Egy olyan modern Japánban járunk, ahol hét természetfeletti erejű király színek és számok által megkülönböztetve uralkodik: vörös, kék, arany, ezüst, színtelen, etc. Őket egy-egy klán szolgálja, akik tagjai szintén természetfeletti képességekkel rendelkeznek, de jóval kisebb erejük van, mint a királynak.
Főhősünk Isana Yashiro, akit megtámadnak fényes nappal, és gyilkossággal vádolják. A HOMRA klán egyik tagját, Totsuka Tatarát megölte valaki, aki egy videofelvétel szerint hajszálpontosan úgy néz ki, mint főhősünk, Shiro, ráadásul a felvételen azt is kijelenti, hogy ő a Színtelen király. Az előző Színtelen király halála előtt megparancsolta hűbéresének, Yatogami Kurónak, hogy ölje meg az új, gonosz királyt, ezért nemcsak a HOMRA klán, hanem Kuro is vadászik Shiróra. A fiú semmit sem tud sem a gyilkosságról, sem a királyokról, egy átlagos középiskolás srác egy fehér kismacskával. Vagy mégsem?
Ebben az animében semmi sem az, aminek látszik. Kuro rövid időn belül megbizonyosodik róla, hogy nem Shiro a tettes, így mellészegődik, de időközben a kék klán, a Scepter 4 is bekapcsolódik az eseményekbe. Shiro macskájáról kiderül, hogy egy természetfeletti, dúskeblű hölgyike, aki bezavarja az emberek elméjét, illúziókat és emlékeket generál, stb. Kezdetét veszik a klánok közti összecsapások és a vadászat Shiróra, aki közben maga is rájön, hogy nem az, akinek gondolta magát. De akkor ki? Erre a választ csak az anime vége adja meg, de az is félig-meddig nyitva hagy dolgokat...
Tavalyi animéről van szó, ami előre vetíti a grafika korszerűségét. A zenéket nem méltatnám, olyan tipikus vonyítós japán opening zenék, sok Engrish, kevés élvezeti érték. A szereplők mind gyönyörűek, egyedül a Scepter 4 főhadnagyának karakterdizájnja zavart, akinek akkora mellei voltak, mint egy-egy görögdinnye. Érdekes megfigyelni a színek dominanciáját, és hogy egyes színekhez milyen tulajdonságokat társítanak, milyen egy klán természete. A kékek hidegfejűek, megfontoltak, szervezettek, hierarchikusan épül fel a klánjuk, egyenruhában járnak, kiterjedt kapcsolatrendszerük van a közönséges világban, utasítgatják a miniszterelnököt, stb. A vörösek erőszakosak, szervezetlenek, hirtelen cselekszenek, az ösztöneikre és az egymás iránti testvéri érzéseikre hagyatkozva, leginkább egy bűnbandára hasonlítanak. Biztos vagyok benne, hogy aki megnézi ezt az animét, valamelyik csapatnak a pártján fog majd szurkolni, de a focival ellentétben K-Projectben mindenkinek azonosak a céljai, kivéve Totsuka gyilkosát...
Az a helyzet ezzel az animével, hogy rengeteg lenne benne a lehetőség, de már ott el van baltázva a megvalósítás, hogy 13 részes. Legalább még egyszer ennyi kellett volna. A háttértörténete az egésznek a Shiro kiléte és múltja, amire nem emlékszik az amnéziája miatt, plusz az, hogy mi az a Damoklész kardja, és mit jelent, hogy a királyoknak van egy-egy saját kardjuk. Ráadásul az előző színtelen királyról, Miwa Ichigenről sem tudunk meg semmit, csak azt, hogy létezett, jó ember volt, és jobb jóslási képességei vannak, mint egész Delphoinak. Abszolút hiányosan van bemutatva a szereplők kapcsolatrendszere is, például a Scepter 4-hoz tartozó Fushimi a HOMRA-ból lépett ki, ez az árulás sem lett kellőképpen vázolva. Aztán a egyik legnagyobb szívfájdalmam: a vörös király, Mikoto Suoh identitása, mint olyan. Az animék túlnyomó többségében van egy csendes, bunkó (=utolsó faszfej), erős, menő, mély hangú szociopata állat, aki mindenkit letoj, és csak a saját dolgával törődve álldogál valahol, mégis mindenki ragaszkodik hozzá. Azokban az animékben, amikben van ilyen karakter, a sorozat harmadik negyedében megtudjuk a háttértörténetét a karakternek, hogy miért vált ilyenné, és megszeretjük. És utána akármilyen faszfej is, megértően nézünk rá, és sajnáljuk, és a pszichológusai szeretnénk lenni. DE! Ebben az animében Mikotónak nincs háttértörténete. Azon kívül, hogy bárkit befogad a klánjába, és hogy a végén feláldozza magát, gyakorlatilag semmit nem tesz, amiért megszerethetnénk. Annak ellenére, hogy a kék király, Munakata a sorozat közepéig unszimpatikus, a végére erősen belehúz, és messze túlszárnyalja emberileg Mikotót. És ez fáj, mert én Mikotót akartam szeretni.
A seiyuu-gárda a szereplődizájnon kívül a legeslegerősebb pont, csillagos ötös. Mikoto, Munakata, Fushimi, de gyakorlatilag az összes karakter hangja valami félelmetesen gyönyörű és illik a karakterekhez. Egy angol vagy magyar szinkron soha nem tudná átadni... ahogy azt, sem, hogy Munakata milyen udvariasan, kivétel nélkül mindig 丁寧形-ben beszél.
A hiányosságok miatt csak 7 pontot adnék, viszont a seiyuuk és a karakterdizájn miatt muszáj megkapnia a 8-at. Sokkal több részletre lenne szükség! Jó lenne, ha folytatnák. 10/7,5
Főhősünk Isana Yashiro, akit megtámadnak fényes nappal, és gyilkossággal vádolják. A HOMRA klán egyik tagját, Totsuka Tatarát megölte valaki, aki egy videofelvétel szerint hajszálpontosan úgy néz ki, mint főhősünk, Shiro, ráadásul a felvételen azt is kijelenti, hogy ő a Színtelen király. Az előző Színtelen király halála előtt megparancsolta hűbéresének, Yatogami Kurónak, hogy ölje meg az új, gonosz királyt, ezért nemcsak a HOMRA klán, hanem Kuro is vadászik Shiróra. A fiú semmit sem tud sem a gyilkosságról, sem a királyokról, egy átlagos középiskolás srác egy fehér kismacskával. Vagy mégsem?
Ebben az animében semmi sem az, aminek látszik. Kuro rövid időn belül megbizonyosodik róla, hogy nem Shiro a tettes, így mellészegődik, de időközben a kék klán, a Scepter 4 is bekapcsolódik az eseményekbe. Shiro macskájáról kiderül, hogy egy természetfeletti, dúskeblű hölgyike, aki bezavarja az emberek elméjét, illúziókat és emlékeket generál, stb. Kezdetét veszik a klánok közti összecsapások és a vadászat Shiróra, aki közben maga is rájön, hogy nem az, akinek gondolta magát. De akkor ki? Erre a választ csak az anime vége adja meg, de az is félig-meddig nyitva hagy dolgokat...
Tavalyi animéről van szó, ami előre vetíti a grafika korszerűségét. A zenéket nem méltatnám, olyan tipikus vonyítós japán opening zenék, sok Engrish, kevés élvezeti érték. A szereplők mind gyönyörűek, egyedül a Scepter 4 főhadnagyának karakterdizájnja zavart, akinek akkora mellei voltak, mint egy-egy görögdinnye. Érdekes megfigyelni a színek dominanciáját, és hogy egyes színekhez milyen tulajdonságokat társítanak, milyen egy klán természete. A kékek hidegfejűek, megfontoltak, szervezettek, hierarchikusan épül fel a klánjuk, egyenruhában járnak, kiterjedt kapcsolatrendszerük van a közönséges világban, utasítgatják a miniszterelnököt, stb. A vörösek erőszakosak, szervezetlenek, hirtelen cselekszenek, az ösztöneikre és az egymás iránti testvéri érzéseikre hagyatkozva, leginkább egy bűnbandára hasonlítanak. Biztos vagyok benne, hogy aki megnézi ezt az animét, valamelyik csapatnak a pártján fog majd szurkolni, de a focival ellentétben K-Projectben mindenkinek azonosak a céljai, kivéve Totsuka gyilkosát...
Az a helyzet ezzel az animével, hogy rengeteg lenne benne a lehetőség, de már ott el van baltázva a megvalósítás, hogy 13 részes. Legalább még egyszer ennyi kellett volna. A háttértörténete az egésznek a Shiro kiléte és múltja, amire nem emlékszik az amnéziája miatt, plusz az, hogy mi az a Damoklész kardja, és mit jelent, hogy a királyoknak van egy-egy saját kardjuk. Ráadásul az előző színtelen királyról, Miwa Ichigenről sem tudunk meg semmit, csak azt, hogy létezett, jó ember volt, és jobb jóslási képességei vannak, mint egész Delphoinak. Abszolút hiányosan van bemutatva a szereplők kapcsolatrendszere is, például a Scepter 4-hoz tartozó Fushimi a HOMRA-ból lépett ki, ez az árulás sem lett kellőképpen vázolva. Aztán a egyik legnagyobb szívfájdalmam: a vörös király, Mikoto Suoh identitása, mint olyan. Az animék túlnyomó többségében van egy csendes, bunkó (=utolsó faszfej), erős, menő, mély hangú szociopata állat, aki mindenkit letoj, és csak a saját dolgával törődve álldogál valahol, mégis mindenki ragaszkodik hozzá. Azokban az animékben, amikben van ilyen karakter, a sorozat harmadik negyedében megtudjuk a háttértörténetét a karakternek, hogy miért vált ilyenné, és megszeretjük. És utána akármilyen faszfej is, megértően nézünk rá, és sajnáljuk, és a pszichológusai szeretnénk lenni. DE! Ebben az animében Mikotónak nincs háttértörténete. Azon kívül, hogy bárkit befogad a klánjába, és hogy a végén feláldozza magát, gyakorlatilag semmit nem tesz, amiért megszerethetnénk. Annak ellenére, hogy a kék király, Munakata a sorozat közepéig unszimpatikus, a végére erősen belehúz, és messze túlszárnyalja emberileg Mikotót. És ez fáj, mert én Mikotót akartam szeretni.
A seiyuu-gárda a szereplődizájnon kívül a legeslegerősebb pont, csillagos ötös. Mikoto, Munakata, Fushimi, de gyakorlatilag az összes karakter hangja valami félelmetesen gyönyörű és illik a karakterekhez. Egy angol vagy magyar szinkron soha nem tudná átadni... ahogy azt, sem, hogy Munakata milyen udvariasan, kivétel nélkül mindig 丁寧形-ben beszél.
A hiányosságok miatt csak 7 pontot adnék, viszont a seiyuuk és a karakterdizájn miatt muszáj megkapnia a 8-at. Sokkal több részletre lenne szükség! Jó lenne, ha folytatnák. 10/7,5
