Idén viszonylag sok filmet láttam, de mégsem éreztem különösebben kiemelkedő évnek 2021-et a filmek tekintetében, mert elég ritkán volt olyan, hogy azt mondhattam volna: "ez aztán nagyon jó volt!".
Az elmúlt 3 évben váltakozott, hogy mikor voltam előfizetve Netflixre, és mikor
nem, az utóbbi időben megint elő vagyok fizetve (mások nagy örömére, ugyanis rajtam
kívül legalább még három ember használja az előfizetésem :D). Szokásos módon
rövid történetismertetők, majd impressziók következnek kötetlenül.
Stowaway /A potyautas (2021)
Műfaj: sci-fi, thriller, dráma
Történet: Egy űrhajó kétéves marsi küldetésre megy háromfős legénységgel:
Marina Barnett küldetésvezetővel, David Kim biológussal, és Zoe Levenson orvosi
kutatóval. Röviddel a felszállás után rájönnek, hogy véletlenül elhoztak egy
mérnököt, aki ájultan a fedélzeten ragadt, és mikor leszedik a mennyezetről,
lerombolják a levegőtisztító berendezést, ami miatt nem marad elég oxigén
mindannyiuknak a retúrra.
Vélemény: Nem állítom, hogy szar volt, de ez inkább volt egy erkölcsi dilemmán
alapuló dráma, mint sci-fi, ugyanis a tudományos háttér lyukacsos volt, mint a
svájci sajt. Alapból nem maradna csak úgy random ott az űrhajón ájultan egy
szerelő, de ha igen, és volna egy kiskorú húga, azzal az ívvel fordulnának is
vissza, főleg, ha a hajó nem bír el annyi embert. De egyébként egy marsi
küldetés nem két palack oxigénen fog múlni. Dollármilliárdokra perelnék azt a
céget, amelyik egy küldetésért beáldozna egy "kevésbé fontos" embert,
vagy úgy akárkit. Ma már annyit se lehet mondani Amerikában egy nőre, hogy
csinos, nemhogy egy afroamerikait kidobni a szelepen.
Értékelés: 5/3, meh
Thunder Force / A lecsap csapat (2021)
Műfaj: vígjáték, akció
Történet: “A történet egy olyan világban
játszódik, ahol a szuperhősök jelenléte már mindennapos. Két elidegenedett
barát újra összejön, miután az egyikük olyan kezelést dolgozott ki, amely
hatalmat ad nekik a városuk védelmére.”
Vélemény: Szeretném leszögezni, hogy nem néztem végig, mert már az említése is
vérciki. Én egyébként is utálom a vígjátékokat, szóval nem én voltam a
célközönség... de ennyi erőltetett jelenetet, ahol Melissa McCarthy
telitorokból ordít vagy valami orbitális hülyeséget csinál, és ennek viccesnek
kéne lennie... Nem volt vicces, nagyon nem. Cringe volt. És nem tudom, hogy a
szinkron miatt-e, de a "beszólásokon" sem lehetett mosolyogni.
Egyáltalán. Ocsortány minőségtelen ótvarság volt.
Értékelés: 5/1, nézhetetlen
Army of the Dead / A halottak hadserege (2021)
Műfaj: sci-fi (lol…), akció, horror
Történet: “Járvány tör ki Amerikában, ami az embereket zombikká változtatja.
Zsoldosok egy csoportja Las Vegasba készül, az élőhalottak által ellepett
városba, hogy a valaha volt legnagyobb rablást elkövethessék.”
Vélemény: Szokásos klisés zombis akciófilm a matekszakkörös (ja, nem)
főszereplővel, családi és romantikus drámával, apokaliptikus amerikai
nagyvárossal, ésatöbbi. Néhol már majdnem önfricskázóan vicces, de annyira
mégse, hogy vígjáték legyen. Minden tekintetben középszerű, de egyszer simán
megnézhető popcornmozi. Körülbelül a Netflixen trendingelő filmek 80%-áról
ugyanezt gondolom, szóval semmi különös.
Értékelés: 5/3, meh
Oxygène / Oxigén (2021)
Műfaj: sci-fi, fantasy, dráma
Történet: “Egy nő egy hibernációs kamrában ébred és nem emlékszik semmire
abból, hogy hogyan került oda. Mielőtt még elfogyna a levegője, kénytelen
rájönni, hogyan szabadulhatna ki a szerkezetből.”
Vélemény: Kéne most már csinálni az űr sci-fi témakörén belül külön egy
klausztrofób műfajt, mert az elmúlt 10 évben Dunát lehet rekeszteni az olyan
drámákkal, amiknek a helyszínen kívül nincs sok köze a sci-fihez, és párezer
dollárból megvalósíthatóak. Ez is olyan volt a Stowawayhez hasonlóan. Nem tudom, hogy csak a francia
rima vernyogása nem volt szimpatikus, vagy a valós cselekmény hiánya volt
irritáló a számomra, de nem kifejezetten élveztem. A meglehetősen finnyás
bátyámnak viszont tetszett, szóval nem vagyunk egyformák. Egyszer meg lehetett
nézni, többször semmiképp.
Értékelés: 5/3, meh
Assassin’s Creed (2016)
Műfaj: fantasy, akció, kaland (a Netflix szerint sci-fi...)
Történet: „Egy forradalmi technológia segítségével Callum Lynch hozzáfér a
genetikus emlékeihez, melynek segítségével megtapasztalja ősével, a 15.
században élt Aguilarral történteket. Kiderül, hogy a férfi leszármazottja egy
titokzatos és titkos társaságnak, a Bérgyilkosoknak, akik hihetetlen tudást és
képességeket halmoztak fel az idők során és még ma is működnek.”
Vélemény: Egy percet nem játszottam ezzel a játékkal, viszont szeretem a
sci-fit (abban a szekcióban volt Netflixen), illetve a történelmi, öldöklős
filmeket jól tolerálom, Michael Fassbender pedig az egyik kedvenc színészem.
Nekem ez a film egyáltalán nem tetszett. Nem gyakran szokott zavarni az
alapkoncepció logikátlansága, hiszen simán megnézek Shyamalan-filmeket és
némelyiket még szeretem is, de azért van egy lélektani határ. Genetikailag
kódolt emlékek a DNS-ben? Visszanézhetően, kivetíthetően? Örökölt gyilkosgén?
Mindenki gyilkos generációkra visszamenőleg? Szabadulás az akasztófáról,
épületeken ugrándozás? Szabad akarat almája? A gyilkosság, mint társadalmi
megrontó? Azért a lófasznak is van vége, már bocsánat. Nem Fassbender és nem is
Cotillard baja, hogy ez egy szörnyű film... Egyszerűen csak pár koncepció jó
játékban, és nem szabad megfilmesíteni. Ezt nagyon békén kellett volna hagyni,
mert nem lett jó. Nagyon nem.
Értékelés: 5/2, ennek a filmnek nem kellett volna megszületnie
Intrusion / Behatolás (2021)
Műfaj: (nem pornó i swear :D), thriller
Történet: Egy millenial házaspár leköltözik vidékre egy olyan házba, amit az
építészmérnök férj tervezett. Röviddel a beköltözés után először kirabolják,
majd megtámadják őket a házban, azonban a férfi felülkerekedik a betörőkön.
Valami mégsem kóser, és a következő hetekben furcsaságok látnak napvilágot.
Vélemény: Gyakorlatilag a Secret Obsession nevű szintén netflixes film
koppintása, csak talán picivel igényesebb. Még a főszereplő férjének karaktere
is cirka ugyanaz volt, mint a másik filmben.
Az a baj, hogy ha nem spoilerezem le, akkor is tudod, miről szól, mert az
első pillanattól kezdve totálisan egyértelmű és nem rejteget semmi újat vagy
meglepőt.
Ha ezt leszámítjuk, hogy teljes mértékben kiszámítható az utolsó percig, akkor
nem ANNYIRA rossz film. Igényes színészkedés, kamerakezelés, látvány. Ami még
zavart viszont, hogy a pár gyermektelenségét persze muszáj volt úgy előadni,
hogy a nő rákja miatti terméketlenségének következménye. Igazából az sokkal
woke-abb lett volna a Netflix részéről, ha simán csak tudatosan gyermekmentes a
pár - van aki egészségügyi ok nélkül él kettesben a házasságában, CSALÁDJÁBAN,
2021 van.
De hogy sportszerűek legyünk, [spoiler]: valamiért nem hajlok rá, hogy
elhiggyem, valaki teljesen normális, odaadó, romantikus, gyengéd férj 12 éven
keresztül, és utána hirtelen kiderül róla, hogy feketeöves pszichopata, aki
hobbiból embereket öl és kínoz meg. Ha ez az ismerkedési fázis első évében nem
derül ki, akkor az adott csajnak óriási gondok vannak az ítélőképességével. Bár
ugye volt egyszer egy Ted Bundy meg Liz Kendall is, és Liz se sejtette az
elején, hogy a barátja sorozatgyilkos, de idővel rájött, és nem kellett neki 12
év.
Meg hát az se túl woke így a 21. században, hogy mindig a férfi a pszichopata,
és a szegény védtelen nő az áldozat, aki jól megjárja. Ha annyira toljuk az
esélyegyenlőséget, akkor hol vannak a női pszichopata gyilkosok? Oké, hogy a
sorozatgyilkosoknak csak 16-17 százaléka nő, de ezt a témát már unásig
kiveséztük férfiakkal, akkor lássunk végre egy compelling, ijesztő nőt is ilyen
szerepben. [spoiler]
Értékelés: 5/2, nem jó, ilyen címmel inkább pornót nézzen az ember
Things Heard & Seen / Kísértő múlt (2021)
Műfaj: misztikum, horror, dráma
Történet: Egy viszonylag fiatal házaspár leköltözik egy Hudson-völgyi
kisvárosba Manhattanből, mert a férfit felveszik egy egyetemre tanítani.
Egyrészt a házban furcsaságok zajlanak, amik arra utalnak, hogy ott korábban
traumatikus események zajlottak az őket megelőző családban, másrészt a házaspár
közötti kapcsolat is fokozatosan elmérgesedik.
Vélemény: Vegyes érzéseim vannak. Egy igényesen kivitelezett, érdekes
karakterekkel és történeti elemekkel rendelkező film, de ez még nem akadályozza
meg abban, hogy a végén misztikus zagyvaságba fulladjon. Amolyan
norvégos-japános "direkt nem mondom el, hogy mi a rendes vége"
érzésem volt, és majdnem 2 óra után átbaszva éreztem magam emiatt. Voltak benne
olyan szálak, amiket sokkal jobban ki lehetett volna bontani ennyi idő alatt,
ennek ellenére minden implicit maradt a csávó nárcisztikus, pszichopata beütésű
jellemén kívül. El lehetett volna magyarázni jobban a Smit család történetét és
hogy mi történt a nőkkel a házban, többet mutatni a nőegylet tevékenységéből,
megmutatni többet a spirituális csoportból, akármi. Erre kaptunk egy döglődő
házasságot meg egy random misztikus befejezést majdnem két óra alatt. Ez így
forgatókönyvileg alulmaradt.
Értékelés: 5/3, ígéretes, de aztán nem hozza a várt eredményt
The Tomorrow War / A holnap háborúja (2021)
Műfaj: sci-fi (leírni is fáj), akció
Történet: A jövőben a Földet földönkívüliek támadják meg, és mivel nagyon
nyerésre állnak, a jövő emberei elhatározzák, hogy a múltból verbuválnak
hadsereget és segítséget a legyőzésükre. Így sorozzák be az áltsulis biosztanár
wannabe kutató Chris Pratt karakterét is.
Vélemény: Annyiban kakukktojás ez a film, hogy Amazonon jött ki, és nem Netflixen, de alapvetően ez semmit nem változtat rajta pozitív irányba. Meglepetten vettem az imdb-n elitnek számító 6.6-os pontszámát ennek
a zs-kategóriás hentelős "sci-fi" filmnek.
Nyócmillió-kétszázhuszonegyezer ilyen filmet láttunk már: Independence Day 2,
Skyline 2, Edge of tomorrow, Elysium, Pacific Rim, etcetera etcetera.
Látványerekciós, hentelős mozi, aminek se eleje, se veleje. Úgy néz ki a
vásznon, mint egy barackos zabkása, kis híján epilepsziás rohamot kapsz a
robbanásoktól és a fegyverropogástól, közbetűzdeltek pár szentimentális
családozós jelenetet is azért, hogy a barátnőjével tudja nézni a pelyhes állú
tinédzserfiú Amazon Primeon.
[spoiler]
Rendkívül valóságszerű a kigyúrt, fehérneműmodell középiskolás biosztanár
(kutató) és a háromdiplomás, huszonéves, csinos ezredeslány. A szörny
percenként kettéharap 3 embert, de a húszéves ezredescsaj pont az arcától 5
centire el tudja tolni magától negyed órán keresztül, míg fater odaér. A szörny
autókat borogat, de ketten be tudják tuszkolni egy ketrecbe gond nélkül.
Ráadásul a szörnynek azért van empátiája, mert csak akkor pusztít, amikor apa
meg lánya már elmondták a szentimentális búcsút.
A suliban az osztály 60%-a feka. A lúzer vulkánfüggő szerecsen gyerek menti meg
az ötletével az emberiséget, a szörnyek figyeld, nem real timeban végzik idegen
civilizációnak a piszkos pusztítómunkát a gyarmatosítás előtt, hanem A GLOBÁLIS
FELMELEGEDÉS MIATT KIOLVADTAK AZ OROSZ JÉGRÉTEGBŐL, mert már amúgy is ott
voltak. Akkora szélsőbal woke fest ez a film, hogy a fal adja a másikat, pedig
én nem vagyok konzervatív. [spoiler]
Amellett, hogy zs-kategóriás a történet, és ezek a karakterek már tíz éve is
egydimenziósak lettek volna, néhány jelenetet konkrétan összeollóztak más
filmekből. A rendező legalább akkora Alien és The Thing-fan, mint én, de
valamiért arra számított, hogy ez senkinek nem fog feltűnni.
Pozitívuma, hogy meglehetősen szórakoztató, főleg, ha ironikusan nézed az
egészet. Odagyűjtöd magad mellé az oldschool horror-sci-fi rajongókat, egy tál
sajtos nachost, és végigröhögitek, hogy mennyire bugyuta az egész. Azért amikor
druzsbával hentelik a zöldvérű csúnyaságot, meg ráugrik a hátára a
világmegmentő és felvágja a torkát, akkor abban van valami humoros.
Sajnos 2 óra 18 perc, annyit csak akkor ér az életedből, ha már a Transformers
is tetszett neked, egyébiránt inkább hagyd ki.
Értékelés: 5/2, stabilan szar, és vótmá’
No One Gets Out Alive / Senki nem szabadul élve (2021)
Műfaj: misztikum, horror
Történet: Ekkora spoilert már a címben :D A film egy szokásos ingatlanos
horror, most nem idilli, sokgyerekes család költözött egy renoválásra váró
házba, hanem egy mexikói illegális bevándorló egy nagyon lepukkant motelbe
Clevelandben. A falak között természetesen paranormális rémségek és beteg
moteltulajdonosok rejtőznek, van pár okkult utalás a filmben, de semmi, ami
expliciten megmagyarázná, hogy miért történnek a dolgok.
Vélemény: Próbál nagyon misztikus meg művészies lenni, de csak a fárasztó
zagyvaság szintjét üti meg. Egyébként paranormális szál nélkül, sima
pszichopata moteltulajokkal akár még jó is lehetett volna a film, így viszont
meglehetősen gagyi lett, mert az okkult rész elnagyolt, összecsapott volt, a
szörny pedig kínai piacos CGI. Szerencsétlen főhősnőnek már a paranormális
élmények nélkül is fosadék volt az élete, igazán megérdemelt volna valami
értelmesebb befejezést. Az ingatlanos horror műfajában bőven vannak jobbak még
a netflixen is, pedig nem feltétlenül az igényes horrorjairól híres ez a
platform szerintem.
Értékelés: 5/2, stabilan szar
Hypnotic / Hipnózisban (2021)
Műfaj: thriller, horror, dráma
Történet: Egy fiatal nő elég sok traumát élt meg korábban, ezáltal kialakított
egy pár rossz szokást, amiken szeretne felülkerekedni. A barátnője végül
rábeszéli, hogy menjen el a pszichoterapeutájához, aki mellesleg
hipnoterápiával is foglalkozik. Igen ám, csak Jennifernek teljesen kiesnek az
emlékezetéből az ülések Dr Meade-del, álmaiban pedig fura képek villannak be a
doktorról.
Vélemény: Kate Siegel nagyon tetszett a Haunting of Hill House-ban, és a
film első negyedórájában úgy tűnt, tök ugyanazt a karaktert fogja játszani, de
végül nem így lett. Ezen kívül a film túlnyomó többsége kiszámítható volt. Az
első snittől kezdve, ahol a sármos doktor megjelent, rögtön sejteni lehetett,
hogy valami nem oké. Aki anno a Shiningnak azt rótta fel, hogy Jack Nicholson
már az elején is őrültnek nézett ki, az bizony Collin dokira is az első perctől
kezdve gyanúsan nézhetett, mert ez az agyonsminkelt pszichopata cégvezető
imidzs csont nélkül átjött.
A filmnek igazából az a problémája, hogy egy jó alapkoncepciót meglehetősen
"hatásvadász zs-kategóriás netflikszes" módon valósított meg. Ami a
Get Outban hátborzongató és nyugtalanító volt, arra itt simán cöccögve lehetett
legyinteni, mert annyira életidegennek tűnt az egyetlen hívószóval
maradéktalanul elérhető hipnózis, a párhuzamosan a valóságot és a mesterséges
élményképet is érzékelő karakter, az emlékek átültetése, a bábuként való
irányítás, a meglehetősen jól képzett pszichés szakember, aki ezzel
párhuzamosan amúgy a valósággal ellentmondó megalomán sült bolond, stb stb. Egy
ponton sajnálni kezdtem, hogy nem én vagyok a doki betege, ugyanis a krónikus
inszomniámmal mindent megadnék érte, hogy egy szóra vagy hangjelzésre elaludjak
és úgy is maradjak nyolc órán keresztül. Collin doki, hívj fel pls.
Pont amennyire jó lehetett volna a film, akkorát hasalt a hatásvadász mivolta
miatt. Kate Siegel mértanilag tökéletesre szabott arcát azért jó volt
elnézegetni másfél órán keresztül, de kb ennyi.
Értékelés: 5/3, megint csak jó koncepció, de nem ért fel az elváráshoz
Overboard / Átejtve (2021)
Műfaj: romantikus vígjáték (igen, néha
ilyen is van)
Történet: Egy gazdag, beképzelt mexikói csávó apjának építőipari cége van, ami
miatt milliárdosok. Leonardo így sosem tanulta meg a felelősséget és a kemény
munkát, egész életét ivással, kurvázással és yachtozással tölti (itt kezd valami NER-oligarchára hajazni a karakter :D). Kate, a több
állásban dolgozó családanya egyszer pont az ő yachtjára megy takarítani, így
találkozik a meglehetősen gyűlöletes és arrogáns Leonardóval, akivel
összeszólalkoznak, a férfi pedig megszégyeníti őt. Leót baleset éri a hajón,
amitől elveszti az emlékezetét, Kate pedig úgy dönt, megszívatja: hazaviszi a
férfit úgy, mintha a férje lenne, és beállítja dolgozni meg segíteni a
háztartásban a gyerekei mellé.
Vélemény: Realisztikus volt? Abszolút nem.
Szeretem a vígjátékokat? Alapvetően megint csak nem, de ezen szórakoztam.
Voltak benne mulattató jelenetek, fordulatok. Eugenio Derbez szegény nagyon
csúnya, de mexikói milliárdosnak simán elmegy végül is. Kicsit egy mexikói,
kevésbé helyes Scott Disickre emlékeztetett amúgy. Próbált pozitív értékeket is
bemutatni, úgy mint a luxusos, élveteg élet helyett a családi lét és a
hétköznapi élet előnyben részesítése. Ha szereted a romantikus vígjátékokat és
unatkozol, egy megnézést megér.
Értékelés: 3.5, ami nem rossz nálam, ha vígjátékról
van szó
IO (2019)
Műfaj: sci-fi, dráma
Történet: A Föld visszafordíthatatlanul elbaszódott a környezeti katasztrófa
miatt, ami ahhoz járult hozzá, hogy a fogyasztható levegő szinte tenyérnyi
területre korlátozódott, kipusztult a növényzet és az állatok. Az embereket
sürgősen evakuálják mentőhajók által, kivéve azokat, akik kifejezetten szeretnének
öngyilkosok lenni ezen a döglődő bolygón. Sam egy fiatal lány, édesapja
kutatóbázisán dolgozik, és az utolsó utáni percig tartja magát, mert hisz
benne, hogy az általa tutujgatott méhészet még megoldást jelenthet. Egy nap egy
távoli utazó köszönt be hozzá a lány apját keresve.
Vélemény: Középszær netflikszes sci-fi posztapokaliptikus bolygóval, csinos,
fiatal és idealista tudóslánnyal, kötelező keményedett lelkű feka karakterrel.
Az elmúlt tíz évben Dunát lehetne rekeszteni ezekkel az idealista posztapokaliptikus
sci-fikkel, amiknek valamiért mindig az a vége, hogy még ebből az emberi szenny
és túlszaporodás okozta fertő retekből is kifelé mutat egy halovány, de annál
valósabb reménysugár. Az első öt-hat ilyen film után most már kezd idegesíteni
ez a plot, pedig amúgy ez a film nem volt rossz, csak a vége lett ezáltal
meglehetősen csövesbánat.
Külön említést érdemel, hogy az atyaúristendemekkora feminizmus és
esélyegyenlőség korában a fiatal, fehér női karakter szexuálisan ráerőlteti
magát a fekete, idősebb férfira azzal a jelmondattal, hogy "de hát muszáj
{a fajfennemaradás miatt}". Megnézném, hogy ez fordítva mikor lenne bármikor
is oké a woke-kultúra szerint, hogy egy idősebb férfi akármilyen mottó alapján
is erőlteti a szexet egy fiatal lányra (semmikor). De nyilván a kettős mércék
korában élünk, és ha a csaj csinálja, az mindjárt más.
Nem fogok úgy tenni, mintha Anthony Mackie-t jól ismerném, de emberileg nagyon
kedvelem, és a filmben is rendben volt. Azt gondolom, ha a forgatókönyvíró
kicsit érdekesebb, kevésbé klisé befejezést adott volna a filmnek, akár 4
csillag is lehetne.
Értékelés: 5/3, megint csak jó koncepció, de alulteljesített
The Guilty / A bűnös (2021)
Műfaj: dráma, krimi
Történet: Egy bírósági tárgyalásra citált járőrt beraknak a 911 call centerbe
dolgozni egy időre, míg el nem rendeződik a sorsa. Joe nem különösebben
sziporkázik a call centerezésben: rosszul tűri a stresszt, türhő, valamiféle fizikai baja is van, amire rossz hatással van a stresszes munka.
Egyszer csak befut hozzá egy kétségbeesett nő hívása, akit a férje fogva tart
egy mozgó furgonban. A nő tetteti a férfi előtt, hogy a gyerekével telefonál,
hogy a férje ne fogjon gyanút.
Vélemény: Én nem láttam az eredetit (ez ugyanis egy remake), szóval arról nem tudok nyilatkozni, de
eddig kb mindenki szerint, aki látta, szar volt. Nekem igazából tetszett, hogy
másfél órán keresztül egy sötét, adrenalinos izzadságszagú irodában, baljós
tévés híradások közepette pusztán dialógusokkal tartotta fent a figyelmet és a
feszültséget a film.
Mindazonáltal szeretném azt hinni, hogy 911 diszpécsernek nem fognak odarakni
akárkit, aki érzelmileg instabil, fizikailag beteg és a stressz amortizálja az
állapotát, valamint képtelen elbánni azokkal a mindennapos szituációkkal, hogy
az emberek krízishelyzetekben telefonálnak a sürgősségi forródrótra. Képzeld
el, az emberek nem akkor fogják felhívni a 911-et meg a rendőrséget, ha jól
vannak és vidámak, hanem ha gyilkosság, bűnözés, tűzeset, stb van. Az, hogy ezt
egy diszpécser nem tudja higgadtan és megnyugtató, de hatékony módon lekezelni,
szakmaiatlan és gáz. Gyllenhaal karaktere egy jól játszott karakter volt, de
teljességgel alkalmatlan erre a feladatra. Ennyi erővel engem is odaültethettek
volna dolgozni a 911 call centerbe, és hatékonyabban szedek ki információkat a
betelefonálókból. Amikor 10 percig leáll dumálni a kislánnyal győzködni arról,
hogy a rendőrök jók és segíteni akarnak, meg Emilyt nyugtatgatja a
végtelenségig, akkor azért már fogtam a fejem, hogy nem lehet valaki ennyire
suta. Ott nagyon nagy baj van, ha egy sürgősségi diszpécser elsírja magát a
hívás alatt. Nekik szó szerint ez a munkájuk, hogy hideg fejjel kiszedik az
információkat a hívóból, nem telefonálgatnak saját szakállra összevissza meg
töretik rá az ajtót egy gyanúsítottra, akiről nem tudnak semmit. Nem volt
realisztikus a film, nagyon nem.
Tudom, hogy úgy próbálta meg a film megmagyarázni a dolgot, hogy a call center
"lefokozás" volt a tárgyalás alatt lévő járőröző rendőrnek, de szerintem
ez akkor se így működik. Én már a műszak elején kibasztam volna Joe-t a főnöke
helyében, hallva, hogy miket mond a telefonban meg a kollégáinak.
Hangulatilag ott volt tényleg, Jake is jó színész, de összességében a
logikátlanságok miatt zavaró volt és ezért nem értékelném jóra.
Idén látott mozifilmek
Anna (2019)
Műfaj: akció, thriller
Történet: “A könyörtelen bombázó, Anna Poliatova nemcsak hihetetlenül szexi,
szuperintelligens, de kíméletlen harcos is. A legprofibb kormányzati
bérgyilkosnő tökéletes álcáival az ujja köré csavarja az elit bűnözőket,
gengsztereket, politikusokat, hogy aztán szemrebbenés nélkül végezzen velük. A
kérdés csak az, mi motiválhat egy ilyen titokzatos nőt, aki halálosan veszélyes
játszmát űz mindenkivel...”
Vélemény: Igazából már a Red Sparrow és az Atomic Blonde sem voltak jók, ez
viszont egy kínai piacos kópia. Az, hogy az ötvenkilós csaj lehenteli a 120
kilós orosz palikat 1-2 éves tréning után, persze simán hihető, és még csinos
is közben meg van ideje random mindenkivel is szexelni. Próbál nagyon feminista
lenni a forgatókönyvíró meg a rendező azáltal, hogy már az elejétől tökéletes
Mary Sue karaktert raknak a cselekménybe, aki a csupa gáz férfit mind az ujja köré
csavarja és likvidálja, de ez így nemcsak ZS-kategóriás, hanem hihetetlenül
antifeminista is. Ugyanis maga az elképzelés, hogy csak szexi topmodellek
lehetnek kettős ügynökök, akik harisnyában lezúzzák a tesztoszteron bálványait,
sztereotip és ötlettelen.
Értékelés: 5/2, vótmá’
Possessor / Gyilkos tudat (2021)
Műfaj: gore horror, sci-fi, enyhén
művészfilmes beütéssel
Történet: Tasya Vos egyre inkább
eltávolodik a családjától különleges munkahelye miatt. Tas tudatát ugyanis egy
chipen keresztül beültetik más emberekbe, hogy gyilkosságokat hajtson végre,
aztán a gazdatesttel is végezzen. Legújabb munkája során Tate-be, egy digitális
adatgyűjtő cégnél dolgozó férfibe ültetik be, hogy végezzen pár befolyásos
emberrel, de úgy tűnik, nem lehet csak úgy büntetlenül leuralni mások tudatát
és gyilkolászni.
Vélemény: Hááát... én szeretem a horror
sci-fiket, ez azonban mégsem volt az én műfajom. Nem szeretem az emberi test
szabdalását, szurkálását, okádást, szemkinyomást, halálra verést, stb nézni. Ez
inkább volt gore számomra, mint atmoszférikus horror, pedig ott volt benne a
pszichológiai aspektus is bőven.
A főszereplőt alakító Andrea Riseborough tipikusan az a színésznő, aki már az
arcberendezésével félig elviszi a hátán a horrorfilmeket. Az a tipikus
kákabélű, színtelen, vitaminhiányos, androgün angol nő, aki mintha most
szabadult volna Auschwitzból. Kicsit Tilda Swintonra emlékeztetett, csak
utóbbihoz már hozzászoktam, bár őrá is gond nélkül le lehetett volna cserélni
Andreát.
A sztori meglehetősen foghíjas volt. Semmi infót nem kaptunk arról, hogy mi ez
a cég, miért csinálja ezt az öldöklést, Tas miért vállalta be ezt a
munkahelyet, egyáltalán miért történnek a dolgok, a szereplők háttere is vagy
sematikus volt, vagy hiányzott. Ehelyett kaptunk egy csomó gyomorforgató, vagy
éppen viszketősen kényelmetlen vizuált. Meglehetősen tetszettek azok a
jelenetek, mikor a karakterek tudatába kaptunk betekintést és creepy dolgokat
láttunk, de kb ennyi. A film tele volt szexjelenetekkel és meztelenséggel, és
ez általában nem szokott zavarni, de itt kifejezetten öncélúan volt
teletűzdelve meztelen seggekkel, csöcsökkel, faszokkal, dugásokkal, és a
történet szempontjából csak egyszer-kétszer volt jelentősége annak, amit
látunk. Egy barátnőmmel néztem a filmet, és elég kínos volt osztozni ezen az
élményen, mintha poreszt néznénk együtt.
A film alapvetése a megszállós horror újragondolása, azaz ezúttal nem
paranormális entitások szálltak meg embereket, hanem hi-tech módszerrel történt a
tudatátvitel egyik testből a másikba, ez számomra innovatív volt és tetszett.
Mégis összességében c-kategóriássá tette a sok szabdalás meg szex, és volt egy
nem tudom, mennyire vállaltan művészfilmes vontatottsága és kényelmetlensége a
filmnek, anélkül, hogy akarna valami tartalmasabbat mondani. Pedig a
tudatátvitellel gyilkolás aztán rengeteg etikai-morális kérdést felvet, aztán
ezekkel kicsit sem volt foglalkozva.
Elgondolás jó, megvalósítás irritálóan művészfilmes és undorító.
Spencer (2021)
Műfaj: művészfilm, dráma
Történet: A Google szerint: „Diana hercegnő
és Károly herceg házassága már rég zátonyra futott. Az afférokról és válásról
szóló pletykák dacára a királynő sandringhami kastélyában békés körülmények
között folyik a készülődés a karácsonyi összejövetelre. Evészet-ivászat,
lövészet és vadászat van terítéken. Diana jól ismeri a menetrendet. Ám ebben az
évben a dolgok egészen máshogy alakulnak majd. A SPENCER a fantázia
segítségével mutatja be, mi is történhetett azon a pár sorsfordító napon.”
Vélemény: Azért szereztem be, mert
édesanyám elkötelezett rajongója a királyi családnak. Bár némileg engem is
érdekel Diana, még az sem emelte fel ezt a filmet a nézhetetlen fos szintjéről,
hogy vizuálisan gyönyörű. Egy kriptikus, elvont művészfilm nulla történéssel,
annál megbotránkoztatóbb dramatizációval valószínűleg soha meg nem történt
eseményekkel. Sajnos rühellem a művészfilmeket... azért adok egy csillaggal
többet az egyesnél, mert TÉNYLEG szép kinézetileg.
Értékelés: 5/2 jóindulattal a látvány miatt, kb fél óra után kaszáltam
***
Honorable mentions
Azt mondanám, hogy idén a legütősebb filmes élményem a Szputnyik volt még valamikor év elején. Lebilincselő, érdekes sci-fi horror, felüdítő az autentikus szovjet környezet, az orosz nyelv, a sztori.
Nagyon örülök, hogy megnéztem a Scarface-t is. A nyolcvanas évekbeli Miami egyébként is a szívem csücske, jó érzés volt felismerni dolgokat a filmben, nagy vibe volt az egész. Hosszú volt, de megérte.
Hasonlóképpen érzek a Cigányok idejével kapcsolatban is, nagyon szórakoztató volt, egyszerre volt humoros, drámai és szürreális.
Sorozatok tekintetében a Haunting of Hill House bilincselt le az egész sorozat hosszára, ami velem nem szokott előfordulni, ugyanis nem vagyok nagy sorozatos. Innovatív volt, hátborzongató, és érdekesek voltak a családi dinamikák.
Az év talán legambivalensebb filmélménye Shyamalan új filmje volt nekem. Érdekes volt, fenntartotta a figyelmet, de a film témája utána kb hónapokig enyhe depresszióba küldött, amiből most kezdek kijönni (viszont ez alapvetően mégse a film hibája).
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése