2021. november 18., csütörtök

The Haunting of Hill House / A Hill-ház szelleme (2018) - Mi az a jó horror, és mitől az?



Ezt a sorozatot egy ismerősöm ajánlotta, és bár minden ajánlásra alapvetően szkeptikusan tekintek (bocsi ☺), ezt megérte kipróbálni. Szerintem nagyon régen nem láttam már a horror műfaján belül bármit, ami ennyire igényes és klisémentes. 

Ez egy 10 részes Netflix sorozat, és megmondom őszintén, a Netflix szó hallatán én rögtön arra asszociálok, hogy ez a platform horror szempontjából nem túl jó - de azért szerencsére van néhány kivétel is. A streaming-oldalak királya a Stranger Thingset és például ezt a sorozatot is adta nekünk, de annyi klisés, két perc alatt kitalálható filmet is, hogy Dunát lehet velük rekeszteni.  

A Haunting of Hill House a szokásos kísértetházas trope-ot használja, mégis újat tud vele mutatni. Sokgyerekes amerikai család beköltözik egy ódon házba, hogy birtokba vegye és felújítsa azt az építész apa segítségével, de már az első perctől valami nem oké. Látnak, hallanak, észlelnek ijesztő és paranormális dolgokat, mégis évek múltán úgy jönnek ki a sztoriból, hogy nem mindegyikőjük hisz abban, hogy a házban történt tragédia valóban paranormális eredetű. Huszonhat évvel a ház elhagyása után egyikőjüknél sem múlt el nyomtalanul az, amit ott együtt éltek meg.


Nem lineáris cselekmény


A történetvezetés egyfolytában ugrál az időben a jelenkor és a szereplők gyerekkora között, mikor még a házban éltek. Alapjáraton ez nagyon idegesítő volna, viszont ezt a módszert a forgatókönyvíró arra használja, hogy egyenként ráfókuszáljon a karakterekre, és így mutassa be a háttértörténetüket. A mesteri írás és vágás miatt nem érthetetlen, sőt, sokkal inkább leköti így az embert, mintha lineáris történetet nézne, mert bármikor kiderülhet valami releváns információ, ami megmagyarázhat dolgokat.

Ha még ez nem lenne elég, nemcsak az események bemutatásában nem lineáris a történet, egész konkrétan a Hill-házban maga az idő sem lineárisan telik. Egyszerre zajlik a múlt és jelen, ami egy ponton nagyon hátborzongatóvá teszi a dolgokat.


Ijesztő, de nem olcsó jump scare-ekkel teli

A HHH egyik zsenialitása az, hogy tele van olyan jelenetekkel, amik lassan építik a tetőfokára a feszültséget. A legritkább esetben van az, hogy a sarokból ugrik elő valami ijesztő paranormális dolog, sokkal inkább lassan, creepy megvilágítás, történések, fokozatos felépítés után látunk meg valamit (ami nem feltétlenül csak felpoppan, aztán eltűnik – némelyik ijesztő jelenet kifejezetten sokáig tart). Az alkotók mesterei a kényelmetlenség megteremtésének. Előfordul, hogy például fényekkel, árnyékokkal, és feltehetőleg élettelen tárgyakkal érik el a zsigeri diszkomfortot. Például az egyik jelenetben még egyik irányba néztek a szobrok, a következőben ránk szögezik a tekintetüket. Folyamatosan élesítjük a szemünket, és a sötétben kutatunk, hogy „az ott mi?”, még ha nincs is ott semmi.
A hangulatteremtésbe tartozik a bensőséges, reálisnak tűnő családi dinamika. A történetben kapcsolatok jönnek-mennek, testvérek kerülnek közelebb és távolabb egymástól. Az ember hajlamos azt hinni, hogy csak a magyarok ilyen méregzsákok, hogy a családjukban konfliktusokat őrizgetnek, de a HHH karakterei között bonyolult, finomhangolt viszonyrendszer van, amit néha nagyon kellemetlen nézni. Egyik pillanatban még üvöltöznek egymással, másik pillanatban lebicsaklik a halott a ravatalozóról. Sokkoló, de mégsem szokványos vagy bóvli eszközökkel operál a sorozat.

 

Komplex karakterek


A HHH-ban nemcsak a karakterek bemutatása érdekes és dinamikus, hanem maguk a karakterek is. A szereplők közül egy sincs, aki Mary Sue lenne. Steve pénzre fordítja a közösen átélt családi traumát és toxikusan tagad mindent, Shirley kontrollmániás és titkot rejteget, Luke lecsúszott drogfüggő, Theo iszákos leszbikus, Nell neurotikus és idegbajos – az apa, Hugh pedig sosem volt nyílt a gyerekeivel azzal kapcsolatban, hogy mi történt, inkább nem tartotta velük a kapcsolatot, minthogy szembe kelljen nézni az igazsággal. Számomra nagyon frissítő volt végre egy olyan sorozatot nézni, ahol nem a good guy - bad guy vagy good cop - bad cop szintjére van lebutítva a karakterábrázolás. Néha a viszonyrendszer kicsit elment szappanopera kategóriába, főleg a temetéses részekben, de végig feszült figyelemmel követtem a dolgokat, és mindennek megvolt a helye.


Összességében azt kell mondanom, hogy nem vagyok sorozatos típus, mert nehéz lekötni hosszútávon a figyelmem, a paranormális, ingatlanos horror esetében meg szinte lehetetlen újat mutatni, ennek a sorozatnak mégis mindkettő sikerült. Olyan volt a horror (és dráma) műfajában, mint egy teli tüdő friss levegő. Tényleg nagyon élveztem, és ezt nagyon kevés horrorfilmmel kapcsolatban tudom elmondani, főleg a netflixesek körében. Még azoknak is tudnám ajánlani, akik a horror műfajával kapcsolatban előítéletesek, de mondjuk egy jó sorozatot szívesen megnéznének.

2021. november 14., vasárnap

Dune / Dűne (2021) – 3D-s moziélmény a moziünnepen



A megnézés háttere

Viszonylag sok helyről hallottam erről a filmről különböző dolgokat. A legalapvetőbb információ az volt, hogy ez egy régi sci-fi könyv adaptációja, és hogy jónak ígérkezik. Ahogy kicsit múlt az idő, a következőket hallottam még:

- csak moziban érdemes nézni, aki szar hanggal letorrentezi és kis képernyőn nézi, az máglyahalált érdemel – ezzel nem értek egyet ❌

- ha nem ismered a Dűne történetét legalább viszonylag, akkor a film feléig azt se fogod érteni, hogy mi történik, kik ezek, mi ez a zagyvaság – ezzel nagyrészt egyetértek ✔️

Hogy ne menjek teljesen felkészületlenül a moziba, megnéztem pár összefoglalóját az univerzumnak, és az 1965-ös könyvnek is, de végül a magyar wiki-szócikk hozta el nagyjából a megvilágosodást. Ugyanis hiába néztem meg elég sok videót (többek között ezt is, aminek én voltam a 23. megtekintője, és arról szól, hogy egy lány elolvasta a könyvet, értette is, mégsem tetszett neki, meg a csúnya, rossz Herbert lenyúlta az arabok kultúráját a könyvhöz), és elolvastam cikkeket is -  annyira sok névvel, érdekcsoporttal és eseménnyel dobálóztak, hogy teljesen a mélyvízben éreztem magam.

 

Mozi

Kihasználtam, hogy moziünnep van, és beültem rá 3D-ben, szemüveggel együtt volt kb 1400 Ft, ami szerintem BA szakos korom óta nem volt ennyire jó ár. Megmondom őszintén, nekem nem adott sokat hozzá az élményhez se a 3D, se a mozi. Gondolkoztam rajta, hogy az én szemem rossz-e, vagy miért látok sokszor duplát a dolgokból, vagy épp homályosan, de szemüveg nélkül még rosszabb volt. Az, hogy néhány kő a sivatagban kicsit élethűbb volt, meg szebbek voltak a homokbuckák, és Timothée Chalamet arca, nem igazán tett hozzá a filmhez, és a siketítő hangok se. Ellenben mellettem két büdös ember ült, jobb oldalt egy olyan kistini, aki könyékig az orrában volt egész film alatt, ami ráadásul vérzett is, és szopósüvegből tolta az otthoni teát. Nagyon durván illúzióromboló volt, így kapucniban toltam végig a filmet őt kizárva a látóteremből, de ez sajnos egyik szomszédom szagát se mérsékelte. Pluszban elmondanám, hogy aki mostanában parázik a koronától, NE menjen moziba. Teltházas volt a film és senki sem viselt maszkot, egymás seggében voltunk.

 

Maga a film

Aki esetleg még nem látta, de nincs kedve teljesen összezavarodni, annak lefestem, hogy ÉN mit fogtam fel az olvasottakból és ebből a filmből. Bőven a jövőben járunk, ahol az univerzumot egy császárság irányítja, ezenkívül számos hatalmas nemesi család van. Az univerzum legfontosabb anyaga a „fűszer”, ami egyben drog, gyógyszer és nyersanyag is. Hosszabb életet, jobb egészséget és jövőbelátási képességet ad az elfogyasztójának, kicsit olyan, mint egy pszichoaktív drog (bár a filmben erre nem térnek ki semennyire, de nagyon addiktív). A fűszert egyetlen sivatagos bolygón termelik ki, az Arrakison.

Mivel a császár tart a nemrégiben megerősödött Arteides-családtól, ezért öngyilkos küldetésre küldi őket az Arrakisra. Hivatalosan a küldetésnek az a célja, hogy az Arteides-ház vegye át az irányítást a bolygó és a fűszertelmelése felett. Az Arrakis őslakosai arabokhoz hasonló buckalakó népség, akik egyfolytában be vannak mindenezve a fűszertől, és emiatt világító kék szemük van, fremeneknek hívják őket. Az ő zseniális találmányuk az a ruha, amely hővédő és vízlecsapoló tulajdonságokkal is bír, ezáltal biztosítja az életbenmaradást a tűrhetetlenül forró sivatagban. A bolygón nem mellesleg többtonnás gyilkos homoki férgek járkálnak, akik a ritmikus hangoktól bedühödnek, és mindent felzabálnak, így a fűszertermelés nem veszélytelen dolog. Ha már veszélyeknél tartunk, a Harkonnen-család, a bolygó korábbi felügyelői is leselkednek az Arteidesekre, akik kénytelenek valamit kitalálni a túlélés érdekében. Ad némi reménységet, hogy a legifjabb fiú Arteidest, Pault az anyja különleges képességekre nevelte, valamint a szintén mágikus képességekkel rendelkező női varázslórend, a Gene Besserit már régóta azt a mítoszt eteti az Arrakis bolygón, miszerint jönni fog egy megváltó – ez pedig feltehetőleg Paul lesz.

Na, hát elöljáróban ennyit. Próbáltam mindent érthetően elmondani, ha az ember mindezekkel az ismeretekkel nézi a filmet, már nem *annyira* zavaros, de még mindig nem veheted le 5-10 percre a szemed a filmről, ha érteni akarod.


És hogy mik a benyomásaim?

Ez nem egy sci-fi, hanem egy nagyon sajátos fantasy. Tudom, hogy ez az én hülyeségem, de néha vicces volt, hogy mennyire komolyan veszi saját magát a film, hiszen a film univerzumában tényleg megtörténnek ezek a dolgok. Mégis rohadt vicces volt néha köpködő buckalakókat, iszapban regenerálódó dagadék főnemest, feszületben álló, torzított hangon dörmögő katonákat nézni, és ez az egész úgy van kezelve, mintha a világ legkomolyabb, legtermészetesebb dolga lenne.  Aki ezt komolyan tudja venni, annak minden elismerésem, azt hiszem, a fantasy műfaj kicsit hit or miss. Ezzel azt akarom mondani, hogy aki jóban van a beszélő fákkal, elfekkel meg törpékkel, annak ez a sztori se fog gondot okozni.

A másik fő benyomásom erről a filmről, hogy bár izgalmas, eseménydús és alapvetően jó volt, két és fél óra alatt bőven lehetett volna sokkal többet előrehaladni a cselekményben, főleg úgy, hogy ennyi idő alatt más fantasy filmekből lemegy egy többszáz oldalas kötetnyi cselekmény elejétől a végéig.  Kicsit clickbaitelve éreztem magam, hiszen amit láttunk a filmben, azt nagyjából a trailer is elmesélte vizuálisan.

Ami a színészeket illeti: ez volt a második filmem Timothée Chalamet-vel, és hát tud a srác. Amit ki lehet hozni egy vasággyal negyven kilós, világfájdalmas tekintetű, babaarcú 25 éves fiúból, azt ő kihozza színészetileg, bár ezt már korábban is így gondoltam. A könyv fő szála, hogy Pault kiválasztottnak kiáltják ki, aztán az ő nevében öldökölnek a vallási fanatikusok – Timothée tökéletesen testesíti meg a nem kívánt kiválasztottságot. Nem tudom, hogy Bautista jelenléte lepett meg jobban a filmben, vagy az, hogy úgy nézett ki, mint egy leukémiás cigányvajda. Rebecca Fergusonnak jó éve volt, mert már a Reminiscence-ben is főszerepet vitt, szóval lesz miből fizetni a hollywoodi villája rezsijét. Nekem valamiért ő irritáló volt ebben a filmben (is), ha negyvenes varázslórendbe tartozó anyukára gondolok, nem ő az első opció, aki bevillan, mint Paul anyja. A clickbait érzés ott is folytatódik, hogy a trailereket meg promóanyagokat telerakták Zendayával, a filmben pedig összesen kb 15 perc képernyőideje volt (Paul fűszeres tripjeivel együttvéve). Majdnem Bautista is szerepelt annyit a filmben, mint a film egyik legnagyobb reklámarca.

Összességében jó volt, megnézem majd a következőt is, de ha lehetek őszinte: ezt nem egészestés hollywoodi mozifilmnek, hanem nagy költségvetésű sorozatnak kellett volna megcsinálni, mint mondjuk a GoT-t. Ott nyugodtan el lehetett volna húzni, mint a rétestésztát, és Zendayát se csak dísznek rakták volna bele. Két óra harmincöt perc annyira sok volt, hogy ennyi idő alatt illett volna többet kihozni a sztoriból. Ja, és a kövit semmiképp sem moziban nézem, akármennyire szentségtörés, mert nem adott hozzá sokat az élményhez. (Nem is értem, sok férfi miért nem használ öblítőt, dezodort, parfümöt… higgyétek el, nem buzis nem büdösnek lenni, ha emberek közé mentek.)

 

2021. november 13., szombat

Egymondatos vélemények pár Netflix-filmről a 2021-es listámról

Készülök egy megszokott éves összefoglalóval az idén megnézett (Netflix-)filmekről és külön még egy sorozatról, így addig úgy gondoltam, írok egy rövidebb bejegyzést azokról a filmekről is, amelyeket egy mondatban is le tudok rendezni. Emojival fogom feltüntetni, hogy ajánlom-e a filmet, vagy sem. 

 

Thrillerek, horrorok 


Secret Obsession / Titkos megszállottság (2019)



B-kategóriás házasságos thriller egy amnéziás feleségről, és egy jóképű, de túlgondoskodó férjről, amit két perc alatt ki lehet találni. 👎


The possession / Démoni doboz (2012)



Klisés tárgyas horror, gimiben társasággal megnézős, egyedül csak heveny unalomra alkalmazható. 👎


Fear Street / A félelem utcája (2021)



Háromrészes tinis horrorfilmsorozat erős sztréndzsörtingzes beütésekkel, a második után teljesen érdektelenné vált, nem néztük tovább. 😐


Oculus (2013)



B-kategóriás tárgyas horror, amit csak unatkozás esetén vagy gimis korodban társasággal érdemes nézni. 👎


Jessabelle (2014)



Sztenderd ingatlanos low budget horror, nagyon unalmas esős délutánon egyszer megnézős. 👎


As Above, So Below / Úgy fent, mint lent (2014)



Nagyon felhypeolt, eredeti ötlettel rendelkező kézikamerás misztikus horror, ami tényleg nem rossz, de azért eléggé zavaros.👍

 

True crime (valóságalapú krimi) dokumentumfilmek


Memories of a Murderer: The Nilsen Tapes / Egy gyilkos visszaemlékezései: A Dennis Nilsen-szalagok (2021)



 A true crime az a műfaj, amit délutánonként rakok fel takarítás vagy néhai edzés közben, ez is érdekes volt, de azért nem egy Ted Bundy, Nightstalker vagy Jeffrey Dahmer. 😐


Night Stalker: The Hunt for a Serial Killer / Éjszakai vadász: Hajsza egy sorozatgyilkos után (2021)



Kötelező sorozat a true crime kedvelőinek Richard Ramirezről, és hogy hogyan kapták el. 👍


The Disappearance of Madeleine McCann / Madeleine McCann eltűnése (2019)



Nagyon érdekes és hosszú true crime, ami körbejárja a hírhedt eltűnést, ami 2007-ben történt Portugáliában egy nyaralóhelyen, bár én ki nem hagynám ezt a videót sem, ha tényleg érdekel a téma. 👍


Unsolved Mysteries / Megoldatlan rejtélyek (2020)



Edzés közben felrakós true crime dokumentumsorozat megoldatlan ügyekkel a világ minden tájáról - kifejezetten érdekes és figyelemlekötő. 👍👍


Crime Scene: The Vanishing at the Cecil Hotel / Tetthely: A Cecil Hotel (2021)



Szintén egyéb tevékenyégek mellett nézhető true crime sorozat, aminek a témája ismerős lesz, ha ismered a creepy liftes ázsiai lányos videót, ami 2013-ban bejárta a világot (Elisa Lam-sztori). 👍

 

Conversations with a Killer: The Ted Bundy Tapes / Beszélgetések egy sorozatgyilkossal: A Ted Bundy-szalagok (2019)



Aki szereti a true crime-ot meg a sorozatgyilkosokkal kapcsolatos sztorikat, annak kötelező darab, Ted Bundy saját elmeséléseit tartalmazza. 👍

 

Dokumentumfilmek/sorozatok


Top secret UFO projects: Declassified / Szigorúan titkos: UFO-projektek (2021)



Én szeretem az ilyen kissé low budget, konspiratív dokumentumsorozatokat, ez a sorozat pedig kábé mindent összefoglalt, amit ebben a témában tudni érdemes, bár vannak gázos arcok az interjúztatottak között, de ez elkerülhetetlen. 👍

 

Roman Empire: Reign of Blood / Róma császárai: Commodus (2016)



Egy jó kis ókori történelmi dokumentumsorozattal mindig le lehet kötni a figyelmem, ha a tévében megy, de így, hogy rám volt bízva, hogy nézzem végig a sorozatot, csak pár epizódot láttam, ami nem volt rossz. 👍

 

Turning point: 9/11 and the war on terror / Fordulópont: 9/11 és a terrorizmus elleni harc (2021)



Pont 9/11 előtt kezdtem el nézni, és pár nap alatt be is fejeztem, mert érdekes volt, azonban nem árt hozzá némi háttértudás nemzetközi politika és történelem terén, mert kicsit homály volt. 👍

 

 Bob Lazar: Area 51 and Flying Saucers / Bob Lazar: Ufók az 51-es körzetben (2018)



Aki nem tudja, ki Bob, az nem jártas az ufótémában, így nagy szeretettel ajánlom ezt a dokumentumfilmet mindazoknak, akiket ez érdekel, ugyanis talán ő a leghitelesebb ember, akit még a szkeptikusok is nehezen kezdenek ki. 👍👍

  

Vígjátékok


Nine Lives / Kilenc élet (2016)



Cuki és vicces családi vígjáték Kevin Spacey-vel és Christopher Walkennel, amelyben macskává változva leckézteti meg a sors a főszereplőt. 👍


Knives Out / Tőrbe ejtve (2019)



Kicsit érdekes és innovatív krimivígjáték, amit emetofóbiások kerüljenek el. 😐


Falling Inn Love / Szerelem első vendéglátásra (2019)



Tűrhetetlenül szar romantikus vígjáték, amit felénél kaszáltunk. 👎👎


The Emoji Movie / Az Emoji-film (2017)



Bugyuta, de cuki animációs vígjáték. 👍

 

Minden egyéb (történelmi, kosztümös, misztikus, sci-fi)


Enola Holmes (2020)



Idegesítő, Millie Bobbie Brown narrációjával végigkísért Sherlock Holmes-os sztori feminista felhangokkal, ami egyébként nem olyan rossz, de feledhető. 😐


Locke & Key /Locke & Key – Kulcs a zárját (2020-)



Amolyan guilty pleasure misztikus tinisorozat kifejezetten jó karakterekkel és érdekes sztorival, amiből most jött ki a második évad. 👍


The King / V. Henrik (2019)



Ez az első és eddig egyetlen film, amit láttam Timothée Chalamet-től, a Shakespeare drámájából készült, ami a címadó királyról szól, ezáltal történelmileg nem hű, de meglehetősen izgalmas és érdekes történelmi film. 👍


Another Life / Másik élet (2019-)



Nagyon woke és emellett logikátlan űrutazós sorozat meleg tartalmakkal meg nonbinary szereplővel... egy űrhajón. 👎


 Seungriho / Az űrsepregetők (2021)



Látványerekciós koreai sci-fi, aminek a felén elaludtam, pedig nem volt rossz, csak álmos voltam. 😐

 

Text Widget

Pages

recent posts

About