A kétezres évek elején-közepén, elkezdtük felhalmozni az impozáns DVD-gyűjteményünket, tudom, hogy ez a film is megvolt benne, szerintem valahol még mindig itthon porosodik. Akkoriban megnéztem a filmet, és ahogy volt, el is felejtettem, pedig mivel nagyon ismert, gyakran játssza a tévé is (most meg már gyakorlatilag elvből nem nézek vígjátékokat, úgyhogy azóta se láttam... tegnapig). Azóta az Y-generáció akkora kultfilmet csinált belőle Amerikában, hogy harmincévesek durrogtatják a Mean Girls referenciákat, mint például:
vagy éppen
Mostanában a munkaidőmet olyan "hasznos" dolgokkal töltöm ki, mint trash filmek nézése vagy újranézése, és ez a film is ilyen volt. Nem érdemes munkaidőre agyalós filmeket időzíteni, úgyhogy ez pont ideális.
A történet szerint Cady (ejtsd: Katie, kédi) két zoológus gyereke, és Dél-Afrikában nőtt fel, otthoni oktatást kapott, így sosem volt még közösségben. Főleg nem egy amerikai középiskolában, ahova hirtelen berakták a szülei... A gimiben farkastörvények uralkodnak, és csakúgy, mint ahogy Cady az állatvilágban megszokta, a közösség kis csoportokra, klikkekre van szakadva, a hierarchia csúcsán pedig a Plasztikcsajok vannak. A Plasztikcsajok királynője, Regina George egy gonosszságtól, pénztől és egoizmustól püffeszkedő Barbie baba, aki szemet vet az Afrikából érkezett, teljesen fogalmatlan friss húsra. Cady időközben a különc, gótikus stílusú Janisszel és a meleg Damiannel is barátkozik, az egyedüli igazán kedves és nyitott emberekkel a közösségben. Miután Regina orvul elhalássza Cady elől a kiszemeltjét, Aaront (aki nem mellesleg Regina exe), Cady a különc barátai biztatására bosszút esküd ellene és elkezd kettős életet élni: csatlakozik a Plasztikcsajokhoz is, de a különcökkel is barátkozik. Rövid úton kiderül, hogy ez viszont nem olyan könnyű személyiségtorzulás nélkül, a gimi mikroközössége pedig legalább olyan kemény, mint az afrikai vadonban való túlélés...
Alapvetően szórakoztató egyszer nézhetős film, kicsit olyan, mint amikor az embernek édességigénye van, és bevág egy tábla tejcsokit. Nem igényel túl sok gondolkodást, de még így is lehet benne találni érdekes dolgokat. Amellett, hogy kicsit túltolva bemutatja a gimnáziumok klikkesedésének fonákságait, valamilyen szinten durva társadalomkritika is. Rögtön a kezdőjelenetnél már bemutatja azt, hogy egyes otthon tanítatott (homeschooled) gyerekeket mire tanítanak a vallásos szülei, vagy azt, hogy Cady középiskolájában a szexuális felvilágosítás annyiból áll, hogy absztinenciát tanítanak, és elmondják a diákoknak, hogy soha ne szexelj, mert akkor terhes leszel és MEGHALSZ. Mindenki volt gimis, ráadásul én pont egy évvel a film után kezdtem el a hatosztályos gimnáziumot, úgyhogy a korrajz is egészen stimmel, bár a film nagyon amerikai. Nálunk is persze megvoltak a klikkek, a mi osztályunk "plasztikjai", különc gótjai (ahová én is tartoztam :D), meg a köztes csoportok is. A film úgy mutatja be a szegmentálódást, hogy ez valamiféle rövid, átmeneti coming-of-age dolog, ami tanév végére le is zárul, ez a valóságban azért szerintem máshogy szokott kinézni. Szokták mondani, hogy a középiskola nagyon nehéz dolog mindenki számára, de ezen mindig elgondolkozom... nem egymásnak nehezítik meg a diákok? Nem kötelező a személyes frusztrációnkat és otthoni családi problémáinkat egymáson kitölteni, de az ember annyi évesen még nem feltétlenül tudja ezt kontrollálni, amúgy is pezsegnek a hormonok, "menőnek kell lenni", és keressük önmagunkat, hogy kik is vagyunk igazán és miben vagyunk mások a szüleinktől és a társainktól.
Vicces volt a feltörekvő Lindsay Lohant, Amanda Seyfriedet meg Rachel McAdamset nézni ebben a filmben, ahol még nem lehetett tudni, hogy kiből mi lesz, engem különösen Regina meggyőző plasztikribisége nyűgözött le, Gretchen beszólásai aranyat érnek, de jókat kacarásztam Karen ostobaságán is. Talán minden osztálynak megvan a maga arcoskodó vagy üresfejű csinibabája, és ez így van rendjén, hiszen a gimi farkastörvényei az élet vadonjára készítik fel az embert nemcsak intellektuálisan, de szociálisan is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése