Alien: Romulus (2024)

A megnézés háttere

Direkt  egy trailert se csekkoltam le, mert állítólag lelövik a filmet, és teljesen vakon akartam beülni a moziba. Szkeptikus voltam Alvarez miatt, mert az Evil Deadről 20 perc után kisétáltam. Aggódtam, hogy triggerelni fogja a film az emetofóbiámat. 

Sztori

Rain egy munkáslány, aki a szintetikus bátyjával, az enyhén autista, rossz szóvicceket puffogtató Andyvel próbálja túlélni a munkás mindennapokat. A barátaival, egy csapat huszonéves csóró fiatallal, akiknek kvázi tönkretette az életét a Weyland, felfedeznek egy random az űrben keringő elhagyatott céges űrhajót, aminek a hibernálókamráit eltulajdonítva el akarnak menekülni az Iwaga (?) nevű kolóniára a cég karmai közül. 

Vélemény

Nehéz leírni, hogy mennyire zseniális volt ez a film. A kétórás játékidő úgy telt el, mintha elfújták volna. Végig a képernyőre szegezett, aminek főleg az volt az oka, hogy tökéletesen lehozta az első 3 film retro látványvilágát, hangulatát, de még a hanghatásokat is pöccre ugyanúgy. Ugyanazok az űrhajóbelsők, számítógépek, folyosók, gombok, kör alakú íriszajtók... Látszott, hogy az az ember, aki ezt a filmet megalkotta, az eredeti művek igazi rajongója, valaki olyan, aki úgy akart újat alkotni, hogy közben fejet hajt a klasszikusok előtt. Szerintem a Prometheus és a Covenant baja az volt, hogy egyik sem volt alázatos. Alvarez viszont finoman nyúlt a szériához, mint ahogy egy gyönyörű, igényes nőhöz kell: gyengéden, de határozottan. 

A karakterek vitathatóak... érződött valami 2024-es woke vonal, de nem volt túl zavaró, netflixes szintű. Cailee Spaeny a Priscillában kapta el először a tekintetem, szép, formás csaj mindenféle sallang nélkül is. Nagyon érződött, hogy Ripleyt akarták szinte egy az egyben lehozni vele, őt viszont nem lehet és nem is kell. Andy, az android karaktere inkább volt cringe és nyálas, mint szívhez szóló nekem. A gárda többi részéből igazából senki nem emelkedett ki, mint kifejezetten szimpatikus vagy ikonikus, mint mondjuk a Prometheusban David, Vickers, vagy Janek. Mindenki inkább csak kellék volt ebben a horrordíszletben, ami nem feltétlenül baj, de néha nem ártott volna egy életképes karakter. 

Ami kifejezetten borzasztó volt számomra, az az űrhajón fölfedezett kettészakadt szintetikus tudományos tiszt, akit a '79-es oridzsi film Ashéről kópiáztak le CGI segítségével. Nem hazudok, annyira szörnyű volt a CGI, mint amikor az Alkonyatban meganimálták a vámpírcsecsemőt ahelyett, hogy odavittek volna egy igazit a forgatásra. Ekkora költségvetésű filmnél, ilyen látvánnyal ez konkrétan szégyen volt szerintem. 

A másik dolog, amivel kapcsolatban még nem tudom, hogy érezzek, az egy SPOILERES elem lesz.

[SPOILER KEZDETE] 

A film vége felé az egyik terhes karakter magzatát átalakítja az Alien-"vírus", mint a Prometheusban. Most a karakter nem polipot szül, hanem egy savas belsejű tojást, amiben félig ember, félig alien lény fejlődik ki teljes életnagyságúra körülbelül öt perc leforgása alatt. Ez aztán táplálkozik az anyjából és terrorizálja a főszereplőt pont ugyanúgy, mint Ripleyt az Alien a kis menekülőkabinjában az első film végén. Annyira kurva hülyén nézett ki a kb 3 méteres lény az első képkockán, miután szó szerint egy 30 centis tojásból jött ki pár perce, hogy elröhögtem magam ott helyben a moziban. Nem állítom, hogy rossz az ötlet, de rendkívül logikátlan és furcsa. Személy szerint hiányolom a rendezői változatot, ami talán magyarázatot ad rá, hogy mi történt itt valójában. 

[SPOILER VÉGE]

Miközben néztem a filmet, szinte végig az az érzésem volt, hogy atttyaúristen de menő ez. Ha rangsorolni kéne a szériát, akkor az első 3 és a Prometheus van nekem elöl random sorrendekben, de úgy érzem, NAGYON hozzám fog nőni ez a film. Van benne valami feelgood nosztalgia, behoz új témát is (új evolúciós dolgok, "szérum", továbbviszik azt a gondolatot, hogy az androidok hogyan járultak hozzá ehhez a fajhoz). Végig élvezhető marad, pár sablonos vagy furcsa elemen kívül egy zseni film jó hangulattal, sűrű történésekkel, ahol nem üresjáratokkal telik a játékidő. 

Még egy random dolog: emetofóbiásként is vállalható volt mondjuk a Covenanttel szemben. Egy konkrét hányós jelenet volt benne, és az se az alienek miatt, hanem mert terhes volt a karakter. Viszonylag elkerülhető. 

Én azt mondom, hogy aki szereti a szériát valamennyire is, annak ajánlom ezt a filmet. Nekem sokszornézős lesz, bekerül a klasszikusaim közé. Alvarez jobbat alkotott, mint amit remélni mertem, bár ez a Covenant után annyira nem volt nehéz feladat. 

Read More

Dune: Part Two / Dűne: Második rész (2024)

 

A bejegyzés háttere:

• Azt mondtam az előző résznél, hogy nem fogom moziban megnézni, de végül beadtam a derekam. Most hálistennek nem ültek mellettem büdös emberek, nyugis volt maga a megnézés. 
• Nem készültem különösebben elő arra, hogy mit fogok nézni, a trailereket sem láttam, csak a saját összefoglaló posztomat olvastam újra, és így is visszajöttek az emlékek. 

A történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, Paul igyekszik beilleszkedni a fremenek közé, és ezért válogatott próbatételeken esik át. Az anyja folyamatosan próbálja úgy manipulálni az eseményeket, hogy az Arrakis népe megbizonyosodjon, Paul az, akiről a prófécia szól, és aki elhozza a megváltást a fremeneknek. A Harkonnenek agylobbot kapnak tőle, hogy a fremenek miatt egyre több fűszert vesztenek, a családjukban ezért hatalmi harcok bontakoznak ki. Paul sokat tépelődik magában a szerepén és a jövőjén, némileg kelepcében találja magát. Megjelenik a várva várt szerelmi szál is, bár a hajónk már a film végére léket kap. A császár, a lánya és a Bene Gesserit tanácsadónőjük próbálják kézben tartani az eseményeket, de ez egyre nehezebbnek bizonyul Paul előretörésével.

Őszintén szólva engem nagyon kellemesen meglepett ez a film. Sokkal sűrűbbnek érződött, folyamatosan haladt előre a cselekmény az előzővel szemben. Én 2D-ben láttam, de így sem volt csúnya vizuálisan. (A hangok sajnos most is siketítőek voltak, de alapvetően örültem, hogy kifizettem a mozijegy árát, pedig a múltkori után el voltam határozva, hogy ingyen, az otthonom kényelmében fogom megnézni.) Amit a leginkább kedveltem ebben a filmben, az talán a morális szürkeség volt, és hogy szerencsétlen Paul kényszerpályára lett állítva. Fokozatosan nézhettük végig, hogyan vezet az út a "nem akarok messiás lenni"-ből a "pusztulj innen, nekem van a legnagyobb f@szom a vidéken"-ig. Kicsit olyan érzésem lett, mintha Orbánt néztem volna végig a 80-as évek végétől napjainkig, bár Timothée pár fokkal vonzóbb, mint nagyurunk.

Tetszett a szerelmi szál is, az is, hogy nem ajtóstól rontottak a házba, és hogy komplex volt a kapcsolat. Valamiért nem gondoltam volna, hogy Florence Pugh-val és Austin Butlerrel fogok találkozni ebben a filmben (Feyd-Rautha karaktere számomra zseniális volt), kifejezetten kellemes meglepetések voltak. A színészi játék nagyon jó volt, kivéve talán Christopher Walken esetében, aki valamiért kicsit semmilyen volt most a számomra. Rebecca Ferguson karaktere (Jessica Arteides / Reverend Mother az Arrakison) még mindig irritált, de mostanra jöttem rá, hogy ez legalább részben szándékos, ugyanis ennek a szériának pont az a lényege, hogy még azok sem hibátlanok, akikről azt gondoljuk, hogy "a mi oldalunkon" állnak.

Na és a plot twist, gyerekek. Olyan csavar volt benne a film kétharmadánál, hogy még M Night Shyamalan is pironkodott volna rajta. Engem őszintén pozitívan lepett meg, szerintem kellő kakaót adott a sztorinak. Érdekes film volt, vizuálisan szép, tele erkölcsi dilemmákkal, komplex karakterekkel, és volt benne csipetnyi humor is. Nekem konkrétan jobban tetszett, mint az előző. Akinek kicsit is bejött az első rész, az mindenképp nézze meg a másodikat is, és ne felejtsen előtte elmenni a vécére, mert rohadt hosszú ez is.

Egy dolgot nem értek továbbra sem: hogy miért nem lehetett ebből mondjuk egy nagyon nagy költségvetésű sorozatot csinálni inkább, mint a GoT vagy az AHS. Nem kéne az embereknek háromórás filmeket lenyomni a torkán a mai tízmásodperces koncentrációkészség korában, jobb lenne pár évad 45 perces etapokban kifejtve, annyi részlettel, amennyi csak jólesik, de ez csak az én véleményem. 

Read More

Priscilla (2023)

Mikor beharangozták ezt a filmet, már tudtam, hogy meg fogom nézni. Ambivalensek az érzéseim, 3.5 csillagot adnék rá az 5-ből. 

Nehéz nem háttérzaj nélkül belefogni a filmbe, mert Elvis nagyon népszerű és nyilván rengeteg információ rendelkezésünkre áll az életéről. Aztán ott van a tény, hogy Sofia Coppola rendezte, meg az is, hogy két éve jött ki az Austin Butler főszereplésével készült Elvis, és ez mintha választ akart volna adni arra a filmre.

Az igazság az, hogy Coppolától nem vártam nagyon nagy történelmi hűséget, de kicsit azért mégis többet vártam, mint mondjuk a Marie Antoinette esetében, mert Elvis kora hozzánk időben sokkal közelebb áll és sokkal könnyebb róla kutatómunkát végezni. Ilyen téren a csalódásom csak mérsékelt. (Az Elvis se volt jobb történelmi hűség tekintetében, ennyit legalább megadok.)

Nem tagadom, hogy Jacob Elordi vonzó, mint ahogy egyébként Cailee Spaeny is, mégis olyan érzésem volt, mintha két Z-generációs fiatal atombénán Elvist és Priscillát cosplayelne valami Los Angeles-i halloweeni buliban. Elordi részéről az akcentus valahogy erőltetetten hatott, Cailee meg lesütött szemmel motyorászta végig az egész filmet. C2 szinten vagyok angolból, de ha nem raktam volna rá a feliratot a filmre, elég sok mindent elsikkadt volna az audiósávok minőségtelensége miatt (ami igazából teljesen átlagos hollywoodi filmeknél, mint pl Nolan művei). Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mi okozta a kínos cosplayérzést, de Jacob nem hasonlít arcberendezésileg Elvisre, a kosztümök és a sminkek viszont abszolút rendben voltak, mégse jött át a performansz egyikőjük részéről se. Ha most rangsorolni kéne, hogy ki volt a jobb Elvis, akkor TORONYMAGASAN Austin Butlert mondanám mindenféle hezitálás nélkül. Még azt sem tekintem kifejezetten dealbreakernek ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy nem találtam autentikusnak a két főszereplő alakítását.   

Ami igazán zavart, hogy megint sikerült egy mozgókép-galériát készíteni Coppolának, amiben mindig mindenki tökéletesen néz ki, még a szétszórt drogok is, de a történetmesélés, a narráció valahogy teljesen kimaradt az egyenletből. Látjuk, hogy szerelmesek lettek a fiatalok, de azt nem értjük, hogy miért (azon kívül, hogy Elvis nyilván ELVIS, Priscilla meg egy lolita/nymphette a megismerkedésükkor). Látjuk, hogy vannak valamiféle megcsalásra utaló jelek, de hogy mi történik valójában, azt nem. Látjuk, hogy Elvisnek problémái vannak a szerekkel, de nem tudjuk, micsoda problémák, milyen szinten, és miért. Látjuk, hogy tönkremegy a házasság, de még a legapróbb arra utaló jel sincs megjelenítve, hogy mégis mitől, amikor elvileg pont Lisa Marie születése után kellene a legboldogabbnak lenniük. Elmotyogott félmondatokból, pillantásokból kell kikövetkeztetni, hogy mi zajlik a történetben, és úgy elég nehéz, ha az ember amúgy nem ismeri az élatrajzukat. Azon kaptam magam, hogy bár nekem nem teljesen idegen a téma, kb 5 percenként megállítom a filmet, hogy kiguglizzam, mi történt pontosan a valóságban. Coppolának tehát iszonytató hátránya, hogy bár nagyon SZÉP dolgokat alkot, alapvetően TARTALMATLANOKAT. Leginkább a filmjeit egy Pinterest vagy Tumblr moodboardhoz tudnám hasonlítani, amit 16 éves Lana del Rey-fan lányok raktak össze 2012-ben. Mikor a kapcsolat alakulását néztem a filmben, akkor konkrétan az Alkonyat villant be, ott se értettem a hirtelen, mélyértelműnek szánt társalgást a bárányról meg az oroszlánról a vadvirágos mező közepén, mikor a két osztálytárs között lezajlott kb 3 db beszélgetés előtte.

Ezeket a hiányosságokat leszámítva egyébként abszolút nem éreztem rossz filmnek, nézni legalább is az első kétharmadát kifejezetten jólesett. Én alapvetően nem tartom normálisnak, hogy egy felnőtt férfi összejöjjön egy 14 éves kislánnyal, de magamba nézve ha én lettem volna Priscilla, én se csinálok semmit se másképp az elején, szóval még szurkoltam is nekik. A hangulat jó volt, a betétdalok okésak voltak, abszolút eye candy volt maga a páros is meg az egész megjelenítés. Élvezhető volt, az kétségtelen. Csak valahogy az a „hibám”, hogyha meghallom, hogy valós személyekről rendeznek filmet, akkor tényleges élatrajzi filmet várok el, és azt, hogy kicsit naturalista módon mutassa be az illetők életének MINDEN aspektusát, ami se az Elvisnek nem jött össze, ami egy a főcímadó személy szemszögéből készített musical, se a Priscillának, ami egy, szintén a főcímadó szemszögéből megírt csinos, dramatizált mozgókép. Egyik se volt életrajzi igazából. Ahhoz be kellett volna mutatni a kapcsolatot, a függőséget, a menedzsment csődjét, a megcsalásokat, Elvis egészségügyi hanyatlását, meg minden ilyen kényelmetlen dolgot, ami félig a szőnyeg alá lett söpörve megint (szerencsére a kapcsolati erőszakoskodása, manipulálása legalább nem). Alapvetően nem szeretem Sam Levinsont, mert nekem ő túl sok, de azt gondolom, ha valaki legközelebb filmet csinál Elvis és Priscilla témakörében, akkor neki minimum executive producernek kellene lenni rajta, ha nem rendezőnek, mert senki nem fogja hitelesen bemutatni ennek a két embernek a rusnya oldalait reális részletességgel. 

Read More

2023 második fele filmes gyűjtőposzt

Ez a poszt most kicsit rendhagyó lesz olyan tekintetben, hogy általában év végén szoktam írni egy karácsonyi filmlistát, hogy mit néztünk meg a családommal, illetve egy filmes összesítőt, hogy az év során miket láttam, de most ez egyben lesz picit zanzásítva (mert alig néztem valamit),  a végén egy olyan szekcióval, ami a számomra érdekfeszítő, bakancslistás dolgokról (nemcsak filmekről) fog szólni.

Little Miss Sunshine / A család kicsi kincse (2006)

Műfaj: vígjáték, dráma

Sztori: Olive (Abigail Breslin) felmenői bolondok és bogarasak. Számukra minden nap kaland, csak nagy ritkán ússzák meg katasztrófa nélkül. A kislány apja, Richard (Greg Kinnear) a világ legpechesebb karriertanácsadója, Frank nagybácsi (Steve Carrell) kisiklott irodalomtanár. Egyedül a nagypapa (Alan Arkin) vidám mindig, ehhez azonban némi illegális növénynek is köze van. A sors úgy hozza, hogy a sok fura figura kisbusszal indul a napfényes Kaliforniába, hogy Olive részt vegyen A család kicsi kincse című szépségversenyen.

Vélemény: Minimum részben a magyar szinkron volt érte a hibás, de egy brutálisan szenvedős, humortalan, erőltetett amerikai vígjáték volt. Akkoriban olyan filmet kerestem, amitől nem akarok majd eret vágni, de ez sajnos nem jött össze, az én ízlésvilágom a nyomasztó, horrorisztikus filmeket preferálja, szóval felesleges volt ezt erőltetni. Még ez a 99 perc is brutális időpocsékolás volt.

Eliza Graves / A Stonehearst Elmegyógyintézet (2014)

Műfaj: misztikus, thriller, horror (?)

Sztori: Edward Newgate most végzett az Oxford orvosi szakán, s friss diplomásként rögtön állást kap egy elmegyógyintézetben. A Stonehearst Elmegyógyintézet azonban nem az, aminek látszik: itt ugyanis nem az orvosok, hanem a betegek kezében van a gyeplő.

Vélemény: Annak ellenére, hogy horror (?) volt, abszolút nem az én műfajom. Inkább valami gótikus-romantikus... thriller? Idegesítőek voltak a karakterek, baromságok voltak a csavarok, cserébe a vége tényleg meglepő volt. Háromszori nekifutásra sikerült csak befejezni, nem nézném újra semmiképpen.

The Devil Wears Prada / Az ördög Pradát visel (2006)

Műfaj: vígjáték, dráma

Sztori: Miranda Priestly a divat legnagyobb hatalmú úrnője, akinek ápolt kezeitől retteg a New York-i divatipar, aki senkit nem tűr meg útjában, ha tervei kivitelezéséről van szó, tökéletesen ellenőrzése alatt tartja a "divat bibliáját", a Runway Magazine-t, annak munkatársai életét teljesen megkeserítve. Miranda új munkatársa, Andy Sachs a frissen végzett főiskoláslány egyáltalán nem illik a képbe: szürke, jellegtelen, tökéletes ellentéte a cégnél dolgozó díváknak. Amikor belép a szerkesztőségbe, megdöbbenve jön rá, hogy a munka, amelyre jelentkezett nem elszántság és céltudatosság kérdése.

Vélemény: Ugyancsak a „nem akarok most lehozó filmeket nézni” próbálkozásaim egyik esete, és ugyancsak sikertelen eredménnyel. Vígjáték, mégis elképesztően toxikus és lélekromboló. A film első felében nem voltam róla meggyőzve, hogy Anne Hathaway karakterének becsicskulása valami furcsa, kifordított hollywoodi személyiségfejlődési történet akar lenni, vagy a végén azért csak el fogják mondani, hogy ez a munkahelyi légkör, work-life balance színvonal azért így nem oké. Számomra megdöbbentő és a 2000-es évek kollektív lelkivilágát demonstráló az, hogy egy olyan történettel, amiben minden karakter egy szenny Andy csávóján kívül, és végig egy 50 kilós nőt hívnak XXL-esnek pejoratív értelemben, ez a film kultfilmmé tudott avanzsálni.  

 

The Taking / Deborah Logan pokolra szállása (2014)

Műfaj: horror

Sztori: Mia Medina végre megtalálta a tökéletes témát a PhD-dolgozatához, egy filmet az Alzheimer-kórról. A következő néhány hónapban kamerákkal rögzíti Deborahnak és Sarah lányának a mindennapi életét. Hamarosan furcsa dolgok kezdenek történni Deborah körül, amelyek nem hozhatók kapcsolatba a betegséggel. Nyilvánvalóvá válik, hogy az Alzheimer-kór árnyékában rejtőzik valami egészen más, valami, ami átvette az irányítást Deborah élete felett. Ez a gonosz sokkal rosszabb, mint a gyógyíthatatlan betegség.

Vélemény: Online láttam egy filmajánlóban ezt a filmet, és a trailer meg "a fejes jelenet" után úgy éreztem, meg kell néznem. Azt hittem, nehéz lesz megnézni, mert egy közeli családtagom demenciában halt meg, de igazából a sztori sokkal kevésbé szólt magáról az Alzheimerről, mint az okkult, paranormális szálról.

Deborah egy Alzheimeres hölgy, akiről dokumentumfilmet forgat egy fiatal lány az egyetemi projektje keretében. Deb lánya egy iszákos leszbikus, a stáb és ő együtt próbálják az anyján elhatalmasodó "valamit" megfékezni, és az asszonyt megóvni saját magától. Rövid úton kiderül számunkra, hogy Deborah viselkedését nem lehet csak úgy a betegségnek betudni, mert attól sokkal szörnyűbb dolgok állnak a háttérben, többek között egy régi okkult bűneset. Úgy néz ki, Harris, a szomszéd és gyerekkori barát tud valamit, de titkolózik, és nem nézi jó szemmel a stáb tevékenységét. Ahogy haladunk előre az időben, Deb egyre ijesztőbb és vállalhatatlanabb dolgokat csinál, kikészítve a stábot és a lányát.

Valahogy kivert a víz ettől a filmtől. A második felét rendesen feszülten, stresszelve néztem végig, vártam, hogy "A Jelenet" mikor jön el, persze a végén volt. Igazából közben is elég megrázó volt, ráadásul az alkotók úgy tervezték meg a filmet, hogy szubliminális jeleket, a másodperc töredékére bevágott képeket raktak bele. Ezt sokszor észrevettük és megállítottuk a filmet, hogy megnézhessük, de nagy valószínűséggel olyan képek is voltak, amiket nem vettünk észre. Ez valahogy rájátszott a tudatalatti nyomasztásra; amikor nem tudod, miért vagy nyugtalan, de az vagy. Nekem az ijesztőfaktor majdnem a Sinister 1 szintjén volt, ami nálam nagyon nagy szó, ugyanis seasoned horrorkedvelő vagyok.

Nem ajánlom minden lelkiállapothoz, de ha tényleg parás horrorfilmet akar valaki nézni akár társasággal, akkor egy jó választás, nekem kifejezetten tetszett.

WHAM! (2023)

Műfaj: dokumentumfilm

Sztori: A dokumentumfilm azt a varázslatos időszakot örökíti meg, amikor a Wham! a nyolcvanas években meghódította a világot. A Wham! példátlan hozzáférést biztosít George és Andrew személyes archívumához, beleértve figyelemre méltó és eddig soha nem látott felvételeket, valamint ritka, őszinte és eddig nem hallott interjúkat.

Vélemény: A legtöbben nem tudják rólam, de nagyon szeretem George Michaelt és a Whamet is, legalább is olyan szinten, hogy saját akaratból is gyakran szoktam hallgatni őket, vannak kedvenc számaim, és a 80-as évek playlistjeimről kihagyhatatlanok. Ez a sztori azt mesélte el, hogy hogy lett Georgios Kyriacos Panayiotou-ból George Michael, és gyerekkori barátokból világhírű popegyüttes. Mostanában nem gyakran kötnek le dokumentumfilmek, és egyébként is más tevékenységek hátterében szoktam hallgatni őket, de ezt nagyon szívesen néztem, és ha véletlenül valamit elmulasztottam, akkor vissza is pörgettem. Akit érdekel George Michael, annak ajánlom.

Let Him Go / A vér földje (2020)

Műfaj: dráma, krimi, thriller

Sztori: Miután a fiuk meghalt, George Blackledge (Kevin Costner), a visszavonult seriff és felesége, Margaret (Diane Lane) elhagyják montanai farmjukat, hogy kimenekítsék az unokájukat egy kétes üzelmekből élő család karmaiból. Hamarosan azonban rádöbbennek, hogy a Weboy famíliának esze ágában sincs elengedni a fiút, ezért George és Margaret kénytelen harcba szállni velük.

Vélemény: Alapvetően nem sok drámafilmet nézek, de ennek érdekes volt a története és a karakterei is. Nem volt rövid, de tolerálhatatlanul hosszú sem. Egy elég tragikus, megrázó családi drámát követhetünk végig, aminek a végén nem kevés erőszak is van a vásznon. Nem tudom eldönteni, hogy happy end volt-e a vége vagy nem, és a jó filmek gyakran valahogy így zárulnak le. Az ismertetőben említett Weboy család kicsit triggerelt azért. Nem akarom itt kiteregetni a magánéletem, de találkoztam már olyan családdal, ahol nagyon mérgező működések voltak, és a kívülállókat sem tudták tolerálható stílusban fogadni, a filmben ez a család pedig már a pszichopátia nagyon extrém, dramatizált eseteit vonultatta fel. Nem volt könnyű nézni, de érdemes, érdekes volt.

A Haunting in Venice / Szeánsz Velencében (2023)

Műfaj: krimi, thriller

Sztori: A kísérteties hangulatú, második világháború utáni Velencében Hercule Poirot borzongató rejtéllyel szembesül Mindenszentek napján. A munkától visszavonultan, önkéntes száműzetésben élő detektív vonakodva bár, de részt vesz egy szeánszon, amit egy bomladozó, szellemjárta palazzóban tartanak. Miután az egyik vendéget meggyilkolják, Poirot árnyak és titkok csalfa világában találja magát.

Vélemény: Érdekes módon én majdnem megnéztem ezt a filmet a mozikban, mikor kijött, kicsin múlott, hogy nem fizettem érte pénzt, és végül csak egy streamingszolgáltatón néztük meg családilag. Meggyőző volt a téma és a trailer annak ellenére, hogy tudhattam volna, nem érdekelnek a detektíves filmek, különösképpen Poirot nem. Találgattuk persze, hogy ki a gyilkos, de összességében mégis érdektelennek éreztem, pedig szerintem a maga nemében inkább jó film volt, mint rossz. Ebből tanulva igyekszem a jövőben az ilyen klasszik detektíves sztorikat mellőzni.

 

The Descentants / Utódok (2011)

Műfaj: dráma, vígjáték

Sztori: Neje elvesztése után Matt, a középkorú hawaii családapa magára marad két lányával, a tízéves, koraérett Scottie-val, és a tizenhét éves, lázadó Alexandrával. Miközben próbálja rendbe hozni a kapcsolatukat, a családi birtok jövőjéről is döntenie kell. Övék ugyanis a sziget legértékesebb tengerparti erdősége. Mattnek egy hete van, hogy határozzon, eladják-e egy vállalkozónak. Közben megtudja, hogy nejének viszonya volt valakivel, ami új megvilágításba helyezi házasságát. Matt és a lányai felkerekednek, hogy felkutassák a titokzatos szeretőt.

Vélemény: Nem ismerem George Clooney munkásságát, sem a magánéletét, és eddig inkább unszimpatikus vagy semleges volt számomra, mint pozitív, de ebben a filmben kifejezetten kedveltem őt is meg az alakítását is. Alapvetően egy elég drámai/tragikus családi helyzetet mesél el a film, mégis sok humorral meg jófejséggel teszi azt. Vannak benne kifejezetten limonádé/idegesítő karakterek, helyzetek a feszültség oldására, valószerűtlen élethelyzetek, de aranyos és szívhez szóló alkotás. Egy kicsit talán hosszas volt az a 111 perc.

2024-ben elfogyasztani kívánt tartalmak, amikkel kapcsolatban izgatott vagyok

Az Alapítvány-széria Apple TV-n (2021-)

Asimov méltán híres könyvszériájából készült, eddig két évadja van ’21 óta. Azt tudni érdemes, hogy az én kedvenc könyvem az Alapítvány és Föld, amit többször kiolvastam már back-to-back. Eddig még csak a pilot részt láttam a sorozatból, és nagyon tetszett. Nem kis százalékban az érdekes sztori, látvány, és Lee Pace miatt, aki a mai napig rendkívül vonzó (már a Hobbitban sem tűnt olyan fiatalnak, ami már ugye 10+ éves, szóval az elder millenial és Gen X csávók simpelését egy jelnek veszem, hogy öregszem). Ami számomra kicsit izzadságszagú volt, az a karakterek wokeify-olása. Azt még simán megértem, hogy egy 70 évvel ezelőtt íródott könyvsorozatban, ahol konkrétan minden egyes jelentékeny karakter férfi, a nők még csak rá sem gondolhatnak a tudományra, és a többtízezer évnyi távoli jövőben is még „asszonyokként” és sidekickekként vannak emlegetve, ott azért pár karaktert nővé kell tenni az élőszereplős tévésorozatban. De azt picit furának, viccesnek, és már-már aljasnak érzem, hogy a cast túlnyomó többsége színesbőrű, mindezt úgy, hogy a császári család, akik egyfajta despotikus hatalmat testesítenek meg a filmben, az alig néhány fehér karakter közé tartozik, tudatalatt tovább erősítve a „fehér = elnyomó, gyarmatosító” woke alapvetést. Sebaj, ez nem szegi kedvemet, de lehet, hogy először inkább a könyveket olvasnám el.

 

Anne Rice-féle Vámpírkrónikák könyvsorozat

Ezzel a szériával nagyon régi a kapcsolatom. Az első két könyvet sok évvel ezelőtt elolvastam, és szerintem félpercenként megálltam gyönyörködni egyrészt Louis de Pointe du Lac karakterének belső monológjain, gondolatain, másrészt Anne Rice elbeszélési stílusán. Louis a lélekállatom, szerintem még sosem azonosultam ennyire karakterrel, mint vele, pedig ő egy halhatatlan nemes férfi, én meg anything but. Ugyanabban a szellemben, amit az élőszereplős Alapítvány-sorozatról írtam, az is eléggé felháborított, mikor megtudtam, hogy tavaly sorozat készült az Interjú a vámpírral-ból is FEKETE LOUIS-val. Aki nem tudná, a sztori a 18. századi New Orleansban kezdődik, és a főszereplő egy francia származású ÜLTETVÉNYEKKEL ÉS RABSZOLGÁKKAL rendelkező gazdag férfi. Egyelőre erről a sorozatról így nem vagyok hajlandó tudomást venni, inkább újraolvasom az első két könyvet, aztán fokozatosan haladok a többivel ’24 folyamán. A könyvsorozatot egyébként gyűjtöm, eddig az első 5 van meg, illetve Pandora, a Vittorio, és a Lestat herceg. Szóval ha valamilyen oknál fogva valaki olvassa ezt, aki megválna a széria többi könyvétől, vagy tud olyat, aki igen, és nem horror áron, let me know.

 

Alien: Romulus

Idén augusztus 16-ára várhatjuk az első és a második Alien-film közé datálható cselekményű új Alien-filmet, amit az a Fede Alvarez rendez, aki rendezte az Evil Deadet, a Texasi láncfűrészest, meg a Don’t Breathe-eket, és mellesleg szintén elég jó bőr. Én tűkön ülve várom, és hajlandó leszek még szabadságot is kivenni, ha olyan időpontra esik a premier, mert biztosan ott fogok ülni.

 For All Mankind

Erről egy ismertetőn kívül semmit nem hallottam, de érdekes volt annyira, hogy felvegyem a listára. „A sorozat egy alternatív történelmű világban játszódik. Központi témája, hogy „mi történt volna, ha a globális űrverseny soha nem fejeződött volna be”, miután a Szovjetunió sikeresen végrehajtotta az első emberes Holdra szállást az Amerikai Egyesült Államok előtt.”

Játékok – BG3, VTMB2, Diablo IV

A 2024-es év egy részét legalább is gamerkedéssel tervezem tölteni. A retro játékok helyett most már valami mást is kipróbálnék, és úgy érzem, megérdemlem a habzsidőzsit egy ilyen év után. A BG3 már hónapok óta kint van, és december eleje óta kínzom magam a gameplayekkel (főleg Astarionnal, ami kicsit se meglepő). A VTMB2 jövőre fog elvileg kijönni a Chinese Roomtól és Seattle-ben fog játszódni, a saját karakterünk egy elder vámpír lesz – már az ötlet is nagyon érdekesen hangzik, de tulajdonképpen bármi érdekelt volna, ami az eredeti játék folytatása. A Diablo IV is kint van már egy ideje, arra csak kíváncsi vagyok: az első 2 rész gyerekkorom fémjelzője, a harmadik őszintén nem jött be, az Immortalt meg hosszú ideig toltam, míg egy jó internetkapcsolattal rendelkező házban laktam. :D

Read More

Az év legjobb ufós filmje: No One Will Save you / Nincs, aki megmentsen (2023)

 

Réges-rég volt már poszt, és most sem a megszokott év végi összesítővel jelentkezem, legalábbis egyelőre ;) 

Nem reméltem volna az utóbbi években, hogy ennyire meg fog lepni egy film pozitívan, főleg a kedvenc „műfajomból”, de ez egy üde, hátborzongató színfolt volt.

Egy egyedülálló lányról, Brynnről szól, aki a közösség által kirekesztve lakik egy amerikai kisvárosban, és fokozatosan tudjuk meg a háttértörténetét, hogy miért is él így. A film érdekessége, hogy nincsenek benne dialógusok. Ijedezések, lihegések, nyögések, kiáltások vannak, de szavakból összesen maximum 5 db. Akinek ez furcsa, vagy problémát okoz, az inkább bele se vágjon a filmbe, mert ez többnyire egy POV sztori, a főszereplő szemszögéből nézzük, aki annyira magányos, hogy senkivel sem beszél, még magában sem.

Ha ezt a csöppnyi érdekességet valaki leküzdi, utána nagyon érdekes és lebilincselő. Ráadásul felirat se kell hozzá.

Először is ott van a hátborzongató látvány és hangulat. Mesterien vannak megkomponálva benne a feszültséggel teli jelenetek. Némelyik lény kicsit érdekes, de gagyinak mégse mondanám. Vannak benne undorító, horrorisztikus részek, de talán nem ez a lényeg.

Brynn háttértörténete folyamatosan bontakozik ki a film alatt, és megértjük, hogy a földönkívüli lények nem mindenkit kezelnek ugyanúgy. A lánynak szembe kell néznie a sötét múltjával és a feldolgozatlan traumájával, és meg kell bocsájtania saját magának. Az a furcsa helyzet áll elő a végkifejletben, hogy még egy másik intelligens faj leigázó képviselői is sokkal toleránsabbak felé, mint az a város, ahol él.  

Vannak benne életszerűtlen, már-már vicces részek? Bénázik néha Brynn? Vannak benne klisék, inspiráció más filmekből (Signs, Dark Skies, Fourth Kind, stb)? Abszolút, de még így is simán szerethető alkotás.

Valódi mondanivalóval szolgál a No one will save you, emellett ijesztő és érdekfeszítő. Aki szereti az ufós műfajt, annak jó szívvel ajánlom, 93 perc, szóval ha nem tetszik, akkor sem egy brutális időpocsékolás.

Read More

A 2023-as év első fele filmekben – maxi összefoglaló

Ebben a tl;dr blogposztban rövidebb szösszenetekben és hosszabb lélegzetű elemzésekben foglalom össze, milyen filmeket láttam eddig 2023-ban, a teljesség igénye nélkül. Az idei végre egy kiemelkedőbb évnek érződik filmek terén.

Rövid filmimpressziók

 

Jumanji – Welcome to the Jungle / Jumanji – Vár a dzsungel (2017)

Sztori: Négy tinédzser a Jumanji világába kerül: egy orrszarvúkkal, mérgeskígyókkal, illetve csapdákkal és rejtvényekkel tarkított dzsungelbe. A túléléshez el kell játszaniuk a játék által meghatározott karaktereket. A szelíd Spencernek butává és lánybolonddá, a focirajongó Fridge-nek Einsteinhez hasonlóvá, a kocka Bethany-nek könyvmoly professzorrá, a cseppet sem sportos Marthának pedig amazóniai harcossá kell válnia.

Vélemény: Alapvetően nem ismerem a Jumanji-szériát annak ellenére, hogy Y-generációs vagyok, annyit tudok róla, hogy valami kalandjáték, ami beszippantja a világába az embereket. Ennyi tudással fogtam bele ebbe a filmbe is. Egy kissé gyermekies kalandvígjáték, okés látvánnyal és tűrhető beszólásokkal. Nem az én műfajom, de annyira nem rossz, szívem szerint 3.5-et adnék rá. Alex Wolff feje már a Hereditary óta irritál.

 

Night At the Eagle Inn / Éjszaka az Eagle Inn-ben (2021)

Sztori: Spencer és Sarah Moss ikrek, akik zarándoklatra indulnak egy távoli vermonti fogadóba, hogy apjuk utolsó ismert tartózkodási helyén nyomozzanak, aki titokzatos módon tűnt el születésük éjszakáján. Miután bejelentkeztek, a különös fogadós és a rejtélyes házmester beavatja az ikreket az ingatlan tragikus és félelmetes történetébe. Spencer és Sarah próbálnak mélyebbre ásni a rejtélybe, ami megdöbbentő felfedezésekhez vezet, miközben a ház sötét titkai egyre inkább behálózzák őket egy pokoli labirintusban, ahonnan még hajnal előtt el kell menekülniük.

Vélemény: Meh... igazából a film egy részében teljességgel mindfuck volt, mármint nem lehetett érteni, hogy most mi zajlik és miért. A másik része meg simán csak érdektelen volt. Volt két halfejű főszereplő, akik próbálják felkutatni a múltjukat, aztán jön a paranormális szál, és jól rabul ejti őket.

Középszerű, direkciótlan, antiklimaktikus. De legalább Lucifer karaktere jó bőr itt is.

 

DeepStar Six / Mélytengeri szörnyeteg (1989)

Sztori: Az amerikai haditengerészet titkos mélytengeri támaszpontjának a fél év óta tartó bezártság miatt kissé feszült legénysége rakétabázis kialakítását kapja feladatul. Kiderül, hogy a tervezett létesítmény alatt óriási barlang húzódik, amelyet a szilárd alap kialakítása érdekében berobbantanak. A visszatérő búvárok jelentik: a mélyből egy vad és sérthetetlennek tűnő szörny tört elő.

Vélemény: Az Alien és a The thing című filmekre hajazott, csak valahogy középszerűbb volt, és sokkal kevésbé emlékezetes. Mindazonáltal nem volt egy rossz film. Néhol ordított a logikátlanság, de melyik ilyen filmnél nem.

 

Leviathan / Leviatán (2014)

Sztori: A Barents tenger melletti kisvárosban él egy átlagos család: Nikolai, felesége Lilya és tinédzser fia, Romka. Tulajdonukat a helyi polgármester veszélyezteti, aki megpróbálja elvenni földjüket, házukat és Nikolai autójavító műhelyét is. Hogy menthesse otthonát, a családfő egy régi barátja segítségét kéri. Régen a hadseregben szolgáltak együtt, a férfiból most egy Moszkvában praktizáló neves ügyvéd lett. Együtt veszik fel a harcot a polgármester ellen...

Vélemény: Imádtam ezt a filmet. Egyszerre volt drámai, vicces, depressziós, realisztikus... minden, amit egy kelet-európai/orosz filmtől el lehet várni.

Kolya egy tengerparti kisvárosban él a feleségével és a tizenéves, gopnikkezdemény fiával. A helyi korrupt polgármester rekordalacsony áron meg (/el) akarja venni tőle a telkét, így Kolya Moszkvából elhívja ügyvéd jóbarátját, Dmitrit, hogy segítse ki a polgári perben. El is jön, de nem éppen pozitív események veszik kezdetüket az érkezésével.

Nagyon kemény ez a film. Megjelenik benne a mindent átható kelet-európaias korrupció, az okosba' megoldás, a nehéz anyagi helyzet, az agresszor kiskirályok, a mélyalkoholizmus, a mindennapi élet monoton boldogtalansága, házassági gondok, szex... minden. Nem tudtuk, hova fog kifutni a film, és mit is akar pontosan bemutatni, de nem is volt lényeg, mert annyira lekötött.

Nagyon tragikus ívet futott be, volt benne egy fordulópont (a vadászat/lövöldözés napja), amitől kezdve egyértelműen mélyrepülésnek indult a főszereplők élete. Egy olyan filmnek gondolom, amit fontos megnézni, eléggé szórakoztató is, de depresszív epizódban lévő embernek semmiképp se ajánlom, se olyannak, aki könnyed flicket keres.

 

Prey / Préda (2022)

Sztori: 300 évvel ezelőtt, a comanche-ok közt Naru, egy ügyes női harcos azért küzd, hogy megvédje törzsét azzal a magasan fejlett Ragadozóval szemben, aki elsőként érkezett Földünkre.

Vélemény: Eddig az összes Predator-filmet láttam, de alapvetően inkább az Alien-szériát preferálom. Számomra érdekes volt ez a film, lekötött. Nagyon szépek voltak benne a tájak, kicsit az átlagosnál lassabb volt benne a történetmesélés, amit nem bántam. Érezhetően húzódott benne egy amolyan feminista vonal, de nem volt neki bántóan woke érzete.

Nagyjából a film elején predesztinálni lehetett, hogy mi fog történni a fiatal lánnyal és a bátyjával, így nagy meglepetés nem volt. A látvány nagyon kettős nekem, mert mint feljebb írtam, a táj nagyon szép volt, a CGI meg szembántóan vérgagyi. A különböző vadonélő ragadozók picit sem voltak így hihetőek, de efölött végül is el lehet tekinteni, mert a szörny rendben volt.

Egyszer, de akár többször is megnézhető film, a szériában nekem a második helyet foglalja el a 2010-es Predators után, de azt hozzá kell tenni, úgy, hogy én az első kettőt végigszenvedtem, mert nem tetszettek.

 

M3gan (2023)

Sztori: Egy zseniális játékgyártó mesterséges intelligencia segítségével kifejleszti az M3GAN-t, egy életszerű babát, amely úgy lett beprogramozva, hogy kötődjön érzelmileg a frissen árván maradt unokahúgához. Hamarosan azonban kiderül, hogy a baba programja túlságosan is védelmező és ez félelmetes végkifejlethez vezet...

Vélemény: 3.5-et adnék rá szívem szerint. Nagyon ZS-kategóriásnak nézett ki, ellenben nem volt az.

A történet szerint egy kislánynak meghalnak a szülei, így az anyuka húgához kerül gyámság alá. Nagynéni feltaláló, persze jól néz ki, csinos, vékony, mindemellett robotokat tud építeni és még kódolni is (a logikát inkább engedjük el ilyen filmeknél). Játékcégnél dolgozik, de mégsem tud a gyerekekhez kapcsolódni, piacorientált szemléletű childfree amazon. Nehezen mennek a dolgok a gyerekkel, egészen addig, míg ki nem fejleszti a nagyon okos, nagyon interaktív M3gan nevű robotot, aki persze minden igénynek megfelel, nagyon izgi, és imádja a kislány is. Csak hát kicsit szociopata a szentem, amellett, hogy kb 4 millió forintba kerül.

Nem volt rossz film, de annyira nagyon letaglózva sem voltam. Inkább volt egy lassú folyású thriller és scifi, mint horror. Voltak benne véres jelenetek, de összességében nem ezt volt a lényeg. Érdekes témákat vet fel, pl. szülőség, kapcsolódási minták, gyász, AI-al kapcsolatos etikai aggodalmak, stb. A CGI arcú baba miatt egy kicsit komikus volt az összhatás még így is, de mégis jobb, mint aminek tűnt. Egynek elment.

 

The Last Exorcism / Az utolsó ördögűzés (2010)

Sztori: Cotton Marcus tiszteletes egy louisianai farmra utazik, hogy elvégezze hivatása utolsó ördögűzését a fundamentalista Louis Sweetzer kamasz lányán, akinek testét megszállta és fogva tartja egy démon. A démon egyre durvábban hozza tudomásukra a jelenlétét, ezért úgy dönt a lány apja és a pap, hogy felvételt készítenek a rituáléról. Ám nemsokára kiderül, nem egy szokványos ördögűzés lesz ebből, nem csak egy egyszerű démon szállta meg a lányt, hanem maga a Gonosz. A csapatnak mindent meg kell tennie a saját és a lány érdekében, mielőtt túl késő lenne.

Vélemény: Középszerű kézikamerás ördögűzős horror, aminek a vége igazából egészen tetszett. Egyszer simán meg lehetett nézni, szerintem mondjuk eredetiben szórakoztatóbb lett volna a déli akcentusokkal, de a második részt majd úgy nézem (úgysincs leszinkronizálva). Szeretem az ilyen bibliaövezetes helyszínű filmeket.

 

Clueless / Spinédzserek (1995)

Sztori: Alicia modern lány, számítógéppel konzultálja meg a heti toalettjét, még véletlenül sem jutna eszébe mással foglalkozni az öltözködésen és a bulikon kívül. Amúgy hamvas, tiszta szívű teremtés, ráadásul ha feltétlenül szükséges, az eszét is használja. Ez persze számos bonyodalomhoz vezethet, de természetesen semmi komoly.

Vélemény: Hát, igazából rossz volt, de olyan bocsánatosan rossz?! Jól néztek ki a karakterek, szeretem az amerikai gimis helyszínű filmeket, nagyon stílusos volt mindenki, voltak benne wholesome románcszálak, teljesen irreális személyiségfejlődési ív... Viccesnek egyáltalán nem volt az, maximum kedves kis sztori. De szerintem ezek a 90es és 2000es évekbeli vígjátékok nem is arról szólnak, hogy jónak kell lenniük, hanem csak be kell húznia valamivel a nézőt, és szórakoztatni.

Igazából a film nagy részében mindenki irritált és ellenszenves volt Joshon kívül, aztán a közepétől elkezdett a főszereplő teljesen out of character módon viselkedni, ami miatt lehetett vele kicsit empatizálni. Annyira azért mégsem, mert ha valaki amerikai milliomos Beverly Hillsben egy ügyvéd lányaként, és egy szoborparkos villában lakik meg mindennap vadonatúj ruhákat vesz a plázában, elég nehéz vele sorsközösséget érezni.

A Clueless kicsit olyan volt egyébként, mint a Mean girls meg a Legally blonde, csak talán még butácskább, de azért nem egy Zoolander szint, utóbbi teljességgel vállalhatatlan. A vége aranyos volt végül is. Egyszer megnézhető, már csak a popkulturális relevanciája miatt is.

 

Cloverfield (2008)

Sztori: Öt New York-i fiatal búcsúbulit rendez egy barátjuknak. Ugyanezen az éjszakán egy felhőkarcoló méretű szörny üt rajta a városon. A baráti társaság videókamerájának szemszögéből látjuk a történteket, a film annak a dokumentációja, hogyan próbálták meg túlélni életük legszürreálisabb, legborzasztóbb élményét...

Vélemény: Nekem a Blair Witch projectre hajazott ez a filmélmény. Többségében unalmas (18 és fél percig kellett várni az első eseményre, addig egy new yorki buli résztvevői kapcsolati nyavalyáit hallgatjuk), buták és gyökerek a szereplők, életszerűtlenek a viselkedések/párbeszédek. Már értem, miért körülbelül csak ötödjére sikerült megnézni végig. A szörnyek érdekesek és ötletesek, de nem tudunk meg róluk a világon semmit.

A kamerás horror szerintem alapvetően egy nehezített terep, sok az ugyanolyan alkotás, illetve az amerikaiak már attól is befosnak, ha egy takaró meglibben vagy egy ajtó résnyire kinyílik (paranormal activity). Az ingerküszöbömet ez nem éri el.

 

Cloverfield Lane 10 (2016)

Sztori: Egy fiatal nő, Michelle autóbalesetet szenved. Amikor felébred, egy pincében találja magát. A férfi, aki levitte őt oda, azt mondja neki, egy szörnyű vegyitámadás okozott katasztrófát a világban, ezért most életveszélyes lenne felmenni a felszínre, na meg értelmetlen is lenne, hiszen minden lakhatatlanná vált. A nő egyre kevésbé hisz a férfinak, ezért úgy dönt, inkább elmenekülne, bármi vár is rá odakint.

Vélemény: Az tény, hogy jobb, mint az előző, de nem jó. A Room című 2005-ös filmre hajazott, de persze más volt a témája. A fogvatartó nyomorultat kb. a harmadik kirohanása után fejbevágtam volna egy nehéz tárggyal a másik két szereplő helyében.

A lényeg a film utolsó 15 percében volt, emiatt viszont kicsit az Égi tűz jutott eszembe, a látványról meg a Skyline. Összességében limitáltam volna a belső helyszínes drámát, és többet foglalkoztam volna a külső helyszínes eseményekkel. Örültem, hogy itt legalább nem rángatja egy idióta a kézikamerát rohanva New York utcáin, hogy "OH MY GOD, OH MY GOD!!!4" de ettől csak kicsit volt élvezhetőbb a film. Egyszer meg lehetett nézni, többször semmiképp.

 

Dungeons and Dragons / Dungeons & Dragons: Betyárbecsület (2023)

Sztori: Egy sármos tolvaj és különc kalandorokból álló bandája nagyszabású akciót terveznek egy elveszett ereklye megszerzéséért, de a dolgok veszélyesen kisiklanak, amikor a rossz emberekkel húznak ujjat…

A Dungeons & Dragons: Betyárbecsület a legendás szerepjáték gazdag világát és játékos szellemét ülteti át a mozivászonra ezzel a fergeteges és akciódús kalandfilmmel.

Vélemény: Ritkán látok moziban ennyire kommersz, de szórakoztató, jópofa filmet. Végig lekötött, humoros volt, jók voltak benne a karakterek, nem volt brutálisan erőltetett, kifejezetten jó volt a látvány, és még gyermekeknek szóló erkölcsi mondanivaló is volt benne. Érdekes, hogy a moziban lévő gyerekek ezen a filmen végig jól viselkedtek, amelyik más filmeknél nem feltétlenül jellemző. A magyar trailer egyébként semennyiben sem adja át a film hangulatát, de kifejezetten szórakoztató popcornmozi.

 

We Have a Ghost / Szellem van a házunkban (2023)

Sztori: Amikor kiderül, hogy egy Ernest nevű szellem kísérti új otthonukat, Kevin családja egyik napról a másikra a közösségi média szenzációjává válik. De amikor Kevin és Ernest nyomozni kezd a kísértet múltjának rejtélye után, a CIA célpontjává válnak.

Vélemény: Kellemes családi vígjáték horrornak tálalt köntösben? Van benne egy-két húzónév, a színészkedéssel nincs is különösebb baj, de engem nem kötött le a 2 óra 6 percével, indokolatlanul el lett nyújtva. Az alacsonyabb korosztályoknak vagy családi filmnek ajánlom a halloweeni szezonra, mikor denevéres csokit meg agyas gumicukrot majszol a gyerek a tévé előtt. Filmként a szokásos középszerű netflixes kategória.

 

Insidious (2010)

Sztori: A film főszereplője egy család, akiknek kisfia kómába esett. Az anya és az apa észreveszi, hogy fiuk vonzza a rossz entitásokat, és később arra is rájönnek, hogy a fiú talán nem is kómában van, hanem egy rossz erő tartja fogva a tudatát.

Vélemény: Valamikor a 2010-es években láttam, nem sokkal azután, hogy kijött, de már nem nagyon emlékeztem rá. A Conjuring-univerzumnak elvileg nem része, gyakorlatilag meg Patrick Wilson több filmben is szerepel, James Wan pedig rendezője az Insidious-filmeknek is meg két Conjuring-filmnek is. Kicsit előítéletes vagyok az amerikai démonos horrorokkal szemben, mert ez a műfaj szerintem nagyon klisés, sztereotipikus, nem igazán tud újat mondani, és ráadásul messze áll a valóban ijesztőtől. A trailer milliószor ígéretesebb, mint maga a film, ami elég eseménytelen... Ezek a filmek semmiképp nem lesznek a kedvenceim, de egyszer megézhető, aztán elfelejthető kategória.

 

The Big Short / A nagy dobás (2015)

Sztori: Amikor négy kívülálló pénzügyi szakember előre látta, amit sem a nagy bankok, sem a média, sem a kormány nem tudott észrevenni: a nagy gazdasági világválság közeledtét, egy merész befektetésre szánják el magukat, amely látszólag szembe megy minden logikával.

Vélemény: A középszerűnél fél fokkal jobb, crypto bro-knak és magukat pénzügyileg tudatosnak érző r/kiszamolo subreddit olvasóknak való film. Nekem magyarul abszolút nem jött át (muszáj volt, mert tesómékkal néztem), ez részben azért lehetett, mert egy ennyire kultúraspecifikus filmnél számít, hogy eredetiben nézzük a filmet, részben meg azért, mert semmi nem tudok a tőzsdéről, bankokról, és a gazdaságról azon kívül, hogy Magyarország valamit nagyon elbaszott az elmúlt 3 évben, amit ugye a vak is lát. A színészek kiválóak, Christian Bale-t nagyon kedvelem, Steve Carell, Ryan Gosling, Brad Pitt mind ott vannak a szeren, nagyon viccesek és ötletesek voltak a sztáros cameo pénzügyi magyarázatok (Margot Robbie, Selena Gomez, Anthony Bourdain stb) de ez sajnos számomra nem vitte el a hátán a filmet. Kíváncsi vagyok, hogy eredetiben is ennyire idegen lett volna-e számomra a film, legközelebb úgy teszek vele próbát, ha van kedvem hozzá.

 

Spirál (2020)

Sztori: Egy férfi és két nő különös háromszögtörténete bontakozik ki egy tóparti házban. A titokzatos módon eltűnt apáról a fiúra hagyományozott horgásztó távol esik a várostól, egy elszigetelt, varázslatos világ. Halak, madarak, vadállatok békésnek tűnő otthona. A felszín alatt azonban titkok lappanganak és az évszakok körforgásával együtt a horgásztavat gondozó férfi és két nő baljós története is beteljesedik. Lélektani krimi az elengedésről, az ismétlődő kapcsolatokról, a konfliktusokról és a szembenézés nehézségeiről.

Vélemény: Körülbelül szökőévente egyszer nézek magyar filmet, mert a kommersz filmekben nagyon unalmas ugyanaz a 10 színész aki 25 éve van a pályán, akik mellesleg színházi színészek, és nem értik, hogy mi a különbség a filmek és a színház között. Kivételt képez pár kicsit ilyen indie alkotás, mint ez is. A főszerepet egy román sráccal oldották meg úgy, hogy annyi beszéde van az egész film során kb, hogy unottan/depressziósan mondogatja, hogy „igen”, „nem”, „aha”, „az jó”. Olyan furcsa volt ez a film. Kötelező ráközelítéses dugások persze megvannak benne, mint minden magyar filmben, emellé még fűszernek bejött egy mentálisan beteg főszereplő, egy kies, gizgazos, tavas, lehúzó környezet, és kész is a tökéletesen érvágós hangulat. Összességében egy érdekes filmnek mondanám, de lelkileg kicsit megterhelő. Aki szeret agyalgatni, a lélektani drámákat/thrillereket és adna egy esélyt egy magyar filmnek, annak ajánlom, de egyébként kicsit nehéz falat.

Baby Driver / Nyomd, bébi, nyomd (2017)

Sztori: Baby az ártatlanság mintaképe, visszahúzódó fiú, aki odavan a zenéért és egy helyes lányért. Munkája azonban teljesen mást tükröz: ő a bankrablók sofőrje, aki ha kell életveszélyes száguldásra képes az utakon. Minden jól is megy, mínem egy akció rosszul sül el, és Doc, a félelmetes bandafőnök vérdíjat tűz ki a fejére...

Vélemény: Gengszteres-akciófilmes vonal romantikus elemekkel, de nem klisés. Érdekes a főszereplő, jók benne a zenék, leköt a pörgős cselekmény, van pár húzónév (Jamie Foxx, Kevin Spacey) és szurkolunk, hogy jól süljenek el a dolgok. Ansel Engortnak nagyon aranyos az arca, és érdekes volt a tinnitus koncepciója a filmben. Alapvetően egy szórakoztató popcornmozi, de többször is megnézhető akár, mert van annyira jó.

 

The Penguins of Madagascar / A Madagaszkár pingvinjei (2014)

Sztori: A szuperkémek nem az égből pottyannak le, hanem a tojásból bújnak elő. Íme a nemzetközi kémvilág legtitkosabb, legizgalmasabb és legviccesebb madarai: Kapitány, Kowalski, Rico és Közlegény! A legyőzhetetlen csapat ezúttal is rendkívüli kaland felé totyog: Dr. Octavius Vízagy, a világuralomra törő főgonosz karja ugyanis egyre messzebbre ér el – talán mert nyolc van neki. A pingvinek kénytelenek egyesíteni erőiket egy földalatti szervezettel, az Északi Széllel, hogy együtt szálljanak harcba a közös ellenség ellen. A két cég munkamódszerei meglehetősen különböznek, de ha le akarják győzni ravasz ellenségüket, akkor mégis vállt vállnak, szárnyat szügynek vetve kell harcolniuk. Különben a világ furcsa változásokon mehet keresztül...

Vélemény: Cuki kis animációs film akkorra, ha nincs kedved sötét, gondolkozós dolgokat nézni. Nem volt olyan cuki, mint az Alien Xmas, és nem volt olyan vicces, mint a Shrek, de kellemes kis kikapcsolódás felnőttként is, gyermekként meg gondolom még jobb.

 

Scream VI / Sikoly 6. (2023)

Sztori: Ezúttal a Ghostface-gyilkosságok túlélői maguk mögött hagyják Woodsboro-t, hogy új életet kezdjenek New Yorkban. A múltjuk, ami összeköti őket, azonban hamarosan itt is utoléri őket.

Vélemény: Több nekifutásra kellett megnézni, mert itt a meta szintje, meg a "fúú, nem fogod tudni, hogy mi a fordulat" már akkora baromságokat szült így a hatodik felvonásra, hogy súrolta a nézhetetlen szintjét. Ami az előző filmben vicces és jó fej megoldás volt, az mostanra full gáz lett. Sajnálom, pedig az előzőt nagyon élveztem.

Hosszabb szösszenetek

John Wick Chapter 4 / John Wick 4. felvonás - Hagakure (2023)

A John Wick-filmek negyedik felvonása 169 szenvedős percben. Ez volt az a film a szériában, ami után nemcsak azt kérdőjeleztem meg, hogy én kedveltem a John Wick-filmeket, hanem úgy összességében az életemet is, amiből elment majdnem 3 óra erre.

Úgy emlékeztem, hogy az első és a harmadik film kifejezetten nagyon tetszett, ezért ez a mostani élmény valahogy földhöz vágott. Elöljáróban elmondanám azt, hogy jelenleg előkelő pontszámokat kap a véleményezőktől, úgyhogy az én megélésem erősen szubjektív, így is kell kezelni.

A történet nyilván arról szól, hogy a főcímadó karakter az eddigi viszontagságait túlélve elindul, hogy bosszút álljon/leszámoljon a bérgyilkosokat irányító belső kör ráküldött zsoldosaival, akár a belső körrel is. A belső kört ideiglenesen egy tűrhetetlen karakterű (Bill Skarsgard által játszott) francia márki vezeti teljhatalommal. Skarsgard tündököl ebben a szerepben, ugyanis a puszta feltűnése a vásznon zsigeri frusztrációt, dudorodó ereket okozott a homlokomon.

Egyáltalán nem ajánlom ezt a filmet sem moziban, sem pedig magyar szinkronnal. 6-10k-t elkölteni arra, hogy kínos, magyaros akcentusú japán meg orosz párbeszédeket és fegyverropogást hallgatsz 3 órán keresztül, miközben még pisilni se tudsz kimenni, valami kriminális. Én úgy éreztem, hogy a szinkron brutálisan rossz volt, de lehet, hogy csak a japán szakos meg a fordító és tolmács beszél belőlem.

A párbeszédek már a szinkronszínészek slampos japánját, oroszát és kínaiját leszámítva is szörnyűek voltak. Fontoskodó, komolyanvehetetlen, poétikusnak látszani akaró, a végletekig erőltetett rébuszok, metaforák és idézetek életről, halálról, barátságról. Hirtelen nem tudtam, hogy valami ZS-kategóriás Trónok harca spinoffban vagyok a sok szájkaratézástól, vagy egy 14 éves edgelord rajongó által megírt fanfictiont látok megfilmesítve. Az átható érzés a film során így a kínosság, abszolút cringe volt gyakorlatilag végig, de csak részben a borzasztó dialógusok miatt.

A kínosságérzet másik része az volt, hogy a film még csak minimálisan sem szeretett volna vesződni azzal, hogy az univerzuma a valóság talaján marad. A vak bérgyilkos premisszája valami elképesztően baromság volt a filmben. Matat a kezével a levegőben, hogy elvegyen maga mellől egy borítékot, tapogat a járóbotjával a földön, hogy egy lépcsőig el tudjon jutni, riasztókat szerel fel, hogy tájékozódjon egy konyhában, de azért simán lelő/lekardoz/lekaratéz a film során vagy 30 embert erőfeszítés nélkül és John Wicket is durván megsebzi. Vak bérgyilkost küldeni John Wick ellen kicsit olyan benyomást keltett, mint mikor gyerekeket küldtek keresztes hadjáratra a 13. században, Caine karaktere így óriási anomália volt és kilógott a filmből. Úgy tűnt, a film vezérelve az volt, hogy hogy lehet minél érdekesebb, szebb helyekre, különböző nemzetiségű gengszterklánokhoz elküldeni John Wicket, ahol aztán megpróbáltatásokon kell átesnie. Hogy egy csapat lőfegyveres spanyolajkú bérgyilkosra harci overálos japán íjászok lövöldöznek az osakai Continentalban, az egészen fájdalmas. Ilyen trope-okkal pedig zsúfolásig volt a film. A Scott Adkins által játszott elhízott, asztmás maffiavezér simán földhöz bassza párszor a meglehetősen gyakorlott, filigrán John Wicket. A francia üldözéses jelenetek során csak BMW-k üldözik Johnt, ráadásul ugyanabból a típusból kb 30 kocsi, pedig elvileg ezek független piti gyilkosok, akik nem szervezetten támadnak. (Külön vicces ez a tény úgy, ha az ember járt már Franciaországban: közel s távol a mi kocsink volt az egyetlen BMW, akárhova mentünk Provence-ban.) John Wick úgy gurul le a Sacré Coeur 300 lépcsőjén, mintha egy golyó lenne egy teljesen kiegyenlített felületű meredek lejtőn, a fizikai törvények ebben az alternatív világban a főszereplőt szolgálják. Amikor egyszerre ketten vagy hárman támadnak Johnra, akkor 1-2 ember mindig a földön fekszik, vagy várnak, míg John kinyírja azt, akivel éppen harcol, ez nagyon előzékeny tőlük.

Voltak részek, amikor muszáj volt röhögnöm, mert iszonyatosan komikus volt, és sokszor azt éreztem, erre direkt rá is játszanak.

Két pozitívumot tudok ezzel a filmmel kapcsolatban felhozni: az egyik az volt, hogy a különböző országokban lévő nemzetközi helyszínek nagyon szépek és hangulatosak voltak (a japán Continental, a belarusz templom, a párizsi nevezetességek, stb), látvány tekintetében számomra az egyik kedvenc az a lerozzant ház volt, ahol francia nyomkövetők tömegei támadtak Johnra, miközben ő felső perspektívából aprította őket, mint valami számítógépes játékban. A másik pozitívum a film végkifejlete volt. A film befejezése, ami a megelőző két és fél órával szemben szerintem méltóra és ötletesre sikeredett, kifejezetten korrekt volt, és számomra ezek felhúzzák a katasztrofálisan rossz 1 csillagról a simán csak szar 2 csillagra. Ha még egyszer döntenem kéne, otthon nézném meg, illegálisan, házi nachos társaságában, a wc biztonságot nyújtó közelségében.

 

The Idol / Az idol (2023) – Pilot epizód (a kritika ideje 2023-06-07)

Fú... hát ugye egy epizód van kint, kezdésnek ez egy kicsit túl lett tolva.

Abel karrierjét már régen követem, az egyik kedvenc zenészem a diszkográfiája elejét tekintve, ezért mindenképp kíváncsi voltam rá. Az is érdekelt, hogy Johnny Depp és Vanessa Paradis lánya mit fog kihozni egy színészi szerepből a kvintesszenciális nepo baby megtestesüléseként.

Sok a botrány a sorozat körül. Pár hete a Rolling Stone is lehozott róla egy cikket, bár az ő véleményükre nem feltétlenül adunk. Azt mondták, a produkció időközben új rendezőt kapott az Eufóriás csávó személyében, és a sorozat botrányba fulladt, mert a forgatás résztvevői elkezdték úgy érezni, perspektívaváltást történt a történetmesélésben. Egy fiatal nő zeneiparban megélt élményei helyett teljesen férfifókuszú kínpornó lett a sorozatból. Amire Abel teljesen óvodás módon reagált, mondván kb "ki olvassa manapság a Rolling Stone-t", még ha igaz is.

Sosem voltam egy kifejezetten prűd ember, sőt, de Lily-Rose tangás p1csáját, mellbimbóját, maszturbálását nézni majdnem egy órán keresztül számomra nem tartalom. Úgy érzem, mintha álságosan elő akarnák adni erről a sorozatról, hogy mennyire komoly mondandója van, aztán még ha lenne is, se tudnánk róla elgondolkozni, mert folyamatosan az arcunkba van tolva valami testrész, ami az alapvető ösztöneinkre játszik az agyunk helyett. Lily-Rose színészi játéka leginkább arra emlékeztet, mikor a húszaséveink elején, 2013 körül rejtélyes, szexi, vadóc csajoknak akartunk tűnni a tumblr-ön, de utólag visszanézve gáz kiscsajok voltunk, feleannyi intellektussal, mint amennyit hittünk magunknak. A hangja viszont egész jó, és tényleg ő énekel (anyukája is énekes).

Vicces, hogy a cigi, a pia meg a drog úgy van kezelve, mintha a világ legszexibb, leg-edgybb dolga lenne, aztán büdös, koszos, bomlasztó dolgok a valóságban :D Kicsit úgy érzem, mintha Sam Levinson csinált volna egy második Eufóriát, és számomra ez kellemetlen, mert az elsőt is abbahagytam a sok kínos szexjelenet miatt.

A történetmesélés próbálja azt sugalmazni, hogy ez a lány ki van használva, egy darab húsnak tekintik sokan, de szerintem inkább arról van szó, hogy ő is ezt látja magában, és direkt játszik rá. Kicsit mintha a saját felelősségét ki akarnák vonni a képletből.

Ha az volt a cél, hogy Abel egy ijesztő, szuggesztív, rámenős, szadista faszinak tűnjön, akkor kiváló színész a The Weeknd énekese.

Összességében öncélúnak, soknak érződött ez sok sex drugs rocknroll életstílus, és ez a tartalom rovására ment. Szerintem folytatni fogom a sorozatot legalább egy darabig, de valószínűleg azzal fog ez járni, hogy kb 50x fogok megállítani egy epizódot a kínosság miatt.

Read More