Fifty Shades of Grey / Cinquante Nuances de Grey

Azért nem a magyar verziót írtam, mert nem azt olvastam - életem első könyve, amit elejétől végéig elolvastam francia nyelven, az ez a könyv volt. Nagyon sokszor kisült a szemem, nagyon sokszor felvisítottam a röhögéstől, vagy csak vertem a fejem a falba. Szerintem ez nem túl meglepő, aki hallott már erről a történetről, az sejti, hogy miért. 

A történet szerint Anastasia Steele amolyan szürke angol szakos leányzó, aki most fejezi be az egyetemet. Jó tanuló és szeret olvasni, de ezen kívül túl sok személyiségjegye nincsen. A gazdag, szép, szőke és nagyon karizmatikus barátnőjével, a suliújság szerkesztőjével, Kate-tel lakik együtt, aki lebetegszik egy nagyon fontos interjú előtt, és maga helyett Anát küldi el egy dollármilliomos cégmágnást meginterjúvolni. 

Az interjúalany Mr. Grey, aki a húszas évei végén jár, hihetetlenül gazdag, és úgy néz ki, mint egy Calvin Klein modell, aki pályát tévesztett. Lerí róla, hogy beképzelt, megalomániás, autoriter személyiség. Anát teljesen letaglózza, mert nem ilyen cégvezetőre számított, és a helyzet kínossága miatt sorozatosan hülyét csinál magából Grey előtt, aki valamilyen oknál fogva elkezd érdeklődni iránta. Leginkább azért, mert egy szadista állat, és ez a jellegtelen nebáncsvirág annyira szerencsétlen, hogy Grey látja benne a lehetőséget, hogy totális rabszolgát csináljon belőle.

Így hát elkezdi hajkurászni Anát, itt-ott kérés nélkül felbukkan, kideríti, hogy hol van és mit csinál, és közben rettenetesen drága ajándékokkal és szolgáltatásokkal halmozza el annak reményében, hogy a lány beleegyezik egy szado-mazo szexszerződésbe.  Az egészben a legdurvább az, hogy Ana nem egy ostoba lány, és kellemetlenül érzi magát ezektől az anyagi extravaganciáktól, viszont annyira bődületesen vonzónak tartja Greyt, hogy nem tud neki ellenállni, és egyre mélyebbre süpped vele valamiféle maszlagban, ami se nem kapcsolat, se nem szexszerződés. 

Bár maga a történet is elég problémás, a kivitelezéssel még nagyobb gondok vannak. Ana karaktere elég üres, amolyan <insert jellegtelen angol szakos visszahúzódó könyvmoly here> típus, ami nem véletlen, hiszen ha hinni lehet a rossz nyelveknek, a Twilight Bellájáról mintázták. Viszont szerintem attól sokkal több van benne: egész szimpatikus módon dumál vissza a rettentő magas lovon ülő Greynek. Nála is él a Bella-féle kákabélű dickmagnet effektus: vézna és színtelen, viszont minden egyes férfi őt akarja meghódítani, és természetesen mindenkit friendzoneol Az Igazin kívül. Christian viszont vállalhatatlan. Mindamellett, hogy gazdag, helyes és titokzatos, tökéletes a stílusa, az ízlése, luxusos életkörülményei és hobbijai vannak, zeneileg mélyen művelt, reggel sem büdös a szája és tuti jó illatút is szarik, egy beteg fazon. Valami sötét dolog van a múltjában, ami miatt képtelen normális kapcsolatokat kialakítani. És itt nem a BDSM-ről beszélek, ami egy létező kink, és ha jól csinálják, nem árt a résztvevőknek. Arról beszélek, hogy Grey leírja, hogy aki szerződéses kapcsolatba lép vele, az mit ehet és ihat és mit nem, mikor hova mehet, mennyit kell edzenie, aludnia, hova járhat orvoshoz, nem nézhet a szemébe, nem érhet hozzá, hogyan szólíthatja őt, és a listát sokáig folytathatnám. Konkrétan nem egy nőt akar magának, hanem egy szexrobotot, akit bármikor megdughat, elverhet, elverve megdughat, és ezek permutációi. De csak olyan módon, ahogy az szerinte adekvát. Szerződésszegés esetén büntetés jár, testi fenyítés formájában, mindez viszont nagyon szexin és erotikusan van tálalva. 

Mármint attól függ, honnan nézzük. Olyan, mintha a szexjeleneteket egy 14 éves szűz fanfictioníró írta volna. Ana a szüzessége elvesztésekor is már orgazmusok sorozatát éli meg, parancsszóra elmegy, és elég ránéznie Christianre ahhoz, hogy elinduljon déltájékán a Niagara-vízesés. És ez nemcsak a szexjelenetekre igaz... Amikor Ana leissza magát, Christian lenyomozza a telefonját és ott terem. Miután kiadja a gyomortartalmát, Christian még levetkőzteti és ágyba fekteti, majd félmeztelenül nyomul reggel, miután Ana felkel másnaposan. Christian zongoravirtuóz. Christian helikoptert birtokol és vezet. Christian vitorlázórepülőt vezet. Christian egyből vágja az összes irodalmi utalást. +1: Christiannek egy drogos kurva volt az anyja. 

Ha mindez nem lenne elég, oldalakon keresztül fényez benne termékeket az írónő, pl. Macbook Pro, Blackberry, bizonyos autómárkák, és ez még csak kicsit sincs véka alá rejtve. 

Nem tudom, néha annyira fájt olvasni ezt a nagyon igénytelen, klisékből összeollózott tini-fantazmagóriával keveredett, szexéhes háziasszonyoknak írt marketinggyűjteményt, hogy csak röhögtem már saját magamon is. Őszintén cikinek érzem, hogy ezt elolvastam, az elején fel kellett volna adni, de a rossz könyvekkel is úgy vagyok, mint a rossz filmekkel, muszáj látnom, hogy ennek a szarnak mégis mi a vége. Annak idején, mikor a filmet láttam, akkor sokkal negatívabb reakcióm volt, mert sokkolt, hogy hogy lehet egy tinifanfic szintű dolgot regényként megírni és vászonra vinni… a film leginkább arra emlékeztetett, mikor kislányként Barbie babákkal játszottunk, és képtelen, kavarós sztorikat találtunk ki hozzá. Itt inkább csak szórakoztam a dolgon.

Szerintem nagyon káros ez a könyv. Az egyik oka ennek az a feltételezés, hogy ha valaki nem képes a másiknak megadni a boldogságot, mert eltérnek a két ember szükségletei, akkor „A” személy meg tudja változtatni „B” személyt, és a végén majd egymáshoz illőek lesznek. „B” személy sötétségben botorkál, de „A” - a tizenöt nő után a tizenhatodik - majd ki fogja őt vezetni a sötétségből az ártatlanságával. Marhára nem érdemes ilyen alkudozásokba belemenni, akármennyi milliója, helikoptere, luxuskocsija van valakinek... Anastasia viszont mint egy légy, rárepül a ragacsra, aztán csodálkozik, hogy jééé, nem ugyanazt akarjuk egymástól.

A könyv vége annyira borzasztóan oda nem illő és hatásvadász volt, de főleg előtte a buildup. Én ilyen rosszul megírt narrációt, gyenge karaktereket, és elbaszott üzenetet még soha nem láttam egy könyvben. Ha találkozol egy topmodell kinézetű milliomossal, aki drága cuccokat vesz neked, akkor rendben van, ha zaklat és bántalmaz??? Wtf... A legszomorúbb ebben az, hogy sokak imádják ezt a könyvet, mert egyfajta nőies vágyat szolgál ki, meghódítani a vadállatot, a sötét rosszfiút, akinek hányattatott sorsa miatt megesik rajta a szívünk. Ugyanez a rosszfiú gyönyörű, álmainkban sem látott luxustermékekkel és különleges élményekkel halmoz el minket, és még szenvedélyes szerető is… és idővel, ha elég kitartóak vagyunk, hősszerelmest tudunk varázsolni belőle. Ez nemcsak képtelenség, de kicsit felháborító is mind a nők, mind a férfiak intellektusára nézve. Christian egy pénzt lövellő hímtag, akinek mindig van ideje egy-egy extravagáns kiruccanásra a cégvezetés mellett, Ana meg egy józan eszét totálisan sutba dobó hormonhalmaz, akit tökéletesen lehet irányítani a szexualitással. Ha a valóság tényleg így nézne ki, nagyon nagy bajok lennének. Szerencsére nem így van, ez a könyv meg marad egy igénytelen, de nagyon vicces ("olyan szar, hogy már jó") nyomtatott fanfiction. Unalmas nyári napokra munkaidőben simán elment. :D 

Read More

The girl on the train/ A lány a vonaton (2016)

Ezzel a filmmel kapcsolatban nagyon sok volt a hype, mikor kijött, és nem nagyon lehetett tudni, hogy az ember mégis mire számítson. Bár a megnézés után állíthatom, hogy nem az én műfajom ez a film, egyszeri megtekintésre és beszédtémának elment. Nézzük, miről is szól.

Rachel masszívan alkoholista, és mindennap vonatozik, hogy elterelje a figyelmét a problémáiról - vagy épp az ellenkezője miatt, ahogy tetszik. Ugyanis mindennap elhúz a vonata amellett az utca mellett, ahol korábban lakott a férjével, Tommal. Minden egyes nap végignézi az exférjét az új kedvesével, Annával és a kisbabájukkal a régi házukban, és mindennap meghal kicsit, mikor látja, mennyire idilli is a helyzetük. Mióta tönkrement a házassága, két éve egy ismerősénél lakik, képtelen összeszedni magát, és egyre lejjebb csúszik, már-már olyan szintre, ahonnan nincs visszaút.

Tom és Anna szomszédságában egy fiatal pár lakik, Hipwellék. Megan Hipwell Anna kisbabájának dadusaként dolgozik, hozzá hasonlóan csinos és fiatal szőke nő. Mikor Megan egyik napról a másikra eltűnik, Rachel élete még a szokásosnál is jobban felbolydul: egyik mattrészeg estéje után semmire sem emlékszik, és ezért ő is gyanúsítottá válik Megan eltűnésében, mert pont ott szállt le azon az estén, ahol a lány eltűnt. Két éve először lát valamiféle értelmet az életében: kideríteni, hogy mégis mi történt azon az estén Megannel, és ki tette vele azt, amit.

A sztori tipikus csavaros krimi, ami tele van idegesítően sok plot twisttel, illetve nagyon életszerűtlen, költői megfogalmazásokba burkolt dialógusokkal. A történetvezetés maga is frusztráló volt, de a karakterek megnyilvánulásai, Rachel monológjai (főleg a film elején) gyakorlatilag ordították, hogy EZ EGY REGÉNY. (Személyes kedvencem a páciensével kavaró közel-keleti pszichoterapeuta volt, aki a szakmájának minden szabályát felrúgva kvázi beleártotta magát egy nagyon csavaros magánsztoriba, amiről messziről láthatta volna szakértőként, hogy távol kellene maradni.)

Egy nagyon érdekes és központi motívum a filmben a gyerekvállalás témaköre. Rachel azért indult el a lejtőn, mert képtelen volt Tomnak gyereket szülni. Scott és Megan Hipwell között is nagy a feszültség, mert Megan nem szeretne gyereket, míg Scottnak ez nagyon fontos. Más, fontos gyerekvállalással, kisbabákkal kapcsolatos események is kiderülnek a csavaros cselekmény folyamán, amelyben egyébként összevissza ugrálunk hol hátra, hol előre. Elég követhetetlen tud lenni, ha az ember nem jegyzi meg pontosan az arcokat és neveket, és hogy kivel mi történt. Ez egy moziban nagyon frusztráló lett volna, mert nem lehet visszatekerni a felvételt, hogy akkor ez most ki is volt, és mi ez, és miééért. Az egyik gyerekkel kapcsolatos drámai melléksztori annyira mesterkélt és valószerűtlen, hogy az már az igénytelenség kategóriáját súrolja, úgyhogy hangosan szirénázott a fejemben a "REGÉNY!!!"-riasztó.

Véleményem szerint kicsit szomorú belegondolni, hogy egy nő értékét  még a 21. században is ennyire az határozza meg, hogy tud-e, illetve akar-e gyereket szülni, mert ez azt feltételezi, hogy egy nő csak anyai kontextusban értékelhető... De vannak ilyen közösségek, illetve házasságok, meg szerencsére olyanok is, ahol ez nem annyira fajsúlyos szempont, mint a filmbéli közösségben.

A lány a vonaton az a tipikus sztori, amit nem azért nézel, mert élvezed és jól szórakozol közben, hanem mert érdekes, nem érted a karakterek motivációit, és szeretnéd tudni, hogy ennek mégis mi lesz a vége.

Read More

I am Michael (2015)

Kicsit hagyni akartam leülepedni ezt a filmet, hogy eltávolítsam magam tőle, és viszonylag pártatlan kritikát tudjak róla írni. A homoszexualitással és a vallással kapcsolatos dolgok alapvetően nagyon érdekelnek, és ebben a filmben találkozott ez a kettő. Viszont nagyon nehéz valamiről úgy elfogulatlanul beszélni, ha van az embernek egy erős véleménye a témával kapcsolatban... nézzük, miért is. 

Michael egy melegjogi aktivista, aki kezdetben szerkesztőként dolgozik egy meleg tematikájú amerikai magazinnál, majd amikor az élettársával, Benettel kiköltözik vidékre, elkezdi a saját meleg magazinját. Egy projektjéhez elkezdi járni Amerikát, és dokumentumszagú interjúkat készíteni a meleg fiatalsággal, mígnem belebotlik egy érdekes helyzetbe, és elgondolkozik rajta, a kereszténység és a homoszexualitás hogyan fér össze. Míg melegjogi aktivistaként kötelességének érzi, hogy az elfogadást és melegek társadalmi jelenlétét erősítse, megérinti Isten gondolata, és egyre inkább kényelmetlenül érzi magát a nyíltan meleg életmódjában. Elkezdi gyötörni a gondolat, hogy nem a helyes úton jár, és elhidegül a kedvesétől, Benettől. Először egy mormon templomba látogat el, aztán összeismerkedik egy buddhista fiúval, végül a fundamentalista kereszténységnél lyukad ki... 

James Francót még sosem láttam semmilyen szerepben, de sokat hallottam már róla. Kinézetre leginkább egy elhanyagolt, dehidratált füvesként tudnám jellemezni, aki konstans másnapos, és mexikóinak készült, aztán sápadtarcú lett belőle. Ez azért gonosz vélemény, mert elég jó arcberendezkedése van, amolyan falusi helyes fiú, és ráadásul még színészkedni is tud. Annyira kényelmetlen végignézni az évődését a szexuális identitásával, és hogy mennyire belelovallja magát a vallásba, hogy fűű, ehhez tehetség kellett. 

Ami a történetet illeti - spoiler alert - én nem tudtam, hogy tulajdonképpen mit is nézek. Egy apró lehetőséget meghagytam a történetnek, hogy esetleg hittérítős gay conversion therapy lesz, de nem gondoltam, hogy TÉNYLEG az lesz. Szerintem nagyon káros azt az eszmét közvetíteni, hogy az ember puszta akarattal meg tudja választani és változtatni a saját szexuális orientiációját, mert mint ahogy a filmen is láthattuk, ez öngyűlölethez,  felesleges bűntudathoz és az olyan emberektől való elidegenedéshez vezet, akik úgy kedvelnek minket, amilyenek valójában vagyunk, és nem akarnak megváltoztatni. Ami engem illet, sosem fogom véka alá rejteni azt a véleményemet, hogy a vallás, ebben az esetben a fundi kereszténység semmire se szolgálhat megoldásul. Inkább csak problémát generált ott, ahol valójában nem is volt: a homoszexualitás az nem egy gond, hanem egy állapot. Ha azt tanítjuk valakinek, hogy halála után az öröklétben a kénköves pokolban fog égni amiatt, hogy homoszexuális, akkor megkeserítjük vele az életét és megrongáljuk az önképét, potenciálisan az öngyilkosság gondolata felé sodorjuk. Michael belekényszerítette magát egy olyan élethelyzetbe, ami nem lett volna kötelező, és ami abszolút nem jött neki természetesen, csak hogy megfeleljen egy képzelt istennek. 

Az abszolút ironikus egyébként mindebben az, hogy a film elején ő maga is nyíltan utálta az ilyesfajta gondolkodásmódot, elvetette a fundi kereszténységet, és harcolt azért, hogy az emberek ne így gondolkozzanak, mint ahogy aztán ő a nagy pálfordulása után... Annak külön megnézném a pszichológiáját, hogy mi okozza, hogy valaki liberális, progresszív, szekuláris értékeit feladva fundamentalista keresztény prédikátor legyen, de szerintem sokkal-sokkal kevesebbszer fordul elő, mint fordítva. Persze károsnak tartom az ilyen eszméket, de nem gondolnám, hogy üldözni kéne az ilyen filmeket, még akkor is, ha egy-két Bible Beltben élő szülő vagy nagyszülő tanító célzattal a vasárnapi templomjárás után levetíti a látens meleg gyerekének, unokájának. Ha van jogunk homoszexualitásról és coming outról szóló filmeket csinálni, akkor legyen jogunk filmet csinálni az érem másik oldaláról is. A témáról mindenképpen fontos beszélni, hiszen úgy tűnik, még mindig releváns, főleg vallásos körökben. 

A film pozitívumainak számlájára írható egyébként, hogy még így is próbál semleges maradni. Nem meri nyíltan kimondani, hogy Michael megtérése a helyes út, vagy hogy mindenkinek ezt kell tennie. Én valójában hiszek benne, hogy ha valaki kényelmetlenül érzi magát a saját életstílusában, személyiségében, akkor azt kell tennie, amitől jobban és autentikusabban érzi magát. Ha ez azt jelenti, hogy inkább cölibátust fogad, vagy nem eszik több húst, vagy ilyesmi, akkor hadd legyen meg rá a joga, még akkor is, ha én személy szerint nem tennék ilyesmit soha. (Pont azért tartunk ott, ahol, mert mindig igyekszünk egyfajta objektív moralitást kialakítani, és őrködni afelett, hogy mások illeszkedjenek a mi világképünkhöz. Ez bullshit.)

Read More