A történet négy-öt fiatal körül koncentrálódik, akiket azon kívül, hogy Suiten városában laknak, más közös pontok is összefűznek. Három tizennégy éves, akik egy osztályba járnak, együtt fedezik fel a testen kívüli élményeik alatt a "Látatlan/Észrevétlen Világot". A főszerep Tarōé, akit a nővérével együtt gyerekkorában elraboltak. Ő megkerült, a nővére azonban meghalt, ami mind a fiúra, mind az édesanyjára óriási súllyal nehezedik rá. Tarōhoz tanácsadásra egyenesen a Tokiói Egyetemről jön le egy pszichiáter, ami igencsak meglepő, mert miért is foglalkozna egy ilyen fontos szakember egy eldugott városkában élő kisfiú lelki/mentális ügyeivel... Tarō egyik osztálytársa a gazdag, öntelt és kissé arrogáns Masayuki szintén múltbéli eseményekkel és tériszonyával kíván megküzdeni. Makoto is az osztályba jár, csendes fiú, aki gyakran lóg az iskolából, az ő apját gyanúsították meg Tarō és a nővére elrablásával, öngyilkosságot követett el. Masayuki valamiért sorsközösséget érez velük, ezért mindkettejüket megközelíti és kissé erőszakos személyiségével eléri, hogy elmenjenek együtt az elhagyatott kórházba, ahol Tarōékat fogva tartották.
Az esemény után mindannyian testen kívüli élményeket, asztrálprojekciókat élnek át, ráadásul egyszerre. Az "Észrevétlen Világban" rengeteg furcsa szellemlénnyel találkoznak, többek között egy fekete óriással, akit Tarō látni vélt az elrablásukkor.
A történetbe valamivel később kapcsolódik be Miyako, a tizenkét éves kislány, akinek az édesapja visszavonult néprajzkutató, önként pappá vált. A lányon samanisztikus képességek mutatkoznak, a fiúkkal ellentétben az ő testét időnként idegen entitások szállják meg, ő is látja a szellemlényeket, ám az asztrálprojekcióra nem képes.
Valóság és képzelet határa teljesen elmosódik, tulajdonképpen nem is tudjuk, hogy a fiúk traumaélményeik miatt hallucinálnak, vagy pedig tényleg a természetfeletti sajátította ki magának a városkát. Két tény valamiképpen érdekessé teszi az egyébként igen filozofikus testen kívüli kirándulásokat: Tarō pszichiátere, Dr. Hirata is tapasztal paranormális jelenségeket, másrészt a városban egy nemzeti biotechnológiai kutatóközpont van, ahol furcsa dolgokkal kísérleteznek.
A japán animék sajátosságaként erre a sorozatra is igaz, hogy mindenről a legvégén derül ki, hogy micsoda valójában, miért történt, mi az oka, és egy részben oldanak meg mindent. Mivel japánul néztem angol felirattal, rengeteg dolog nagyon homályos még, úgyhogy lehet, hogy a magyar szinkronos verziónak is nekifutok valamikor. Akit érdekelnek a japán dialektusok, az tobzódni fog, mert a szereplők Hakata-bent beszélnek (legalább is szerintem), ami maga után vonta, hogy még a legegyszerűbb dolgokat sem voltam képes megérteni, csak akkor, ha Dr. Hirata beszélt, ő pedig a történet szerint Tokióból jött...
Őszintén szólva hihetetlenül lebutítottam ezt a 22 részes történetet, pedig valójában nyilván nem csak ennyiről van szó, van még rengeteg fontos szereplő, nagyon sok tudományos elmélet előkerül... Az anime oszlopos része a pszichológia, pszichiátria, biotechnológia, filozófia, vallás (főként népvallás: sintó) és valamilyen ponton még a fizika is. Rengeteg tudós nevét halljuk, sok elméletről van benne említés, tehát ha két idegen nyelven nézi az ember, akkor nem garantált a teljes megértés... (de persze lehet, hogy magyarul sem)
Nagyon érdekes a hangulata, az a tipikus creepy ass shit, de nem az explicit ijesztgetés miatt, hanem hogy fogalmunk sincs, mégis mi történik. Minden rész visszaidézett jelenetekkel kezdődik, amikben a szereplők eltorzított hangon, felismerhetetlenül beszélnek, ami elég ijesztő, megadja az alaphangulatot. A részek közepén - mint minden animében -, itt is van egy átvezető kép, és ez alatt egy zavart rádióadás zúgása (mintha próbálnánk bemérni egy adót és zúgna, nem tudom jobban elmagyarázni), ami aztán sípolással elhal. Nem tudom leírni, ez a néhány másodperc mekkora hatással volt rám. A sorozat háromnegyedéig el kellett jutnom, mire tudtam, hogy "na, mindjárt ez következik", és nem csináltam be, mikor bejátszották. De még a legvégén is nyugtalanító volt.
Szerintem egy remek alkotásról van szó egyébként, tehát nagyon el tudja gondolkoztatni az embert a világ és az emberi agy és lélek működéséről, és hogy milyen kölcsönhatások vannak dolgok között. Megtekintését azoknak ajánlom, akiket érdekel a pszichiátria/pszichológia és a testen kívüli élmények témaköre, nagy adag sintó, és szeretne egy kicsit gondolkodni, elmélkedni. Egyedül is kiváló, gondolom, társasággal jobban meg lehet vitatni, szuper vitaalapanyag.
10/8
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése