Magyarul borzasztóan mellélőttek a címnek, ugyanis egy
kísértetkastélyról van szó, aminek a neve Rose Red. Stephen King írta a
forgatókönyvet, és milyen rosszul tette... Egyébként is falra mászom King
természetfeletti képességes, élőhalottas, jump scare-es, elképesztően vontatott
bénaságaitól (kivétel a Shining, de az csak Kubrick zsenialitása miatt), de
NÉGY ÓRÁS FILM? Most utólag nem is értem, hogy hogyan néztem végig. Igaz,
háromszori nekifutásra, de akkor is. Tipikusan az az eset, mikor azért
tartottam ki a végéig, hogy hitelesen lehúzhassam. De most nézzük, hogy mi is
ez… ez a borzalom.
A történet arról szól, hogy egy irritáló fejű szőke
harmincas, Joyce az egyetemen tanít parapszichológiát, ami a természetfeletti
jelenségekről szóló "tudomány". (Ha tényleg van ilyen és tanítják is,
akkor jöjjön az a meteor, az emberiség megérett a kipusztulásra.) Ez annyira
nem tetszik a tanszékvezetőnek, hogy felbérli a diákújság fotósát, hogy kövesse
a tanárnőt, és kompromittáló felvételeket készítsen természetfeletti
ügyködéseiről. Joyce nagy projektje, hogy a kísértetjárta paranormális
csomópontként alvó Rose Red kastélyt felébressze, és a tanszék műszereivel
bizonyítsa, tényleg paranormális jelenségek történnek a kastélyban. Ennek
eléréséhez közel férkőzik a kastély jelenlegi tulajdonosához, Steve-hez, aki a
kastély építőinek, a Rimbauereknek közvetlen leszármazottja. A tanárnő toboroz
egy médiumcsapatot, ahol mindenki különleges képességekkel rendelkezik, pl.
gondolatolvasás, automatikus írás, precognition, post-cognition, stb. Anyagi
akadályokat és figyelmeztetéseket tökéletesen ignorálva megkezdi expedícióját a
csapat, és mint ahogy arra számítunk, megtörténik minden egyes klisés
természetfeletti kísértetkastélyos dolog, ami csak megtörténhet. Hullanak az
emberek, feltámadnak a halottak, a ház átalakítja magát és bezárja a csapatot…
NÉGY órán keresztül.
A látvány… hát a látvány eggyel jobb a nagyon zs-kategóriás
szintnél, ugyebár a 2000-es évek elejéről van szó, a CGI elég műanyag még. A
szellemek nem tudják eldönteni, hogy szellemek, vagy inkább zombik akarnak
lenni, ezért inkább mindkettő.
A hangulat nem is lenne alapvetően rossz, ha nem lenne
ennyire klisés az egész. Egy sötét kastélyban sokat lehet játszani a fényekkel,
színekkel, térrel, de ha folyamatosan középszerű szellemjeleneteket kapunk,
akkor csak egy elpazarolt lehetőség a setting.
A történetvezetés az a hosszúságon kívül, ami igazán kivágta
a biztosítékot. Bár rengeteg információt tudunk meg a kastélyról és a
tulajdonosokról már az elejétől kezdve, túl sok az információ és nem jegyezzük
meg őket. Tele van történetszálakkal, amiről mesélnek vagy utalnak rá, de
egyértelműen nem fejtik ki. Mindig épp történik valami, ezért nem tudjuk pont
beazonosítani, hogy melyik ronda hullafejű karakter melyik Rimbauer a történet
szerint. Szeretnék odamenni Stephen Kinghez, és kárt tenni a testi épségében
azért, hogy megírta ezt a forgatókönyvet. Lehet, hogy a regényekhez ért, de
ehhez nem. Rohadt vontatottra írta meg a jeleneteket, például az egyik karakter
menekült körülbelül 10 percen keresztül. Az egészet kényelmesen el lehetett
volna mondani kevesebb szöveggel és sokkal több aktív szemléltetéssel. Mert így
a karakterek csak beszélnek, beszélnek, veszekednek, menekülnek, álmodnak… a
jelenetek többségének semmi szerepe sem volt. King maradjon csak a terjengős
regényjeleneteinél, és hagyja forgatókönyvírókra, hogy átalakítsák a könyveit,
mert nem tud disztingválni.
Az egyetlen, amire talán pirospontot lehetne adni, az a
karakterek. A fentebb említett szabatossági probléma miatt bőven volt idő, hogy
szinte mindenkinek kijöjjön a jelleme. Szép lassan nézzük végig, hogy Joyce
hogyan csúszik egyre inkább a megszállottságba, és hogy kis helyen összezárva
mit alkot pár médium. Nickről, a gondolatolvasóról először egy bóvli kiadású
Ewan Mcgregor jutott eszembe, de aztán totálisan elbűvölt a színészi játékával.
Én nem szeretem a brit akcentust, de ő valahogy bájos és sármos volt vele. A
nők többsége vernyákoló rima, mint minden horrorfilmben általában, de Annie, az
autista paraszuperképességekkel rendelkező kislány legalább érdekes.
Összességében csalódás. Ijesztőnek nem ijesztő, viszont
indokolatlanul elnyújtott és komplex.
Edit: most látom, hogy miniszéria, azaz sorozat, amit több részben adtak ki. Szerintem így sincs rá bocsánat, hogy ennyire vontatott.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése