Valamiért horrormaratont tartottam a szabadnapjaimon, de a
viszonylag jó értékelések ellenére eléggé underwhelmed voltam. Három 2016-os
filmet választottam az IMDB listájáról. Megszoktuk, hogy a horrorfilmek nem sok
újat tudnak nyújtani, de ezek a filmek nagyon középszerűek voltak: se azt nem
tudom mondani, hogy lebilincselőek, de azt sem, hogy nagyon
igénytelenek.
Morgan (2016)
A sztori elég klisés: adott egy hibrid emberi lény, akit
mesterségesen hoztak létre. Emberi formájú, viszont mesterséges DNS-t
integráltak belé, ettől 5 évesen már nagyon intelligens és óriási fizikai
erővel rendelkezik, valamint egy tinédzser lány kinézetével (amit próbálnak
nagyon nemsemlegessé maszkírozni, de mindenki lánynak nevezi). A tudósok hét
éve dolgoznak egy vidéki kúria melletti földalatti laborban a projekten, és a
szívükhöz nőtt a kis Morgan, akit lányukként kezelnek, már amennyire a
szituáció engedi. Morgan a viselkedésterapeutája társaságában kiruccanásokat
tesz a környező erdőbe, ahol egyszer csak történik valami. Ez a valami pedig
döntésre kényszeríti a csapatot: ki szabad-e engedni Morgant a szabadba, vagy
közveszélyes, és emiatt izolálni kell? Amíg eldöntik a dolgot, ideiglenesen bezárják
a lakosztályába, ami nincs rá jó hatással, hiszen imádott a szabadban járkálni.
Kicsivel később megtörténik egy nagyon csúnya incidens, amelynek során
Morgannél elpattan egy húr, és kiszúrja az egyik segítője szemét. Az ügy
kivizsgálására Lee Weathers kockázatkezelőt küldik le vidékre, hogy segítsen a
döntéshozatalban.
Weathers nagyon gépies és érzelemmentes, emellett bunkó,
viszont nagyon professzionális is. Már az elejétől érződik, hogy kicsit többről
van szó, mint kockázatkezelőről, de inkább nem spoilereznék.
A film lényege igazából sejthető a trailerből meg a creepy
kislány motívumából: Morgant felhergeli egy pszichiáter a kötelező vizsgálat
alatt (rohadtul megkérdeznék erről egy szakembert, hogy vajon mennyire volt
szakmai az eljárása a csávónak Morgannel szemben, aki ráadásul igazából nem
ember, hanem egy életveszélyes hibrid lény). Ezután Morgan vérontásba kezd,
Weathers pedig próbálja a munkáját végezni. Nagyjából ennyi, nincs is benne
több semmivel…
Az a téma, hogy egy laborban létrehozott,
szuperképességekkel rendelkező lény agresszívvé válik, se nem új, se nem
érdekes. Akkor tehették volna többé a sztorit, ha belevisznek valami érdekes
filozófiát vagy olyan (érzelmi) csavart, ami meglepte volna a nézőt és felvitte
volna a színvonalat pár fokkal, mert ez így elég semmilyen. Bár a Splice
(Hibrid, 2009) sokkal rosszabb volt a történeti csavarjaival, az legalább
érdekes volt és újat tudott mutatni (dióhéjban: hibrid lény először szexel a
tudós csávóval, majd férfivá változik és megerőszakolja a férfi barátnőjét…
jónak nem jó, de érdekes). A végére időzített történeti csavar is nagyon kiszámítható
volt. Ha valaki mégsem jött volna rá, akkor sem egy sokkoló plot twist, mivel a
film elég sokat foglalkozik Weathers karakterével. Ez így egy egyszer nézős,
elég kevés kakaóval bíró eresztés…
Hush (2016)
Egy csinos, fiatal süketnéma írónő, Maddie egy erdős területen
lakik, ahol az aktuális könyvén dolgozik. A szomszédja, Sarah egész gyakran
meglátogatja, és kezd közöttük kibontakozni a barátság, Sarah lelkesen tanulja a
jelnyelvet is. Egyik éjszaka Sarah torkaszakadtából üvölt és dobol Maddie
ajtaján, miközben egy maszkos gyilkos üldözi, és a nő igyekszik elérni, hogy
Maddie csak egy pillanatra is észrevegye őt. A dolog nem történik meg, úgyhogy
a gyilkosnak hamar feltűnik Maddie süketnémasága, és eldönti, hogy játszadozik
kicsit a nővel, mielőtt megölné őt is.
Maddie viszont nem hülye, és használja az élénk írói fantáziáját,
hogy megpróbáljon kimenekülni a helyzetből.
Tulajdonképpen ennyi is a történet. Ezzel kapcsolatban
kicsit nehezebb kijelentenem, hogy középszerű, mivel legalább az ötlet érdekes
volt. Már amennyire belefért a valóság korlátaiba… A meningitis siketté tehet
egy embert, de némává csak akkor, ha a megsüketülés még a beszéd megtanulása
előtt történt (azaz alapból sem tudott beszélni). A sztori szerint Maddie 13
évesen kapott meningitist, ami azt feltételezné, hogy van hangja, a történetben
viszont egy nyikordulást sem tud kiadni, a fejében is csak az anyja hangján
narrálja a gondolatait. Maga a gyilkos
karaktere kicsit cheesy volt... Szarrátetovált, butának tűnő, de egészen fondorlatos
creeper, aki csak úgy, minden ok nélkül fiatal nőket öl. (Viszont legalább
nagyon kényelmetlen, ijesztő undorérzést okozott az emberben, úgyhogy tuti jó
színész.) Érdekes, hogy a sorozatgyilkosok mindig erdő szélén tevékenykednek az
ilyen filmekben, véletlenül sem mennének be a városba és szednének fel tinderen
potenciális áldozatot. Maddie is persze egy szexi süketnéma írónő, nem egy
kétajtós szekrény.
A legjobb pontja a filmnek igazából a hangulat. A
bezártságos filmeknek mindig nagy fanja voltam, de itt ez kicsit kevésbé
nyilvánult meg, mivel Maddie házának ajtói végig üvegesek, és még a legrandomabb
helyen is ablakok vannak, a gyilkos mégsem törte be egyiket sem, inkább csak
szórakozott vele, mert élvezte, hogy kínozhatja. Kicsit erőltetettnek tűnt a
bezártság pont emiatt. Vicces, hogy az ilyen filmek mindig megerősítik a Bible
Beltben és azon kívül élők gondolatait a fegyverviselésről: bezzeg ha lett
vón' egy fegyvere, szítlűhette vón' a sorozatgyilkost!!!44négy Alapból a
sorozatgyilkosok nem egy gyakori jelenség, meg szerintem viszonylag kevés
szexi, fiatal süketnéma nő fog egyedül lakni az erdő szélén, de ez csak az én
sugallatom… Nem tudom, kicsit klisésnek
éreztem ezt a filmet is, ahol a történet viszonylagos érdekességének lett
alárendelve a logika. Egyszer meg lehetett nézni, de semmi különös.
Neon démon (2016) - kamingszún
