Karanténos csokor - I. felvonás

Mióta karanténban vagyunk, újra elkezdtem hódolni a régi hobbimnak, amit főleg akkor gyakoroltam, mikor nem nagyon volt még életem. :D Most megint nem nagyon van, de ugyebár rajtam kívül álló okok miatt. Amiatt, hogy a filmes társam ízlése nem feltétlenül egyezik meg az enyémmel, kénytelen vagyok az átlagosan nézett műfajaimnál vidámabb témájú filmeket is megnézni, amit nem bánok, többségében eddig még pozitív csalódások értek, ha valami nagyon nézhetetlen, úgyis kikapcsolom, lásd alább. Jöjjön egy csokor az eddig megnézett filmekből karantén alatt. Ezek inkább rövidebb vélemények lesznek, az in-depth dolgokat külön posztokra szeretem tartogatni mélyebb elemzéssel.  Kivételesen műfaji meghatározást is rakok be, így bőven át lehet lapozni azt, ami nagyon nem érdekel. Ha nincs a rövid véleményben a sztoriról szó, akkor a cím előtt egy-két mondatban összefoglalom a tartalmat.

Pact 1 (2012) és 2 (2014) – horror, misztikum

1. rész

Történet: Nicole az édesanyja temetését szervezi, és szeretné, ha a testvére, Anne is eljönne. Nicole lánya az unokatestvérüknél, Liznél van, és éppen Skype-on beszélgetnek, mikor a kislány felfedez valamit vagy valakit az anyukája mögött a képernyőn, Nicole ezután pedig rejtélyesen eltűnik. Emiatt a testvére, Annie ideiglenesen beköltözik az anyjuk házába, és elkezdenek nagyon furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok történni, amik arra engednek következtetni, hogy a lányok talán nem is tudtak mindent az anyjukról.

Nem emlékszem sokra ebből a filmből, arra viszont igen, hogy végig creepy, uneasy érzésem volt. Tetszett, hogy nem volt benne explicit kaszabolás meg undorkodás, és mégis tudott olyan hangulatot teremteni, hogy összeborzadjunk a takaró alatt, meglehetősen félelmetes volt. Mondom ezt még úgy is, hogy nem igazán volt meg maga a sztori, tulajdonképpen egy félig-meddig bűnügyi háttértörténet bontakozott ki a puzzle darabkáiból, de nem volt szuperegyértelmű, hogy akkor most merre hány méter, és még így is ijesztő volt. Szerintem jó kis darab. Ellentétben a tesójával, a második résszel.

2. rész

Kár volt folytatni az előzőt, konkrétan szinte semmi érdemleges nem történt a film nagy részében, félelmetes sem volt és heveny unatkozást idézett elő.

June egy kiegészítő keresetként bűnügyi helyszínek takarításával foglalkozó, képregényeket rajzoló lány, akinek a csávója egy rendőr. Egy FBI ügynök rövidesen felfedi, hogy a Maggie nevű asszony, akit az anyjának hitt, nem is az anyja, majd Maggie-t valaki megöli, és az ügynök elkezd June-ra gyanakodni. Miután June nyomozásba kezd, rájön, hogy az első sztori Anne-jének köze van a dolgokhoz, és ketten paranormális ótvarságokba keverednek.

Hát, masszív unalom volt ez a film. A plotját újraolvasva akár még ki is lehetett volna belőle hozni valamit, de valamiért annyira laposra sikeredett benne minden, és még a csavar is teljes mértékben kiszámítható volt, hogy semmiképp nem ajánlanám, az első sokkal jobb volt.

Zombieland 2 / Zombieland 2., a második lövés - horror-vígjáték

Ezt amúgy le akartam venni a listámról, csak aztán mégis eszembe jutott, hogy karantén alatt néztük meg, és akkor már csak nem ignorálhatom… Hát, én igazából nem láttam az első részt, és mint utólag kiderült, a filmes társam se, de ez semmit nem befolyásolt a dolgokon. Én tudtam, hogy mire számítsak, részleteket már láttam az elsőből, gyakran játssza a tv is. A történet mindkettőben a zombiapokalipszis során játszódik. Van egy full idegesítő karakter, aki szabályokat listáz, amik ki vannak írva a képernyőre, ő meg a való életben példázza ezeket, azaz hogy mik a túlélés szabályai a zombitámadások idején. Aztán van az idegesítő nerd karakter melák, tirpák haverja, együtt lövik a zombikat. Tulajdonképpen a második rész is teljesen ugyanilyen csak még rárakódik a sztorira a „csajbaj” problémaköre, vagyis pár sztereotip női karakter, akik a bonyodalmat okozzák. Kizárólag a filmes társam miatt néztem meg, nekem nem illik bele az ízlésembe a zombik poénból lövöldözése, szóval kidobott 99 percnek éreztem, tipikus fejfogós vígjáték, amit ha lehet, kerülök ívből.

Csillag születik / A star is born (2018) - (romantikus) dráma

Én valahogy sziruposabb, romantikusabb filmre számítottam azok alapján a számok alapján, amiket a rádióban játszanak, meg amiket eddig láttam a filmből. Arra sem számítottam, hogy nem lesz happy end, de alapvetően rendben volt így a történet.

A sztori szerint egy vendéglátásban dolgozó, hobbiból drag bárban éneklő csaj, Ally véletlenül pont egy óriási country/rock énekes, Jack előtt ad elő egy számot, aki egyből belezúg a hangba és a nőbe is. Elkezdenek együtt zenélni, Ally pedig instant sikerre tesz szert ezzel. Jack sajnos egy tróger drogos alkoholista, aki folyamatosan küzd a démonjaival, ami a kettejük kapcsolatával valahogy egyre nehezebb lesz ahelyett, hogy könnyebb lenne. Ahogy Ally egyre sikeresebb, Jack egyre jobban belebetonozódik a szenvedélybetegségébe.

Nekem tetszett a film, de mint írtam feljebb, én inkább romantikus filmre számítottam, mint drámára. Jól bemutatta a karaktereket, bejött, hogy nem idealizálta őket. Érdekesnek tartom, hogy az volt az egyik punchline, hogy Gaga/Ally csúnya, holott ahhoz, hogy egyáltalán el merjen jönni szerepelni ebbe a filmbe, az egész arcát átszabatta, az orrán keresztül a hialuronnal enyhén kacsásra sikerült száján, szemöldökén át minden meg lett csinálva rajta még a forgatás előtt, és még így sem egy hollywoodi anorexiás primadonna. Az is vicces volt, hogy minden lehetséges trükköt bevetettek, hogy elrejtsék azt a tényt, hogy 155 centi: alulról filmezés, közeli shotok, földig érő trapéznadrág alatta orbitális sarkú cipővel, magasra feltornyozott haj, mikor Jack mellett látjuk... Szerintem jó csaj, és nem kell mindenkinek 175 centis, orvosilag megalkotott topmodellnek lenni. De hogy ne tűnjek öngyűlölő szexistának, elmondom azt is, hogy Bradley Cooper a saját rendezésében olyan rohadt hitelesen alakította a lecsúszott, alkesz és drogos, hányattatott sorsú déli fiút, hogy hajlamos vagyok azt hinni, ez nemcsak egy karakter, hanem saját tapasztalatból pontosan tudja, milyen ez.

A film legélvezhetőbb részei számomra a zenék voltak, mindegyik elég jó volt, még Jack szólói is ügyesen át lettek gondolva. A legdurvább jelenet számomra a Grammys volt, aki látta, az tudja, miről beszélek. Jó film, de műfajilag nem annyira az én asztalom, hogy istenítsem.

Paul (2011) - vígjáték

Történet: két brit nerd faszi megy az amerikai Comiconra, majd végigjárni a legendás ufókkal kapcsolatos nagy amcsi útvonalat, mikor találkoznak egy valódi földönkívüli lénnyel, akit üldöz az FBI.

Én szeretem az ufós filmeket, a kedvesem szereti a vígjátékokat, azt hiszem ez volt a félút valahol közöttünk, úgyhogy megnéztük. Szerintem aranyos, vicces, nem egy mélyfilozofálós mozi, és a cameo a végén Sigourney Weaverrel nagyon ütött. Tipikusan olyan a film témája, amit én meg a bátyám kitaláltunk volna gyerekként, hogy "jön az ufó, de egy nagy tirpák, cigizik, káromkodik és kiröhögi az embereket amiért fosnak tőle". Mint mondtam, nem egy filmművészeti remekmű, de nekem tetszett, és ezerszer jobb volt mint egy klisés romcom.

 A Wall Street pillangói / Hustlers (2019) - krimi, dráma, vígjáték

Nem volt rossz film, szívesen elnézegettem JLo és a többi lány testét a film első felében. Vizuálisan nagyon étvágygerjesztő volt még nőként is - az meg a modern esztétikai orvoslás csodája, hogy 50 évesen még így lehet kinézni (az pedig a rengeteg edzésé, hogy így tud rúdfitnessezni).

Egyszerű történet, a Destiny nevű ázsiai lány anyagi okokból (mi más okból menne oda valaki really) becsöppen a sztriptízbáras világba, de még nem tolja elég jól. Meglátja előadni JLo karakterét, Ramonát, aki maga a két lábon járó, illetve rúdon akrobatikusan pörgő szex. Ramona empatizál Destinyvel, megtanítja egy-két dologra. Miután már kezd kiöregedni a szakmából, rájön, hogy jövedelmezőbb férfiakat bedrogozni és kicsalni a hitelkártya-adataikat, míg azok teljesen bódultan és magatehetetlenül fekszenek.

A film első fele, kétharmada határozottan érdekfeszítő volt, aztán valahogy elkezdett laposodni. Szerintem a formátum szerencsésebb lett volna, ha nem egy újságírónőnek meséli el Destiny a történetet, hanem mondjuk egy bírósági tárgyalás keretében, és nemcsak ő, hanem az egész csapat. Bár az érdekesség hiánya onnan is adódhat, hogy sokkal érdekesebb volt rúdon pörgő lányokat nézni mint azt, hogy bedrogozzák szerencsétlen tőzsdecápákat és együtt karácsonyoznak meg ilyenek. Valahogy nagyon erőltetett volt bizonyos részeken, és nem volt valóságszaga, pedig simán el lehet képzelni magát a sztorit, és azt is, hogy felfüggesztett börtönnel megússzák a végén.

Egyszer meg lehetett nézni, de a szép vizuálon kívül semmi különös.

Charlie angyalai / Charlie’s Angels (2019) - akció, vígjáték

Történet: Egy Elena nevű rendszermérnök és programozó a Calisto nevű energiahasznosító hi tech berendezésen dolgozik, és feltűnik neki, hogy a főnökei nem szeretnék kiküszöbölni azt a rendszerszintű hibát, ami azt eredményezi, hogy a berendezést emberölésre is föl lehet használni. Eldönti, hogy feldobja a társaságot, így a Townsend-ügynökség egyik ügynökével találkozik Hamburgban, hogy kitálaljon neki, innentől kezdve pedig elkerülhetetlenül belekeveredik a Charlie-angyalok akcióiba.

Ez lesz életem filmes mesterműve, csodálatos cinematic art? Nem. Viszont szórakoztató popcornmozi (a már tényleg gagyi akciójeleneteket leszámítva), és nagyon pozitív meglepetés volt Kristen Stewart, aki jó nő a filmben meg kicsit több dimenziója is van mint amit eddig láttam belőle más szerepekben (dramatikus lihegés és mozivásznon átsugárzó awkwardság). A sztori kicsit kiszámítható, vannak benne kötelezően gagyi részek, pl maga a Calisto ötlete, de lehetett rajta nevetni, szórakozni.  Kicsit erőltetetten görlpávör. Szódával elmegy.

Aki bújt /Ready or not (2019) - horror, misztikum (és mint kiderült, vígjáték, lol)

Horrorfilmek körében a jobbak közé tartozik. Érdekes volt az alapfelvetés, vagyis hogy a menyasszonyra szó szerint vadászik a vőlegény családja, jó volt a setting, még azt is el tudom képzelni, hogy egyes milliárdos dinasztiák tényleg ilyen beteg beavatási játékokat játszanak. Számomra óriási pozitív meglepetés volt a 40 kilós, szőke kék szemű lead csajszi, aki közel sem annyira életképtelen, mint ahogy kinéz, egész faszán megvédi magát a film végéig. Szintén örültem, hogy nem volt az a klasszikus happy end, mint ami szokott lenni a hollywoodi filmek végén.

Azt viszont nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy a film valahogy esetlenül vitt a sztoriba humoros jeleneteket, ami egy horror-vígjátéknál még oké lett volna, de ez alapvetően nem tűnt horror-vígjátéknak, szóval ezek a jelenetek, karik inkább out of place-nek hatottak, mint viccesnek. A cselédek kinyírása, a drogos csajszi és a lúzer csávója amolyan klasszik vígjátékos karakterek és történések voltak, ami nekem kicsit kilógott valahogy. Aztán amikor elkezdenek latinul kántálni a pentagramra feszített csaj körül meg a végén darált hússá robbannak, az konkrétan vérgagyi kategória. Az indokolatlannak érződő humorizálásnál meg a sátáni kliséknél lerontott egy egész csillagot, pedig még a négyet is megkaphatta volna.

Utólag felvilágosítottak és utána is néztem, ez TÉNYLEG egy vígjáték, amikkel ugye alapvetően kissé hadilábon állok, szóval a humorizálás nem volt indokolatlan, csak az én ízlésemnek a kellőnél cringe-ebb. Aki szereti a black comedyt, nézze meg, szórakoztató kis darab, még úgy is, hogy én csak a horror szemüvegén keresztül néztem.

Lidéreces mesék éjszakája / Scary stories to tell in the dark (2019) - horror, misztikum

Történet: Egy csapat tini bemegy egy híres helyi kíséretházba, és az egyik csaj elhoz egy mesekönyvet, amelybe creepy meséket írtak feltehetően vérrel. A történet úgy tartja, hogy egy gyermekgyilkos nő írta a meséket, aki még a mai napig kísért a házat. Miután a könyv kikerül a külvilágba, a tinicsapat tagjairól egyenként íródik egy mese a könyvbe, ami a halálukról szól, és a mesék a valóságban is megtörténnek.

Beírtam a keresőbe, hogy best horror movie 2019, és ezt adta ki. Egy szóban leginkább így tudnám jellemezni: meh.

Inkább valami horrorelemekkel megtűzdelt tini-kalandfilmnek érzem, amolyan amerikai randis mozinak, mikor 16 éves vagy és el akarod hívni a promra a lányt, ezért előtte randira hívod, odaviszed az indokolatlan pickupodban a moziba és megnézitek együtt ezt a filmet, miközben két liter vajas popcornt esztek és felvizezett maxi diétás kólát isztok.

Kliséelemek a teljesség igénye nélkül: kísértetház, „nem kellett vón’ idejönnünk!!”, szerelmi háromszög, egymásra pillogó tinipár, zenedoboz, kettyós öreg néni aki csak akkor nem kettyós mikor a szellemtörténetről van szó, magáről sokat képzelő szőke csaj, Gil Bellows mint rendőr/sheriff/nyomozó/DEA ügynök (minden B-kategóriás filmben konkrétan), rasszista bullyk, (majdnem) mindenkit egyenként levadász a szellem/jelenség a tinicsapatból, bosszúját beteljesítve megnyugvó szellem... Akkora meh, hogy a fal adja a másikat :D

Csak akkor nézd meg, ha sose láttál még szellemes horrorfilmet, és nagyon félős vagy. Minden más esetben messze kerüld, mert semmi újat vagy érdekeset nem ad.

Volt egyszer egy Hollywood / Once upon a time in Hollywood (2019) - krimi, dráma, vígjáték

Történet: Rick, a lecsúszott, kissé alkesz c-kategóriás westernekben rosszfiúkat alakító színész, és a haverja, kaszkadőre, valamint csicskása, Cliff kalandjait követhetjük végig a hatvanas évek Hollywoodjában. Asszem.

Megmondom őszintén, a díjak miatt töltöttük le, de bő fél óra után kikapcsoltuk, mert egyszerűen nem tudtuk tolerálni, hogy SEMMIRŐL nem szól. Addig jutottunk el, hogy felvázolta a film, hogy a főhős egy mess, a haverját meg azzal gyanúsítja a filmproducer felesége, hogy gyilkos. Vontatott, egymás után random összebaszkodott jelenetekből áll, jó zenei snippetek vannak benne, jó jelmezek, de most attól, hogy oda van írva hogy Tarantino és húzónevek szerepelnek benne, még nem lesz magically hirtelen jó a film. Egy dögunalom zagyvaság.

Tudsz titkot tartani? / Can you keep a secret? (2019) - romantikus vígjáték

Amúgy is gyűlölöm a vígjátékokat, szóval nem én vagyok a célközönség. (Asszem ez mostanra kiderült már a posztból :D) A filmes társam miatt hajlandó voltam belekezdeni, de szerintem még a húszperces mark előtt kikapcsoltattam vele a g*cibe, mert olyan szinten cringe, hogy nekem ez nem megy. Van egy Calvin Klein modell cégtulaj csávó megy egy szép, de kicseszett furcsa és awkward csaj, aki az alkalmazottja, csak még nem tudnak erről, így véletlenül együtt utaznak a repülőn és a csaj kiteregeti a szennyest az életéről. Valamiért a modellcsávó jó arcot vág az egészhez és nem menekül fejvesztve ez elől a rakás szerencsétlenség elől. Gondolom, a végén összejönnek és elfutnak a napsütésbe. Nemcsak klisés és szar, sablonos karakterek vannak, de az összes párbeszéd is annyira kiütést és hányingert keltő, hogy nézhetetlen.

Super 8 (2011) - sci-fi, misztikum

Bármi, amihez az ufóknak köze van, az instant megnézést érdemel nálam, szóval borítékolható volt, hogy egyszer megnézem. A sztoriban egy csapat filmrajongó gyereket követethetünk végig, akik a szüleik háta mögött egy teljesen saját kis film forgatásával foglalkoznak a szabadidejükben. Míg éppen felvesznek egy jelenetet, a mellettük lévő vonatsíneken valaki szándékosan kisiklat egy óriási vonatláncot, ami óriási pusztítást végez. A gyerekek nagyon megijednek, de épen megússzák, és gyorsan elmenekülnek a helyszínről. A vonat rakományában földönkívüli, különleges építőkocka jellegű dolgok vannak, a vonat elleni merénylőt pedig felismerik a gyerekek. Ahogy tovább élik az életüket, valami náluk is sokkal nagyobb dologba keverednek.

Nekem egész pozitív csalódás volt a gyerekkaraktereket tekintve, az ilyeneknél szinte előre szoktam borítékolni, hogy a gyerekek miatt nem fog tetszeni, de itt egész tűrhetőek voltak, és szimpi volt, hogy valami értelmes hobbit űztek (filmezés), mindegyiknek külön személyisége volt. Nekem több ufóság is elfért volna a sztoriban, illetve az is, ha jobban kibontják a történetbeli élőlénnyel kapcsolatos információkat, mert így eléggé puzzle-özés volt a film utolsó fele, de így sem volt rossz.

Múlt karácsony /Last Christmas (2019) - romantikus vígjáték

Én igazából szeretem Emilia Clarkot, kicsit furcsa volt ilyen szerepben látni, de nem bántam. Már tavaly meg akartuk nézni ezt a filmet, mikor még a moziban ment, de nem jutottunk el odáig, szóval tavasszal pótoltuk, amit télen nem sikerült, annak ellenére, hogy idényfilm.

A történet középpontjában a végtelenül szerencsétlen, kissé lecsövesedett, csinos és cuki, de enyhén tróger Kate áll. Kate egy kínai nőci karácsonyi témájú bóvlishopjában dolgozik elfruhában, de már eléggé ki van égve minden tekintetben. Lakása sincs, a szerelmi élete részeg kavarásokból áll, az étrendje szörnyű, és úgy alapvetően nincs jól. A karácsonyi boltnál találkozik a helyes sráccal, Tommal, aki mindenféle ok nélkül felbukkan ott, ahol ő is, és előre teljesen megjósolható módon ő az ázsiai herceg fehér lovon, aki jószívű és empatikus is a Colgate-mosoly mellé. Kate már egészen motivált arra, hogy összeszedje a fostos életét és szembenézzen a problémáival, mikor a végén kiderül, hogy mi is a helyzet Tommal...

Tetszett benne, hogy a főszereplő nemcsak olyan a vígjátékokban megszokott klisés idegesítően gyökér lúzer, hanem amolyan életszerűen lúzer, hogy "ez velem is megtörténhetne" (véletlenül kicsinálom a haverom halát, ráfekszek a papírmasé alkotásra, nyitva hagyom az ajtót mikor zárni kéne, összekavarok olyannal, akivel nem kéne, stb). Érdekes volt benne a szívbetegséges történetszál, meg a végén a csattanó... sok mindenre számítottam az ázsiai sráccal kapcsolatban, de erre nem. Alapvetően aranyos és szeretnivaló sztori, nem szokványos romantikus komédiás befejezéssel. A maga műfajában még jónak is mondanám, de a karácsonyi vígjátékok körében a love actuallyt nem übereli. Egyszer simán meg lehet nézni.