Karácsonyi mini filmmaraton 2021

 Idén még a szokásosnál is kevésbé lehetett a családot rávenni a filmezésre, így csak pár filmet tekintettünk meg. Érdekes módon az idei válogatásnál valahogy pont igényesebb alkotásokat fogtunk ki, így erre a pár filmre nemigen lehet panaszom. Jöjjön hát a szokásos karácsonyi családdal megnézős lista. 

Another round / Még egy kört mindenkinek! (2020)

Még nem nagyon láttam Mads Mikkelsent semmiben, de már régóta kíváncsi voltam rá. Mikor kijött ez a film, gondolkoztunk rajta, hogy megnézzük moziban, de aztán valahogy elmaradt. Egy tragikomédiáról van szó, amiben 4 középiskolai tanár rájön, hogy kiüresedtek, kivénhedtek, és ki akarják próbálni egy norvég filozófus elméletét, miszerint öt ezrelék véralkoholszint tartós fenntartásával boldog életet lehet elérni. Ez azt jelenti, hogy kicsit mindig inni kell egy enyhe alap ittassághoz. Mikor Martin, a töritanár rájön, hogy tönkremenőben van a házassága, és a diákjai sem szeretik, elhatározza, hogy kipróbálja az elméletet, a haverjai pedig vele tartanak.

A film egyszerre humoros és szomorú is. Nyilván a kísérlet a kezdeti sikerek után megmutatja a negatív oldalát is, és a film nem spórolja ki a részleteket. Van sok vicces jelenet, de elég sok dráma és művészfilmesen vontatott közeli snittek a főszereplő arcáról is. Mikkelsen zseniális színész, nagyon átjönnek róla az érzelmek, és a szemet is jó rajta legeltetni. 56 éves, de simán néz ki olyan jól, mint az amerikai kortársai (pl. Pitt, Depp és Cruise).

Kicsit a téma és a megvalósítás tekintetében is a Beach Bum jutott eszembe, ahol a főszereplő mindig be volt mindenezve, és mégis pozitív volt a film alaphangulata és lezárása is. Ha ezt nem tekinti negatívumnak az ember, akkor az egyetlen rossz pont a vontatottság volt. Közel két órás volt a film, és én minden filmről azt gondolom egyébként, hogy másfélben is el lehet mondani a történetét, hát ez itt is igaz volt. Mégsem haragudtam különösen erre a filmre, szórakoztató volt, de egyben tanulságos is.

The Shape of Water / A víz érintése (2017)

Tudtam, hogy ez egy hit or miss lesz a családban, mégis kíváncsi voltam rá. Unásig ismertem már a párszavas alapsztorit, hogy „csaj összejön a tengeriszörnnyel”, de nem tudtam, ezen kívül mit kell elképzelni. Kétségtelenül érdekes film volt, de korlátozottabb fantáziájú, földhözragadtabb embereknek, akik mondjuk a fantasyvel sincsenek jóban, biztos nem ajánlanám.

Egy Eliza nevű néma, kicsit furcsa lány történetét követjük végig, aki egy titkos amerikai kutatóbázison dolgozik valamikor az 50-es években takarítóként. Ide hoznak be egy intelligensnek tűnő, vízi humanoid élőlényt, akivel Eliza valamiért elsőre klikkel és elkezd vele barátkozni.

Vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Hasonló témát feszeget, mint a Splice, csak sokkal igényesebb lett a kivitelezése és kevésbé sci-fi, viszont undorkodás meg naturalizmzus van benne bőven. Azt gondolom, hogy nem azért nyert el ennyi díjat, mert zseniális műremek volt, hanem mert kipipálta mindazokat a szélsőbal beszédtémákat, amiket manapság Amerikában divatos unásig emlegetni. Volt benne rasszizmus, homofóbia, az ismeretlen dolgok elítélése, pszichopata és nárcisztikus főnökúr, fogyatékossággal élő főszereplő, satöbbi. Mindezek olyan arányban voltak vegyítve és ismételgetve, hogy számomra világosan látszott, ez a film specifikusan az amerikai woke kultúrának és kultúrában készült.

Őszintén remélem, hogy csak én sejtek egy elég sötét, disztópikus jövőt ezzel a kultúrával kapcsolatban, de nekem igazából nem tetszett, hogy a fajok közötti erotikát valami nemes, fogyatékosságon átívelő dolognak mutatta be. Azt gondolom, innen lejjebb már csak az lenne, ha tíz év múlva remake-elnék a Lolitát, és Humbert lenne benne az a pozitív hős, aki felszabadítja Lolitát szexuálisan egyfajta coming of age személyiségfejlődésként. Érdekes volt, de sok volt benne az öncélú szexualitás, aminek semmi jelentősége nem volt a film cselekménye tekintetében. Egyszer nézős.

Little Women / Kisasszonyok (2019)

Minden karácsonykor próbálok olyan figyelmes lenni, hogy olyan műfajokat is beválasztok a repertoárba, amelyeket magamtól nem feltétlenül néznék, ilyen volt ez is: kosztümös film.

Még azt is elég nehéz megfogalmazni, hogy miről szólt, annyira darabos volt az időben és a cselekményben ugrálás miatt. Jo (Saoirse Ronan) egy feltörekvő író a 19. századi Amerikában, ahol a nőknek elég nehéz a sorsa, és csak akkor tudnak megélni, ha megfelelő férjet választanak maguknak. Jónak van három lánytestvére, így a házat egyfolytában a csacsogás, játszás, vitázás, szociális események teszik mozgalmassá és zajossá. A szomszédban lakik Laurie (Timothée Chalamet), a szép arcú, kákabélű nemes fiú, aki a lányok közül kettővel is jóban van, főszereplőnk fókusza azonban az írás általi egzisztencia megteremtése.

Megint csak hasonló érzéseim vannak, mint A víz érintésével kapcsolatban: feminista témájú woke film, aminek mindössze annyi a mondanivalója, hogy „de szar volt régen a nőknek”. Engem egyáltalán nem kötött le, a lányok harsogása idegesített, a film fele alatt mással foglalkoztam, de mikor megfeszítetten figyeltem, akkor se értettem jobban, hogy akkor most mi is van. Tulajdonképp úgy fejeztem be a filmet, hogy azt se tudtam, a film nagy része valós történés volt, vagy a főszereplő által írt könyv cselekménye…

Az egyetlen igazán pozitív, amit el tudnék mondani, hogy húzónevek voltak a filmben (Ronan, Chalamet, Watson), és jól is játszottak, meg vizuálisan is szép volt. Egyébként nem éreztem érdemesnek még egy megnézésre se. Kosztümös kategóriában bőven vannak sokkal jobbak is. Szerintem, ha az ember random felüt egy Keira Knightley főszereplésű period dramát, már esélyesen jobbat fog nézni, mint ez.

 

The Unholy / Gonosz csoda (2021)

Idén jött ki ez a horror, aminek felkeltette a trailere a figyelmünket a moziban, mikor még jártunk. Szokásos vallási felhangokkal rendelkező démonos horror.

Egy fiatal süketnéma lány csodával határos módon elkezd beszélni, miután Mária meghallgatja az imáit. Alice ráadásul másokat is meg tud gyógyítani, amennyiben elfogadják Máriát és odaígérik a lelküket. A kellemetlen meglepi viszont az, hogy nem arról a Máriáról van szó, aki Jézus anyja a Bibliában, hanem valami teljesen más entitásról.

Igazából ezt a filmet azzal a tudattal töltöttem le, hogy valószínűleg zs-kategóriás igénytelen horror lesz, és ahhoz képest pozitív csalódás ért. Nem volt se egy Grave Encounters, se egy Nun, szóval gagyi film kategóriához képest kifejezetten jó volt. De hát nem volt egy Sinister se, szóval a jó horrorfilm kategóriához meg sajnos nem ért fel.

Olyan érzésem volt végig, mintha egy kaliforniai filmszakosnak nézném a diplomamunkáját, vagy valami feltörekvő rendező netflixes filmjét. Alacsony volt a költségvetés, ami miatt kifejezetten retek és minőségtelen, komolyan vehetetlen lett a CGI és a special effektek. A színészek viszont kifejezetten kiválóak, hitelesek voltak, és én nagyon szeretem a türhő, cigizős-ivós, jellemtelen antihősöket is, a főszereplők egyike pedig ilyen volt. Alapvetően egész élvezhető volt, kompakt hosszal, ami nekem nagyon fontos. Klisés? Hát persze, de ha valaki bírja ezt a démonos-megszállós vonalat (Constantine, A rítus, Conjuring-univerzum filmje, bármi, amit a Vicious Brothers csinál), akkor megmondom őszintén, vannak ettől sokkal retkebb filmek is. Egy megnézésre kifejezetten jó volt, ha gimiben jött volna ki ez a film, simán barátokkal megnézős kategória lett volna.

The Night House / Éjszaka a házban (2020)

Nem gondoltam volna, hogy filmek tekintetében egy gyöngyszemmel fogom zárni az idei évet, főleg miután az előző posztban azt is leírtam, hogy nem volt egy jó (filmes) év az idei.

Ez egy zseniális, kicsit elvont, allegorikus horror, amiben paranormális beütések vannak, de alapvetően mégse démonos/szellemes-ijesztgetős.

Elég erős felütéssel kezdünk: egy nőnek hirtelen, mindenféle előjelek nélkül öngyilkos lett a férje egy olyan fegyverrel, aminek a meglétéről a nő nem is tudott. Miután megtörténik a temetés, szinte azonnal elkezd paranormális cselekményeket észlelni a házban, és arra is rájön, hogy a férjének valószínűleg kettős élete volt, és nem az volt, akinek hitte őt. Fényképeket talál a telefonján más, hozzá hasonló nőkről, valamint felfedezi, hogy az erdő túloldalán a saját házuk tükörképére felhúzott egy másik házat a férje.  

A filmben az a zseniális, hogy nem klisés sem a történet, sem a főszereplő karakter. Érzelmileg számomra szokatlan válaszreakciói vannak a gyászra, ami érdekessé teszi őt is meg a sztorit is.  A másik, ami még sokkal érdekfeszítőbb, az a történetvezetés és a szimbolika. Fogalmad sincs a filmnek egészen a végéig, hogy miről is van szó, vagyis éppen csak sejtegeted az utolsó negyedben, hogy itt komolyabb jelentésrétegek vannak, mint ami elsőnek mutatkozott. Nem lövöm le a poént, mert nagyon érdemes megnézni a filmet annak, aki szereti ezt a műfajt (gondolkodós thriller/horror), de bravúros a feltárás a végén. A kicsit lassabb észjárásúaknak beletelhet egy kis gondolkodásba az értelmezés, viszont nekem sem villám az agyam, mégis lejött, hogy miről van szó (főleg azért, mert sok olyan filmet láttam, ami felépítésében vagy a csavar tekintetében hasonlóan elvont). Aki az Eredeten nőtt fel és éli a művészfilmek szimbolikáját például, annak világos lesz már a második felétől a sztori.

Az ijesztőfaktor is összetett: felszínen persze ott vannak a szokásos paranormális közhelyek, de a második felétől kiderül, hogy itt valami sokkal mélyebb dologról van szó, és számomra a témaválasztás sokkal ijesztőbb volt, mint hogy esetlegesen egy szellemmel van dolgunk.

Én nagyon élveztem, végig lekötött, és ez tipikusan az az eset, mikor a trailer nem árulja el az egész filmet, amiért hálás vagyok. Aki pusztán szellemes ijesztgetésre vágyik, szerintem az sem feltétlenül fog csalódni, de aki valami innovatív, indie jellegű, egzisztenciálisan félelmetes filmet szeretne, annak tökéletes választás. Nem szinkronizálták le ugyan magyarra, de aki nem zárja ki a feliratos filmeket, annak érdemes megnézni.

 

 

Read More

2021-ben látott filmek – a középszær netflixes filmek éve

Idén viszonylag sok filmet láttam, de mégsem éreztem különösebben kiemelkedő évnek 2021-et a filmek tekintetében, mert elég ritkán volt olyan, hogy azt mondhattam volna: "ez aztán nagyon jó volt!". 

Az elmúlt 3 évben váltakozott, hogy mikor voltam előfizetve Netflixre, és mikor nem, az utóbbi időben megint elő vagyok fizetve (mások nagy örömére, ugyanis rajtam kívül legalább még három ember használja az előfizetésem :D). Szokásos módon rövid történetismertetők, majd impressziók következnek kötetlenül. 

Stowaway /A potyautas (2021)

Műfaj: sci-fi, thriller, dráma

Történet: Egy űrhajó kétéves marsi küldetésre megy háromfős legénységgel: Marina Barnett küldetésvezetővel, David Kim biológussal, és Zoe Levenson orvosi kutatóval. Röviddel a felszállás után rájönnek, hogy véletlenül elhoztak egy mérnököt, aki ájultan a fedélzeten ragadt, és mikor leszedik a mennyezetről, lerombolják a levegőtisztító berendezést, ami miatt nem marad elég oxigén mindannyiuknak a retúrra.

Vélemény: Nem állítom, hogy szar volt, de ez inkább volt egy erkölcsi dilemmán alapuló dráma, mint sci-fi, ugyanis a tudományos háttér lyukacsos volt, mint a svájci sajt. Alapból nem maradna csak úgy random ott az űrhajón ájultan egy szerelő, de ha igen, és volna egy kiskorú húga, azzal az ívvel fordulnának is vissza, főleg, ha a hajó nem bír el annyi embert. De egyébként egy marsi küldetés nem két palack oxigénen fog múlni. Dollármilliárdokra perelnék azt a céget, amelyik egy küldetésért beáldozna egy "kevésbé fontos" embert, vagy úgy akárkit. Ma már annyit se lehet mondani Amerikában egy nőre, hogy csinos, nemhogy egy afroamerikait kidobni a szelepen.

Értékelés: 5/3, meh

Thunder Force / A lecsap csapat (2021)

Műfaj: vígjáték, akció

Történet: “A történet egy olyan világban játszódik, ahol a szuperhősök jelenléte már mindennapos. Két elidegenedett barát újra összejön, miután az egyikük olyan kezelést dolgozott ki, amely hatalmat ad nekik a városuk védelmére.”

Vélemény: Szeretném leszögezni, hogy nem néztem végig, mert már az említése is vérciki. Én egyébként is utálom a vígjátékokat, szóval nem én voltam a célközönség... de ennyi erőltetett jelenetet, ahol Melissa McCarthy telitorokból ordít vagy valami orbitális hülyeséget csinál, és ennek viccesnek kéne lennie... Nem volt vicces, nagyon nem. Cringe volt. És nem tudom, hogy a szinkron miatt-e, de a "beszólásokon" sem lehetett mosolyogni. Egyáltalán. Ocsortány minőségtelen ótvarság volt.

Értékelés: 5/1, nézhetetlen

 

Army of the Dead / A halottak hadserege (2021)

Műfaj: sci-fi (lol…), akció, horror

Történet: “Járvány tör ki Amerikában, ami az embereket zombikká változtatja. Zsoldosok egy csoportja Las Vegasba készül, az élőhalottak által ellepett városba, hogy a valaha volt legnagyobb rablást elkövethessék.”

Vélemény: Szokásos klisés zombis akciófilm a matekszakkörös (ja, nem) főszereplővel, családi és romantikus drámával, apokaliptikus amerikai nagyvárossal, ésatöbbi. Néhol már majdnem önfricskázóan vicces, de annyira mégse, hogy vígjáték legyen. Minden tekintetben középszerű, de egyszer simán megnézhető popcornmozi. Körülbelül a Netflixen trendingelő filmek 80%-áról ugyanezt gondolom, szóval semmi különös.

Értékelés: 5/3, meh

Oxygène / Oxigén (2021)

Műfaj: sci-fi, fantasy, dráma

Történet: “Egy nő egy hibernációs kamrában ébred és nem emlékszik semmire abból, hogy hogyan került oda. Mielőtt még elfogyna a levegője, kénytelen rájönni, hogyan szabadulhatna ki a szerkezetből.”

Vélemény: Kéne most már csinálni az űr sci-fi témakörén belül külön egy klausztrofób műfajt, mert az elmúlt 10 évben Dunát lehet rekeszteni az olyan drámákkal, amiknek a helyszínen kívül nincs sok köze a sci-fihez, és párezer dollárból megvalósíthatóak. Ez is olyan volt a Stowawayhez hasonlóan. Nem tudom, hogy csak a francia rima vernyogása nem volt szimpatikus, vagy a valós cselekmény hiánya volt irritáló a számomra, de nem kifejezetten élveztem. A meglehetősen finnyás bátyámnak viszont tetszett, szóval nem vagyunk egyformák. Egyszer meg lehetett nézni, többször semmiképp.

Értékelés: 5/3, meh

Assassin’s Creed (2016)

Műfaj: fantasy, akció, kaland (a Netflix szerint sci-fi...)

Történet: „Egy forradalmi technológia segítségével Callum Lynch hozzáfér a genetikus emlékeihez, melynek segítségével megtapasztalja ősével, a 15. században élt Aguilarral történteket. Kiderül, hogy a férfi leszármazottja egy titokzatos és titkos társaságnak, a Bérgyilkosoknak, akik hihetetlen tudást és képességeket halmoztak fel az idők során és még ma is működnek.”

Vélemény: Egy percet nem játszottam ezzel a játékkal, viszont szeretem a sci-fit (abban a szekcióban volt Netflixen), illetve a történelmi, öldöklős filmeket jól tolerálom, Michael Fassbender pedig az egyik kedvenc színészem.

Nekem ez a film egyáltalán nem tetszett. Nem gyakran szokott zavarni az alapkoncepció logikátlansága, hiszen simán megnézek Shyamalan-filmeket és némelyiket még szeretem is, de azért van egy lélektani határ. Genetikailag kódolt emlékek a DNS-ben? Visszanézhetően, kivetíthetően? Örökölt gyilkosgén? Mindenki gyilkos generációkra visszamenőleg? Szabadulás az akasztófáról, épületeken ugrándozás? Szabad akarat almája? A gyilkosság, mint társadalmi megrontó? Azért a lófasznak is van vége, már bocsánat. Nem Fassbender és nem is Cotillard baja, hogy ez egy szörnyű film... Egyszerűen csak pár koncepció jó játékban, és nem szabad megfilmesíteni. Ezt nagyon békén kellett volna hagyni, mert nem lett jó. Nagyon nem.

Értékelés: 5/2, ennek a filmnek nem kellett volna megszületnie

Intrusion / Behatolás (2021)

Műfaj: (nem pornó i swear :D), thriller

Történet: Egy millenial házaspár leköltözik vidékre egy olyan házba, amit az építészmérnök férj tervezett. Röviddel a beköltözés után először kirabolják, majd megtámadják őket a házban, azonban a férfi felülkerekedik a betörőkön. Valami mégsem kóser, és a következő hetekben furcsaságok látnak napvilágot.

Vélemény: Gyakorlatilag a Secret Obsession nevű szintén netflixes film koppintása, csak talán picivel igényesebb. Még a főszereplő férjének karaktere is cirka ugyanaz volt, mint a másik filmben.

Az a baj, hogy ha nem spoilerezem le, akkor is tudod, miről szól, mert az első pillanattól kezdve totálisan egyértelmű és nem rejteget semmi újat vagy meglepőt.

Ha ezt leszámítjuk, hogy teljes mértékben kiszámítható az utolsó percig, akkor nem ANNYIRA rossz film. Igényes színészkedés, kamerakezelés, látvány. Ami még zavart viszont, hogy a pár gyermektelenségét persze muszáj volt úgy előadni, hogy a nő rákja miatti terméketlenségének következménye. Igazából az sokkal woke-abb lett volna a Netflix részéről, ha simán csak tudatosan gyermekmentes a pár - van aki egészségügyi ok nélkül él kettesben a házasságában, CSALÁDJÁBAN, 2021 van.

De hogy sportszerűek legyünk, [spoiler]: valamiért nem hajlok rá, hogy elhiggyem, valaki teljesen normális, odaadó, romantikus, gyengéd férj 12 éven keresztül, és utána hirtelen kiderül róla, hogy feketeöves pszichopata, aki hobbiból embereket öl és kínoz meg. Ha ez az ismerkedési fázis első évében nem derül ki, akkor az adott csajnak óriási gondok vannak az ítélőképességével. Bár ugye volt egyszer egy Ted Bundy meg Liz Kendall is, és Liz se sejtette az elején, hogy a barátja sorozatgyilkos, de idővel rájött, és nem kellett neki 12 év.

Meg hát az se túl woke így a 21. században, hogy mindig a férfi a pszichopata, és a szegény védtelen nő az áldozat, aki jól megjárja. Ha annyira toljuk az esélyegyenlőséget, akkor hol vannak a női pszichopata gyilkosok? Oké, hogy a sorozatgyilkosoknak csak 16-17 százaléka nő, de ezt a témát már unásig kiveséztük férfiakkal, akkor lássunk végre egy compelling, ijesztő nőt is ilyen szerepben. [spoiler]

Értékelés: 5/2, nem jó, ilyen címmel inkább pornót nézzen az ember

Things Heard & Seen / Kísértő múlt (2021)

Műfaj: misztikum, horror, dráma

Történet: Egy viszonylag fiatal házaspár leköltözik egy Hudson-völgyi kisvárosba Manhattanből, mert a férfit felveszik egy egyetemre tanítani. Egyrészt a házban furcsaságok zajlanak, amik arra utalnak, hogy ott korábban traumatikus események zajlottak az őket megelőző családban, másrészt a házaspár közötti kapcsolat is fokozatosan elmérgesedik.

Vélemény: Vegyes érzéseim vannak. Egy igényesen kivitelezett, érdekes karakterekkel és történeti elemekkel rendelkező film, de ez még nem akadályozza meg abban, hogy a végén misztikus zagyvaságba fulladjon. Amolyan norvégos-japános "direkt nem mondom el, hogy mi a rendes vége" érzésem volt, és majdnem 2 óra után átbaszva éreztem magam emiatt. Voltak benne olyan szálak, amiket sokkal jobban ki lehetett volna bontani ennyi idő alatt, ennek ellenére minden implicit maradt a csávó nárcisztikus, pszichopata beütésű jellemén kívül. El lehetett volna magyarázni jobban a Smit család történetét és hogy mi történt a nőkkel a házban, többet mutatni a nőegylet tevékenységéből, megmutatni többet a spirituális csoportból, akármi. Erre kaptunk egy döglődő házasságot meg egy random misztikus befejezést majdnem két óra alatt. Ez így forgatókönyvileg alulmaradt.

Értékelés: 5/3, ígéretes, de aztán nem hozza a várt eredményt

The Tomorrow War / A holnap háborúja (2021)

Műfaj: sci-fi (leírni is fáj), akció

Történet: A jövőben a Földet földönkívüliek támadják meg, és mivel nagyon nyerésre állnak, a jövő emberei elhatározzák, hogy a múltból verbuválnak hadsereget és segítséget a legyőzésükre. Így sorozzák be az áltsulis biosztanár wannabe kutató Chris Pratt karakterét is.

Vélemény: Annyiban kakukktojás ez a film, hogy Amazonon jött ki, és nem Netflixen, de alapvetően ez semmit nem változtat rajta pozitív irányba. Meglepetten vettem az imdb-n elitnek számító 6.6-os pontszámát ennek a zs-kategóriás hentelős "sci-fi" filmnek. Nyócmillió-kétszázhuszonegyezer ilyen filmet láttunk már: Independence Day 2, Skyline 2, Edge of tomorrow, Elysium, Pacific Rim, etcetera etcetera. Látványerekciós, hentelős mozi, aminek se eleje, se veleje. Úgy néz ki a vásznon, mint egy barackos zabkása, kis híján epilepsziás rohamot kapsz a robbanásoktól és a fegyverropogástól, közbetűzdeltek pár szentimentális családozós jelenetet is azért, hogy a barátnőjével tudja nézni a pelyhes állú tinédzserfiú Amazon Primeon.

[spoiler]

Rendkívül valóságszerű a kigyúrt, fehérneműmodell középiskolás biosztanár (kutató) és a háromdiplomás, huszonéves, csinos ezredeslány. A szörny percenként kettéharap 3 embert, de a húszéves ezredescsaj pont az arcától 5 centire el tudja tolni magától negyed órán keresztül, míg fater odaér. A szörny autókat borogat, de ketten be tudják tuszkolni egy ketrecbe gond nélkül. Ráadásul a szörnynek azért van empátiája, mert csak akkor pusztít, amikor apa meg lánya már elmondták a szentimentális búcsút.

A suliban az osztály 60%-a feka. A lúzer vulkánfüggő szerecsen gyerek menti meg az ötletével az emberiséget, a szörnyek figyeld, nem real timeban végzik idegen civilizációnak a piszkos pusztítómunkát a gyarmatosítás előtt, hanem A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS MIATT KIOLVADTAK AZ OROSZ JÉGRÉTEGBŐL, mert már amúgy is ott voltak. Akkora szélsőbal woke fest ez a film, hogy a fal adja a másikat, pedig én nem vagyok konzervatív. [spoiler]

Amellett, hogy zs-kategóriás a történet, és ezek a karakterek már tíz éve is egydimenziósak lettek volna, néhány jelenetet konkrétan összeollóztak más filmekből. A rendező legalább akkora Alien és The Thing-fan, mint én, de valamiért arra számított, hogy ez senkinek nem fog feltűnni.

Pozitívuma, hogy meglehetősen szórakoztató, főleg, ha ironikusan nézed az egészet. Odagyűjtöd magad mellé az oldschool horror-sci-fi rajongókat, egy tál sajtos nachost, és végigröhögitek, hogy mennyire bugyuta az egész. Azért amikor druzsbával hentelik a zöldvérű csúnyaságot, meg ráugrik a hátára a világmegmentő és felvágja a torkát, akkor abban van valami humoros.

Sajnos 2 óra 18 perc, annyit csak akkor ér az életedből, ha már a Transformers is tetszett neked, egyébiránt inkább hagyd ki.

Értékelés: 5/2, stabilan szar, és vótmá’

No One Gets Out Alive / Senki nem szabadul élve (2021)

Műfaj: misztikum, horror

Történet: Ekkora spoilert már a címben :D A film egy szokásos ingatlanos horror, most nem idilli, sokgyerekes család költözött egy renoválásra váró házba, hanem egy mexikói illegális bevándorló egy nagyon lepukkant motelbe Clevelandben. A falak között természetesen paranormális rémségek és beteg moteltulajdonosok rejtőznek, van pár okkult utalás a filmben, de semmi, ami expliciten megmagyarázná, hogy miért történnek a dolgok.

Vélemény: Próbál nagyon misztikus meg művészies lenni, de csak a fárasztó zagyvaság szintjét üti meg. Egyébként paranormális szál nélkül, sima pszichopata moteltulajokkal akár még jó is lehetett volna a film, így viszont meglehetősen gagyi lett, mert az okkult rész elnagyolt, összecsapott volt, a szörny pedig kínai piacos CGI. Szerencsétlen főhősnőnek már a paranormális élmények nélkül is fosadék volt az élete, igazán megérdemelt volna valami értelmesebb befejezést. Az ingatlanos horror műfajában bőven vannak jobbak még a netflixen is, pedig nem feltétlenül az igényes horrorjairól híres ez a platform szerintem.

Értékelés: 5/2, stabilan szar

Hypnotic / Hipnózisban (2021)

Műfaj: thriller, horror, dráma

Történet: Egy fiatal nő elég sok traumát élt meg korábban, ezáltal kialakított egy pár rossz szokást, amiken szeretne felülkerekedni. A barátnője végül rábeszéli, hogy menjen el a pszichoterapeutájához, aki mellesleg hipnoterápiával is foglalkozik. Igen ám, csak Jennifernek teljesen kiesnek az emlékezetéből az ülések Dr Meade-del, álmaiban pedig fura képek villannak be a doktorról.

Vélemény: Kate Siegel nagyon tetszett a Haunting of Hill House-ban, és a film első negyedórájában úgy tűnt, tök ugyanazt a karaktert fogja játszani, de végül nem így lett. Ezen kívül a film túlnyomó többsége kiszámítható volt. Az első snittől kezdve, ahol a sármos doktor megjelent, rögtön sejteni lehetett, hogy valami nem oké. Aki anno a Shiningnak azt rótta fel, hogy Jack Nicholson már az elején is őrültnek nézett ki, az bizony Collin dokira is az első perctől kezdve gyanúsan nézhetett, mert ez az agyonsminkelt pszichopata cégvezető imidzs csont nélkül átjött.

A filmnek igazából az a problémája, hogy egy jó alapkoncepciót meglehetősen "hatásvadász zs-kategóriás netflikszes" módon valósított meg. Ami a Get Outban hátborzongató és nyugtalanító volt, arra itt simán cöccögve lehetett legyinteni, mert annyira életidegennek tűnt az egyetlen hívószóval maradéktalanul elérhető hipnózis, a párhuzamosan a valóságot és a mesterséges élményképet is érzékelő karakter, az emlékek átültetése, a bábuként való irányítás, a meglehetősen jól képzett pszichés szakember, aki ezzel párhuzamosan amúgy a valósággal ellentmondó megalomán sült bolond, stb stb. Egy ponton sajnálni kezdtem, hogy nem én vagyok a doki betege, ugyanis a krónikus inszomniámmal mindent megadnék érte, hogy egy szóra vagy hangjelzésre elaludjak és úgy is maradjak nyolc órán keresztül. Collin doki, hívj fel pls.

Pont amennyire jó lehetett volna a film, akkorát hasalt a hatásvadász mivolta miatt. Kate Siegel mértanilag tökéletesre szabott arcát azért jó volt elnézegetni másfél órán keresztül, de kb ennyi.

Értékelés: 5/3, megint csak jó koncepció, de nem ért fel az elváráshoz

Overboard / Átejtve (2021)

Műfaj: romantikus vígjáték (igen, néha ilyen is van)

Történet: Egy gazdag, beképzelt mexikói csávó apjának építőipari cége van, ami miatt milliárdosok. Leonardo így sosem tanulta meg a felelősséget és a kemény munkát, egész életét ivással, kurvázással és yachtozással tölti (itt kezd valami NER-oligarchára hajazni a karakter :D). Kate, a több állásban dolgozó családanya egyszer pont az ő yachtjára megy takarítani, így találkozik a meglehetősen gyűlöletes és arrogáns Leonardóval, akivel összeszólalkoznak, a férfi pedig megszégyeníti őt. Leót baleset éri a hajón, amitől elveszti az emlékezetét, Kate pedig úgy dönt, megszívatja: hazaviszi a férfit úgy, mintha a férje lenne, és beállítja dolgozni meg segíteni a háztartásban a gyerekei mellé.

Vélemény: Realisztikus volt? Abszolút nem. Szeretem a vígjátékokat? Alapvetően megint csak nem, de ezen szórakoztam. Voltak benne mulattató jelenetek, fordulatok. Eugenio Derbez szegény nagyon csúnya, de mexikói milliárdosnak simán elmegy végül is. Kicsit egy mexikói, kevésbé helyes Scott Disickre emlékeztetett amúgy. Próbált pozitív értékeket is bemutatni, úgy mint a luxusos, élveteg élet helyett a családi lét és a hétköznapi élet előnyben részesítése. Ha szereted a romantikus vígjátékokat és unatkozol, egy megnézést megér.

Értékelés: 3.5, ami nem rossz nálam, ha vígjátékról van szó

 

IO (2019)

Műfaj: sci-fi, dráma

Történet: A Föld visszafordíthatatlanul elbaszódott a környezeti katasztrófa miatt, ami ahhoz járult hozzá, hogy a fogyasztható levegő szinte tenyérnyi területre korlátozódott, kipusztult a növényzet és az állatok. Az embereket sürgősen evakuálják mentőhajók által, kivéve azokat, akik kifejezetten szeretnének öngyilkosok lenni ezen a döglődő bolygón. Sam egy fiatal lány, édesapja kutatóbázisán dolgozik, és az utolsó utáni percig tartja magát, mert hisz benne, hogy az általa tutujgatott méhészet még megoldást jelenthet. Egy nap egy távoli utazó köszönt be hozzá a lány apját keresve.

Vélemény: Középszær netflikszes sci-fi posztapokaliptikus bolygóval, csinos, fiatal és idealista tudóslánnyal, kötelező keményedett lelkű feka karakterrel. Az elmúlt tíz évben Dunát lehetne rekeszteni ezekkel az idealista posztapokaliptikus sci-fikkel, amiknek valamiért mindig az a vége, hogy még ebből az emberi szenny és túlszaporodás okozta fertő retekből is kifelé mutat egy halovány, de annál valósabb reménysugár. Az első öt-hat ilyen film után most már kezd idegesíteni ez a plot, pedig amúgy ez a film nem volt rossz, csak a vége lett ezáltal meglehetősen csövesbánat.

Külön említést érdemel, hogy az atyaúristendemekkora feminizmus és esélyegyenlőség korában a fiatal, fehér női karakter szexuálisan ráerőlteti magát a fekete, idősebb férfira azzal a jelmondattal, hogy "de hát muszáj {a fajfennemaradás miatt}". Megnézném, hogy ez fordítva mikor lenne bármikor is oké a woke-kultúra szerint, hogy egy idősebb férfi akármilyen mottó alapján is erőlteti a szexet egy fiatal lányra (semmikor). De nyilván a kettős mércék korában élünk, és ha a csaj csinálja, az mindjárt más.

Nem fogok úgy tenni, mintha Anthony Mackie-t jól ismerném, de emberileg nagyon kedvelem, és a filmben is rendben volt. Azt gondolom, ha a forgatókönyvíró kicsit érdekesebb, kevésbé klisé befejezést adott volna a filmnek, akár 4 csillag is lehetne.

Értékelés: 5/3, megint csak jó koncepció, de alulteljesített

 

The Guilty / A bűnös (2021)

Műfaj:  dráma, krimi

Történet: Egy bírósági tárgyalásra citált járőrt beraknak a 911 call centerbe dolgozni egy időre, míg el nem rendeződik a sorsa. Joe nem különösebben sziporkázik a call centerezésben: rosszul tűri a stresszt, türhő, valamiféle fizikai baja is van, amire rossz hatással van a stresszes munka. Egyszer csak befut hozzá egy kétségbeesett nő hívása, akit a férje fogva tart egy mozgó furgonban. A nő tetteti a férfi előtt, hogy a gyerekével telefonál, hogy a férje ne fogjon gyanút.

Vélemény: Én nem láttam az eredetit (ez ugyanis egy remake), szóval arról nem tudok nyilatkozni, de eddig kb mindenki szerint, aki látta, szar volt. Nekem igazából tetszett, hogy másfél órán keresztül egy sötét, adrenalinos izzadságszagú irodában, baljós tévés híradások közepette pusztán dialógusokkal tartotta fent a figyelmet és a feszültséget a film.

Mindazonáltal szeretném azt hinni, hogy 911 diszpécsernek nem fognak odarakni akárkit, aki érzelmileg instabil, fizikailag beteg és a stressz amortizálja az állapotát, valamint képtelen elbánni azokkal a mindennapos szituációkkal, hogy az emberek krízishelyzetekben telefonálnak a sürgősségi forródrótra. Képzeld el, az emberek nem akkor fogják felhívni a 911-et meg a rendőrséget, ha jól vannak és vidámak, hanem ha gyilkosság, bűnözés, tűzeset, stb van. Az, hogy ezt egy diszpécser nem tudja higgadtan és megnyugtató, de hatékony módon lekezelni, szakmaiatlan és gáz. Gyllenhaal karaktere egy jól játszott karakter volt, de teljességgel alkalmatlan erre a feladatra. Ennyi erővel engem is odaültethettek volna dolgozni a 911 call centerbe, és hatékonyabban szedek ki információkat a betelefonálókból. Amikor 10 percig leáll dumálni a kislánnyal győzködni arról, hogy a rendőrök jók és segíteni akarnak, meg Emilyt nyugtatgatja a végtelenségig, akkor azért már fogtam a fejem, hogy nem lehet valaki ennyire suta. Ott nagyon nagy baj van, ha egy sürgősségi diszpécser elsírja magát a hívás alatt. Nekik szó szerint ez a munkájuk, hogy hideg fejjel kiszedik az információkat a hívóból, nem telefonálgatnak saját szakállra összevissza meg töretik rá az ajtót egy gyanúsítottra, akiről nem tudnak semmit. Nem volt realisztikus a film, nagyon nem.

Tudom, hogy úgy próbálta meg a film megmagyarázni a dolgot, hogy a call center "lefokozás" volt a tárgyalás alatt lévő járőröző rendőrnek, de szerintem ez akkor se így működik. Én már a műszak elején kibasztam volna Joe-t a főnöke helyében, hallva, hogy miket mond a telefonban meg a kollégáinak.

Hangulatilag ott volt tényleg, Jake is jó színész, de összességében a logikátlanságok miatt zavaró volt és ezért nem értékelném jóra.

Értékelés: 5/3.5, már majdnem jó

 

Idén látott mozifilmek

Anna (2019)

Műfaj: akció, thriller

Történet: “A könyörtelen bombázó, Anna Poliatova nemcsak hihetetlenül szexi, szuperintelligens, de kíméletlen harcos is. A legprofibb kormányzati bérgyilkosnő tökéletes álcáival az ujja köré csavarja az elit bűnözőket, gengsztereket, politikusokat, hogy aztán szemrebbenés nélkül végezzen velük. A kérdés csak az, mi motiválhat egy ilyen titokzatos nőt, aki halálosan veszélyes játszmát űz mindenkivel...”

Vélemény: Igazából már a Red Sparrow és az Atomic Blonde sem voltak jók, ez viszont egy kínai piacos kópia. Az, hogy az ötvenkilós csaj lehenteli a 120 kilós orosz palikat 1-2 éves tréning után, persze simán hihető, és még csinos is közben meg van ideje random mindenkivel is szexelni. Próbál nagyon feminista lenni a forgatókönyvíró meg a rendező azáltal, hogy már az elejétől tökéletes Mary Sue karaktert raknak a cselekménybe, aki a csupa gáz férfit mind az ujja köré csavarja és likvidálja, de ez így nemcsak ZS-kategóriás, hanem hihetetlenül antifeminista is. Ugyanis maga az elképzelés, hogy csak szexi topmodellek lehetnek kettős ügynökök, akik harisnyában lezúzzák a tesztoszteron bálványait, sztereotip és ötlettelen.

Értékelés: 5/2, vótmá’

Possessor / Gyilkos tudat (2021)

Műfaj: gore horror, sci-fi, enyhén művészfilmes beütéssel

Történet: Tasya Vos egyre inkább eltávolodik a családjától különleges munkahelye miatt. Tas tudatát ugyanis egy chipen keresztül beültetik más emberekbe, hogy gyilkosságokat hajtson végre, aztán a gazdatesttel is végezzen. Legújabb munkája során Tate-be, egy digitális adatgyűjtő cégnél dolgozó férfibe ültetik be, hogy végezzen pár befolyásos emberrel, de úgy tűnik, nem lehet csak úgy büntetlenül leuralni mások tudatát és gyilkolászni.

Vélemény: Hááát... én szeretem a horror sci-fiket, ez azonban mégsem volt az én műfajom. Nem szeretem az emberi test szabdalását, szurkálását, okádást, szemkinyomást, halálra verést, stb nézni. Ez inkább volt gore számomra, mint atmoszférikus horror, pedig ott volt benne a pszichológiai aspektus is bőven.

A főszereplőt alakító Andrea Riseborough tipikusan az a színésznő, aki már az arcberendezésével félig elviszi a hátán a horrorfilmeket. Az a tipikus kákabélű, színtelen, vitaminhiányos, androgün angol nő, aki mintha most szabadult volna Auschwitzból. Kicsit Tilda Swintonra emlékeztetett, csak utóbbihoz már hozzászoktam, bár őrá is gond nélkül le lehetett volna cserélni Andreát.

A sztori meglehetősen foghíjas volt. Semmi infót nem kaptunk arról, hogy mi ez a cég, miért csinálja ezt az öldöklést, Tas miért vállalta be ezt a munkahelyet, egyáltalán miért történnek a dolgok, a szereplők háttere is vagy sematikus volt, vagy hiányzott. Ehelyett kaptunk egy csomó gyomorforgató, vagy éppen viszketősen kényelmetlen vizuált. Meglehetősen tetszettek azok a jelenetek, mikor a karakterek tudatába kaptunk betekintést és creepy dolgokat láttunk, de kb ennyi. A film tele volt szexjelenetekkel és meztelenséggel, és ez általában nem szokott zavarni, de itt kifejezetten öncélúan volt teletűzdelve meztelen seggekkel, csöcsökkel, faszokkal, dugásokkal, és a történet szempontjából csak egyszer-kétszer volt jelentősége annak, amit látunk. Egy barátnőmmel néztem a filmet, és elég kínos volt osztozni ezen az élményen, mintha poreszt néznénk együtt.

A film alapvetése a megszállós horror újragondolása, azaz ezúttal nem paranormális entitások szálltak meg embereket, hanem hi-tech módszerrel történt a tudatátvitel egyik testből a másikba, ez számomra innovatív volt és tetszett. Mégis összességében c-kategóriássá tette a sok szabdalás meg szex, és volt egy nem tudom, mennyire vállaltan művészfilmes vontatottsága és kényelmetlensége a filmnek, anélkül, hogy akarna valami tartalmasabbat mondani. Pedig a tudatátvitellel gyilkolás aztán rengeteg etikai-morális kérdést felvet, aztán ezekkel kicsit sem volt foglalkozva.

Elgondolás jó, megvalósítás irritálóan művészfilmes és undorító.

 Értékelés: 5/3 alá; volt benne potenciál, de nem az én műfajom 

Spencer (2021)

Műfaj: művészfilm, dráma

Történet: A Google szerint: „Diana hercegnő és Károly herceg házassága már rég zátonyra futott. Az afférokról és válásról szóló pletykák dacára a királynő sandringhami kastélyában békés körülmények között folyik a készülődés a karácsonyi összejövetelre. Evészet-ivászat, lövészet és vadászat van terítéken. Diana jól ismeri a menetrendet. Ám ebben az évben a dolgok egészen máshogy alakulnak majd. A SPENCER a fantázia segítségével mutatja be, mi is történhetett azon a pár sorsfordító napon.”

Vélemény: Azért szereztem be, mert édesanyám elkötelezett rajongója a királyi családnak. Bár némileg engem is érdekel Diana, még az sem emelte fel ezt a filmet a nézhetetlen fos szintjéről, hogy vizuálisan gyönyörű. Egy kriptikus, elvont művészfilm nulla történéssel, annál megbotránkoztatóbb dramatizációval valószínűleg soha meg nem történt eseményekkel. Sajnos rühellem a művészfilmeket... azért adok egy csillaggal többet az egyesnél, mert TÉNYLEG szép kinézetileg.

Értékelés: 5/2 jóindulattal a látvány miatt, kb fél óra után kaszáltam

***

Honorable mentions

Azt mondanám, hogy idén a legütősebb filmes élményem a Szputnyik volt még valamikor év elején. Lebilincselő, érdekes sci-fi horror, felüdítő az autentikus szovjet környezet, az orosz nyelv, a sztori. 

Nagyon örülök, hogy megnéztem a Scarface-t is. A nyolcvanas évekbeli Miami egyébként is a szívem csücske, jó érzés volt felismerni dolgokat a filmben, nagy vibe volt az egész. Hosszú volt, de megérte. 

Hasonlóképpen érzek a Cigányok idejével kapcsolatban is, nagyon szórakoztató volt, egyszerre volt humoros, drámai és szürreális. 

Sorozatok tekintetében a Haunting of Hill House bilincselt le az egész sorozat hosszára, ami velem nem szokott előfordulni, ugyanis nem vagyok nagy sorozatos. Innovatív volt, hátborzongató, és érdekesek voltak a családi dinamikák. 

Az év talán legambivalensebb filmélménye Shyamalan új filmje volt nekem. Érdekes volt, fenntartotta a figyelmet, de a film témája utána kb hónapokig enyhe depresszióba küldött, amiből most kezdek kijönni  (viszont ez alapvetően mégse a film hibája). 

Read More

Kultfilmek őszintén #2 - Time of the Gypsies / Cigányok ideje (1988)

Számíthattok az éves filmösszegző poszt(ok)ra is nemsokára (már megírtam, csak még nem posztoltam), illetve a szokásos karácsonyi filmmaratonos bejegyzésre is, de úgy gondoltam, addig hozok egy olyan filmet, amiről érdemes külön beszélni. Az előző kultfilmes bejegyzéshez képest most éles váltást teszünk új irányba: ez úgy kultfilm, hogy közben aligha mondható mainstreamnek (=nem egy Pulp Fiction, Fight Club, Rocky Horror Picture Show meg hasonló kaliberű dolgok). 

Kusturica elég híres rendező, azonban nem ismertem tőle ezt a filmet, és teljesen random akadtam rá a filmes társammal. Fantasy filmeket kerestünk, és valamiért a toplistán ezen akadt meg a szemünk, mert benne volt, hogy „cigány”, és általában a cigányokról szóló filmek elég humorosak tudnak lenni (elég, ha csak Kusturica másik, mainstream módon is híres filmjére, a Macskajajra gondolunk). Megnéztünk előtte egy trailert, meg egy Ederlezire összevágott zenevideót a filmről, amiről azt hittük, hogy trailer. Ez kellően lefestette a film kissé szürrealista, mágikus realista, álomszerű, valamint művészfilmes jellegét.

Alapvetően én gyűlölöm a művészfilmeket, ki merem jelenteni, hogy a Spencerből (2021) megnézett fél óra volt nekem talán ennek az évnek a filmes mélypontja. Mégis ez a retro cigányos művészfilm lekötött és különböző módokon szórakoztatott.

Elég nehéz fellelni magát a filmet. Fent van videómegosztókon eredeti nyelven, viszont olyan helyen érdemes megnézni, ahol vagy online, vagy számítógépről be lehet hozzá társítani egy srt feliratfájlt, így mi angol felirattal néztük. Nagyon sokat adnak a filmhez az eredeti orgánumok, hangeffektek, cigány szavak, így igazából csak ezt a verziót ajánlanám megnézésre, de amúgy sem szinkronizálták le magyarra.

A történet egy elég rusztikus arcberendezésű Parhan nevű cigánygyereket követ valahol Jugoszláviában, azon belül nem tudom, pontosan hol. A filmben cigányul és kisebb részben szerbhorvátul beszélnek, és nagyon szórakoztató olyan szavakat felfedezni, mint diló, csávó, devla, dik. Persze tudtam, hogy a magyar szleng egy része a cigányból származik, de azt nem, hogy ilyen sok.

Parhan a nagyanyjával és a nagybátyjával él egy gettó cigánytelepen egy könnyűszerkezetes „házban”. Alapvetően mindenki csak a mának él, szeretnek zenélni és bulizni, sokat veszekednek, jellemző a mélyszegénység és a babona. Perhan nagyanyja boszorkány, aki képes gyógyítani vagy átkozni, és a képessége egy részét a fiú is örökölte. Ő kevésbé impresszív módon inkább fémtárgyakat, pl konzervesdobozt vagy kanalakat táncoltat, vagy pulykákkal beszélget. A fiú megismerkedik egy nagyon csinos lánnyal, Azrával, akivel egymásba szeretnek, és Ederlezi napján (roma ünnep, Szent György napja) egymáséi lesznek. Perhan nagyon szeretné feleségül venni a lányt, a lány anyja viszont sorozatosan elutasítja (NEMHAGYAAK), nem hajlandó a csinos lányt egy nincstelen, katona fattyának odaadni, aki kanalakkal szórakozik rendes pénzkeresés helyett (utóbbi elég legit ok amúgy).  A fiú sokat gondolkozik, hogy hogyan bizonyítsa a rátermettségét, és végül adódik is rá alkalom. A nagyanyja kisegíti a helyi menő csávót, aki egy Olaszba’ meggazdagodott mob boss, és Ahmednek hívják. Az öregasszony fizetségül azt kéri Ahmedtől, hogy Perhan mozgássérült kishúgát, Danirát vigye el Ljubjanába a kórházba, hogy gyógyítsák meg a lábát. Perhan úgy dönt, elkíséri őket, ami kapóra jön, ugyanis ha szerez pénzt, tud bizonyítani Azra anyjának, aki talán megenyhül, és odaadja végre a lányát.

Elolvastam pár reddit topikot a filmmel kapcsolatban, ami csak megerősített benne, hogy ez nem annyira egy mainstream elismertségű film. Az egyik topikban egy török felhasználó arról ír, hogy a filmre mennyire jellemző a melodráma, és hogy ezt mégsem olcsó módon tálalják, hanem a cigányok tényleg ennyire érzelmesen, élet-halál módon reagálnak dolgokra. Ez nagyon igaz, van benne dráma bőven, de azért temérdek humor is. Elég nehéz elkerülni a tényt, hogy vicces kinézetű emberek, vicces kinézetű élőhelyen, egyfolytában a sárban gázolva, a pulykák rudrudolásával meg libák gágogásával övezve élik az életüket. Ha falusi vagy és ismersz személyesen pár cigányt, akkor konkrétan vannak olyan karakterek a filmben, akiket te magad is láttál már. A fél családom egy romániai magyar faluból származik, szóval bőven láttam már ilyen embereket, és élőben se kevésbé mulattatóak.

A film mindamellett, hogy drámai és vicces, elég erőteljesen művészfilm is. Nem olyan hollywoodos történeti ív van, mint egy átlag filmben, hogy a szereplő elindul egy veszteséges pozícióból, majd sok megpróbáltatás után elnyeri a királylány kezét, meg a fele királyságot, sőt, inkább ennek az ellenkezője mutatkozik meg. Elég sok elemnek kizárólag a hangulatkeltés meg a szimbolizmus a lényege, ez mégsem irritáló, mert tényleg rohadt sok a humor és a dráma is. Ha minden művészfilm ilyen lenne, hogy az öncélű furcsaság mellett legalább ad valamit, amin nevetni vagy sírni lehetne, akkor szeretném a művészfilmeket.

Volt egyébként még mondanivalója is a filmnek, mégsem nevezném elfogult módon trú maszterpísznek, meg isten tudja milyen mély értelmű, gyönyörű alkotásnak. Szerintem ahhoz túl sok volt a humor, és túl kevés az agyalás, hogy ennyire felértékeljük ezt a filmet, de tudom, hogy a Kusturica-fanok most rám szórnának egy cigány átkot, amiért ezt mondom. A film mondanivalója pedig az volt, hogy „ha már senkiben és semmiben sem bízol, akkor Isten hátat fordít neked és megbüntet téged”. (Ezt nem érzem örökérvényű igazságnak, hacsaknem elmegyünk kicsit ezoterikusabb irányba, és azt mondjuk, hogy ha jóhiszemű vagy, jó dolgok történnek veled, de ha mindig rosszat feltételezel, akkor meg rosszak.) Megadnám az öt csillagot ennek a filmnek, de nem azért, mert fú de deep, örökérvényű igazságot mond, hanem mert élvezhető.

Ami a szociális ábrázolást illeti a filmben: szerintem ma már nem lehetne ilyen filmet leforgatni. Az most mindegy, hogy naturálisan a valós körülményeit, viselkedését mutatja be a 80-as évekbeli jugoszláv cigányoknak, ha ez a film most jönne ki, akkor a filmrendezőt keresztre feszítenék rasszizmusért és negatív reprezentációért, a stúdiót vagy a streaming platformot bojkottálnák, a change.org-on meg többszázezer aláírást szerezne egy olyan petíció, ami a romák pozitív reprezentációját követelné a médiában. Örülök, hogy ez a film ott, akkor megszületett, mert ma már nem lehetne ilyet csinálni.

 A filmben az egyik legérdekesebb rész, mikor Perhan elmegy Ahmeddel Olaszországba, és kiderül, hogy az ottani cigányok lopással, betöréssel, szervezett kéregetéssel, striheltetéssel, emberkereskedelemmel szerzik a kenyerüket. Elég könnyű ezt egysíkúan elítélni, viszont ez a film nagyon erősen rámutat ennek a káros viselkedésnek a kulturális vetületére. Egy olyan kultúrában, ahol nincs jövőkoncepció, nem számít semmi a bulin és a szexen, az itt és moston kívül, csak annyi a lényeg, hogy minél könnyebben és gyorsabban lehessen javakhoz jutni, de lehetőleg ne kelljen érte megdolgozni, és mindenki egyöntetűen mélyszegénységben él, a gazdagabbak pedig ugyanúgy csalással, lopással jutottak hozzá a javaikhoz, elég kikövezett az emberek útja. Tehát nem arról van feltétlenül szó, hogy a cigányok gonoszabbak vagy rosszabbak lennének emberileg, kvalitásilag, hanem hogy a kultúrájuk kibaszott toxikus, gúzsba kötő, és újratermeli saját magát azóta, hogy eljöttek Indiából a 8-10. század között. Ebből pedig sok esély kijutni nincs, mert nincs meg hozzá a belátás, hogy ez nem túl jó. Ha normálisnak tekinted ezt az életmódot, akkor nem kezdesz el azon gondolkodni, hogy lehetne más életet élni, vagy hogy erkölcstelen link alak vagy, mint amilyennek a többségi társadalom lát.

Összességében marha jó film volt, szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány művészfilmet élveztem ennyire. Akinek a Macskajaj is már tetszett, de valami kicsit komolyabbat nézne ugyanebben a témában, annak bátran ajánlom ezt a filmet felirattal.

Read More

The Haunting of Hill House / A Hill-ház szelleme (2018) - Mi az a jó horror, és mitől az?

Ezt a sorozatot egy ismerősöm ajánlotta, és bár minden ajánlásra alapvetően szkeptikusan tekintek (bocsi ☺), ezt megérte kipróbálni. Szerintem nagyon régen nem láttam már a horror műfaján belül bármit, ami ennyire igényes és klisémentes. 

Ez egy 10 részes Netflix sorozat, és megmondom őszintén, a Netflix szó hallatán én rögtön arra asszociálok, hogy ez a platform horror szempontjából nem túl jó - de azért szerencsére van néhány kivétel is. A streaming-oldalak királya a Stranger Thingset és például ezt a sorozatot is adta nekünk, de annyi klisés, két perc alatt kitalálható filmet is, hogy Dunát lehet velük rekeszteni.  

A Haunting of Hill House a szokásos kísértetházas trope-ot használja, mégis újat tud vele mutatni. Sokgyerekes amerikai család beköltözik egy ódon házba, hogy birtokba vegye és felújítsa azt az építész apa segítségével, de már az első perctől valami nem oké. Látnak, hallanak, észlelnek ijesztő és paranormális dolgokat, mégis évek múltán úgy jönnek ki a sztoriból, hogy nem mindegyikőjük hisz abban, hogy a házban történt tragédia valóban paranormális eredetű. Huszonhat évvel a ház elhagyása után egyikőjüknél sem múlt el nyomtalanul az, amit ott együtt éltek meg.

Nem lineáris cselekmény

A történetvezetés egyfolytában ugrál az időben a jelenkor és a szereplők gyerekkora között, mikor még a házban éltek. Alapjáraton ez nagyon idegesítő volna, viszont ezt a módszert a forgatókönyvíró arra használja, hogy egyenként ráfókuszáljon a karakterekre, és így mutassa be a háttértörténetüket. A mesteri írás és vágás miatt nem érthetetlen, sőt, sokkal inkább leköti így az embert, mintha lineáris történetet nézne, mert bármikor kiderülhet valami releváns információ, ami megmagyarázhat dolgokat.

Ha még ez nem lenne elég, nemcsak az események bemutatásában nem lineáris a történet, egész konkrétan a Hill-házban maga az idő sem lineárisan telik. Egyszerre zajlik a múlt és jelen, ami egy ponton nagyon hátborzongatóvá teszi a dolgokat.

Ijesztő, de nem olcsó jump scare-ekkel teli

A HHH egyik zsenialitása az, hogy tele van olyan jelenetekkel, amik lassan építik a tetőfokára a feszültséget. A legritkább esetben van az, hogy a sarokból ugrik elő valami ijesztő paranormális dolog, sokkal inkább lassan, creepy megvilágítás, történések, fokozatos felépítés után látunk meg valamit (ami nem feltétlenül csak felpoppan, aztán eltűnik – némelyik ijesztő jelenet kifejezetten sokáig tart). Az alkotók mesterei a kényelmetlenség megteremtésének. Előfordul, hogy például fényekkel, árnyékokkal, és feltehetőleg élettelen tárgyakkal érik el a zsigeri diszkomfortot. Például az egyik jelenetben még egyik irányba néztek a szobrok, a következőben ránk szögezik a tekintetüket. Folyamatosan élesítjük a szemünket, és a sötétben kutatunk, hogy „az ott mi?”, még ha nincs is ott semmi.

A hangulatteremtésbe tartozik a bensőséges, reálisnak tűnő családi dinamika. A történetben kapcsolatok jönnek-mennek, testvérek kerülnek közelebb és távolabb egymástól. Az ember hajlamos azt hinni, hogy csak a magyarok ilyen méregzsákok, hogy a családjukban konfliktusokat őrizgetnek, de a HHH karakterei között bonyolult, finomhangolt viszonyrendszer van, amit néha nagyon kellemetlen nézni. Egyik pillanatban még üvöltöznek egymással, másik pillanatban lebicsaklik a halott a ravatalozóról. Sokkoló, de mégsem szokványos vagy bóvli eszközökkel operál a sorozat.

 

Komplex karakterek

A HHH-ban nemcsak a karakterek bemutatása érdekes és dinamikus, hanem maguk a karakterek is. A szereplők közül egy sincs, aki Mary Sue lenne. Steve pénzre fordítja a közösen átélt családi traumát és toxikusan tagad mindent, Shirley kontrollmániás és titkot rejteget, Luke lecsúszott drogfüggő, Theo iszákos leszbikus, Nell neurotikus és idegbajos – az apa, Hugh pedig sosem volt nyílt a gyerekeivel azzal kapcsolatban, hogy mi történt, inkább nem tartotta velük a kapcsolatot, minthogy szembe kelljen nézni az igazsággal. Számomra nagyon frissítő volt végre egy olyan sorozatot nézni, ahol nem a good guy - bad guy vagy good cop - bad cop szintjére van lebutítva a karakterábrázolás. Néha a viszonyrendszer kicsit elment szappanopera kategóriába, főleg a temetéses részekben, de végig feszült figyelemmel követtem a dolgokat, és mindennek megvolt a helye.

Összességében azt kell mondanom, hogy nem vagyok sorozatos típus, mert nehéz lekötni hosszútávon a figyelmem, a paranormális, ingatlanos horror esetében meg szinte lehetetlen újat mutatni, ennek a sorozatnak mégis mindkettő sikerült. Olyan volt a horror (és dráma) műfajában, mint egy teli tüdő friss levegő. Tényleg nagyon élveztem, és ezt nagyon kevés horrorfilmmel kapcsolatban tudom elmondani, főleg a netflixesek körében. Még azoknak is tudnám ajánlani, akik a horror műfajával kapcsolatban előítéletesek, de mondjuk egy jó sorozatot szívesen megnéznének.

Read More

Dune / Dűne (2021) – 3D-s moziélmény a moziünnepen

A megnézés háttere

Viszonylag sok helyről hallottam erről a filmről különböző dolgokat. A legalapvetőbb információ az volt, hogy ez egy régi sci-fi könyv adaptációja, és hogy jónak ígérkezik. Ahogy kicsit múlt az idő, a következőket hallottam még:

- csak moziban érdemes nézni, aki szar hanggal letorrentezi és kis képernyőn nézi, az máglyahalált érdemel – ezzel nem értek egyet ❌

- ha nem ismered a Dűne történetét legalább viszonylag, akkor a film feléig azt se fogod érteni, hogy mi történik, kik ezek, mi ez a zagyvaság – ezzel nagyrészt egyetértek ✔️

Hogy ne menjek teljesen felkészületlenül a moziba, megnéztem pár összefoglalóját az univerzumnak, és az 1965-ös könyvnek is, de végül a magyar wiki-szócikk hozta el nagyjából a megvilágosodást. Ugyanis hiába néztem meg elég sok videót (többek között ezt is, aminek én voltam a 23. megtekintője, és arról szól, hogy egy lány elolvasta a könyvet, értette is, mégsem tetszett neki, meg a csúnya, rossz Herbert lenyúlta az arabok kultúráját a könyvhöz), és elolvastam cikkeket is -  annyira sok névvel, érdekcsoporttal és eseménnyel dobálóztak, hogy teljesen a mélyvízben éreztem magam.

 

Mozi

Kihasználtam, hogy moziünnep van, és beültem rá 3D-ben, szemüveggel együtt volt kb 1400 Ft, ami szerintem BA szakos korom óta nem volt ennyire jó ár. Megmondom őszintén, nekem nem adott sokat hozzá az élményhez se a 3D, se a mozi. Gondolkoztam rajta, hogy az én szemem rossz-e, vagy miért látok sokszor duplát a dolgokból, vagy épp homályosan, de szemüveg nélkül még rosszabb volt. Az, hogy néhány kő a sivatagban kicsit élethűbb volt, meg szebbek voltak a homokbuckák, és Timothée Chalamet arca, nem igazán tett hozzá a filmhez, és a siketítő hangok se. Ellenben mellettem két büdös ember ült, jobb oldalt egy olyan kistini, aki könyékig az orrában volt egész film alatt, ami ráadásul vérzett is, és szopósüvegből tolta az otthoni teát. Nagyon durván illúzióromboló volt, így kapucniban toltam végig a filmet őt kizárva a látóteremből, de ez sajnos egyik szomszédom szagát se mérsékelte. Pluszban elmondanám, hogy aki mostanában parázik a koronától, NE menjen moziba. Teltházas volt a film és senki sem viselt maszkot, egymás seggében voltunk.

 

Maga a film

Aki esetleg még nem látta, de nincs kedve teljesen összezavarodni, annak lefestem, hogy ÉN mit fogtam fel az olvasottakból és ebből a filmből. Bőven a jövőben járunk, ahol az univerzumot egy császárság irányítja, ezenkívül számos hatalmas nemesi család van. Az univerzum legfontosabb anyaga a „fűszer”, ami egyben drog, gyógyszer és nyersanyag is. Hosszabb életet, jobb egészséget és jövőbelátási képességet ad az elfogyasztójának, kicsit olyan, mint egy pszichoaktív drog (bár a filmben erre nem térnek ki semennyire, de nagyon addiktív). A fűszert egyetlen sivatagos bolygón termelik ki, az Arrakison.

Mivel a császár tart a nemrégiben megerősödött Arteides-családtól, ezért öngyilkos küldetésre küldi őket az Arrakisra. Hivatalosan a küldetésnek az a célja, hogy az Arteides-ház vegye át az irányítást a bolygó és a fűszertelmelése felett. Az Arrakis őslakosai arabokhoz hasonló buckalakó népség, akik egyfolytában be vannak mindenezve a fűszertől, és emiatt világító kék szemük van, fremeneknek hívják őket. Az ő zseniális találmányuk az a ruha, amely hővédő és vízlecsapoló tulajdonságokkal is bír, ezáltal biztosítja az életbenmaradást a tűrhetetlenül forró sivatagban. A bolygón nem mellesleg többtonnás gyilkos homoki férgek járkálnak, akik a ritmikus hangoktól bedühödnek, és mindent felzabálnak, így a fűszertermelés nem veszélytelen dolog. Ha már veszélyeknél tartunk, a Harkonnen-család, a bolygó korábbi felügyelői is leselkednek az Arteidesekre, akik kénytelenek valamit kitalálni a túlélés érdekében. Ad némi reménységet, hogy a legifjabb fiú Arteidest, Pault az anyja különleges képességekre nevelte, valamint a szintén mágikus képességekkel rendelkező női varázslórend, a Gene Besserit már régóta azt a mítoszt eteti az Arrakis bolygón, miszerint jönni fog egy megváltó – ez pedig feltehetőleg Paul lesz.

Na, hát elöljáróban ennyit. Próbáltam mindent érthetően elmondani, ha az ember mindezekkel az ismeretekkel nézi a filmet, már nem *annyira* zavaros, de még mindig nem veheted le 5-10 percre a szemed a filmről, ha érteni akarod.

És hogy mik a benyomásaim?

Ez nem egy sci-fi, hanem egy nagyon sajátos fantasy. Tudom, hogy ez az én hülyeségem, de néha vicces volt, hogy mennyire komolyan veszi saját magát a film, hiszen a film univerzumában tényleg megtörténnek ezek a dolgok. Mégis rohadt vicces volt néha köpködő buckalakókat, iszapban regenerálódó dagadék főnemest, feszületben álló, torzított hangon dörmögő katonákat nézni, és ez az egész úgy van kezelve, mintha a világ legkomolyabb, legtermészetesebb dolga lenne.  Aki ezt komolyan tudja venni, annak minden elismerésem, azt hiszem, a fantasy műfaj kicsit hit or miss. Ezzel azt akarom mondani, hogy aki jóban van a beszélő fákkal, elfekkel meg törpékkel, annak ez a sztori se fog gondot okozni.

A másik fő benyomásom erről a filmről, hogy bár izgalmas, eseménydús és alapvetően jó volt, két és fél óra alatt bőven lehetett volna sokkal többet előrehaladni a cselekményben, főleg úgy, hogy ennyi idő alatt más fantasy filmekből lemegy egy többszáz oldalas kötetnyi cselekmény elejétől a végéig.  Kicsit clickbaitelve éreztem magam, hiszen amit láttunk a filmben, azt nagyjából a trailer is elmesélte vizuálisan.

Ami a színészeket illeti: ez volt a második filmem Timothée Chalamet-vel, és hát tud a srác. Amit ki lehet hozni egy vasággyal negyven kilós, világfájdalmas tekintetű, babaarcú 25 éves fiúból, azt ő kihozza színészetileg, bár ezt már korábban is így gondoltam. A könyv fő szála, hogy Pault kiválasztottnak kiáltják ki, aztán az ő nevében öldökölnek a vallási fanatikusok – Timothée tökéletesen testesíti meg a nem kívánt kiválasztottságot. Nem tudom, hogy Bautista jelenléte lepett meg jobban a filmben, vagy az, hogy úgy nézett ki, mint egy leukémiás cigányvajda. Rebecca Fergusonnak jó éve volt, mert már a Reminiscence-ben is főszerepet vitt, szóval lesz miből fizetni a hollywoodi villája rezsijét. Nekem valamiért ő irritáló volt ebben a filmben (is), ha negyvenes varázslórendbe tartozó anyukára gondolok, nem ő az első opció, aki bevillan, mint Paul anyja. A clickbait érzés ott is folytatódik, hogy a trailereket meg promóanyagokat telerakták Zendayával, a filmben pedig összesen kb 15 perc képernyőideje volt (Paul fűszeres tripjeivel együttvéve). Majdnem Bautista is szerepelt annyit a filmben, mint a film egyik legnagyobb reklámarca.

Összességében jó volt, megnézem majd a következőt is, de ha lehetek őszinte: ezt nem egészestés hollywoodi mozifilmnek, hanem nagy költségvetésű sorozatnak kellett volna megcsinálni, mint mondjuk a GoT-t. Ott nyugodtan el lehetett volna húzni, mint a rétestésztát, és Zendayát se csak dísznek rakták volna bele. Két óra harmincöt perc annyira sok volt, hogy ennyi idő alatt illett volna többet kihozni a sztoriból. Ja, és a kövit semmiképp sem moziban nézem, akármennyire szentségtörés, mert nem adott hozzá sokat az élményhez. (Nem is értem, sok férfi miért nem használ öblítőt, dezodort, parfümöt… higgyétek el, nem buzis nem büdösnek lenni, ha emberek közé mentek.)

 

Read More

Egymondatos vélemények pár Netflix-filmről a 2021-es listámról

Készülök egy megszokott éves összefoglalóval az idén megnézett (Netflix-)filmekről és külön még egy sorozatról, így addig úgy gondoltam, írok egy rövidebb bejegyzést azokról a filmekről is, amelyeket egy mondatban is le tudok rendezni. Emojival fogom feltüntetni, hogy ajánlom-e a filmet, vagy sem. 

 

Thrillerek, horrorok 

Secret Obsession / Titkos megszállottság (2019)

B-kategóriás házasságos thriller egy amnéziás feleségről, és egy jóképű, de túlgondoskodó férjről, amit két perc alatt ki lehet találni. 👎

The possession / Démoni doboz (2012)

Klisés tárgyas horror, gimiben társasággal megnézős, egyedül csak heveny unalomra alkalmazható. 👎

Fear Street / A félelem utcája (2021)

Háromrészes tinis horrorfilmsorozat erős sztréndzsörtingzes beütésekkel, a második után teljesen érdektelenné vált, nem néztük tovább. 😐

Oculus (2013)

B-kategóriás tárgyas horror, amit csak unatkozás esetén vagy gimis korodban társasággal érdemes nézni. 👎

Jessabelle (2014)

Sztenderd ingatlanos low budget horror, nagyon unalmas esős délutánon egyszer megnézős. 👎

As Above, So Below / Úgy fent, mint lent (2014)

Nagyon felhypeolt, eredeti ötlettel rendelkező kézikamerás misztikus horror, ami tényleg nem rossz, de azért eléggé zavaros.👍

 

True crime (valóságalapú krimi) dokumentumfilmek

Memories of a Murderer: The Nilsen Tapes / Egy gyilkos visszaemlékezései: A Dennis Nilsen-szalagok (2021)

 A true crime az a műfaj, amit délutánonként rakok fel takarítás vagy néhai edzés közben, ez is érdekes volt, de azért nem egy Ted Bundy, Nightstalker vagy Jeffrey Dahmer. 😐

Night Stalker: The Hunt for a Serial Killer / Éjszakai vadász: Hajsza egy sorozatgyilkos után (2021)

Kötelező sorozat a true crime kedvelőinek Richard Ramirezről, és hogy hogyan kapták el. 👍

The Disappearance of Madeleine McCann / Madeleine McCann eltűnése (2019)

Nagyon érdekes és hosszú true crime, ami körbejárja a hírhedt eltűnést, ami 2007-ben történt Portugáliában egy nyaralóhelyen, bár én ki nem hagynám ezt a videót sem, ha tényleg érdekel a téma. 👍

Unsolved Mysteries / Megoldatlan rejtélyek (2020)

Edzés közben felrakós true crime dokumentumsorozat megoldatlan ügyekkel a világ minden tájáról - kifejezetten érdekes és figyelemlekötő. 👍👍

Crime Scene: The Vanishing at the Cecil Hotel / Tetthely: A Cecil Hotel (2021)

Szintén egyéb tevékenyégek mellett nézhető true crime sorozat, aminek a témája ismerős lesz, ha ismered a creepy liftes ázsiai lányos videót, ami 2013-ban bejárta a világot (Elisa Lam-sztori). 👍

 

Conversations with a Killer: The Ted Bundy Tapes / Beszélgetések egy sorozatgyilkossal: A Ted Bundy-szalagok (2019)

Aki szereti a true crime-ot meg a sorozatgyilkosokkal kapcsolatos sztorikat, annak kötelező darab, Ted Bundy saját elmeséléseit tartalmazza. 👍

 

Dokumentumfilmek/sorozatok

Top secret UFO projects: Declassified / Szigorúan titkos: UFO-projektek (2021)

Én szeretem az ilyen kissé low budget, konspiratív dokumentumsorozatokat, ez a sorozat pedig kábé mindent összefoglalt, amit ebben a témában tudni érdemes, bár vannak gázos arcok az interjúztatottak között, de ez elkerülhetetlen. 👍

 

Roman Empire: Reign of Blood / Róma császárai: Commodus (2016)

Egy jó kis ókori történelmi dokumentumsorozattal mindig le lehet kötni a figyelmem, ha a tévében megy, de így, hogy rám volt bízva, hogy nézzem végig a sorozatot, csak pár epizódot láttam, ami nem volt rossz. 👍

 

Turning point: 9/11 and the war on terror / Fordulópont: 9/11 és a terrorizmus elleni harc (2021)

Pont 9/11 előtt kezdtem el nézni, és pár nap alatt be is fejeztem, mert érdekes volt, azonban nem árt hozzá némi háttértudás nemzetközi politika és történelem terén, mert kicsit homály volt. 👍

 

 Bob Lazar: Area 51 and Flying Saucers / Bob Lazar: Ufók az 51-es körzetben (2018)

Aki nem tudja, ki Bob, az nem jártas az ufótémában, így nagy szeretettel ajánlom ezt a dokumentumfilmet mindazoknak, akiket ez érdekel, ugyanis talán ő a leghitelesebb ember, akit még a szkeptikusok is nehezen kezdenek ki. 👍👍

  

Vígjátékok

Nine Lives / Kilenc élet (2016)

Cuki és vicces családi vígjáték Kevin Spacey-vel és Christopher Walkennel, amelyben macskává változva leckézteti meg a sors a főszereplőt. 👍

Knives Out / Tőrbe ejtve (2019)

Kicsit érdekes és innovatív krimivígjáték, amit emetofóbiások kerüljenek el. 😐

Falling Inn Love / Szerelem első vendéglátásra (2019)

Tűrhetetlenül szar romantikus vígjáték, amit felénél kaszáltunk. 👎👎

The Emoji Movie / Az Emoji-film (2017)

Bugyuta, de cuki animációs vígjáték. 👍

 

Minden egyéb (történelmi, kosztümös, misztikus, sci-fi)

Enola Holmes (2020)

Idegesítő, Millie Bobbie Brown narrációjával végigkísért Sherlock Holmes-os sztori feminista felhangokkal, ami egyébként nem olyan rossz, de feledhető. 😐

Locke & Key /Locke & Key – Kulcs a zárját (2020-)

Amolyan guilty pleasure misztikus tinisorozat kifejezetten jó karakterekkel és érdekes sztorival, amiből most jött ki a második évad. 👍

The King / V. Henrik (2019)

Ez az első és eddig egyetlen film, amit láttam Timothée Chalamet-től, a Shakespeare drámájából készült, ami a címadó királyról szól, ezáltal történelmileg nem hű, de meglehetősen izgalmas és érdekes történelmi film. 👍

Another Life / Másik élet (2019-)

Nagyon woke és emellett logikátlan űrutazós sorozat meleg tartalmakkal meg nonbinary szereplővel... egy űrhajón. 👎

 Seungriho / Az űrsepregetők (2021)

Látványerekciós koreai sci-fi, aminek a felén elaludtam, pedig nem volt rossz, csak álmos voltam. 😐

 

Read More