Nem tartom nagyon nagy filmesnek magam, a legtöbb kultfilmet nem láttam - pusztán azért, mert régiek, és alapvetően nem sok régi film érdekel, hacsak nincsenek benne ufók és vérontás. Úgy döntöttem, ezt a hiányosságomat elkezdem pótolni, és szépen lassan megnézem azokat a filmeket, amelyeket "illik" ismerni. Nincs ellenemre, hogy lehúzzak valamit, ha a népszerűsége ellenére rossz, például bármikor és bárkinek ki merem jelenteni a háztetőről kiabálva is, hogy a Donnie Darko egy szar. Úgyhogy ez a "széria" érdekes lesz.
A ma szemrevételezett filmünk a Scarface.
Én a Vice Cityn nőttem fel. 11 éves koromtól kezdve többször kijátszottam már, prepubertás koromban fanfickezdeményeket írtam, és arról álmodoztam, hogy egy gengszter barátnője leszek. Másfél évtizede álmom, hogy eljussak Miamiba, és végigsétáljak az Ocean Drive-on a Beacon és a Colony előtt. Ez tavaly, 2020-ban megtörtént volna, ha nem köszönt be a koronavírus. Megvoltak júniusra a repjegyeink, az ESTA-vízumunk, még a hotelfoglalásunk is, de a sors másként döntött. Szóval különös érzelmi kötődésem van Miamihoz, az a lényeg.
Két dolgot hallottam erről a filmről: az egyik, hogy a Vice Cityt róla mintázták, és hogy az éttermes jelenet nagyon odavág. Mindkettő helytálló, de erről később.
Miami, 1980-as évek eleje. A floridai kikötők egy politikai döntés következtében megnyílnak a kubai menekültek előtt, akik válogatott szörnyűségeken estek át Castro alatt. Nincs ez másképp Tonyval sem, aki piti bűnözői múltra tekint vissza, emiatt nem nagyon akarják beengedni Amerikába, főleg nem zöldkártyával. Kezdetben a haverjával, Mannyvel vállalnak éttermi munkát, majd fokozatosan belebonyolódnak a helyi kubai bűnözésbe, és Tony elkövet egy megbízásos merényletet. Mivel rendkívül jó az üzleti érzéke és az asszertivitása (bár a stílusa hagy kívánnivalót maga után), hamar elkezd felfelé kúszni a bűnözői ranglétrán, és anyagilag kikupálódni. Hirtelen egyre befolyásosabb pozíciókba kerül az alvilágban, ám ahogy elmerül a drogkereskedelemben és a törtetésben, egyre inkább világossá válik, hogy ebben a bizniszben nincsenek igazi barátok, még csak üzlettársi kapcsolatok sem, és a saját vaskalapossága rendkívül megnehezíti a kapcsolatát is.
Ez egy nagyon érdekes és nagyon hosszú film. Csodás a setting, autentikus 80-as évekbeli Miami, színes soirée öltönyök, gépfegyverek, csinos lányok, végtelen mennyiségű kokain és pénz. Szinte sikít, hogy Tony karaktere mennyire kilóg innen, hiszen ő egy aluledukált kubai bűnöző, aki csak ügyesen felküzdötte magát, de a megfelelő modorral nem rendelkezik. Annak ellenére, hogy haladunk előre a filmben és a gengszterskálán, agresszív stílusa, követelőzése, meggondolatlansága és hirtelen haragja semmit nem változik, sőt, csak rosszabbodik.
Én nagyon élveztem ezt a filmet, mert olyan volt, mint egy proto-Vice City. Még a történetben is véltem nagy hasonlóságokat felfedezni. A helyszínek viszont kb képkockáról képkockára megegyeztek, főleg a villa és a nightclub. Nagyon jó érzés volt valami ismerős és szeretett dolgot nézni, de közben semmi sem volt videójátékosan túlidealizálva. A karakterek a maguk naturalitásában kerültek bemutatásra, fröcsögött a vér (csak ízlésesen), és végignéztük, sikeres emberek hogyan lesznek teljesen annak a drognak a rabjai, amiből mérhetetlenül meggazdagodtak.
Bizonyos pontokon úgy éreztem, és nagyon úgy tűnik a rajongók visszajelzései alapján is, hogy ez a film mondani akart valamit, mégse éreztem valami mélynek. Egy normális embernek nyilván magától értetődik az emberi életek és kapcsolatok értékessége, és nem kell hozzá a fél castingot lemészárolni, hogy ez bebizonyosodjon. Az éttermes monológ is hatásos volt, de egyben visszatetsző emberkedés is. Röviden-tömören Tony részegen és betépve kioktatja az öreg old money amerikaiakat, hogy szükségük van egy ilyen rosszfiúra, és velük ellentétben ő legalább az, aminek látszik.
A mai napig lenyűgöz az amerikaiak drog általi megbabonázottsága (annak ellenére, hogy képesek egy kis fűért egy életre bezárni embereket, ugyebár), de én nem értek egyet Tony gondolatmenetével. A gyilkolást, drogterjesztést, pénzmosást, adócsalást és hasonlókat nem teszi jóvá, hogy autentikus személyiség vagy, és hogy az emberek igénylik az illegális szolgáltatásaid.
Most jöjjön az az értékelős rész, ami minden kultfilmes poszt alján itt lesz:
Tetszett a film?
Igen, nagyon is. Bár rohadt hosszú volt, elment vele a délelőttöm. 5/5
Megérdemli a kultfilm státuszát?
Naná! Ha belegondolunk, hogy a Vice City sem lenne nélküle... 5/5
Ajánlanám másoknak?
Csak, ha szereted a gengszteres és drogbárós filmeket. Ha szeretted a Wall Street farkasát meg az Úriembereket, akkor ez is megér egy esélyt, bár humor nemigen van benne ezekkel ellentétben. Szóval kicsit rétegtéma, van, aki élvezni fogja, van, aki nem. 5/3
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése