Szerintem vagy én mondok nagyon ritkán olyat, hogy "ez egy szar béna történet ötletes, érdekes kivitelezéssel" (nem emlékszem, hogy valaha is ilyet mondtam volna), vagy tényleg ritka, hogy egy béna, alapvetően sántító háttértörténetet érdekesen, és a hozott alapanyaghoz képest vállalhatóan valósítanak meg.
Ez történt ebben a horrorfilmben is. Ahhoz képest, hogy a horrofilmek általánosságban ötlettelenek és inkább viccesek, mint ijesztőek, ennek a filmnek legalább volt valami az eszköztárában. A történet szerint egy boncmester és a fia (aki egyébként nem boncmester, csak időlegesen kisegíti) együtt dolgoznak. Egyszer csak megjelenik a helyi sheriff, és betol egy hullát az utolsó utáni pillanatban, mikor már mennének haza. Az áldozat ép, szép, fiatal lány, és semmit nem tudni róla. Sem azt, hogy ki lehet, sem azt, hogy mégis hogyan halt meg. A sheriff kétségbe van esve, a tekintélye múlik azon, hogy a halottkémek ki tudják-e deríteni egy este alatt a halál okát, így az öreg Tommy bevállalja a túlórát, a fiának, Austinnak meg akkora a kötelességtudata, hogy nem hagyja ott az apját egyedül, és a barátnőjével való mozizás helyett inkább hullákat piszkál (nem egy szerencsés döntés, ha engem kérdeztek).
A boncolás különböző stádiumai alatt kiderül, hogy a lány nem egy átlagos holttest, és különböző borzasztó kínokat kellett elszenvednie, amik a külsején még csak kicsit sem mutatkoznak meg. Itt már sejthető, hogy a sztori átmegy természetfelettibe, ami talán kicsivel a film közepe előtt következik be, és onnantól átlag horrorfilmmé válik.
Ambivalens érzéseim vannak az alapszituációval kapcsolatban, mert mondhatni, ugyanaz a rossz a filmben, ami igazából érdekessé teszi. Két boncmestert a film középpontjába állítani nem mindennapi elgondolás. Nem a szokásos "borzasztó körülmények között elhunyt lélek jár vissza kísérteni", hanem legalább valami más. Hogy mi, azt hadd ne spoilerezzem le. Az, hogy két, tulajdonképpen holt testekkel foglalkozó, képzett, tudományos oktatáson átment embert üldöz és ijesztget a természetfeletti dögvész, egyrészt jó, mert nem hétvégi házban füvezni kívánó amerikai szexéhes tinik, hanem valamennyire hiteles emberek, akik tipikusan nem hisznek a halál utáni életben, mert akkor nem csinálnák hivatásként azt, amit csinálnak. Viszont pont ezért borzasztóan rossz is... Olyan, mintha a film készítői kinéztek volna maguknak két teljesen ártatlan, nem természetfeletti-hívő embert, hogy aztán jól bemutassák, a névtelen hullanéni mennyire tudja terrorizálni szerencsétleneket, akik csak a munkájukat végzik. Ugyanaz az effektus, mint mikor a Prometheusban a film két leghitelesebb, legszkeptikusabb tudósembere tudóshoz nem méltóan idiótán viselkedik és megöleti magát egy potenciálisan veszélyes szituációban földönkívüli életformákkal. A forgatókönyvíró direkt a képzett, szkeptikus, nem hívő embereket akarta megszívatni, és ugyanezt érzem itt is kicsit.
Nem mondom, hogy nem kötött le, kellően rövid is volt, és ezért sajnáltam volna az első félóra után befejezni, pedig bárki, aki ismer, megmondhatja, hogy gyűlölöm a boncolós, gore-os dolgokat. Részben azért, mert undorító, részben meg azért, mert egy nagyon olcsó és hatásvadász eszköznek gondolom a reakció kiváltására, mikor valakinek nincs az eszköztárában egyéb, amivel hatást tudna gyakorolni (például lebilincselő történet, komplex karakterek, hathatós atmoszféra). Ebben az esetben szerencsére a hangulatot is nagyon jól eltalálták, és érdekes volt a rokoni kapcsolat a két szereplő között. A film előrehaladtával többet is megtudunk róluk, bár a karakterek közelebb hozása inkább tűnt cheesynek, mint bravúrosnak.
A film menete a természetfeletti fordulópont után tipikus, ahogy a befejezés is az lett. Őszintén szólva én jobban örültem volna, ha a természetfeletti vonal helyett inkább valami csavaros bűnügyi sztori derül ki a boncolás során, és mondjuk a gyilkos kezdi el terrorizálni őket, de az inkább lett volna krimi-thriller, mint horror. Utóbbinak nem volt rossz, még a vállalhatóak közé tartozik.
