Ebben a tl;dr
blogposztban rövidebb szösszenetekben és hosszabb lélegzetű elemzésekben
foglalom össze, milyen filmeket láttam eddig 2023-ban, a teljesség igénye nélkül.
Az idei végre egy kiemelkedőbb évnek érződik filmek terén.
Rövid filmimpressziók
Jumanji – Welcome to the
Jungle / Jumanji – Vár a dzsungel (2017)
Sztori: Négy tinédzser a
Jumanji világába kerül: egy orrszarvúkkal, mérgeskígyókkal, illetve csapdákkal
és rejtvényekkel tarkított dzsungelbe. A túléléshez el kell játszaniuk a játék
által meghatározott karaktereket. A szelíd Spencernek butává és lánybolonddá, a
focirajongó Fridge-nek Einsteinhez hasonlóvá, a kocka Bethany-nek könyvmoly
professzorrá, a cseppet sem sportos Marthának pedig amazóniai harcossá kell válnia.
Vélemény: Alapvetően nem
ismerem a Jumanji-szériát annak ellenére, hogy Y-generációs vagyok, annyit
tudok róla, hogy valami kalandjáték, ami beszippantja a világába az embereket. Ennyi
tudással fogtam bele ebbe a filmbe is. Egy kissé gyermekies kalandvígjáték,
okés látvánnyal és tűrhető beszólásokkal. Nem az én műfajom, de annyira nem
rossz, szívem szerint 3.5-et adnék rá. Alex Wolff feje már a Hereditary óta
irritál.
Night At the Eagle Inn / Éjszaka
az Eagle Inn-ben (2021)
Sztori: Spencer és Sarah
Moss ikrek, akik zarándoklatra indulnak egy távoli vermonti fogadóba, hogy
apjuk utolsó ismert tartózkodási helyén nyomozzanak, aki titokzatos módon tűnt
el születésük éjszakáján. Miután bejelentkeztek, a különös fogadós és a
rejtélyes házmester beavatja az ikreket az ingatlan tragikus és félelmetes
történetébe. Spencer és Sarah próbálnak mélyebbre ásni a rejtélybe, ami
megdöbbentő felfedezésekhez vezet, miközben a ház sötét titkai egyre inkább
behálózzák őket egy pokoli labirintusban, ahonnan még hajnal előtt el kell
menekülniük.
Vélemény: Meh... igazából
a film egy részében teljességgel mindfuck volt, mármint nem lehetett érteni,
hogy most mi zajlik és miért. A másik része meg simán csak érdektelen volt.
Volt két halfejű főszereplő, akik próbálják felkutatni a múltjukat, aztán jön a
paranormális szál, és jól rabul ejti őket.
Középszerű, direkciótlan,
antiklimaktikus. De legalább Lucifer karaktere jó bőr itt is.
DeepStar Six / Mélytengeri
szörnyeteg (1989)
Sztori: Az amerikai
haditengerészet titkos mélytengeri támaszpontjának a fél év óta tartó bezártság
miatt kissé feszült legénysége rakétabázis kialakítását kapja feladatul.
Kiderül, hogy a tervezett létesítmény alatt óriási barlang húzódik, amelyet a
szilárd alap kialakítása érdekében berobbantanak. A visszatérő búvárok
jelentik: a mélyből egy vad és sérthetetlennek tűnő szörny tört elő.
Vélemény: Az Alien és a
The thing című filmekre hajazott, csak valahogy középszerűbb volt, és sokkal
kevésbé emlékezetes. Mindazonáltal nem volt egy rossz film. Néhol ordított a
logikátlanság, de melyik ilyen filmnél nem.
Leviathan / Leviatán
(2014)
Sztori: A Barents tenger
melletti kisvárosban él egy átlagos család: Nikolai, felesége Lilya és
tinédzser fia, Romka. Tulajdonukat a helyi polgármester veszélyezteti, aki
megpróbálja elvenni földjüket, házukat és Nikolai autójavító műhelyét is. Hogy
menthesse otthonát, a családfő egy régi barátja segítségét kéri. Régen a
hadseregben szolgáltak együtt, a férfiból most egy Moszkvában praktizáló neves
ügyvéd lett. Együtt veszik fel a harcot a polgármester ellen...
Vélemény: Imádtam ezt a
filmet. Egyszerre volt drámai, vicces, depressziós, realisztikus... minden,
amit egy kelet-európai/orosz filmtől el lehet várni.
Kolya egy tengerparti kisvárosban él a feleségével és a tizenéves,
gopnikkezdemény fiával. A helyi korrupt polgármester rekordalacsony áron meg
(/el) akarja venni tőle a telkét, így Kolya Moszkvából elhívja ügyvéd
jóbarátját, Dmitrit, hogy segítse ki a polgári perben. El is jön, de nem éppen
pozitív események veszik kezdetüket az érkezésével.
Nagyon kemény ez a film. Megjelenik benne a mindent átható kelet-európaias
korrupció, az okosba' megoldás, a nehéz anyagi helyzet, az agresszor
kiskirályok, a mélyalkoholizmus, a mindennapi élet monoton boldogtalansága,
házassági gondok, szex... minden. Nem tudtuk, hova fog kifutni a film, és mit
is akar pontosan bemutatni, de nem is volt lényeg, mert annyira lekötött.
Nagyon tragikus ívet futott be, volt benne egy fordulópont (a
vadászat/lövöldözés napja), amitől kezdve egyértelműen mélyrepülésnek indult a
főszereplők élete. Egy olyan filmnek gondolom, amit fontos megnézni, eléggé
szórakoztató is, de depresszív epizódban lévő embernek semmiképp se ajánlom, se
olyannak, aki könnyed flicket keres.
Prey / Préda (2022)
Sztori: 300 évvel
ezelőtt, a comanche-ok közt Naru, egy ügyes női harcos azért küzd, hogy
megvédje törzsét azzal a magasan fejlett Ragadozóval szemben, aki elsőként
érkezett Földünkre.
Vélemény: Eddig az összes
Predator-filmet láttam, de alapvetően inkább az Alien-szériát preferálom.
Számomra érdekes volt ez a film, lekötött. Nagyon szépek voltak benne a tájak,
kicsit az átlagosnál lassabb volt benne a történetmesélés, amit nem bántam.
Érezhetően húzódott benne egy amolyan feminista vonal, de nem volt neki bántóan
woke érzete.
Nagyjából a film elején
predesztinálni lehetett, hogy mi fog történni a fiatal lánnyal és a bátyjával,
így nagy meglepetés nem volt. A látvány nagyon kettős nekem, mert mint feljebb
írtam, a táj nagyon szép volt, a CGI meg szembántóan vérgagyi. A különböző
vadonélő ragadozók picit sem voltak így hihetőek, de efölött végül is el lehet
tekinteni, mert a szörny rendben volt.
Egyszer, de akár többször
is megnézhető film, a szériában nekem a második helyet foglalja el a 2010-es
Predators után, de azt hozzá kell tenni, úgy, hogy én az első kettőt
végigszenvedtem, mert nem tetszettek.
M3gan (2023)
Sztori: Egy zseniális
játékgyártó mesterséges intelligencia segítségével kifejleszti az M3GAN-t, egy
életszerű babát, amely úgy lett beprogramozva, hogy kötődjön érzelmileg a frissen
árván maradt unokahúgához. Hamarosan azonban kiderül, hogy a baba programja
túlságosan is védelmező és ez félelmetes végkifejlethez vezet...
Vélemény: 3.5-et adnék rá
szívem szerint. Nagyon ZS-kategóriásnak nézett ki, ellenben nem volt az.
A történet szerint egy kislánynak meghalnak a szülei, így az anyuka húgához
kerül gyámság alá. Nagynéni feltaláló, persze jól néz ki, csinos, vékony,
mindemellett robotokat tud építeni és még kódolni is (a logikát inkább engedjük
el ilyen filmeknél). Játékcégnél dolgozik, de mégsem tud a gyerekekhez
kapcsolódni, piacorientált szemléletű childfree amazon. Nehezen mennek a dolgok
a gyerekkel, egészen addig, míg ki nem fejleszti a nagyon okos, nagyon
interaktív M3gan nevű robotot, aki persze minden igénynek megfelel, nagyon
izgi, és imádja a kislány is. Csak hát kicsit szociopata a szentem, amellett,
hogy kb 4 millió forintba kerül.
Nem volt rossz film, de annyira nagyon letaglózva sem voltam. Inkább volt egy
lassú folyású thriller és scifi, mint horror. Voltak benne véres jelenetek, de
összességében nem ezt volt a lényeg. Érdekes témákat vet fel, pl. szülőség,
kapcsolódási minták, gyász, AI-al kapcsolatos etikai aggodalmak, stb. A CGI
arcú baba miatt egy kicsit komikus volt az összhatás még így is, de mégis jobb,
mint aminek tűnt. Egynek elment.
The Last Exorcism / Az
utolsó ördögűzés (2010)
Sztori: Cotton Marcus
tiszteletes egy louisianai farmra utazik, hogy elvégezze hivatása utolsó
ördögűzését a fundamentalista Louis Sweetzer kamasz lányán, akinek testét
megszállta és fogva tartja egy démon. A démon egyre durvábban hozza tudomásukra
a jelenlétét, ezért úgy dönt a lány apja és a pap, hogy felvételt készítenek a
rituáléról. Ám nemsokára kiderül, nem egy szokványos ördögűzés lesz ebből, nem
csak egy egyszerű démon szállta meg a lányt, hanem maga a Gonosz. A csapatnak
mindent meg kell tennie a saját és a lány érdekében, mielőtt túl késő lenne.
Vélemény: Középszerű
kézikamerás ördögűzős horror, aminek a vége igazából egészen tetszett. Egyszer
simán meg lehetett nézni, szerintem mondjuk eredetiben szórakoztatóbb lett
volna a déli akcentusokkal, de a második részt majd úgy nézem (úgysincs
leszinkronizálva). Szeretem az ilyen bibliaövezetes helyszínű filmeket.
Clueless / Spinédzserek
(1995)
Sztori: Alicia modern
lány, számítógéppel konzultálja meg a heti toalettjét, még véletlenül sem jutna
eszébe mással foglalkozni az öltözködésen és a bulikon kívül. Amúgy hamvas,
tiszta szívű teremtés, ráadásul ha feltétlenül szükséges, az eszét is
használja. Ez persze számos bonyodalomhoz vezethet, de természetesen semmi
komoly.
Vélemény: Hát, igazából
rossz volt, de olyan bocsánatosan rossz?! Jól néztek ki a karakterek, szeretem
az amerikai gimis helyszínű filmeket, nagyon stílusos volt mindenki, voltak
benne wholesome románcszálak, teljesen irreális személyiségfejlődési ív...
Viccesnek egyáltalán nem volt az, maximum kedves kis sztori. De szerintem ezek
a 90es és 2000es évekbeli vígjátékok nem is arról szólnak, hogy jónak kell
lenniük, hanem csak be kell húznia valamivel a nézőt, és szórakoztatni.
Igazából a film nagy
részében mindenki irritált és ellenszenves volt Joshon kívül, aztán a közepétől
elkezdett a főszereplő teljesen out of character módon viselkedni, ami miatt
lehetett vele kicsit empatizálni. Annyira azért mégsem, mert ha valaki amerikai
milliomos Beverly Hillsben egy ügyvéd lányaként, és egy szoborparkos villában
lakik meg mindennap vadonatúj ruhákat vesz a plázában, elég nehéz vele
sorsközösséget érezni.
A Clueless kicsit olyan
volt egyébként, mint a Mean girls meg a Legally blonde, csak talán még
butácskább, de azért nem egy Zoolander szint, utóbbi teljességgel
vállalhatatlan. A vége aranyos volt végül is. Egyszer megnézhető, már csak a
popkulturális relevanciája miatt is.
Cloverfield (2008)
Sztori: Öt New York-i fiatal búcsúbulit rendez egy barátjuknak. Ugyanezen az
éjszakán egy felhőkarcoló méretű szörny üt rajta a városon. A baráti társaság
videókamerájának szemszögéből látjuk a történteket, a film annak a
dokumentációja, hogyan próbálták meg túlélni életük legszürreálisabb,
legborzasztóbb élményét...
Vélemény: Nekem a Blair Witch
projectre hajazott ez a filmélmény. Többségében unalmas (18 és fél percig
kellett várni az első eseményre, addig egy new yorki buli résztvevői kapcsolati
nyavalyáit hallgatjuk), buták és gyökerek a szereplők, életszerűtlenek a
viselkedések/párbeszédek. Már értem, miért körülbelül csak ötödjére sikerült
megnézni végig. A szörnyek érdekesek és ötletesek, de nem tudunk meg róluk a
világon semmit.
A kamerás horror szerintem alapvetően egy nehezített terep, sok az ugyanolyan
alkotás, illetve az amerikaiak már attól is befosnak, ha egy takaró meglibben
vagy egy ajtó résnyire kinyílik (paranormal activity). Az ingerküszöbömet ez
nem éri el.
Cloverfield Lane 10
(2016)
Sztori: Egy fiatal nő,
Michelle autóbalesetet szenved. Amikor felébred, egy pincében találja magát. A
férfi, aki levitte őt oda, azt mondja neki, egy szörnyű vegyitámadás okozott
katasztrófát a világban, ezért most életveszélyes lenne felmenni a felszínre,
na meg értelmetlen is lenne, hiszen minden lakhatatlanná vált. A nő egyre
kevésbé hisz a férfinak, ezért úgy dönt, inkább elmenekülne, bármi vár is rá
odakint.
Vélemény: Az tény, hogy
jobb, mint az előző, de nem jó. A Room című 2005-ös filmre hajazott, de persze
más volt a témája. A fogvatartó nyomorultat kb. a harmadik kirohanása után
fejbevágtam volna egy nehéz tárggyal a másik két szereplő helyében.
A lényeg a film utolsó 15 percében volt, emiatt viszont kicsit az Égi tűz
jutott eszembe, a látványról meg a Skyline. Összességében limitáltam volna a
belső helyszínes drámát, és többet foglalkoztam volna a külső helyszínes
eseményekkel. Örültem, hogy itt legalább nem rángatja egy idióta a kézikamerát
rohanva New York utcáin, hogy "OH MY GOD, OH MY GOD!!!4" de ettől
csak kicsit volt élvezhetőbb a film. Egyszer meg lehetett nézni, többször
semmiképp.
Dungeons and Dragons / Dungeons
& Dragons: Betyárbecsület (2023)
Sztori: Egy sármos tolvaj
és különc kalandorokból álló bandája nagyszabású akciót terveznek egy elveszett
ereklye megszerzéséért, de a dolgok veszélyesen kisiklanak, amikor a rossz
emberekkel húznak ujjat…
A Dungeons & Dragons:
Betyárbecsület a legendás szerepjáték gazdag világát és játékos szellemét
ülteti át a mozivászonra ezzel a fergeteges és akciódús kalandfilmmel.
Vélemény: Ritkán látok
moziban ennyire kommersz, de szórakoztató, jópofa filmet. Végig lekötött,
humoros volt, jók voltak benne a karakterek, nem volt brutálisan erőltetett, kifejezetten
jó volt a látvány, és még gyermekeknek szóló erkölcsi mondanivaló is volt
benne. Érdekes, hogy a moziban lévő gyerekek ezen a filmen végig jól
viselkedtek, amelyik más filmeknél nem feltétlenül jellemző. A magyar trailer
egyébként semennyiben sem adja át a film hangulatát, de kifejezetten
szórakoztató popcornmozi.
We Have a Ghost / Szellem
van a házunkban (2023)
Sztori: Amikor kiderül,
hogy egy Ernest nevű szellem kísérti új otthonukat, Kevin családja egyik napról
a másikra a közösségi média szenzációjává válik. De amikor Kevin és Ernest
nyomozni kezd a kísértet múltjának rejtélye után, a CIA célpontjává válnak.
Vélemény: Kellemes
családi vígjáték horrornak tálalt köntösben? Van benne egy-két húzónév, a színészkedéssel
nincs is különösebb baj, de engem nem kötött le a 2 óra 6 percével, indokolatlanul
el lett nyújtva. Az alacsonyabb korosztályoknak vagy családi filmnek ajánlom a
halloweeni szezonra, mikor denevéres csokit meg agyas gumicukrot majszol a
gyerek a tévé előtt. Filmként a szokásos középszerű netflixes kategória.
Insidious (2010)
Sztori: A film
főszereplője egy család, akiknek kisfia kómába esett. Az anya és az apa
észreveszi, hogy fiuk vonzza a rossz entitásokat, és később arra is rájönnek,
hogy a fiú talán nem is kómában van, hanem egy rossz erő tartja fogva a
tudatát.
Vélemény: Valamikor a
2010-es években láttam, nem sokkal azután, hogy kijött, de már nem nagyon
emlékeztem rá. A Conjuring-univerzumnak elvileg nem része, gyakorlatilag meg
Patrick Wilson több filmben is szerepel, James Wan pedig rendezője az
Insidious-filmeknek is meg két Conjuring-filmnek is. Kicsit előítéletes vagyok
az amerikai démonos horrorokkal szemben, mert ez a műfaj szerintem nagyon
klisés, sztereotipikus, nem igazán tud újat mondani, és ráadásul messze áll a
valóban ijesztőtől. A trailer milliószor ígéretesebb, mint maga a film, ami
elég eseménytelen... Ezek a filmek semmiképp nem lesznek a kedvenceim, de
egyszer megézhető, aztán elfelejthető kategória.
The Big Short / A nagy
dobás (2015)
Sztori: Amikor négy
kívülálló pénzügyi szakember előre látta, amit sem a nagy bankok, sem a média,
sem a kormány nem tudott észrevenni: a nagy gazdasági világválság közeledtét,
egy merész befektetésre szánják el magukat, amely látszólag szembe megy minden
logikával.
Vélemény: A középszerűnél
fél fokkal jobb, crypto bro-knak és magukat pénzügyileg tudatosnak érző
r/kiszamolo subreddit olvasóknak való film. Nekem magyarul abszolút nem jött át
(muszáj volt, mert tesómékkal néztem), ez részben azért lehetett, mert egy
ennyire kultúraspecifikus filmnél számít, hogy eredetiben nézzük a filmet,
részben meg azért, mert semmi nem tudok a tőzsdéről, bankokról, és a
gazdaságról azon kívül, hogy Magyarország valamit nagyon elbaszott az elmúlt 3
évben, amit ugye a vak is lát. A színészek kiválóak, Christian Bale-t nagyon
kedvelem, Steve Carell, Ryan Gosling, Brad Pitt mind ott vannak a szeren, nagyon
viccesek és ötletesek voltak a sztáros cameo pénzügyi magyarázatok (Margot
Robbie, Selena Gomez, Anthony Bourdain stb) de ez sajnos számomra nem vitte el
a hátán a filmet. Kíváncsi vagyok, hogy eredetiben is ennyire idegen lett
volna-e számomra a film, legközelebb úgy teszek vele próbát, ha van kedvem
hozzá.
Spirál (2020)
Sztori: Egy férfi és két
nő különös háromszögtörténete bontakozik ki egy tóparti házban. A titokzatos
módon eltűnt apáról a fiúra hagyományozott horgásztó távol esik a várostól, egy
elszigetelt, varázslatos világ. Halak, madarak, vadállatok békésnek tűnő
otthona. A felszín alatt azonban titkok lappanganak és az évszakok
körforgásával együtt a horgásztavat gondozó férfi és két nő baljós története is
beteljesedik. Lélektani krimi az elengedésről, az ismétlődő kapcsolatokról, a
konfliktusokról és a szembenézés nehézségeiről.
Vélemény: Körülbelül
szökőévente egyszer nézek magyar filmet, mert a kommersz filmekben nagyon
unalmas ugyanaz a 10 színész aki 25 éve van a pályán, akik mellesleg színházi
színészek, és nem értik, hogy mi a különbség a filmek és a színház között.
Kivételt képez pár kicsit ilyen indie alkotás, mint ez is. A főszerepet egy
román sráccal oldották meg úgy, hogy annyi beszéde van az egész film során kb,
hogy unottan/depressziósan mondogatja, hogy „igen”, „nem”, „aha”, „az jó”. Olyan
furcsa volt ez a film. Kötelező ráközelítéses dugások persze megvannak benne,
mint minden magyar filmben, emellé még fűszernek bejött egy mentálisan beteg főszereplő,
egy kies, gizgazos, tavas, lehúzó környezet, és kész is a tökéletesen érvágós
hangulat. Összességében egy érdekes filmnek mondanám, de lelkileg kicsit
megterhelő. Aki szeret agyalgatni, a lélektani drámákat/thrillereket és adna
egy esélyt egy magyar filmnek, annak ajánlom, de egyébként kicsit nehéz falat.
Baby Driver / Nyomd,
bébi, nyomd (2017)
Sztori: Baby az
ártatlanság mintaképe, visszahúzódó fiú, aki odavan a zenéért és egy helyes
lányért. Munkája azonban teljesen mást tükröz: ő a bankrablók sofőrje, aki ha
kell életveszélyes száguldásra képes az utakon. Minden jól is megy, mínem egy
akció rosszul sül el, és Doc, a félelmetes bandafőnök vérdíjat tűz ki a
fejére...
Vélemény: Gengszteres-akciófilmes
vonal romantikus elemekkel, de nem klisés. Érdekes a főszereplő, jók benne a
zenék, leköt a pörgős cselekmény, van pár húzónév (Jamie Foxx, Kevin Spacey) és
szurkolunk, hogy jól süljenek el a dolgok. Ansel Engortnak nagyon aranyos az
arca, és érdekes volt a tinnitus koncepciója a filmben. Alapvetően egy
szórakoztató popcornmozi, de többször is megnézhető akár, mert van annyira jó.
The Penguins of
Madagascar / A Madagaszkár pingvinjei (2014)
Sztori: A szuperkémek nem
az égből pottyannak le, hanem a tojásból bújnak elő. Íme a nemzetközi kémvilág
legtitkosabb, legizgalmasabb és legviccesebb madarai: Kapitány, Kowalski, Rico
és Közlegény! A legyőzhetetlen csapat ezúttal is rendkívüli kaland felé totyog:
Dr. Octavius Vízagy, a világuralomra törő főgonosz karja ugyanis egyre
messzebbre ér el – talán mert nyolc van neki. A pingvinek kénytelenek
egyesíteni erőiket egy földalatti szervezettel, az Északi Széllel, hogy együtt
szálljanak harcba a közös ellenség ellen. A két cég munkamódszerei meglehetősen
különböznek, de ha le akarják győzni ravasz ellenségüket, akkor mégis vállt
vállnak, szárnyat szügynek vetve kell harcolniuk. Különben a világ furcsa változásokon
mehet keresztül...
Vélemény: Cuki kis
animációs film akkorra, ha nincs kedved sötét, gondolkozós dolgokat nézni. Nem
volt olyan cuki, mint az Alien Xmas, és nem volt olyan vicces, mint a Shrek, de
kellemes kis kikapcsolódás felnőttként is, gyermekként meg gondolom még jobb.
Scream VI / Sikoly 6.
(2023)
Sztori: Ezúttal a
Ghostface-gyilkosságok túlélői maguk mögött hagyják Woodsboro-t, hogy új életet
kezdjenek New Yorkban. A múltjuk, ami összeköti őket, azonban hamarosan itt is
utoléri őket.
Vélemény: Több
nekifutásra kellett megnézni, mert itt a meta szintje, meg a "fúú, nem
fogod tudni, hogy mi a fordulat" már akkora baromságokat szült így a
hatodik felvonásra, hogy súrolta a nézhetetlen szintjét. Ami az előző filmben
vicces és jó fej megoldás volt, az mostanra full gáz lett. Sajnálom, pedig az
előzőt nagyon élveztem.
Hosszabb szösszenetek
John Wick Chapter 4 /
John Wick 4. felvonás - Hagakure (2023)
A John Wick-filmek
negyedik felvonása 169 szenvedős percben. Ez volt az a film a szériában, ami
után nemcsak azt kérdőjeleztem meg, hogy én kedveltem a John Wick-filmeket,
hanem úgy összességében az életemet is, amiből elment majdnem 3 óra erre.
Úgy emlékeztem, hogy az
első és a harmadik film kifejezetten nagyon tetszett, ezért ez a mostani élmény
valahogy földhöz vágott. Elöljáróban elmondanám azt, hogy jelenleg előkelő
pontszámokat kap a véleményezőktől, úgyhogy az én megélésem erősen szubjektív,
így is kell kezelni.
A történet nyilván arról
szól, hogy a főcímadó karakter az eddigi viszontagságait túlélve elindul, hogy
bosszút álljon/leszámoljon a bérgyilkosokat irányító belső kör ráküldött
zsoldosaival, akár a belső körrel is. A belső kört ideiglenesen egy tűrhetetlen
karakterű (Bill Skarsgard által játszott) francia márki vezeti teljhatalommal.
Skarsgard tündököl ebben a szerepben, ugyanis a puszta feltűnése a vásznon
zsigeri frusztrációt, dudorodó ereket okozott a homlokomon.
Egyáltalán nem ajánlom
ezt a filmet sem moziban, sem pedig magyar szinkronnal. 6-10k-t elkölteni arra,
hogy kínos, magyaros akcentusú japán meg orosz párbeszédeket és fegyverropogást
hallgatsz 3 órán keresztül, miközben még pisilni se tudsz kimenni, valami
kriminális. Én úgy éreztem, hogy a szinkron brutálisan rossz volt, de lehet,
hogy csak a japán szakos meg a fordító és tolmács beszél belőlem.
A párbeszédek már a
szinkronszínészek slampos japánját, oroszát és kínaiját leszámítva is szörnyűek
voltak. Fontoskodó, komolyanvehetetlen, poétikusnak látszani akaró, a
végletekig erőltetett rébuszok, metaforák és idézetek életről, halálról,
barátságról. Hirtelen nem tudtam, hogy valami ZS-kategóriás Trónok harca
spinoffban vagyok a sok szájkaratézástól, vagy egy 14 éves edgelord rajongó
által megírt fanfictiont látok megfilmesítve. Az átható érzés a film során így
a kínosság, abszolút cringe volt gyakorlatilag végig, de csak részben a
borzasztó dialógusok miatt.
A kínosságérzet másik
része az volt, hogy a film még csak minimálisan sem szeretett volna vesződni
azzal, hogy az univerzuma a valóság talaján marad. A vak bérgyilkos premisszája
valami elképesztően baromság volt a filmben. Matat a kezével a levegőben, hogy
elvegyen maga mellől egy borítékot, tapogat a járóbotjával a földön, hogy egy
lépcsőig el tudjon jutni, riasztókat szerel fel, hogy tájékozódjon egy
konyhában, de azért simán lelő/lekardoz/lekaratéz a film során vagy 30 embert
erőfeszítés nélkül és John Wicket is durván megsebzi. Vak bérgyilkost küldeni
John Wick ellen kicsit olyan benyomást keltett, mint mikor gyerekeket küldtek
keresztes hadjáratra a 13. században, Caine karaktere így óriási anomália volt
és kilógott a filmből. Úgy tűnt, a film vezérelve az volt, hogy hogy lehet
minél érdekesebb, szebb helyekre, különböző nemzetiségű gengszterklánokhoz
elküldeni John Wicket, ahol aztán megpróbáltatásokon kell átesnie. Hogy egy
csapat lőfegyveres spanyolajkú bérgyilkosra harci overálos japán íjászok
lövöldöznek az osakai Continentalban, az egészen fájdalmas. Ilyen trope-okkal
pedig zsúfolásig volt a film. A Scott Adkins által játszott elhízott, asztmás
maffiavezér simán földhöz bassza párszor a meglehetősen gyakorlott, filigrán
John Wicket. A francia üldözéses jelenetek során csak BMW-k üldözik Johnt,
ráadásul ugyanabból a típusból kb 30 kocsi, pedig elvileg ezek független piti
gyilkosok, akik nem szervezetten támadnak. (Külön vicces ez a tény úgy, ha az ember
járt már Franciaországban: közel s távol a mi kocsink volt az egyetlen BMW,
akárhova mentünk Provence-ban.) John Wick úgy gurul le a Sacré Coeur 300
lépcsőjén, mintha egy golyó lenne egy teljesen kiegyenlített felületű meredek
lejtőn, a fizikai törvények ebben az alternatív világban a főszereplőt
szolgálják. Amikor egyszerre ketten vagy hárman támadnak Johnra, akkor 1-2
ember mindig a földön fekszik, vagy várnak, míg John kinyírja azt, akivel éppen
harcol, ez nagyon előzékeny tőlük.
Voltak részek, amikor
muszáj volt röhögnöm, mert iszonyatosan komikus volt, és sokszor azt éreztem,
erre direkt rá is játszanak.
Két pozitívumot tudok
ezzel a filmmel kapcsolatban felhozni: az egyik az volt, hogy a különböző
országokban lévő nemzetközi helyszínek nagyon szépek és hangulatosak voltak (a
japán Continental, a belarusz templom, a párizsi nevezetességek, stb), látvány
tekintetében számomra az egyik kedvenc az a lerozzant ház volt, ahol francia
nyomkövetők tömegei támadtak Johnra, miközben ő felső perspektívából aprította
őket, mint valami számítógépes játékban. A másik pozitívum a film végkifejlete
volt. A film befejezése, ami a megelőző két és fél órával szemben szerintem
méltóra és ötletesre sikeredett, kifejezetten korrekt volt, és számomra ezek
felhúzzák a katasztrofálisan rossz 1 csillagról a simán csak szar 2 csillagra.
Ha még egyszer döntenem kéne, otthon nézném meg, illegálisan, házi nachos
társaságában, a wc biztonságot nyújtó közelségében.
The Idol / Az idol (2023)
– Pilot epizód (a kritika ideje 2023-06-07)
Fú... hát ugye egy epizód
van kint, kezdésnek ez egy kicsit túl lett tolva.
Abel karrierjét már régen követem, az egyik kedvenc zenészem a diszkográfiája
elejét tekintve, ezért mindenképp kíváncsi voltam rá. Az is érdekelt, hogy
Johnny Depp és Vanessa Paradis lánya mit fog kihozni egy színészi szerepből a
kvintesszenciális nepo baby megtestesüléseként.
Sok a botrány a sorozat körül. Pár hete a Rolling Stone is lehozott róla egy
cikket, bár az ő véleményükre nem feltétlenül adunk. Azt mondták, a produkció
időközben új rendezőt kapott az Eufóriás csávó személyében, és a sorozat
botrányba fulladt, mert a forgatás résztvevői elkezdték úgy érezni,
perspektívaváltást történt a történetmesélésben. Egy fiatal nő zeneiparban
megélt élményei helyett teljesen férfifókuszú kínpornó lett a sorozatból. Amire
Abel teljesen óvodás módon reagált, mondván kb "ki olvassa manapság a
Rolling Stone-t", még ha igaz is.
Sosem voltam egy kifejezetten prűd ember, sőt, de Lily-Rose tangás p1csáját,
mellbimbóját, maszturbálását nézni majdnem egy órán keresztül számomra nem
tartalom. Úgy érzem, mintha álságosan elő akarnák adni erről a sorozatról, hogy
mennyire komoly mondandója van, aztán még ha lenne is, se tudnánk róla
elgondolkozni, mert folyamatosan az arcunkba van tolva valami testrész, ami az
alapvető ösztöneinkre játszik az agyunk helyett. Lily-Rose színészi játéka
leginkább arra emlékeztet, mikor a húszaséveink elején, 2013 körül rejtélyes,
szexi, vadóc csajoknak akartunk tűnni a tumblr-ön, de utólag visszanézve gáz
kiscsajok voltunk, feleannyi intellektussal, mint amennyit hittünk magunknak. A
hangja viszont egész jó, és tényleg ő énekel (anyukája is énekes).
Vicces, hogy a cigi, a pia meg a drog úgy van kezelve, mintha a világ
legszexibb, leg-edgybb dolga lenne, aztán büdös, koszos, bomlasztó dolgok a
valóságban :D Kicsit úgy érzem, mintha Sam Levinson csinált volna egy második
Eufóriát, és számomra ez kellemetlen, mert az elsőt is abbahagytam a sok kínos
szexjelenet miatt.
A történetmesélés próbálja azt sugalmazni, hogy ez a lány ki van használva, egy
darab húsnak tekintik sokan, de szerintem inkább arról van szó, hogy ő is ezt
látja magában, és direkt játszik rá. Kicsit mintha a saját felelősségét ki
akarnák vonni a képletből.
Ha az volt a cél, hogy Abel egy ijesztő, szuggesztív, rámenős, szadista
faszinak tűnjön, akkor kiváló színész a The Weeknd énekese.
Összességében öncélúnak, soknak érződött ez sok sex drugs rocknroll életstílus,
és ez a tartalom rovására ment. Szerintem folytatni fogom a sorozatot legalább
egy darabig, de valószínűleg azzal fog ez járni, hogy kb 50x fogok megállítani
egy epizódot a kínosság miatt.