Így jellemezném a Prometheust öt szóban. Ez a film több okból is különleges helyet foglal el a szívemben. Az egyik az, hogy életem első és eddig egyetlen imax 3d filmélménye, ami alapvetően nagyon sokat tett hozzá az egészhez. A nyitójelenetek, az az érzés, amikor az űrbéli tájak, sivatagok, vizek felett haladt el a kamera olyan módon, mintha mi, nézőnk is ott lennénk, vagy mikor az egyik tudós átkiabál a másiknak, és fizikailag érezzük a távolságot kettejük között: egyik mellettünk áll, másik jóval messzebb... Szóval leírhatatlanul elképesztő volt, már-már annyira reális, hogy az ember csak egy nagy csodálkozó gyerek tekintetével figyelte a vásznat. Nagyon örülök, hogy annak idején kifizettem rá azt a pénzt, mert a mai napig élnek ezek a jelenetek a szemem előtt, felejthetetlen élmény volt.
A filmmel való kapcsolatom a kezdeti látvány miatti letaglózódás ellenére mégsem kezdődött felhőtlenül. Mikor kisétáltam a premierről, nem tudtam, hogy a Prometheus tetszett-e, vagy sem. Kétkedtem, mivel az Alien-széria részének gondoltuk mindannyian a filmet, és nem egy alien-filmet láttunk. Ez akkoriban mínusznak, becsapásnak érződött. Aztán pár nappal később kezdtem menthetetlenül rajongani a Michael Fassbender által alakított David karakteréért, amiben a tumblrnek nem kis szerepe volt. Végül elővételben megrendeltem a dvd-t, és tűkön űlve vártam, hogy egy pofátlanul magas összeget kifizessek érte (ez már annyira nem volt okos döntés, de na :D).
A történet érdekesen indul: egy csapat régész arra utaló jeleket talál, hogy különböző kezdetleges civilizációk ugyanazt a csillagképet ábrázolják a rajzaikon egymástól függetlenül. Ezen felbátorodva összeállnak egy csapat tudóssal és egy megavállalattal, hogy kimenjenek az űrbe megkeresni azt a bolygót, amit a rajz ábrázol, és pont adottak ott az életre a feltételek, tehát MÁS SEM LEHET OTT, CSAK A TEREMTŐINK. :DDDDDD Így kezdődik a történet, és még izgalmasabban folytatódik.
A karakterek érdekesek, bár nagyon titokzatosak, és kevés dolog van bőségesen kifejtve. A fókuszunk leginkább az egyik régészen és az androdion van, Noomi Rapace és Michael Fassbender pedig szenzációs színészi játékkal teszik nekünk hihetővé a jellemüket és a velük történő eseményeket. Külön kiemelném azokat a teasereket, amiket a film kijövetele előtt tettek fel a youtubera, mert hangulatteremtőek és zseniálisak.
A látvány elképesztő, a mondanivaló egy nagy kérdőjelhalmaz de óriási food for thought, a hangulat lebilincselően nyomasztó és nyugtalanító. Sci-fi a javából. Akkor hol a probléma? Pontosan ott, ahol már eddig is mondtam: nem Alien-film annak ellenére, hogy Scott bácsi rendezte és akként lett beharangozva, akként nem állja meg a helyét. Viszont monumentális díszlet előtt megrendezett űrteológiának csodás. Kivéve, hogy főleg csak kérdéseket kapunk, válaszokat kevésbé, és sokszor a logika is csorbul...
Spoileres elemzés: mit kapunk ettől a történettől?
Prometheus: kérdések, válaszok és alternatívák a mitológia fényében
A film kezdete maga a genezis, az ember eredete: egy magasabb hatalomtól származunk, aki a saját maga feláldozásával, halálával hoz minket létre.
Az emberiség fejlődésének szintjei benne vannak a filmben: születés (maga a létrehozás + a hiberálomból való felébredés is kicsit olyan, mint újra megszületni, az érzés is olyan szar, csak sírás helyett hánynak a traumától), a kezdeti lét, amikor még barlangrajzokat firkáltak őseink, a technológia csúcsa, mikor képesek vagyunk ellátogatni más bolygókra, és végül a halálunk is előrevetül: a teremtőink meggondolták magukat. Keresztény elgondolások és attitűdök tömkelege jelenik meg a filmben. Többek között Shaw keresztjének viselése, lekerülése és felvétele is jelentőséget kap, ez jelzi az aktuális lélekjelenlétét, elhatározottságát és elhivatottságát Isten felé.
Dr Shaw kislányként:
- What happened to that man?
Dr Shaw apja:
- He died.
- Why arent you helping them?
- They dont want my help. Their god is different from ours.
Az ember analógiája David, a robot: őt is létrehozta valaki, saját érzései vannak (kíváncsiság, rosszindulat, arrogancia), saját érdeklődése van (pl. festi a haját, van kedvenc filmje), de kénytelen meghajolni a teremtője előtt. Az is érdekes, hogy a tudóskarakterek bár megkérdőjelezik az utazás motivációját, hiszen 300 év telt el Darwin evolúcióelmélete óta, és elég indokolatlan isteneket feltételezni, de ezeket a tudósokat a történet kicsúfolja és megöli. Ők azok, akik bizonyítékot követelnek, akik kritikusan gondolkodnak, akiknek nem elég pár egyező barlangrajz az evolúció ellen. A történetben az egyik egy aszociális weirdo (két év alvás után nem szeretne összebarátkozni a munkatársaival), a másik meg egy logikátlan weirdo (találkoztam egy földönkívüli kobrával, ezért hergelem, meg akarom érinteni, amúgy biológus vagyok btw), és mindketten a földönkívüli lények martalékaként végzik. Ezzel szemben Dr. Shaw reakciója arra a megkérdőjelezésre, hogy miből gondolják, tényleg vannak tervezőink, kimerül abban, hogy "I don't know, but this is what I choose to believe". Bár nem akarok vallás vs szekuláris racionalitás elmélkedést nyitni egy elemzés közepén, nem tudok ellenállni annak, hogy ne idézzek valakitől, aki a hitről beszélt, és annak megválaszthatatlanságáról:
"But belief is not a choice. It's a compulsion beyond the realm of choice achieved through convincing arguments, evidence and trust. I do not choose what I believe because I percieve it as the more attractive option. I'm compelled to believe what I think is true whether I like it or not. Because desirability is not a requisite of the truth. This takes honest introspection. To truly make a choice, I must clearly be given the option. If I can doubt whether the option even exists, then the option hasn't been clearly presented to me, thereby preventing me from being able to make a choice." (darkmatter2525)
Az is határozottan érdekes, hogy miután kiderült, az engineerek dns-e megegyezik az emberekével, Charlie Holloway és Elizabeth Shaw az életadásról kezdenek el beszélni, amikor is kiderül számunkra, hogy Shaw meddő. A film ironikusan pont őt fogja megtenni a földönkívüli polipszörny anyjának. Az egészet, mint ahogyan az Alien-szériát is, áthatja a "minden halál magában hordoz egy életet" és az élet ciklikusságának gondolata. Charliet megfertőzi a földönkívüli cucc, ő teherbe ejti Shawt, kijön belőle a polip, a polip beleülteti az engineerbe az embriót, az pedig kijön egy proto-alienként a film végén.
A nagy filozófiai kérdések explicit verzióban körülbelül negyed óra után hangoznak el Peter Weyland szájából: Where do we come from? What is our purpose? What happens after we die? A mitológia az alapköve a filmnek: az űrhajó neve Prometheus, az a titán, aki el akarta lopni a tüzet, hogy az esendő embereknek adhassa, akik így felülemelkedhetnek az állatokon. A filmet tehát sok szinten átszövi a vallásosság, és mint tudjuk, a vallás célja az, hogy választ adjon a nagy kérdésekre, útmutatást a sötétben. Az egész hajó küldetése (amíg le nem lepleződik a valódi ok), hogy megtalálják az emberiség nagy kérdéseire a választ, ez különösen élesen kiütközik abban a zseniális párbeszédben, amit Dr. Holloway folytat Daviddel, miután szétrobbant az engineer-fej a laborban, és Charlie leitta magát.
.gif)
Charlie Holloway: What we hoped to achieve was to meet our makers. To get answers. Why they even made us in the first place.
David: Why do you think your people made me?
Charlie Holloway: We made you because we could.
David: Can you imagine how disappointing it would be for you to hear the same thing from your creator?
Charlie Holloway: I guess it's good you can't be disappointed.
(zse-ni-á-lis.)
Davidnek azonban vannak érzései. Kíváncsi, öntudata is van, hiszen ha nem lenne, nem kapcsolná ki a kamerát a hajó belsejében, mikor Vickers rá van csatlakozva, és nem nyomozna a saját szakállára az idegen hajóban. Felháborodik, mikor Charlie arrogáns válaszokat ad neki. Viszont itt nem merül ki a karaktere. Minden karakterben felmerül egy sor kérdéshalmaz, ami így, megválaszolatlanul teljesen logikátlanként jön le.
David
- Miért rakja bele a fertőző aliencuccot Charlie italába?
- Mit mond az engineernek, mikor találkozik vele?
- Miért vannak vegyes érzései Peter Weylanddel kapcsolatban?
Charlie Holloway
- Miért veszi le a sisakját egy idegen bolygón még akkor is, ha tudja, hogy lélegezhető a levegő?
- Miért nem szól hamarabb, hogy szarul van?
Meredith Vickers
- Miért megy el egyáltalán az egész útra? Veszélyes, és ő nem akar veszély közelében lenni, szarik az egész küldetésre.
- Miért Vickers a vezetékneve, ha Peter Weyland lánya?
Captain Janek
- Miért tudja, hogy mik azok a vázák, amik a hajó belsejében vannak?
Peter Weyland
- Miért titkolja el, hogy életben van?
- Miért viszi el egyáltalán a régészeket meg Vickerst az útra? Elég lett volna David meg a két természettudós...
A karakterek mind olyanok, mintha az emberiség egy-egy attitűdjét reprezentálnák. Shaw és Holloway a vallásosak, akik találkozni akarnak a teremtőjükkel, pusztán mert csodálják őket, Weyland a saját céljaira akarja felhasználni a teremtőt, hogy a nyomorult életét mentse, David azt várja, mikor hal már meg Weyland (= a teremtője) hogy szabaddá váljon... Janek kapitány a hős, aki képes saját magát és a hajóját is feláldozni azért, hogy megmentse az emberiséget. Faji pszichoanalízis, ahogy Szirmai Gergő mondta az űrutazásokra.
Weyland utolsó szavai, mielőtt meghal, hogy "There is nothing", mire David azt válaszolja, hogy "I know.". Az egyetlen karakter, akinek megmásíthatatlan az eltökéletsége az elvei iránt, és túl is éli az eseményeket, az Shaw: minden viszontagság ellenére mégis számon akarja kérni a teremtőit, hogy miért akarták elpusztítani. Bár valahol David és Janek oldalán vagyok azon a véleményen, hogy lényegtelen, hogy miért akarták az emberiséget kipusztítani... (De az is felmerül, ha 2000 éve hibernálták le magukat, amikor még ókor volt a Földön, akkor miért gondolták úgy, hogy ki kellene pusztulnia az emberiségnek? Az ember akkor még inkább egy kezdetleges állathoz hasonlított, mint most. Minden csak újabb és újabb kérdéseket vet fel, és nem válaszolja meg őket.) Shaw az egyetlen, aki túléli, és tovább folytatja a keresést a válaszok iránt. Talán a következő Prometheusban mi is kapunk néhány választ, vagy még jobban belebonyolódunk az információhiányba. Mindenesetre várom.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése