Ezzel a filmmel kapcsolatban nagyon sok volt a hype, mikor kijött, és nem nagyon lehetett tudni, hogy az ember mégis mire számítson. Bár a megnézés után állíthatom, hogy nem az én műfajom ez a film, egyszeri megtekintésre és beszédtémának elment. Nézzük, miről is szól.
Rachel masszívan alkoholista, és mindennap vonatozik, hogy elterelje a figyelmét a problémáiról - vagy épp az ellenkezője miatt, ahogy tetszik. Ugyanis mindennap elhúz a vonata amellett az utca mellett, ahol korábban lakott a férjével, Tommal. Minden egyes nap végignézi az exférjét az új kedvesével, Annával és a kisbabájukkal a régi házukban, és mindennap meghal kicsit, mikor látja, mennyire idilli is a helyzetük. Mióta tönkrement a házassága, két éve egy ismerősénél lakik, képtelen összeszedni magát, és egyre lejjebb csúszik, már-már olyan szintre, ahonnan nincs visszaút.
Tom és Anna szomszédságában egy fiatal pár lakik, Hipwellék. Megan Hipwell Anna kisbabájának dadusaként dolgozik, hozzá hasonlóan csinos és fiatal szőke nő. Mikor Megan egyik napról a másikra eltűnik, Rachel élete még a szokásosnál is jobban felbolydul: egyik mattrészeg estéje után semmire sem emlékszik, és ezért ő is gyanúsítottá válik Megan eltűnésében, mert pont ott szállt le azon az estén, ahol a lány eltűnt. Két éve először lát valamiféle értelmet az életében: kideríteni, hogy mégis mi történt azon az estén Megannel, és ki tette vele azt, amit.
A sztori tipikus csavaros krimi, ami tele van idegesítően sok plot twisttel, illetve nagyon életszerűtlen, költői megfogalmazásokba burkolt dialógusokkal. A történetvezetés maga is frusztráló volt, de a karakterek megnyilvánulásai, Rachel monológjai (főleg a film elején) gyakorlatilag ordították, hogy EZ EGY REGÉNY. (Személyes kedvencem a páciensével kavaró közel-keleti pszichoterapeuta volt, aki a szakmájának minden szabályát felrúgva kvázi beleártotta magát egy nagyon csavaros magánsztoriba, amiről messziről láthatta volna szakértőként, hogy távol kellene maradni.)
Egy nagyon érdekes és központi motívum a filmben a gyerekvállalás témaköre. Rachel azért indult el a lejtőn, mert képtelen volt Tomnak gyereket szülni. Scott és Megan Hipwell között is nagy a feszültség, mert Megan nem szeretne gyereket, míg Scottnak ez nagyon fontos. Más, fontos gyerekvállalással, kisbabákkal kapcsolatos események is kiderülnek a csavaros cselekmény folyamán, amelyben egyébként összevissza ugrálunk hol hátra, hol előre. Elég követhetetlen tud lenni, ha az ember nem jegyzi meg pontosan az arcokat és neveket, és hogy kivel mi történt. Ez egy moziban nagyon frusztráló lett volna, mert nem lehet visszatekerni a felvételt, hogy akkor ez most ki is volt, és mi ez, és miééért. Az egyik gyerekkel kapcsolatos drámai melléksztori annyira mesterkélt és valószerűtlen, hogy az már az igénytelenség kategóriáját súrolja, úgyhogy hangosan szirénázott a fejemben a "REGÉNY!!!"-riasztó.
Véleményem szerint kicsit szomorú belegondolni, hogy egy nő értékét még a 21. században is ennyire az határozza meg, hogy tud-e, illetve akar-e gyereket szülni, mert ez azt feltételezi, hogy egy nő csak anyai kontextusban értékelhető... De vannak ilyen közösségek, illetve házasságok, meg szerencsére olyanok is, ahol ez nem annyira fajsúlyos szempont, mint a filmbéli közösségben.
A lány a vonaton az a tipikus sztori, amit nem azért nézel, mert élvezed és jól szórakozol közben, hanem mert érdekes, nem érted a karakterek motivációit, és szeretnéd tudni, hogy ennek mégis mi lesz a vége.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése