Egy innovatív horrornak álcázott sötét kétszemélyes családi dráma thriller és horrorelemekkel.
A történet szerint egy nő hét éve vesztette el a férjét tragikus módon balesetben, mikor az a kórházba sietett vele, hogy megszülje a gyereküket. A nő és a baba túlélték, viszont Amelia sohasem tette túl magát a férje elvesztésén, Samuel, a kisfiú pedig viselkedési problémákkal küzd. Miután felfedeznek egy gyermekkönyvnek álcázott rémtörténetkönyvet, a dolgok valahogy elkezdenek még rosszabbra fordulni. Samuel erőszakosabb lesz és saját készítésű fegyvereivel akarja megvédeni anyját és magát a könyvben említett szörnytől, Mr. Babadooktól. Hamarosan az iskolából is kikényszerül, Amelia pedig álmatlansággal küzd.
A film egyik legfontosabb sajátossága, hogy majdnem teljesen kétszemélyes, az anya és a fiú karakterére épít. Az érdekesség ebben az, hogy mindkettejük zseniális színész, néhány manírosságot eltekintve a nő gyötrelme hihető, a kisfiú pedig annyira agyrepesztően idegesítő és kiborító a hisztijeivel, hogy az már színtiszta profizmus egy gyerekszínésztől. Viszont, nem tudom, hogy direkt vagy önkéntelenül, de nincs köztük anya-fia kémia, végig idegeneknek tűnnek egymás mellett. Annak is lenne oka, ha direkt lenne így, ugyanis a film másik legnagyobb tulajdonsága, hogy két jelentésrétege van: az egyik egy természetfeletti szörny megjelenése az amúgy is zavarodott és diszharmónikus családban VAGY egy asszony feldolgozatlan gyásza által egyre jobban elharapódzó mentális betegség, ami a fiára is kivetül és mindkettejüket szörny formájában kínozza.
Na most, ez az allegória hatalamat és újdonságérzetet kellene hogy adjon a filmnek, de számomra nem adott. Én halálra untam magam a sötétszürke képivilágú, viszonylag eseménytelen filmen, amiben a horrorelemek gagyik és klisések (újra feltünedező tárgy, kísérteties hangok, ijesztő álmok, önbeteljesítő jóslat, démonmegszállás, stb), a dráma viszont nem volt eléggé szimpatikus. Abban az értelemben, hogy én nem tudtam eléggé sajnálni az anyát a férje miatt, a kisfiú viszont simán csak idegesített. Ha picit közelebb hozták volna a nézőhöz a családot, mondjuk előzményeket bemutatva a férjjel együtt, vagy több színt vittek volna bele a kapcsolatukba, akkor legalább egy jó családi dráma lehetett volna belőle, de így annak is gyenge volt, mert nem tudtam a szereplőkkel együttérezni. Nekem összességében egyáltalán nem tetszett, és nagyon unottan csak két részletben tudtam végignézni. Még azt sem mondanám, hogy elbaltázott lehetőségek tárháza, ugyanis szerintem egy ilyen fúziós filmet két jelentésréteggel csak egy géniusz tudott volna ettől jobban megcsinálni, és ez most nekem nem jött be.
Na most, ez az allegória hatalamat és újdonságérzetet kellene hogy adjon a filmnek, de számomra nem adott. Én halálra untam magam a sötétszürke képivilágú, viszonylag eseménytelen filmen, amiben a horrorelemek gagyik és klisések (újra feltünedező tárgy, kísérteties hangok, ijesztő álmok, önbeteljesítő jóslat, démonmegszállás, stb), a dráma viszont nem volt eléggé szimpatikus. Abban az értelemben, hogy én nem tudtam eléggé sajnálni az anyát a férje miatt, a kisfiú viszont simán csak idegesített. Ha picit közelebb hozták volna a nézőhöz a családot, mondjuk előzményeket bemutatva a férjjel együtt, vagy több színt vittek volna bele a kapcsolatukba, akkor legalább egy jó családi dráma lehetett volna belőle, de így annak is gyenge volt, mert nem tudtam a szereplőkkel együttérezni. Nekem összességében egyáltalán nem tetszett, és nagyon unottan csak két részletben tudtam végignézni. Még azt sem mondanám, hogy elbaltázott lehetőségek tárháza, ugyanis szerintem egy ilyen fúziós filmet két jelentésréteggel csak egy géniusz tudott volna ettől jobban megcsinálni, és ez most nekem nem jött be.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése