Marebito (2004)
Azt hiszem, nem újdonság, hogy életemben nagyon sok rossz
és igénytelen filmet láttam már. Ez azonban az összesen túltett negatív
irányba, egész eddigi életem legrosszabb filmjének „posztját” elnyerve. A
történet: eseménytelen, vontatott és unalmas. A szereplők: üresek, színtelenek,
elnagyoltak és irritálóak, egyiküket sem ismerjük meg, és nem tudunk egyikkel
sem szimpatizálni. A képi világ és kamerakezelés: IGÉNYTELEN és szánalmas.
A történet szerint egy középkorú szociálisan hátráltatott
japán operatőr (?), Masuoka az otthonában felszerelt képernyőkön stalkolja a
külvilágot, és mindeközben keresi azt, hogy mitől érezhetne zsigeri, elemi
félelmet, mert hogy ő erre képtelennek tartja magát. Egy férfi kiszúrja a
szemét a metró aluljáróban, amiről videófelvétel készül, Masuoka pedig újra és
újra végignézi ezt: az öngyilkos férfi ugyanis alapjáraton vak, a szúrás előtti
pár pillanatban pedig halálfélelem ül ki az arcára – Masuoka pont ezt az érzést
keresi. Lemegy ugyanabba az aluljáróba, ahol felfedez egy különleges földalatti
világot, onnan elhoz egy nőt, aki állatias módon viselkedik, és nem eszik
semmilyen ételt, míg ki nem derül, hogy csak a vér tartja életben. Néha találkozik
egy nővel, aki a lánya eltűnésével gyanúsítja, és lassan gyilkolással elégíti
ki a házikedvence igényeit. A film vége felé kiköltözik az erdőbe csövesnek és
otthagyja a lányt a lakásában, és elgondolkozik az életén, majd visszatér, és
lemegy újra a „vámpírral” az aluljáróba, ahol ijedt arcot vág, a lány pedig
mosolyog. Pont.
Kivéve, hogy vannak közben furcsa lények, amiknek
konkrétan semmi szerepe nincs a történetben, meg az ominózus gusztustalankodós
smárolós jelenet. (Gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott. Japánokról van szó.)
Mi a baj ezzel a filmmel? Az, hogy teljes időpazarlás.
Unatkozóknak sem ajánlanám. Ha lefekszel aludni két órára, akkor is
hasznosabban töltötted el az idődet. Nincs mondanivalója, nem szórakoztató,
látványra sem ad semmit, absolute trash kategória. Azóta sem értem, hogy lehet
ilyen magas értékelése és kritikái, de mivel az emberek 80%-a gyökér, ezen
talán nem kellene csodálkozni.
El laberinto del fauno/A faun labirintusa (2006)
Középszerű gusztustalankodós spanyol fantasy elvont
tartalommal. Két szálon fut a történet, az egyiken Ofelia, egy kislány az
édesanyjával egy katonai egységbe utazik, hogy csatlakozzanak az édesanyja új
férjéhez, a kapitányhoz. Ofelia anyja terhes, de nagyon rossz állapotban van. A
kapitány kegyetlenkedései nem ismernek határt, változatos módokon kínozza meg
az elkapott kommunistákat és segédeiket… tulajdonképpen bárkit, aki ellentmond
neki. Ofeliát egy bogár alakban megjelenő tündér elkalauzolja egy labirintusba,
ahol egy csúnya lény elmondja, hogy ő egy hercegnő reinkarnációja, és ahhoz,
hogy visszatérjen a birodalmába, próbákon kell megfelelnie. A kislány
beleegyezik, és kezdetüket veszik a próbatételek, miközben a kapitány folytatja
válogatott kínzásait, Ofelia édesanyja pedig ágyhoz kötve szenvedi a
terhességet. Igazából rossz filmnek nem mondanám, de nem tudom, hová akart kilyukadni (mi a mondanivalója), és hogy miért volt rá szükség. Fantasyből is, háborús drámából is vannak sokkal jobbak minden bokorban.
Sunshine/Napfény (2007)
Az utóbbi időben megnézett sci-fi filmek közül az egyik
legjobb. Minden van benne, ami kell: apokaliptikus jövőkép, űrhajó, fogyatkozó
legénység; őrült ember, aki azt hiszi, hogy tud beszélgetni Istennel, filozófia…
:D Hol is kezdjem. A történet szerint a Nap kialvóban van, ezért egy csapat
űrhajós elindul egy focipálya-méretű bombával, hogy belelője a Napba, ezáltal
újraélessze azt. A fedélzeten többek között van egy pszichiáter, egy fizikus,
az oxigénkert felelőse, stb… Az út közepén felfedeznek egy vészjelzést az
(egyik?) előző ugyanilyen küldetés űrhajójáról, és gyorsan kell döntést
hozniuk, döntőbírónak pedig a fizikust teszik meg, az egyetlen személyt, akinek
lehet ehhez tudományos háttere. Ezután folytatják az utat, de semmi sem a
tervek szerint sül el, a legénység pedig hullani kezd…
Nehéz erről a filmről beszélni, mert rendkívül komplex,
és iszonyúan gyorsan pörögnek az események, csupa fordulat a történet. A
karakterek érdekesek, bár nem mindegyikből kapunk eleget (pusztán azért, mert
nem ezen van a hangsúly). Érdekes elméleteket vet fel a fénnyel kapcsolatban,
és hogy milyen hatással van az emberekre és az elméjükre. A látvány elképesztő,
a hangulat lebilincselő. A film bizonyos szakaszában egy képkockányi időre fotókat
vágnak be a legénységről, amint mosolyognak és partiznak… nem tudom, hogy mi a
jó szó rá magyarul, hogy „eerie”, de talán a hátborzongató megteszi. Nagyon
nagy hatást gyakorolt ránk, a film közbeni véletlenszerű felvillanások
hangulatba hoztak minket. A vége kicsit nyitott, de mindenképpen érdekes.
Csodás vitaalapanyag, és azon sci-fi filmek közé tartozik, ami nem a
hollywoodi-pisi-kaki-nagyrobot szinten ragadt meg.
The Conjuring/Démonok között (2013)
Borzasztó horrorfilm érthetetlenül jó értékeléssel. Elég jó az arcmemóriám, úgyhogy amikor először
megláttam a főszereplők egyikét, Patrick Wilsont, rögtön megállítottam a
filmet, és rákerestem, vajon ő játszott-e az Insidiousben is. Ééés, bingó.
Innen már nagyjából predesztináltam a filmet egyébként egészen hitelesen: egy
gonosz lelkes kísértős megszállós film, ami a nyomorult lelkivilágú
amerikaiakat megijeszti, azonban mindenki mást maximum heveny unatkozásra
késztet. A film elején elhangzik a klisés elem: igaz történet alapján… Kiderül,
hogy egy médium párnak az egyik hetvenes években dokumentált esetéről lesz szó.
Egy házaspár az öt (!) lányával (omg, mi lehet ott menstruációs időszakban)
leköltözik Jerseyből Rhode Islandre, egy nagyon rozoga és felújításra szoruló
házba. Folyamatosan furcsa események történnek, és mint azt már sejthetjük, egy
gonosz kísértet van a dolog mögött… kihívják a médiumokat, akik magukkal hozzák
a helyi seriffet, és elkezdődik az okkult szakkör.
U-NAL-MAS. Agyon
van tömve amerikai klisékkel (pl. tökéletes család, keményen dolgozó apa, cuki
kislányok, eltökélt feleség) és horrorközhelyekkel („jaaaj, mögötted áll a
szellem!” -___-). „Egyebet nem tudok mondani, kérem kapcsojja ki”.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése