Néhány mélypont után itt a megváltás.
A klasszikus vámpírtéma üdítően érdekes megvilágításban:
az évszázadokat megélt vérivók modern, hanyatló emberi világunkban zajló élete
bontakozik ki a vásznon. Különc élet azoké, akik már századok óta róják a földkerekséget,
és volt lehetőségük ezer és egyféle tudományba, művészetbe belekóstolni, óriási
nevekkel találkozni és baráti viszonyt ápolni velük.
A film fókusza az érdekes és szimbolikus nevű pár, Adam és Eve, az ő életükbe és kapcsolatukba kapunk bepillantást. Adam
az elhagyatott Detroitban éli mindennapjait egy eldugott házban zenei
gyűjteménye társaságában, egy fiatal díleren keresztül vásárolgat régi,
klasszikus és drága hangszereket, és a saját zenéjén dolgozik. Eve a marokkói
Tangierben halmozott fel óriási könyvgyűjteményt, és a vén vámpír-művésztől, az
igazi Christopher Marlowe-tól szerzi a manapság ritka tiszta vért.
Adam évszázadok múltán sem tud megszabadulni a
romantikus halálvágyától, ezt pedig szerelme, Eve is megérzi, és úgy dönt, hogy
meglátogatja a férfit. Rövid idilljüket Eve ostoba, destruktív és tapintatlan
húga, Ava szakítja meg, aki a pezsgő Los Angelesből közvetlen hozzájuk állít
be.
Mondhatnánk, hogy túl sok minden nem történik a
filmben, de semmiképp nem érezhetjük üresjáratnak. Nincsenek benne felesleges,
elnyújtott vagy szájbarágós részek. Több rétegben nyilvánul meg a zsenialitás…
Először is ott van a vámpírok nem szokványos
megjelenítése. Én is nagyon hasonlóan, ha nem ugyanígy képzelem el a
vámpírokat. Sok száz év után nem amerikai gimnáziumokba mennek vissza társas
életet élni az ostoba gimnazistákkal, hanem a maguk kényelmes
elszigeteltségében mélyednek el a szenvedélyeikben, amelyekre hozzánk képes
temérdek idejük van. Nem viselnek vastag gótikus sminket vagy öltöznek
metálegyüttes-tagoknak megfelelően, és nem is zaklatják a halandókat koszos
sikátorokban. Ebben a filmben agyonszexualizálva sincsenek, konkrétan egy
nyakharapásos jelenet sincs. Viszont régi nagy költőkről, tudósokról
anekdotáznak, szó szerint tudják a növények latin neveit, és ezernyi másik
dolgot behatóan ismernek, amelynek a feltalálásakor már ott voltak. (Ki érthet
jobban a villanyszereléshez, mint az, aki végignézte az elektronika evolúcióját
a születésétől mostanáig?)
A karakterek is mind egyediek és érdekesek. Adam a
romantikus, depressziós lelkületével, Eve a jószívű derűlátásával, a vén
Marlowe, a vállalhatatlan valley girl tinivámpír Ava, a rém egyszerű és
szánalmas halandók… Mindegyikük reprezentál egy helyet és időt, és ezeknek az
egymáshoz való viszonya is érdekes.
Ott van az egyik legerősebb, legjelentősebb pontja a
filmnek: a zenei aláfestés. Minden egyes zene és jelenet telitalálat,
tökéletesen illeszkednek a képekhez a hangok. Marokkó és Detroit is nagyon
sajátos helyek, ezeknek a hangulatát borzongatóan szépen ábrázolja a film, a
zene pedig ennek az egyik legkifinomultabb eszköze. Külön kedvencem az Adam
által szerzett, egzotikus szám… akárhányszor felcsendül, a mámorító, tiszta vér
íze keveredik évszázadok élményeivel és bölcsességével, és a Kelet
egzotikumával. Ritkán vagyok ennyire biztos benne, hogy egy film bekerül a
klasszikusaim közé, de téma, mondanivaló és hangulat tekintetében annyira a
repertoáromba illik, hogy biztosan sokszor fogom még megnézni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése