A 2023-as év első fele filmekben – maxi összefoglaló

Ebben a tl;dr blogposztban rövidebb szösszenetekben és hosszabb lélegzetű elemzésekben foglalom össze, milyen filmeket láttam eddig 2023-ban, a teljesség igénye nélkül. Az idei végre egy kiemelkedőbb évnek érződik filmek terén.

Rövid filmimpressziók

 

Jumanji – Welcome to the Jungle / Jumanji – Vár a dzsungel (2017)

Sztori: Négy tinédzser a Jumanji világába kerül: egy orrszarvúkkal, mérgeskígyókkal, illetve csapdákkal és rejtvényekkel tarkított dzsungelbe. A túléléshez el kell játszaniuk a játék által meghatározott karaktereket. A szelíd Spencernek butává és lánybolonddá, a focirajongó Fridge-nek Einsteinhez hasonlóvá, a kocka Bethany-nek könyvmoly professzorrá, a cseppet sem sportos Marthának pedig amazóniai harcossá kell válnia.

Vélemény: Alapvetően nem ismerem a Jumanji-szériát annak ellenére, hogy Y-generációs vagyok, annyit tudok róla, hogy valami kalandjáték, ami beszippantja a világába az embereket. Ennyi tudással fogtam bele ebbe a filmbe is. Egy kissé gyermekies kalandvígjáték, okés látvánnyal és tűrhető beszólásokkal. Nem az én műfajom, de annyira nem rossz, szívem szerint 3.5-et adnék rá. Alex Wolff feje már a Hereditary óta irritál.

 

Night At the Eagle Inn / Éjszaka az Eagle Inn-ben (2021)

Sztori: Spencer és Sarah Moss ikrek, akik zarándoklatra indulnak egy távoli vermonti fogadóba, hogy apjuk utolsó ismert tartózkodási helyén nyomozzanak, aki titokzatos módon tűnt el születésük éjszakáján. Miután bejelentkeztek, a különös fogadós és a rejtélyes házmester beavatja az ikreket az ingatlan tragikus és félelmetes történetébe. Spencer és Sarah próbálnak mélyebbre ásni a rejtélybe, ami megdöbbentő felfedezésekhez vezet, miközben a ház sötét titkai egyre inkább behálózzák őket egy pokoli labirintusban, ahonnan még hajnal előtt el kell menekülniük.

Vélemény: Meh... igazából a film egy részében teljességgel mindfuck volt, mármint nem lehetett érteni, hogy most mi zajlik és miért. A másik része meg simán csak érdektelen volt. Volt két halfejű főszereplő, akik próbálják felkutatni a múltjukat, aztán jön a paranormális szál, és jól rabul ejti őket.

Középszerű, direkciótlan, antiklimaktikus. De legalább Lucifer karaktere jó bőr itt is.

 

DeepStar Six / Mélytengeri szörnyeteg (1989)

Sztori: Az amerikai haditengerészet titkos mélytengeri támaszpontjának a fél év óta tartó bezártság miatt kissé feszült legénysége rakétabázis kialakítását kapja feladatul. Kiderül, hogy a tervezett létesítmény alatt óriási barlang húzódik, amelyet a szilárd alap kialakítása érdekében berobbantanak. A visszatérő búvárok jelentik: a mélyből egy vad és sérthetetlennek tűnő szörny tört elő.

Vélemény: Az Alien és a The thing című filmekre hajazott, csak valahogy középszerűbb volt, és sokkal kevésbé emlékezetes. Mindazonáltal nem volt egy rossz film. Néhol ordított a logikátlanság, de melyik ilyen filmnél nem.

 

Leviathan / Leviatán (2014)

Sztori: A Barents tenger melletti kisvárosban él egy átlagos család: Nikolai, felesége Lilya és tinédzser fia, Romka. Tulajdonukat a helyi polgármester veszélyezteti, aki megpróbálja elvenni földjüket, házukat és Nikolai autójavító műhelyét is. Hogy menthesse otthonát, a családfő egy régi barátja segítségét kéri. Régen a hadseregben szolgáltak együtt, a férfiból most egy Moszkvában praktizáló neves ügyvéd lett. Együtt veszik fel a harcot a polgármester ellen...

Vélemény: Imádtam ezt a filmet. Egyszerre volt drámai, vicces, depressziós, realisztikus... minden, amit egy kelet-európai/orosz filmtől el lehet várni.

Kolya egy tengerparti kisvárosban él a feleségével és a tizenéves, gopnikkezdemény fiával. A helyi korrupt polgármester rekordalacsony áron meg (/el) akarja venni tőle a telkét, így Kolya Moszkvából elhívja ügyvéd jóbarátját, Dmitrit, hogy segítse ki a polgári perben. El is jön, de nem éppen pozitív események veszik kezdetüket az érkezésével.

Nagyon kemény ez a film. Megjelenik benne a mindent átható kelet-európaias korrupció, az okosba' megoldás, a nehéz anyagi helyzet, az agresszor kiskirályok, a mélyalkoholizmus, a mindennapi élet monoton boldogtalansága, házassági gondok, szex... minden. Nem tudtuk, hova fog kifutni a film, és mit is akar pontosan bemutatni, de nem is volt lényeg, mert annyira lekötött.

Nagyon tragikus ívet futott be, volt benne egy fordulópont (a vadászat/lövöldözés napja), amitől kezdve egyértelműen mélyrepülésnek indult a főszereplők élete. Egy olyan filmnek gondolom, amit fontos megnézni, eléggé szórakoztató is, de depresszív epizódban lévő embernek semmiképp se ajánlom, se olyannak, aki könnyed flicket keres.

 

Prey / Préda (2022)

Sztori: 300 évvel ezelőtt, a comanche-ok közt Naru, egy ügyes női harcos azért küzd, hogy megvédje törzsét azzal a magasan fejlett Ragadozóval szemben, aki elsőként érkezett Földünkre.

Vélemény: Eddig az összes Predator-filmet láttam, de alapvetően inkább az Alien-szériát preferálom. Számomra érdekes volt ez a film, lekötött. Nagyon szépek voltak benne a tájak, kicsit az átlagosnál lassabb volt benne a történetmesélés, amit nem bántam. Érezhetően húzódott benne egy amolyan feminista vonal, de nem volt neki bántóan woke érzete.

Nagyjából a film elején predesztinálni lehetett, hogy mi fog történni a fiatal lánnyal és a bátyjával, így nagy meglepetés nem volt. A látvány nagyon kettős nekem, mert mint feljebb írtam, a táj nagyon szép volt, a CGI meg szembántóan vérgagyi. A különböző vadonélő ragadozók picit sem voltak így hihetőek, de efölött végül is el lehet tekinteni, mert a szörny rendben volt.

Egyszer, de akár többször is megnézhető film, a szériában nekem a második helyet foglalja el a 2010-es Predators után, de azt hozzá kell tenni, úgy, hogy én az első kettőt végigszenvedtem, mert nem tetszettek.

 

M3gan (2023)

Sztori: Egy zseniális játékgyártó mesterséges intelligencia segítségével kifejleszti az M3GAN-t, egy életszerű babát, amely úgy lett beprogramozva, hogy kötődjön érzelmileg a frissen árván maradt unokahúgához. Hamarosan azonban kiderül, hogy a baba programja túlságosan is védelmező és ez félelmetes végkifejlethez vezet...

Vélemény: 3.5-et adnék rá szívem szerint. Nagyon ZS-kategóriásnak nézett ki, ellenben nem volt az.

A történet szerint egy kislánynak meghalnak a szülei, így az anyuka húgához kerül gyámság alá. Nagynéni feltaláló, persze jól néz ki, csinos, vékony, mindemellett robotokat tud építeni és még kódolni is (a logikát inkább engedjük el ilyen filmeknél). Játékcégnél dolgozik, de mégsem tud a gyerekekhez kapcsolódni, piacorientált szemléletű childfree amazon. Nehezen mennek a dolgok a gyerekkel, egészen addig, míg ki nem fejleszti a nagyon okos, nagyon interaktív M3gan nevű robotot, aki persze minden igénynek megfelel, nagyon izgi, és imádja a kislány is. Csak hát kicsit szociopata a szentem, amellett, hogy kb 4 millió forintba kerül.

Nem volt rossz film, de annyira nagyon letaglózva sem voltam. Inkább volt egy lassú folyású thriller és scifi, mint horror. Voltak benne véres jelenetek, de összességében nem ezt volt a lényeg. Érdekes témákat vet fel, pl. szülőség, kapcsolódási minták, gyász, AI-al kapcsolatos etikai aggodalmak, stb. A CGI arcú baba miatt egy kicsit komikus volt az összhatás még így is, de mégis jobb, mint aminek tűnt. Egynek elment.

 

The Last Exorcism / Az utolsó ördögűzés (2010)

Sztori: Cotton Marcus tiszteletes egy louisianai farmra utazik, hogy elvégezze hivatása utolsó ördögűzését a fundamentalista Louis Sweetzer kamasz lányán, akinek testét megszállta és fogva tartja egy démon. A démon egyre durvábban hozza tudomásukra a jelenlétét, ezért úgy dönt a lány apja és a pap, hogy felvételt készítenek a rituáléról. Ám nemsokára kiderül, nem egy szokványos ördögűzés lesz ebből, nem csak egy egyszerű démon szállta meg a lányt, hanem maga a Gonosz. A csapatnak mindent meg kell tennie a saját és a lány érdekében, mielőtt túl késő lenne.

Vélemény: Középszerű kézikamerás ördögűzős horror, aminek a vége igazából egészen tetszett. Egyszer simán meg lehetett nézni, szerintem mondjuk eredetiben szórakoztatóbb lett volna a déli akcentusokkal, de a második részt majd úgy nézem (úgysincs leszinkronizálva). Szeretem az ilyen bibliaövezetes helyszínű filmeket.

 

Clueless / Spinédzserek (1995)

Sztori: Alicia modern lány, számítógéppel konzultálja meg a heti toalettjét, még véletlenül sem jutna eszébe mással foglalkozni az öltözködésen és a bulikon kívül. Amúgy hamvas, tiszta szívű teremtés, ráadásul ha feltétlenül szükséges, az eszét is használja. Ez persze számos bonyodalomhoz vezethet, de természetesen semmi komoly.

Vélemény: Hát, igazából rossz volt, de olyan bocsánatosan rossz?! Jól néztek ki a karakterek, szeretem az amerikai gimis helyszínű filmeket, nagyon stílusos volt mindenki, voltak benne wholesome románcszálak, teljesen irreális személyiségfejlődési ív... Viccesnek egyáltalán nem volt az, maximum kedves kis sztori. De szerintem ezek a 90es és 2000es évekbeli vígjátékok nem is arról szólnak, hogy jónak kell lenniük, hanem csak be kell húznia valamivel a nézőt, és szórakoztatni.

Igazából a film nagy részében mindenki irritált és ellenszenves volt Joshon kívül, aztán a közepétől elkezdett a főszereplő teljesen out of character módon viselkedni, ami miatt lehetett vele kicsit empatizálni. Annyira azért mégsem, mert ha valaki amerikai milliomos Beverly Hillsben egy ügyvéd lányaként, és egy szoborparkos villában lakik meg mindennap vadonatúj ruhákat vesz a plázában, elég nehéz vele sorsközösséget érezni.

A Clueless kicsit olyan volt egyébként, mint a Mean girls meg a Legally blonde, csak talán még butácskább, de azért nem egy Zoolander szint, utóbbi teljességgel vállalhatatlan. A vége aranyos volt végül is. Egyszer megnézhető, már csak a popkulturális relevanciája miatt is.

 

Cloverfield (2008)

Sztori: Öt New York-i fiatal búcsúbulit rendez egy barátjuknak. Ugyanezen az éjszakán egy felhőkarcoló méretű szörny üt rajta a városon. A baráti társaság videókamerájának szemszögéből látjuk a történteket, a film annak a dokumentációja, hogyan próbálták meg túlélni életük legszürreálisabb, legborzasztóbb élményét...

Vélemény: Nekem a Blair Witch projectre hajazott ez a filmélmény. Többségében unalmas (18 és fél percig kellett várni az első eseményre, addig egy new yorki buli résztvevői kapcsolati nyavalyáit hallgatjuk), buták és gyökerek a szereplők, életszerűtlenek a viselkedések/párbeszédek. Már értem, miért körülbelül csak ötödjére sikerült megnézni végig. A szörnyek érdekesek és ötletesek, de nem tudunk meg róluk a világon semmit.

A kamerás horror szerintem alapvetően egy nehezített terep, sok az ugyanolyan alkotás, illetve az amerikaiak már attól is befosnak, ha egy takaró meglibben vagy egy ajtó résnyire kinyílik (paranormal activity). Az ingerküszöbömet ez nem éri el.

 

Cloverfield Lane 10 (2016)

Sztori: Egy fiatal nő, Michelle autóbalesetet szenved. Amikor felébred, egy pincében találja magát. A férfi, aki levitte őt oda, azt mondja neki, egy szörnyű vegyitámadás okozott katasztrófát a világban, ezért most életveszélyes lenne felmenni a felszínre, na meg értelmetlen is lenne, hiszen minden lakhatatlanná vált. A nő egyre kevésbé hisz a férfinak, ezért úgy dönt, inkább elmenekülne, bármi vár is rá odakint.

Vélemény: Az tény, hogy jobb, mint az előző, de nem jó. A Room című 2005-ös filmre hajazott, de persze más volt a témája. A fogvatartó nyomorultat kb. a harmadik kirohanása után fejbevágtam volna egy nehéz tárggyal a másik két szereplő helyében.

A lényeg a film utolsó 15 percében volt, emiatt viszont kicsit az Égi tűz jutott eszembe, a látványról meg a Skyline. Összességében limitáltam volna a belső helyszínes drámát, és többet foglalkoztam volna a külső helyszínes eseményekkel. Örültem, hogy itt legalább nem rángatja egy idióta a kézikamerát rohanva New York utcáin, hogy "OH MY GOD, OH MY GOD!!!4" de ettől csak kicsit volt élvezhetőbb a film. Egyszer meg lehetett nézni, többször semmiképp.

 

Dungeons and Dragons / Dungeons & Dragons: Betyárbecsület (2023)

Sztori: Egy sármos tolvaj és különc kalandorokból álló bandája nagyszabású akciót terveznek egy elveszett ereklye megszerzéséért, de a dolgok veszélyesen kisiklanak, amikor a rossz emberekkel húznak ujjat…

A Dungeons & Dragons: Betyárbecsület a legendás szerepjáték gazdag világát és játékos szellemét ülteti át a mozivászonra ezzel a fergeteges és akciódús kalandfilmmel.

Vélemény: Ritkán látok moziban ennyire kommersz, de szórakoztató, jópofa filmet. Végig lekötött, humoros volt, jók voltak benne a karakterek, nem volt brutálisan erőltetett, kifejezetten jó volt a látvány, és még gyermekeknek szóló erkölcsi mondanivaló is volt benne. Érdekes, hogy a moziban lévő gyerekek ezen a filmen végig jól viselkedtek, amelyik más filmeknél nem feltétlenül jellemző. A magyar trailer egyébként semennyiben sem adja át a film hangulatát, de kifejezetten szórakoztató popcornmozi.

 

We Have a Ghost / Szellem van a házunkban (2023)

Sztori: Amikor kiderül, hogy egy Ernest nevű szellem kísérti új otthonukat, Kevin családja egyik napról a másikra a közösségi média szenzációjává válik. De amikor Kevin és Ernest nyomozni kezd a kísértet múltjának rejtélye után, a CIA célpontjává válnak.

Vélemény: Kellemes családi vígjáték horrornak tálalt köntösben? Van benne egy-két húzónév, a színészkedéssel nincs is különösebb baj, de engem nem kötött le a 2 óra 6 percével, indokolatlanul el lett nyújtva. Az alacsonyabb korosztályoknak vagy családi filmnek ajánlom a halloweeni szezonra, mikor denevéres csokit meg agyas gumicukrot majszol a gyerek a tévé előtt. Filmként a szokásos középszerű netflixes kategória.

 

Insidious (2010)

Sztori: A film főszereplője egy család, akiknek kisfia kómába esett. Az anya és az apa észreveszi, hogy fiuk vonzza a rossz entitásokat, és később arra is rájönnek, hogy a fiú talán nem is kómában van, hanem egy rossz erő tartja fogva a tudatát.

Vélemény: Valamikor a 2010-es években láttam, nem sokkal azután, hogy kijött, de már nem nagyon emlékeztem rá. A Conjuring-univerzumnak elvileg nem része, gyakorlatilag meg Patrick Wilson több filmben is szerepel, James Wan pedig rendezője az Insidious-filmeknek is meg két Conjuring-filmnek is. Kicsit előítéletes vagyok az amerikai démonos horrorokkal szemben, mert ez a műfaj szerintem nagyon klisés, sztereotipikus, nem igazán tud újat mondani, és ráadásul messze áll a valóban ijesztőtől. A trailer milliószor ígéretesebb, mint maga a film, ami elég eseménytelen... Ezek a filmek semmiképp nem lesznek a kedvenceim, de egyszer megézhető, aztán elfelejthető kategória.

 

The Big Short / A nagy dobás (2015)

Sztori: Amikor négy kívülálló pénzügyi szakember előre látta, amit sem a nagy bankok, sem a média, sem a kormány nem tudott észrevenni: a nagy gazdasági világválság közeledtét, egy merész befektetésre szánják el magukat, amely látszólag szembe megy minden logikával.

Vélemény: A középszerűnél fél fokkal jobb, crypto bro-knak és magukat pénzügyileg tudatosnak érző r/kiszamolo subreddit olvasóknak való film. Nekem magyarul abszolút nem jött át (muszáj volt, mert tesómékkal néztem), ez részben azért lehetett, mert egy ennyire kultúraspecifikus filmnél számít, hogy eredetiben nézzük a filmet, részben meg azért, mert semmi nem tudok a tőzsdéről, bankokról, és a gazdaságról azon kívül, hogy Magyarország valamit nagyon elbaszott az elmúlt 3 évben, amit ugye a vak is lát. A színészek kiválóak, Christian Bale-t nagyon kedvelem, Steve Carell, Ryan Gosling, Brad Pitt mind ott vannak a szeren, nagyon viccesek és ötletesek voltak a sztáros cameo pénzügyi magyarázatok (Margot Robbie, Selena Gomez, Anthony Bourdain stb) de ez sajnos számomra nem vitte el a hátán a filmet. Kíváncsi vagyok, hogy eredetiben is ennyire idegen lett volna-e számomra a film, legközelebb úgy teszek vele próbát, ha van kedvem hozzá.

 

Spirál (2020)

Sztori: Egy férfi és két nő különös háromszögtörténete bontakozik ki egy tóparti házban. A titokzatos módon eltűnt apáról a fiúra hagyományozott horgásztó távol esik a várostól, egy elszigetelt, varázslatos világ. Halak, madarak, vadállatok békésnek tűnő otthona. A felszín alatt azonban titkok lappanganak és az évszakok körforgásával együtt a horgásztavat gondozó férfi és két nő baljós története is beteljesedik. Lélektani krimi az elengedésről, az ismétlődő kapcsolatokról, a konfliktusokról és a szembenézés nehézségeiről.

Vélemény: Körülbelül szökőévente egyszer nézek magyar filmet, mert a kommersz filmekben nagyon unalmas ugyanaz a 10 színész aki 25 éve van a pályán, akik mellesleg színházi színészek, és nem értik, hogy mi a különbség a filmek és a színház között. Kivételt képez pár kicsit ilyen indie alkotás, mint ez is. A főszerepet egy román sráccal oldották meg úgy, hogy annyi beszéde van az egész film során kb, hogy unottan/depressziósan mondogatja, hogy „igen”, „nem”, „aha”, „az jó”. Olyan furcsa volt ez a film. Kötelező ráközelítéses dugások persze megvannak benne, mint minden magyar filmben, emellé még fűszernek bejött egy mentálisan beteg főszereplő, egy kies, gizgazos, tavas, lehúzó környezet, és kész is a tökéletesen érvágós hangulat. Összességében egy érdekes filmnek mondanám, de lelkileg kicsit megterhelő. Aki szeret agyalgatni, a lélektani drámákat/thrillereket és adna egy esélyt egy magyar filmnek, annak ajánlom, de egyébként kicsit nehéz falat.

Baby Driver / Nyomd, bébi, nyomd (2017)

Sztori: Baby az ártatlanság mintaképe, visszahúzódó fiú, aki odavan a zenéért és egy helyes lányért. Munkája azonban teljesen mást tükröz: ő a bankrablók sofőrje, aki ha kell életveszélyes száguldásra képes az utakon. Minden jól is megy, mínem egy akció rosszul sül el, és Doc, a félelmetes bandafőnök vérdíjat tűz ki a fejére...

Vélemény: Gengszteres-akciófilmes vonal romantikus elemekkel, de nem klisés. Érdekes a főszereplő, jók benne a zenék, leköt a pörgős cselekmény, van pár húzónév (Jamie Foxx, Kevin Spacey) és szurkolunk, hogy jól süljenek el a dolgok. Ansel Engortnak nagyon aranyos az arca, és érdekes volt a tinnitus koncepciója a filmben. Alapvetően egy szórakoztató popcornmozi, de többször is megnézhető akár, mert van annyira jó.

 

The Penguins of Madagascar / A Madagaszkár pingvinjei (2014)

Sztori: A szuperkémek nem az égből pottyannak le, hanem a tojásból bújnak elő. Íme a nemzetközi kémvilág legtitkosabb, legizgalmasabb és legviccesebb madarai: Kapitány, Kowalski, Rico és Közlegény! A legyőzhetetlen csapat ezúttal is rendkívüli kaland felé totyog: Dr. Octavius Vízagy, a világuralomra törő főgonosz karja ugyanis egyre messzebbre ér el – talán mert nyolc van neki. A pingvinek kénytelenek egyesíteni erőiket egy földalatti szervezettel, az Északi Széllel, hogy együtt szálljanak harcba a közös ellenség ellen. A két cég munkamódszerei meglehetősen különböznek, de ha le akarják győzni ravasz ellenségüket, akkor mégis vállt vállnak, szárnyat szügynek vetve kell harcolniuk. Különben a világ furcsa változásokon mehet keresztül...

Vélemény: Cuki kis animációs film akkorra, ha nincs kedved sötét, gondolkozós dolgokat nézni. Nem volt olyan cuki, mint az Alien Xmas, és nem volt olyan vicces, mint a Shrek, de kellemes kis kikapcsolódás felnőttként is, gyermekként meg gondolom még jobb.

 

Scream VI / Sikoly 6. (2023)

Sztori: Ezúttal a Ghostface-gyilkosságok túlélői maguk mögött hagyják Woodsboro-t, hogy új életet kezdjenek New Yorkban. A múltjuk, ami összeköti őket, azonban hamarosan itt is utoléri őket.

Vélemény: Több nekifutásra kellett megnézni, mert itt a meta szintje, meg a "fúú, nem fogod tudni, hogy mi a fordulat" már akkora baromságokat szült így a hatodik felvonásra, hogy súrolta a nézhetetlen szintjét. Ami az előző filmben vicces és jó fej megoldás volt, az mostanra full gáz lett. Sajnálom, pedig az előzőt nagyon élveztem.

Hosszabb szösszenetek

John Wick Chapter 4 / John Wick 4. felvonás - Hagakure (2023)

A John Wick-filmek negyedik felvonása 169 szenvedős percben. Ez volt az a film a szériában, ami után nemcsak azt kérdőjeleztem meg, hogy én kedveltem a John Wick-filmeket, hanem úgy összességében az életemet is, amiből elment majdnem 3 óra erre.

Úgy emlékeztem, hogy az első és a harmadik film kifejezetten nagyon tetszett, ezért ez a mostani élmény valahogy földhöz vágott. Elöljáróban elmondanám azt, hogy jelenleg előkelő pontszámokat kap a véleményezőktől, úgyhogy az én megélésem erősen szubjektív, így is kell kezelni.

A történet nyilván arról szól, hogy a főcímadó karakter az eddigi viszontagságait túlélve elindul, hogy bosszút álljon/leszámoljon a bérgyilkosokat irányító belső kör ráküldött zsoldosaival, akár a belső körrel is. A belső kört ideiglenesen egy tűrhetetlen karakterű (Bill Skarsgard által játszott) francia márki vezeti teljhatalommal. Skarsgard tündököl ebben a szerepben, ugyanis a puszta feltűnése a vásznon zsigeri frusztrációt, dudorodó ereket okozott a homlokomon.

Egyáltalán nem ajánlom ezt a filmet sem moziban, sem pedig magyar szinkronnal. 6-10k-t elkölteni arra, hogy kínos, magyaros akcentusú japán meg orosz párbeszédeket és fegyverropogást hallgatsz 3 órán keresztül, miközben még pisilni se tudsz kimenni, valami kriminális. Én úgy éreztem, hogy a szinkron brutálisan rossz volt, de lehet, hogy csak a japán szakos meg a fordító és tolmács beszél belőlem.

A párbeszédek már a szinkronszínészek slampos japánját, oroszát és kínaiját leszámítva is szörnyűek voltak. Fontoskodó, komolyanvehetetlen, poétikusnak látszani akaró, a végletekig erőltetett rébuszok, metaforák és idézetek életről, halálról, barátságról. Hirtelen nem tudtam, hogy valami ZS-kategóriás Trónok harca spinoffban vagyok a sok szájkaratézástól, vagy egy 14 éves edgelord rajongó által megírt fanfictiont látok megfilmesítve. Az átható érzés a film során így a kínosság, abszolút cringe volt gyakorlatilag végig, de csak részben a borzasztó dialógusok miatt.

A kínosságérzet másik része az volt, hogy a film még csak minimálisan sem szeretett volna vesződni azzal, hogy az univerzuma a valóság talaján marad. A vak bérgyilkos premisszája valami elképesztően baromság volt a filmben. Matat a kezével a levegőben, hogy elvegyen maga mellől egy borítékot, tapogat a járóbotjával a földön, hogy egy lépcsőig el tudjon jutni, riasztókat szerel fel, hogy tájékozódjon egy konyhában, de azért simán lelő/lekardoz/lekaratéz a film során vagy 30 embert erőfeszítés nélkül és John Wicket is durván megsebzi. Vak bérgyilkost küldeni John Wick ellen kicsit olyan benyomást keltett, mint mikor gyerekeket küldtek keresztes hadjáratra a 13. században, Caine karaktere így óriási anomália volt és kilógott a filmből. Úgy tűnt, a film vezérelve az volt, hogy hogy lehet minél érdekesebb, szebb helyekre, különböző nemzetiségű gengszterklánokhoz elküldeni John Wicket, ahol aztán megpróbáltatásokon kell átesnie. Hogy egy csapat lőfegyveres spanyolajkú bérgyilkosra harci overálos japán íjászok lövöldöznek az osakai Continentalban, az egészen fájdalmas. Ilyen trope-okkal pedig zsúfolásig volt a film. A Scott Adkins által játszott elhízott, asztmás maffiavezér simán földhöz bassza párszor a meglehetősen gyakorlott, filigrán John Wicket. A francia üldözéses jelenetek során csak BMW-k üldözik Johnt, ráadásul ugyanabból a típusból kb 30 kocsi, pedig elvileg ezek független piti gyilkosok, akik nem szervezetten támadnak. (Külön vicces ez a tény úgy, ha az ember járt már Franciaországban: közel s távol a mi kocsink volt az egyetlen BMW, akárhova mentünk Provence-ban.) John Wick úgy gurul le a Sacré Coeur 300 lépcsőjén, mintha egy golyó lenne egy teljesen kiegyenlített felületű meredek lejtőn, a fizikai törvények ebben az alternatív világban a főszereplőt szolgálják. Amikor egyszerre ketten vagy hárman támadnak Johnra, akkor 1-2 ember mindig a földön fekszik, vagy várnak, míg John kinyírja azt, akivel éppen harcol, ez nagyon előzékeny tőlük.

Voltak részek, amikor muszáj volt röhögnöm, mert iszonyatosan komikus volt, és sokszor azt éreztem, erre direkt rá is játszanak.

Két pozitívumot tudok ezzel a filmmel kapcsolatban felhozni: az egyik az volt, hogy a különböző országokban lévő nemzetközi helyszínek nagyon szépek és hangulatosak voltak (a japán Continental, a belarusz templom, a párizsi nevezetességek, stb), látvány tekintetében számomra az egyik kedvenc az a lerozzant ház volt, ahol francia nyomkövetők tömegei támadtak Johnra, miközben ő felső perspektívából aprította őket, mint valami számítógépes játékban. A másik pozitívum a film végkifejlete volt. A film befejezése, ami a megelőző két és fél órával szemben szerintem méltóra és ötletesre sikeredett, kifejezetten korrekt volt, és számomra ezek felhúzzák a katasztrofálisan rossz 1 csillagról a simán csak szar 2 csillagra. Ha még egyszer döntenem kéne, otthon nézném meg, illegálisan, házi nachos társaságában, a wc biztonságot nyújtó közelségében.

 

The Idol / Az idol (2023) – Pilot epizód (a kritika ideje 2023-06-07)

Fú... hát ugye egy epizód van kint, kezdésnek ez egy kicsit túl lett tolva.

Abel karrierjét már régen követem, az egyik kedvenc zenészem a diszkográfiája elejét tekintve, ezért mindenképp kíváncsi voltam rá. Az is érdekelt, hogy Johnny Depp és Vanessa Paradis lánya mit fog kihozni egy színészi szerepből a kvintesszenciális nepo baby megtestesüléseként.

Sok a botrány a sorozat körül. Pár hete a Rolling Stone is lehozott róla egy cikket, bár az ő véleményükre nem feltétlenül adunk. Azt mondták, a produkció időközben új rendezőt kapott az Eufóriás csávó személyében, és a sorozat botrányba fulladt, mert a forgatás résztvevői elkezdték úgy érezni, perspektívaváltást történt a történetmesélésben. Egy fiatal nő zeneiparban megélt élményei helyett teljesen férfifókuszú kínpornó lett a sorozatból. Amire Abel teljesen óvodás módon reagált, mondván kb "ki olvassa manapság a Rolling Stone-t", még ha igaz is.

Sosem voltam egy kifejezetten prűd ember, sőt, de Lily-Rose tangás p1csáját, mellbimbóját, maszturbálását nézni majdnem egy órán keresztül számomra nem tartalom. Úgy érzem, mintha álságosan elő akarnák adni erről a sorozatról, hogy mennyire komoly mondandója van, aztán még ha lenne is, se tudnánk róla elgondolkozni, mert folyamatosan az arcunkba van tolva valami testrész, ami az alapvető ösztöneinkre játszik az agyunk helyett. Lily-Rose színészi játéka leginkább arra emlékeztet, mikor a húszaséveink elején, 2013 körül rejtélyes, szexi, vadóc csajoknak akartunk tűnni a tumblr-ön, de utólag visszanézve gáz kiscsajok voltunk, feleannyi intellektussal, mint amennyit hittünk magunknak. A hangja viszont egész jó, és tényleg ő énekel (anyukája is énekes).

Vicces, hogy a cigi, a pia meg a drog úgy van kezelve, mintha a világ legszexibb, leg-edgybb dolga lenne, aztán büdös, koszos, bomlasztó dolgok a valóságban :D Kicsit úgy érzem, mintha Sam Levinson csinált volna egy második Eufóriát, és számomra ez kellemetlen, mert az elsőt is abbahagytam a sok kínos szexjelenet miatt.

A történetmesélés próbálja azt sugalmazni, hogy ez a lány ki van használva, egy darab húsnak tekintik sokan, de szerintem inkább arról van szó, hogy ő is ezt látja magában, és direkt játszik rá. Kicsit mintha a saját felelősségét ki akarnák vonni a képletből.

Ha az volt a cél, hogy Abel egy ijesztő, szuggesztív, rámenős, szadista faszinak tűnjön, akkor kiváló színész a The Weeknd énekese.

Összességében öncélúnak, soknak érződött ez sok sex drugs rocknroll életstílus, és ez a tartalom rovására ment. Szerintem folytatni fogom a sorozatot legalább egy darabig, de valószínűleg azzal fog ez járni, hogy kb 50x fogok megállítani egy epizódot a kínosság miatt.