A helyzet az ezzel a történettel, hogy az alapkoncepció érdekes. Egy földönkívüli faj jött a Földre, majd megszállva az emberek testét, gyarmatosította a bolygót. Mindemellett nagyban alkalmazkodva az emberi életkörülményekhez autóval járnak, mobilt használnak, áruházban vásárolnak, stb... (De meg vannak babonázva a fehér, ezüst szín használatával.) A "megszállt" embereknek világoskékké változik a szemszíne, az eredeti személyiségük helyett pedig teljes mértékben a földönkívüli "lelkek" veszik át a hatalmat, akik már sok ezer éve így élnek az univerzumban, bolygóról bolygóra utazva. Az embereknek van egy csoportja, akik nem hajlandóak beadni a derekukat, egy sziklaorom belsejében laknak a sivatag közepén, és saját mezőgazdasági kultúrát alakítottak ki benne. A "lázadók" közül elkapnak egy lányt, Melanie-t, és beletesznek a testébe egy lényt, de a lány erős személyisége és harciassága miatt képes a földönkívüli tudata mellett létezni, így két tudat osztja meg a testet. Vicces, de gyakorlatilag az egész film arról szól, hogy ez a két tudat veszekszik a testben, és különféle dolgok történnek ezen kívül (szinte mellékesen).
A földönkívülieknek van egy nagyon irritáló, nagyon harcias, korlátokat nem ismerő "seekerje" (hajtó?), akinek az a feladata, hogy az utolsó lázadókat is leszámolja, és a fajának békés, harmóniára törekvő jellege ellenére ő szembemegy a normákkal, erőszakkal üldözi az embereket, sokakat fel is áldoz a hajszában.
A Melanie testében lakó földönkívüli kezdetben le akarja leplezni az embereket, de később a táborukba eljutva összebarátkozik velük, és az oldalukra áll. Az emberek elnevezik Vandának (gondolom a Wandererből, ami az eredeti neve volt), még egyszer mondom, Melanie és Vanda ketten osztoznak a testen. Igen ám, eddig a történet nagyjából a sci-fi, akció, max szocdráma vonalon mozgott, innentől kezdve viszont gátlástalanul elmegy nyálba az egész. Melanie eddigi kedvese mellett megjelenik a színen egy másik srác, aki beleszeret Vandába (azt hogy? a földönkívüliek gyakorlatilag ezüstös hernyók, akik az ember nyakában élnek...), és későtini érzelmek garmadája lepi el a vásznat.
Az a helyzet, hogy a helyén kéne kezelni a filmet, amit nem tudok vagy nem lehet megtenni, mert olyan dologról van szó, aminek nincsen legitim műfaja. Stephenie Meyer egész lényege arról szól, hogy két konvencionálisan teljesen eltérő műfajt összekever, és ezzel egy bizonyos közönséget céloz meg. Ugyanez volt a Twilight is, vámpírok + tiniromantika. Ez itt éppen ufók + tiniromantika, se több, se kevesebb. Ez valakinek vagy bejön, vagy nem. Még ha le is számítom a logikai bukfenceket (amiből rengeteg van, ez is több, mint a sokéves átlag, de inkább nem szeretnék róla beszélni, mert az máshol is van bőven, általam imádott filmekben is), akkor sem kapok egy erős végterméket a kezembe, mert a sci-fi talaja a filmnek egész egyszerűen gyengécske. Semmit nem tudunk szinte a földönkívüliekről, cselekmény NAGYON kevés van. Sokkal kevesebb csókolózás, sokkal több akció kellett volna. De akkor meg nem lenne Stephenie Meyer. Nem tudom. Nem vészesen rossz ez, de nem az én műfajom, és még hosszú is, 5 perc híján 2 órás (!!!). Romantikus dráma műfajában nem tudok ítélkezni, de sci-finek nagyon vérszegény.
Tőlem csak 10/6-ot kap, erős unalom esetén egyszeri megnézésre ajánlom.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése