Ez a könyv az elmúlt pár évben nagyon trendi lett, főleg egészséges életmóddal kapcsolatos influenszereknél, meg máshol a közösségi médiában. Én is így fedeztem fel, láttam például Kalivoda Timinél, akinek receptes instája és fitt élelmiszeres webboltja van.
A 2023-as évet úgy
akartam elkezdeni, hogy csinálok valami hasznosat és értelmeset a saját
egészségem érdekében, és felderítem, milyen pszichológiai minták húzódnak meg
amögött, hogy amióta az eszemet tudom, folyamatosan küzdök a saját
testsúlyommal. Ez a könyv úgy érzem, hogy bár korlátozott keretek között, de
alkalmas volt rá. Komolyan kétlem, hogy ha általános terápiára mennék el egy
sima mentális szakemberhez, előjönne hamar ez a téma és levonnám ugyanezeket a
következtetéseket, így azt mondanám, hasznos volt.
Tulajdonképpen Az
éhes lélek gyógyítása ötvözete egy köznapi nyelven íródott, ismeretterjesztő
könyvnek és egy pszichológiai szakkönyvnek. Vannak benne diagnosztikus
megnevezések, betegségek leírásai (olvasmányosan) és azt is körbejárja a
szerző, hogy mi vezet ahhoz, hogy egy evészavar kialakuljon (milyen családi,
párkapcsolati minták), de anekdotikus sztorikkal, és a pszichológusnó
praxisában előforduló általános mintákkal van az egész illusztrálva, ezért
közérthető és könnyen fogyasztható, mégis színvonalas könyv.
Az első részben a
változás feltételeit tárgyalja, a másodikban az evészavarok és a pszichológia
kapcsolatát vizsgálja, a harmadikban részletesen tárgyalja az evészavarok
(elsősorban az anorexia, a bulimia és a binge eating, de néha az orthorexia is
feljön a könyvben) tüneteit, különbségeit, szövődményeit, stb, a negyedikben
párkapcsolait aspektust veszi szemügyre, az ötödikben pedig a pszichológiai
éhségek nyolc fajtájával ismertet meg.
Hogy egy kis
negatívumot is említsek a könyvvel kapcsolatban, én a könyv nagy részét magamra
irrelevánsnak éreztem, ha másra nem is, arra mindenképp jó volt ez az
olvasmányélmény, hogy rájöjjek, evészavarom az épp nincs. Az anektodikus
sztorik, bár érdekesek voltak, kevéssé hasznosak számomra (sőt, folyamatosan a
hányásról olvasni emetofóbiásként annyira nem buli). Az igazi hasznosság
számomra a könyv utolsó, interaktív részénél kezdődött, ugyanis ebben tárgyalja
a szerző a pszichológiai éhségek fajtáit, vagyis olyan igényeket, amiket ha az
ember tartósan nem elégít ki, hajlamos az evéshez vagy az önpusztító
evészavaros tevékenységekhez nyúlni kompenzációként. Ezekben a fejezetekben
leírta a pszichológiai éhségeket, és utána minden fejezet után kérdéssor
következett, mint egy munkafüzetben: el kellett gondolkozni az adott igénnyel
kapcsolatban, és őszintén szembenézni magunkkal. Ezek az éhségek egyébként a
következők: ingeréhség, kapcsolatéhség, elismeréséhség, szexuális éhség,
strukturális éhség, cselekvési éhség, produktivitási éhség és szeretetéhség.
Ezek nagy része
szemmel láthatóan, józan paraszti ésszel is összekapcsolódik; a kérdések
megválaszolása igazán sok mindenre rávilágított és hasznos instrospektív élmény
volt. Lehet, hogy evészavarom nincs, de rengeteg kielégítetlen igényem, ami
miatt egészségtelen megküzdési technikákat alkalmazok (akár az evésen túl is),
az van. Ezt a kérdéssoros munkát még nem fejeztem be teljesen, de nemsokára be
fogom, olyan rész is van benne, amibe a párunkat be kell vonni. Amikor azt a
részt csináltam vele, úgy éreztem, pozitív megerősítés, hogy előre kitaláltam,
mit fog válaszolni a kérdésekre.
Összességében nem egy
hosszú, és könnyen fogyasztható olvasmány, amit a tőlem fiatalabb korosztállyal
mindenképp elolvastatnék, mert szerintem manapság nehezebb fiatal lánynak
lenni, mint akkor, amikor még csak elkezdett bejönni az internet. Mégis bő egy
hónapba telt elolvasnom, mert a short form content (titkok, youtube shorts)
kisütötte az agyamat, és nehéz volt írott szövegekre koncentrálni hosszú időn
keresztül. Úgy gondolom, ez mindenképp fontos intellektuális stimuláció,
úgyhogy ezt a könyvolvasós trendet szeretném fenntartani, és a továbbiakban is
beszámolni az olvasós élményeimről.
