2023 második fele filmes gyűjtőposzt

Ez a poszt most kicsit rendhagyó lesz olyan tekintetben, hogy általában év végén szoktam írni egy karácsonyi filmlistát, hogy mit néztünk meg a családommal, illetve egy filmes összesítőt, hogy az év során miket láttam, de most ez egyben lesz picit zanzásítva (mert alig néztem valamit),  a végén egy olyan szekcióval, ami a számomra érdekfeszítő, bakancslistás dolgokról (nemcsak filmekről) fog szólni.

Little Miss Sunshine / A család kicsi kincse (2006)

Műfaj: vígjáték, dráma

Sztori: Olive (Abigail Breslin) felmenői bolondok és bogarasak. Számukra minden nap kaland, csak nagy ritkán ússzák meg katasztrófa nélkül. A kislány apja, Richard (Greg Kinnear) a világ legpechesebb karriertanácsadója, Frank nagybácsi (Steve Carrell) kisiklott irodalomtanár. Egyedül a nagypapa (Alan Arkin) vidám mindig, ehhez azonban némi illegális növénynek is köze van. A sors úgy hozza, hogy a sok fura figura kisbusszal indul a napfényes Kaliforniába, hogy Olive részt vegyen A család kicsi kincse című szépségversenyen.

Vélemény: Minimum részben a magyar szinkron volt érte a hibás, de egy brutálisan szenvedős, humortalan, erőltetett amerikai vígjáték volt. Akkoriban olyan filmet kerestem, amitől nem akarok majd eret vágni, de ez sajnos nem jött össze, az én ízlésvilágom a nyomasztó, horrorisztikus filmeket preferálja, szóval felesleges volt ezt erőltetni. Még ez a 99 perc is brutális időpocsékolás volt.

Eliza Graves / A Stonehearst Elmegyógyintézet (2014)

Műfaj: misztikus, thriller, horror (?)

Sztori: Edward Newgate most végzett az Oxford orvosi szakán, s friss diplomásként rögtön állást kap egy elmegyógyintézetben. A Stonehearst Elmegyógyintézet azonban nem az, aminek látszik: itt ugyanis nem az orvosok, hanem a betegek kezében van a gyeplő.

Vélemény: Annak ellenére, hogy horror (?) volt, abszolút nem az én műfajom. Inkább valami gótikus-romantikus... thriller? Idegesítőek voltak a karakterek, baromságok voltak a csavarok, cserébe a vége tényleg meglepő volt. Háromszori nekifutásra sikerült csak befejezni, nem nézném újra semmiképpen.

The Devil Wears Prada / Az ördög Pradát visel (2006)

Műfaj: vígjáték, dráma

Sztori: Miranda Priestly a divat legnagyobb hatalmú úrnője, akinek ápolt kezeitől retteg a New York-i divatipar, aki senkit nem tűr meg útjában, ha tervei kivitelezéséről van szó, tökéletesen ellenőrzése alatt tartja a "divat bibliáját", a Runway Magazine-t, annak munkatársai életét teljesen megkeserítve. Miranda új munkatársa, Andy Sachs a frissen végzett főiskoláslány egyáltalán nem illik a képbe: szürke, jellegtelen, tökéletes ellentéte a cégnél dolgozó díváknak. Amikor belép a szerkesztőségbe, megdöbbenve jön rá, hogy a munka, amelyre jelentkezett nem elszántság és céltudatosság kérdése.

Vélemény: Ugyancsak a „nem akarok most lehozó filmeket nézni” próbálkozásaim egyik esete, és ugyancsak sikertelen eredménnyel. Vígjáték, mégis elképesztően toxikus és lélekromboló. A film első felében nem voltam róla meggyőzve, hogy Anne Hathaway karakterének becsicskulása valami furcsa, kifordított hollywoodi személyiségfejlődési történet akar lenni, vagy a végén azért csak el fogják mondani, hogy ez a munkahelyi légkör, work-life balance színvonal azért így nem oké. Számomra megdöbbentő és a 2000-es évek kollektív lelkivilágát demonstráló az, hogy egy olyan történettel, amiben minden karakter egy szenny Andy csávóján kívül, és végig egy 50 kilós nőt hívnak XXL-esnek pejoratív értelemben, ez a film kultfilmmé tudott avanzsálni.  

 

The Taking / Deborah Logan pokolra szállása (2014)

Műfaj: horror

Sztori: Mia Medina végre megtalálta a tökéletes témát a PhD-dolgozatához, egy filmet az Alzheimer-kórról. A következő néhány hónapban kamerákkal rögzíti Deborahnak és Sarah lányának a mindennapi életét. Hamarosan furcsa dolgok kezdenek történni Deborah körül, amelyek nem hozhatók kapcsolatba a betegséggel. Nyilvánvalóvá válik, hogy az Alzheimer-kór árnyékában rejtőzik valami egészen más, valami, ami átvette az irányítást Deborah élete felett. Ez a gonosz sokkal rosszabb, mint a gyógyíthatatlan betegség.

Vélemény: Online láttam egy filmajánlóban ezt a filmet, és a trailer meg "a fejes jelenet" után úgy éreztem, meg kell néznem. Azt hittem, nehéz lesz megnézni, mert egy közeli családtagom demenciában halt meg, de igazából a sztori sokkal kevésbé szólt magáról az Alzheimerről, mint az okkult, paranormális szálról.

Deborah egy Alzheimeres hölgy, akiről dokumentumfilmet forgat egy fiatal lány az egyetemi projektje keretében. Deb lánya egy iszákos leszbikus, a stáb és ő együtt próbálják az anyján elhatalmasodó "valamit" megfékezni, és az asszonyt megóvni saját magától. Rövid úton kiderül számunkra, hogy Deborah viselkedését nem lehet csak úgy a betegségnek betudni, mert attól sokkal szörnyűbb dolgok állnak a háttérben, többek között egy régi okkult bűneset. Úgy néz ki, Harris, a szomszéd és gyerekkori barát tud valamit, de titkolózik, és nem nézi jó szemmel a stáb tevékenységét. Ahogy haladunk előre az időben, Deb egyre ijesztőbb és vállalhatatlanabb dolgokat csinál, kikészítve a stábot és a lányát.

Valahogy kivert a víz ettől a filmtől. A második felét rendesen feszülten, stresszelve néztem végig, vártam, hogy "A Jelenet" mikor jön el, persze a végén volt. Igazából közben is elég megrázó volt, ráadásul az alkotók úgy tervezték meg a filmet, hogy szubliminális jeleket, a másodperc töredékére bevágott képeket raktak bele. Ezt sokszor észrevettük és megállítottuk a filmet, hogy megnézhessük, de nagy valószínűséggel olyan képek is voltak, amiket nem vettünk észre. Ez valahogy rájátszott a tudatalatti nyomasztásra; amikor nem tudod, miért vagy nyugtalan, de az vagy. Nekem az ijesztőfaktor majdnem a Sinister 1 szintjén volt, ami nálam nagyon nagy szó, ugyanis seasoned horrorkedvelő vagyok.

Nem ajánlom minden lelkiállapothoz, de ha tényleg parás horrorfilmet akar valaki nézni akár társasággal, akkor egy jó választás, nekem kifejezetten tetszett.

WHAM! (2023)

Műfaj: dokumentumfilm

Sztori: A dokumentumfilm azt a varázslatos időszakot örökíti meg, amikor a Wham! a nyolcvanas években meghódította a világot. A Wham! példátlan hozzáférést biztosít George és Andrew személyes archívumához, beleértve figyelemre méltó és eddig soha nem látott felvételeket, valamint ritka, őszinte és eddig nem hallott interjúkat.

Vélemény: A legtöbben nem tudják rólam, de nagyon szeretem George Michaelt és a Whamet is, legalább is olyan szinten, hogy saját akaratból is gyakran szoktam hallgatni őket, vannak kedvenc számaim, és a 80-as évek playlistjeimről kihagyhatatlanok. Ez a sztori azt mesélte el, hogy hogy lett Georgios Kyriacos Panayiotou-ból George Michael, és gyerekkori barátokból világhírű popegyüttes. Mostanában nem gyakran kötnek le dokumentumfilmek, és egyébként is más tevékenységek hátterében szoktam hallgatni őket, de ezt nagyon szívesen néztem, és ha véletlenül valamit elmulasztottam, akkor vissza is pörgettem. Akit érdekel George Michael, annak ajánlom.

Let Him Go / A vér földje (2020)

Műfaj: dráma, krimi, thriller

Sztori: Miután a fiuk meghalt, George Blackledge (Kevin Costner), a visszavonult seriff és felesége, Margaret (Diane Lane) elhagyják montanai farmjukat, hogy kimenekítsék az unokájukat egy kétes üzelmekből élő család karmaiból. Hamarosan azonban rádöbbennek, hogy a Weboy famíliának esze ágában sincs elengedni a fiút, ezért George és Margaret kénytelen harcba szállni velük.

Vélemény: Alapvetően nem sok drámafilmet nézek, de ennek érdekes volt a története és a karakterei is. Nem volt rövid, de tolerálhatatlanul hosszú sem. Egy elég tragikus, megrázó családi drámát követhetünk végig, aminek a végén nem kevés erőszak is van a vásznon. Nem tudom eldönteni, hogy happy end volt-e a vége vagy nem, és a jó filmek gyakran valahogy így zárulnak le. Az ismertetőben említett Weboy család kicsit triggerelt azért. Nem akarom itt kiteregetni a magánéletem, de találkoztam már olyan családdal, ahol nagyon mérgező működések voltak, és a kívülállókat sem tudták tolerálható stílusban fogadni, a filmben ez a család pedig már a pszichopátia nagyon extrém, dramatizált eseteit vonultatta fel. Nem volt könnyű nézni, de érdemes, érdekes volt.

A Haunting in Venice / Szeánsz Velencében (2023)

Műfaj: krimi, thriller

Sztori: A kísérteties hangulatú, második világháború utáni Velencében Hercule Poirot borzongató rejtéllyel szembesül Mindenszentek napján. A munkától visszavonultan, önkéntes száműzetésben élő detektív vonakodva bár, de részt vesz egy szeánszon, amit egy bomladozó, szellemjárta palazzóban tartanak. Miután az egyik vendéget meggyilkolják, Poirot árnyak és titkok csalfa világában találja magát.

Vélemény: Érdekes módon én majdnem megnéztem ezt a filmet a mozikban, mikor kijött, kicsin múlott, hogy nem fizettem érte pénzt, és végül csak egy streamingszolgáltatón néztük meg családilag. Meggyőző volt a téma és a trailer annak ellenére, hogy tudhattam volna, nem érdekelnek a detektíves filmek, különösképpen Poirot nem. Találgattuk persze, hogy ki a gyilkos, de összességében mégis érdektelennek éreztem, pedig szerintem a maga nemében inkább jó film volt, mint rossz. Ebből tanulva igyekszem a jövőben az ilyen klasszik detektíves sztorikat mellőzni.

 

The Descentants / Utódok (2011)

Műfaj: dráma, vígjáték

Sztori: Neje elvesztése után Matt, a középkorú hawaii családapa magára marad két lányával, a tízéves, koraérett Scottie-val, és a tizenhét éves, lázadó Alexandrával. Miközben próbálja rendbe hozni a kapcsolatukat, a családi birtok jövőjéről is döntenie kell. Övék ugyanis a sziget legértékesebb tengerparti erdősége. Mattnek egy hete van, hogy határozzon, eladják-e egy vállalkozónak. Közben megtudja, hogy nejének viszonya volt valakivel, ami új megvilágításba helyezi házasságát. Matt és a lányai felkerekednek, hogy felkutassák a titokzatos szeretőt.

Vélemény: Nem ismerem George Clooney munkásságát, sem a magánéletét, és eddig inkább unszimpatikus vagy semleges volt számomra, mint pozitív, de ebben a filmben kifejezetten kedveltem őt is meg az alakítását is. Alapvetően egy elég drámai/tragikus családi helyzetet mesél el a film, mégis sok humorral meg jófejséggel teszi azt. Vannak benne kifejezetten limonádé/idegesítő karakterek, helyzetek a feszültség oldására, valószerűtlen élethelyzetek, de aranyos és szívhez szóló alkotás. Egy kicsit talán hosszas volt az a 111 perc.

2024-ben elfogyasztani kívánt tartalmak, amikkel kapcsolatban izgatott vagyok

Az Alapítvány-széria Apple TV-n (2021-)

Asimov méltán híres könyvszériájából készült, eddig két évadja van ’21 óta. Azt tudni érdemes, hogy az én kedvenc könyvem az Alapítvány és Föld, amit többször kiolvastam már back-to-back. Eddig még csak a pilot részt láttam a sorozatból, és nagyon tetszett. Nem kis százalékban az érdekes sztori, látvány, és Lee Pace miatt, aki a mai napig rendkívül vonzó (már a Hobbitban sem tűnt olyan fiatalnak, ami már ugye 10+ éves, szóval az elder millenial és Gen X csávók simpelését egy jelnek veszem, hogy öregszem). Ami számomra kicsit izzadságszagú volt, az a karakterek wokeify-olása. Azt még simán megértem, hogy egy 70 évvel ezelőtt íródott könyvsorozatban, ahol konkrétan minden egyes jelentékeny karakter férfi, a nők még csak rá sem gondolhatnak a tudományra, és a többtízezer évnyi távoli jövőben is még „asszonyokként” és sidekickekként vannak emlegetve, ott azért pár karaktert nővé kell tenni az élőszereplős tévésorozatban. De azt picit furának, viccesnek, és már-már aljasnak érzem, hogy a cast túlnyomó többsége színesbőrű, mindezt úgy, hogy a császári család, akik egyfajta despotikus hatalmat testesítenek meg a filmben, az alig néhány fehér karakter közé tartozik, tudatalatt tovább erősítve a „fehér = elnyomó, gyarmatosító” woke alapvetést. Sebaj, ez nem szegi kedvemet, de lehet, hogy először inkább a könyveket olvasnám el.

 

Anne Rice-féle Vámpírkrónikák könyvsorozat

Ezzel a szériával nagyon régi a kapcsolatom. Az első két könyvet sok évvel ezelőtt elolvastam, és szerintem félpercenként megálltam gyönyörködni egyrészt Louis de Pointe du Lac karakterének belső monológjain, gondolatain, másrészt Anne Rice elbeszélési stílusán. Louis a lélekállatom, szerintem még sosem azonosultam ennyire karakterrel, mint vele, pedig ő egy halhatatlan nemes férfi, én meg anything but. Ugyanabban a szellemben, amit az élőszereplős Alapítvány-sorozatról írtam, az is eléggé felháborított, mikor megtudtam, hogy tavaly sorozat készült az Interjú a vámpírral-ból is FEKETE LOUIS-val. Aki nem tudná, a sztori a 18. századi New Orleansban kezdődik, és a főszereplő egy francia származású ÜLTETVÉNYEKKEL ÉS RABSZOLGÁKKAL rendelkező gazdag férfi. Egyelőre erről a sorozatról így nem vagyok hajlandó tudomást venni, inkább újraolvasom az első két könyvet, aztán fokozatosan haladok a többivel ’24 folyamán. A könyvsorozatot egyébként gyűjtöm, eddig az első 5 van meg, illetve Pandora, a Vittorio, és a Lestat herceg. Szóval ha valamilyen oknál fogva valaki olvassa ezt, aki megválna a széria többi könyvétől, vagy tud olyat, aki igen, és nem horror áron, let me know.

 

Alien: Romulus

Idén augusztus 16-ára várhatjuk az első és a második Alien-film közé datálható cselekményű új Alien-filmet, amit az a Fede Alvarez rendez, aki rendezte az Evil Deadet, a Texasi láncfűrészest, meg a Don’t Breathe-eket, és mellesleg szintén elég jó bőr. Én tűkön ülve várom, és hajlandó leszek még szabadságot is kivenni, ha olyan időpontra esik a premier, mert biztosan ott fogok ülni.

 For All Mankind

Erről egy ismertetőn kívül semmit nem hallottam, de érdekes volt annyira, hogy felvegyem a listára. „A sorozat egy alternatív történelmű világban játszódik. Központi témája, hogy „mi történt volna, ha a globális űrverseny soha nem fejeződött volna be”, miután a Szovjetunió sikeresen végrehajtotta az első emberes Holdra szállást az Amerikai Egyesült Államok előtt.”

Játékok – BG3, VTMB2, Diablo IV

A 2024-es év egy részét legalább is gamerkedéssel tervezem tölteni. A retro játékok helyett most már valami mást is kipróbálnék, és úgy érzem, megérdemlem a habzsidőzsit egy ilyen év után. A BG3 már hónapok óta kint van, és december eleje óta kínzom magam a gameplayekkel (főleg Astarionnal, ami kicsit se meglepő). A VTMB2 jövőre fog elvileg kijönni a Chinese Roomtól és Seattle-ben fog játszódni, a saját karakterünk egy elder vámpír lesz – már az ötlet is nagyon érdekesen hangzik, de tulajdonképpen bármi érdekelt volna, ami az eredeti játék folytatása. A Diablo IV is kint van már egy ideje, arra csak kíváncsi vagyok: az első 2 rész gyerekkorom fémjelzője, a harmadik őszintén nem jött be, az Immortalt meg hosszú ideig toltam, míg egy jó internetkapcsolattal rendelkező házban laktam. :D