The hunger games/Az éhezők viadala (2012)
A nagyon népszerű dzseniferlaurenszes széria első része. Több ismerősömtől halottam már, hogy tetszene nekem, és mivel nem egyedül kellett néztem, könnyen belevágtam. A történet szerint egy alternatív országban 12 körzetre osztva élnek az emberek, és minden körzet más tevékenységet folytat, pl halászat, bányászat, stb, és eltartják a gazdagokat, akik velük ellentétben jól élnek. Minden évben egy reality keretében kiválasztanak körzetenként egy fiatal lányt és egy fiút, akiknek gladiátorszerűen életre-halálra meg kell küzdeni az összes többi körzetbelivel és a saját körzetükből lévővel is. Csak egy maradhat életben, de azt hősként tisztelik.
Ebbe a világba csöppenünk bele, amikor Katniss önként jelentkezik a kishúga helyett a játékba. Vele küldik a számára múltbéli okokból unszimpatikus Peetát, aki esetlenül próbál felkészülni a tortúrára.
Az alaptörténet tehát egészen érdekes, és miután megérkezünk a viadal helyszínére, akciódús is. Persze érdekes végignézni, hogy egy ilyen helyzetben hogyan viselkednek az emberek, de azért a valósághűségtől távol állnak az események. Azon kívül, hogy felüdítő egymást az erdőben különböző akadályok között öldöklő kamaszokat nézni, van benne még egy dolog, ami kissé szöget ütött a fejembe. Az pedig az idézőjeles szerelmi szál volt. A film elején sejtjük, hogy a Liam Hemsworth által játszott szívtiprónak valami komolyabb köze van Katnisshez, de mindezt ki kell radírozni egy ilyen életre-halálra szóló csata közben, és a nézők kedvére kell tenni, ha Katniss támogatókat akar szerezni. Amit a képernyőn látunk kapcsolatilag, az olyan rossz, hogy már jó. Legalább is én így éreztem. Takartam a szemem az ominózus barlangos jelenetnél, de azon kaptam magam, hogy sokkal jobban szurkolok annak, hogy tényleg legyen valami, mint hogy Katniss visszamenjen a szívtiprójához. Én is egy lettem a gazdag nézők közül, ami azt jelenti, hogy valaki valamit nagyon jól csinált. Pedig a srác karaktere még a legjobb indulattal is hagy kívánnivalókat maga után emberileg... Megnézésre mindenképp alkalmas azoknak, akik szeretik a disztópiát, az öldöklős, erdőben menekülős témát. Ez alatt a rész alatt sajnos még nem volt lehetőség mélyebb gondolatokra, de remélhetőleg a későbbiekben lesz.
The ninth gate/ A kilencedik kapu (1999)
Régebbi Johnny Depp film misztikus színezettel és egy kellemesen antihős főszereplővel. Dean Corso lényegében egy erkölcstelen antik könyvekkel seftelő szakértő, aki minél több pénzért sokáig képes elmenni. Megbízást kap az egyik ügyfelétől, Balkantól, aki egy mocskosul gazdag idősödő könyvgyűjtő furcsa érdeklődéssel: az ördögről halmozott fel magának többszázéves, jó állapotban lévő, felbecsülhetetetlen köteteket. Érdekes módon egy férfit, aki öngyilkos lett, pont a halála előtt tudott meggyőzni arról, hogy adja el neki a Kilencedik kapu című könyvet, aminek a megírásában állítólag maga Lucifer segédkezett. Annyi az aggodalma, hogy van két másik példány, és úgy gondolja, valamelyik hamisítvány. Meg akar róla bizonyosodni, hogy vajon az övé eredeti-e. Ehhez a nagyszabású, több országon átívelő projekthez kéri Corso segítségét, aki elvállalja, ám szinte rögtön meg is bánja, mert elkezdenek körülötte hullani az emberek, őt ültözik, és egy furcsa, szép nő folyamatosan követi. Bár Corso szkeptikus, megszaporodnak a furcsa dolgok, és a könyv két másik példányáról is érdekességek derülnek ki, mikor sikerül sajátkezűleg megvizsgálnia őket. Úgy tűnik, tényleg van természetfeletti hatalmuk, és egyszerre többen is pályáznak erre.
A film a végéig pozitív csalódás volt. A trailer megnézése után bennünk volt egy erős előítélet a nagyon 90-es évekbeli gagyi látványvilág miatt, ami a filmben sokkal kevésbé tűnt rossznak, talán mert érdekes volt a történet és lebilincselő a hangulat. Van benne egy amolyan kézzelfogható sötét misztikum, ami például végighúzódik a Devil's Advocate-en és a Constantine-on is, csak mégis más. Erre a színek is teljesen ráerősítenek, Corso karaktere pedig nagyon kellemes. Meg sem próbálnak azonosítani minket vele, és ez szimpatikus. A baj a pénzsóvárságával jön be az ajtaján, és mégis ő jön ki belőle jól... már amennyire sejteni lehet. Ugyanis a film vége kvázi lezáratlan, nem tudjuk, hogy mégis mi történt, vagy mi fog történni. A nézőnek kell hozzáképzelni a befejezést... ez pedig esetemben egy mínuszpont. A hangulat viszont tényleg elég jó volt, úgyhogy a misztikus, ördögös témákat, vagy a fentebb említett filmeket kedvelő nézőknek tudnám ajánlani.
