesen kibontva.
Egy mondatban spontán így jellemeztem megnézés után:
„ El akarnak menekülni egy olyan helyről, ahová a saját gyökérségük miatt kerültek oda.”
Valójában tényleg erről van szó… a kényszerleszállást ugyanis egy aszteroida-vihar miatt hajtották végre. Halovány izzadságcsepp jelent meg megvető kifejezést magára öltő arcunk oldalán: komplex űrutazásra képes az emberiség, olyan a hajó, hogy kielemzi a bolygót leszállás előtt (lakhatásra alkalmatlan, 1-es kategóriájú, karantén, stb.), de egy aszteroida-vihart nem tud előre jelezni… ez a logikai bukfenc olyan magasra lőtte a labdát, hogy nem lehetett nem visszapasszolni.A történet egysíkú. Gyakorlatilag semmit nem fedek fel azzal, hogy elmondom, a film arról szól, hogy a srác elmegy a jeladóért, és közben mindenféle veszélyes kalandokat él át az ismeretlen, halálos bolygó dzsungelében. Csókolom.Látványra korrekt volt, a Will Smith hozta a tökéletes kőarcot, a fia fog még fejlődni, de nem rossz… Egyszer nézhetős, tűrhető, középszerű sci-fi.
10/6
- Constantine (2005)
- Prince of Persia/ Perzsia hercege, az idő homokja (2010)
- V for Vendetta/ V mint vérbosszú (2005)
- Trainspotting (1996)
- Batman: The Dark Knight (2012)
Ebből egyedül a Trainspottingot és a Batman-filmet nem láttam, de az előbbitől azért ódzkodtam, mert régi és Tarantino stílusa vagy bejön vagy nem, míg utóbbitól azért, mert van egy ilyen rögeszmém, hogy nagy hagyományú filmeket csak akkor szabad nézni, ha láttam az előzőeket (és én még egy Batman, Pókember, James Bond, stb. filmet nem láttam). A Constantine-t alsó hangon minden héten megnézem, mert az az all time favorite listámon van (tényleg, kéne egy ilyen bejegyzés is), ahogy Legenda vagyok is, amit kb. kéthavonta nézek meg. Végül a listáról csak a Legendát és a V for Vendettát néztük meg, és más filmek kerültek a figyelmünkbe.
- Dream House/Álmok otthona (2011)
- Butterfly Effect/Pillangó-hatás (2004)
- After Earth/A Föld után (2013)
Kezdjük rövid szóhalmazzal azokról, amiket ismerek.
I am Legend/ Legenda vagyok (2007)
Will Smith főszereplésével egy olyan alternatív világban vagyunk, ahol egy vírus megölte vagy zombivá változtatta az emberiség szinte teljes létszámát. A főszereplő volt ezredes teljesen egyedül él New Yorkban a kutyájával, ahol az élővilág teljesen elvadította a betonrengeteget. Az ő élet-halál harcát és útkeresését követhetjük végig ebben a zseniális hangulatú, remek filmben – számomra all time favorite, ez az, amire én 10/10-et adok. (Még akkor is, ha előfordul benne logikátlanság.)
V for Vendetta/ V mint vérbosszú (2005)
Szintén egy fantasztikus filmről beszélünk, ami nagyon elhíresült (gondolom, azért is, mert az Anonymous felhasználja jelképként a film szimbolikáját). Alapvetően egy átgyurmázott 1984-szagú disztópiáról beszélünk, ahol a tekintélyuralmi rendszerek iskolapéldája valósul meg Angliában. Én azért tartom jónak ezt a filmet, mert én nagyon szeretem az ilyen szociális témájú dolgokat, és mindig érdekes számomra elgondolkozni olyan kérdéseken, mint hatalom, nép, bosszú, igazságszolgáltatás… Bár kedvenc filmemnek semmiképp nem mondanám, mert egész egyszerűen nem abban az élvezhető és fogyasztható formában van, amit én igénylek. Kedves barátom szerint a párt és a kancellár megjelenítése a filmben „el lett bagatellizálva, vásári, olcsó”. Ízlések és pofonok :D
10/8
Most pedig az „újdonságok”.
Dream House/Álmok otthona (2011)
A blogom alapvetően nagyon spoilerezős, még csak nem is figyelmeztetek rá… de mivel ennek a filmnek a fő csattanója a közepén van, így nem tudom, hogy beszéljek róla. Szóval van egy férfi, aki író és kinyugdíjazza magát, hogy az új házában több időt tölthessen a feleségével és a két kislányával. Minden rendben van egészen addig, míg ki nem derül, hogy a házban előzőleg szörnyű gyilkosságok történtek: egy férfi lemészárolta az egész családját. Innentől kezdve az események nagyon furcsa vonulatot kezdenek, aztán eljutnak ahhoz a ponthoz, mikor a főszereplő már nem tudja, ki is ő valójában.
Őszintén szólva vegyes érzelmeim vannak ezzel a filmmel kapcsolatban. Elég sokat vártam tőle a szereplőgárda miatt, és ezeket a reményeket valóra is váltotta. Azonban a komplex történetvezetésnek nálam kettő esélye van: vagy megértem elsőre és akkor képes vagyok élvezni a filmet, vagy pedig nem értem meg elsőre, és akkor puffogva nézem, mert nem tudom felfogni, hogy mi történik. Itt a második eset történt, és ennek ellenére mégsem tudom azt mondani, hogy nem tetszett a film, mert az ötlet, amire felfűzték a történetet, szerintem nagyon érdekes. 10/7-et mindenképp adnék neki, többször nézős, és talán még több is lehet belőle.
Butterfly Effect/Pillangó-hatás (2004)
Na most, ha eddig azt mondtam, hogy nálam kétesélyes a komplex történetvezetés, akkor most erre ráerősítek, mert bár szerintem ez a film nem a legkönnyebben emészthetők közül való, de egy különösen jó darab. A történet szerint van egy srác, aki kiskorától kezdve valamiféle furcsa amnéziától szenved, kimaradnak neki események. Naplót kezd el írni, hogy feljegyezzen mindent, és leellenőrizze magát, hogy mennyire emlékszik. Felnőve észreveszi, hogy a régi naplóiban amelyik emléket újra elolvassa, abba fizikailag vissza tud kerülni. A múltban meg tudja változtatni az eseményeket. Visszakerülve a jövőbe, a jelen pillanatáig a megváltozott múlt alapján megkapja az összes emléket, és mivel több életnyi emléket őriz meg, így túltöltődik az agya, és minden alkalommal vérző orral ébred. Több ikonikus esemény van az életében, ebből kettőnek a „megjavításán” dolgozik az egész filmen keresztül, hogy megmentse önmagát és a szeretteit. A film közben végig úgy tűnik, hogy bár egyszerűnek látszik a dolog (csak másképp kell cselekedni), mindig valami hiba csúszik az akcióba, és végzetes következményekkel jár a két esemény. Ez alapján elgondolkodtam, hogy esetlegesen a hatásoknak csak a milyensége változtatható meg a sorsában, a mértéke nem – magyarul a rosszat nem lehet kikerülni, csak másik rosszra cserélni. A film végén úgy tűnik, hogy az egész sztori alatt becsaptak minket, majd egy fordulattal visszaterelik a történetet az alapvágányra, kissé keserédesen, de pozitív mérleggel lezárják azt. Gondolkodós film… Nekem nagyon tetszett.
10/9
After Earth /A Föld után (2013)
Erről még frissen írok, mert világpremieren láttam a filmet a mai délutánon. A mozi alapvetően sokat alakít azon, hogy milyen élmény egy film, de most szerintem szigorú leszek, és megpróbálom a látványt némileg mellőzni. Ismét egy film, amiben Will Smith az egyik főszereplő, ráadásul a fiával együtt szerepel a vásznon. Téma terén sci-firől van szó. Mivel az emberiség lakhatatlanná tette a Földet, kénytelen volt áttelepedni egy másik bolygóra, ahol kicsit mások a viszonyok, ráadásul az idegenek rászabadítottak az emberekre rengeteg rusnya, vérszomjas szörnyet, hogy kissé megnehezítsék az életet. Ebben a világban van egy legendás tiszt, aki egy napon kapcsolatépítési céllal elviszi a fiát egy útra, azonban a dolgok nem pont a terv szerint alakulnak: kényszerleszállást hajtanak végre egy karanténnak és emberi lakhatásra alkalmatlannak minősített bolygón. Csak ők ketten élik túl az egész utat. A gépről letépődik a farka, amiben természetesen az egyetlen működőképes jeladó eszköz mellett egy szörny is volt… Mivel a parancsnoknak mindkét lába eltört, elküldi a fiát az ismeretlen bolygó halálos dzsungelébe a jeladóért a szabadon kószáló szörnyhöz, mert ez az egyetlen esélyük. Ez volt a történet közepesen kibontva.
Egy mondatban spontán így jellemeztem megnézés után:
„ El akarnak menekülni egy olyan helyről, ahová a saját gyökérségük miatt kerültek oda.”
Valójában tényleg erről van szó… a kényszerleszállást ugyanis egy aszteroida-vihar miatt hajtották végre. Halovány izzadságcsepp jelent meg megvető kifejezést magára öltő arcunk oldalán: komplex űrutazásra képes az emberiség, olyan a hajó, hogy kielemzi a bolygót leszállás előtt (lakhatásra alkalmatlan, 1-es kategóriájú, karantén, stb.), de egy aszteroida-vihart nem tud előre jelezni… ez a logikai bukfenc olyan magasra lőtte a labdát, hogy nem lehetett nem visszapasszolni.A történet egysíkú. Gyakorlatilag semmit nem fedek fel azzal, hogy elmondom, a film arról szól, hogy a srác elmegy a jeladóért, és közben mindenféle veszélyes kalandokat él át az ismeretlen, halálos bolygó dzsungelében. Csókolom.Látványra korrekt volt, a Will Smith hozta a tökéletes kőarcot, a fia fog még fejlődni, de nem rossz… Egyszer nézhetős, tűrhető, középszerű sci-fi.
10/6
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése