A Kockákat már réges-rég meg akartam nézni, emlékszem, hogy még alapszakos egyetemista koromban figyeltem fel a szériára egy olyan barátommal, akivel meglehetősen kedveltük a filozofikus, horrorisztikus sci-fiket. Aztán jópár év múlva Puzsért hallottam a szériáról beszélni a hollywoodhírügynökséges Gergővel egy hosszú beszélgetéssorozatban, amiben azt a véleményét fejezte ki, hogy míg az első Kocka egy mestermű, a másik kettő az eredeti koncepció tkp sárban megforgatása, felgyújtása és besózása volt.
A filmek terén elég sajátos az ízlésem, szeretek kifejezetten trash filmeket amik mások számára abszolút vérgagyik, de közben előfordul, hogy nem tudok értékelni olyan elvont filmes műremekeket, amik (gondolom) méltán kerültek be a mozis hall of fame-be. A filmezés egy iszonyú szubjektív dolog, ezzel kapcsolatban akkor bizonyosodtam meg újra, mikor a múltkori bejegyzést otthagytam a filmkatalóguson kommentként, és vállalhatatlan módon elkezdték ócsárolni az intelligenciámat azért, mert nekem tetszett ez a kommersz film :D Azért durva, hogy majd' tíz év elmúltával (mivel elég rég használtam azt az oldalt a filmes véleményeim követésére) semmi nem változott a magyar emberek mentalitásában: azt gondolják, az ő szubjektív véleményük jobb, mint a másé, és ezért fel vannak rá hatalmazva, hogy személyeskedő módon bírálják azt, aki nem úgy gondolkodik, mint ők. Az, hogy nekem tetszik vagy nem tetszik egy film (a Donnie Darko egy szar, helló), nem azt jelenti, hogy személy szerint veled van bajom, ha te nem így gondolod, hanem hogy hasznosnak vagy kidobott időnek találtam-e a filmezésre szánt időt. Disclaimer vége.
A kocka / Cube (1997)
Körülbelül pont olyan volt a film, mint amilyenre számítottam. Filozofikus sci-fi, egy kis megtébolyodással és creepységgel. Volt benne pár horroros jelenet, de a lényeg nem ez volt, hanem a bezártság, és a film mögötti filozofálgatás, ami viszont hogy is mondjam... kicsit izzadtságszagú volt.
A film egyik pozitívuma a különböző karakterek egymásnak feszülése, fejlődése illetve visszafejlődése a film során. Szerintem nagyon érdekes volt nézni, hogy tkp senki sem az, akinek látszik, és hogy csak később mutatják meg, kik is valójában. Quentin volt talán a legnagyobb meglepetés, még Worthnél is nagyobb.
Maga a kocka koncepciója /matematikailag tökéletesen megalapozott, egyfajta sci-fi hadi gépezetben játszott survivor/ szerintem szuper ötlet, de azt gondolom, túl lett tolva a művészfilmeskedő agyalás mögötte. Ha valaki dollármilliókat (vagy milliárdokat) rááldoz egy 17576 szobás, teljesen automatizált, szenzoros gyilkolómonstrumra, az már önmagában véve sem lehet véletlen, céltalan, vagy gazda nélküli. Az az elgondolás tehát, hogy "csak úgy létrehozták, mert megtehették", és "nincs gazdája, csak úgy valakik csinálták", konkrétan paradoxon, és engem idegesített, hogy ezt hangsúlyozzák. :D
Egy ponton a filmben egyébként rájöttünk, hogy akkor csinálták volna a legjobbat, ha nem mozognak, mert Rubik-kocka elven működik. Érdekes volt az az elgondolás, hogy nem juthatnak ki soha (ilyen vagy olyan okból), ez, meg hogy a fogyi srác kerül ki a végén, szerintem szimbolikus értékű és valahol kicsit vicces is. Mindig mindent túl akarunk elemezni, meg akarjuk fejteni a dolgokat, a hogyanokat, miérteket, de az az ember éli túl, aki csak létezik bele a világba és kurjongat meg fél a piros színtől :D Valahol az élet is pont ilyen abszurd, és szerintem a kocka az élet metaforája akar lenni ebben a filmben.
Kocka 2. - Hiperkocka / Cube 2: Hypercube (2003)
Míg az első rész egy érdekes, kicsit filozofikus, matematikával és bezártsággal megfűszerezett creepy sci-fi volt... a második rész egy B-kategóriás effektekből, idegesítő és gyökér karakterekből, egy kifejtetlen tudományos koncepcióból és a film során random módon elhintett, soha nem végigkövetett félinformációkból összeturmixolt okádék lett. A játékidő minimum 90%-ában semmi nem történt. A végére próbálják összerakni a képet, de miután hevenyen végigunatkoztad az előző másfél órát, már le is szarod, hogy mi a vége. Az a baj az ilyen filmekkel, hogy ha még volt is története és kibontakozása, olyan ótvarul oldották meg, hogy hiába olvasom el utána a "megoldást", mert ha közben nem tudott lekötni, akkor ez a hajó elúszott, és utólag nem tudok élvezhetőnek értékelni valamit, amit közben egyáltalán nem élveztem.
Kocka 3. - Cube Zero / Cube Zero (2004)
Fokokkal jobb, mint a második rész, több köze van az elsőhöz hangulat és történet szempontjából is. Megvan benne az eredeti Kocka bezártsága és gore-elemei is, de belevitték ezt a disztópikus elnyomó hatalmas történetszálat is, ami kicsit szájbarágós volt nekem az első részhez képest, ami titokzatos és misztikus volt azáltal, hogy semmit sem tudtunk a döntéshozókról. Végre kiderült számunkra, hogy /SPOILER/ egy börtönről van szó, és hogy akiket ide bezárnak, azokat nem is feltétlenül kérdezték meg előtte, hogy szeretnének-e a kísérletben részt venni, sőt az egyik karakter konkrétan ártatlan is elvileg.
A történet egész egyszerű egyébként, a kocka közvetlen eseményeit két technikus , Eric és Dodd irányítja, akiknek nagyobb csapatuk volt, csak a kollégáik szép lassan lemorzsolódtak, eltűntek, sejthetően amiatt, hogy túl sokat kérdeztek/tudtak/önállósították magukat, és ez a kocka vezetőségének nem tetszett. A kockába bejuttatott új csapat egy tagja egy csinos szőke hölgy, aki megtetszik a kétfős team értelmesebbik felének, Ericnek, ezért az eldönti, hogy valahogy segít rajta. Dodd, aki idegesítő, feltétel nélkül engedelmeskedik és kifejezetten rosszindulatú, elég sokat ekézi a társát emiatt, úgyhogy folyamatos közöttük a konfliktus. Eric egy ponton megunja a társával való hadakozást és úgy dönt, megpróbál kimenekülni a stúdiójukból, ahonnan ők maguk sem emlékeznek már rá, mikor mentek ki utoljára - és ő is bekerül a kockába.
Határozottan jobbra sikerült, mint a második, de azért voltak benne kétezres évek eleji vérgagyi elemek, mint például a chipes katona, az Erichez és Doddhoz ellátogató közvetlen főnökük inkább komikus volt mint actually félelmetes, és a végén az első részhez való visszakanyarodás is olyan "jólvanakkor..." érzést keltett bennem. Ha a kettes filmre rá tudtad magad venni, akkor már nézd meg ezt is, de egyébként nem olyan eredeti már, mint az első. Maga a börtöntöltelékeken való kísérletezés, és a disztópikus elnyomó hatalom akikről semmit sem tudtunk, akkora filmes trope-ok, hogy elég klisésnek számít egy ilyen történet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése