Az egy kötetbe szerkesztett trilógiát vettem ki a könyvtárból, aminek ráadásul nem egyenes folytatása az Alapítvány és Föld. Rögtön utána az Alapítvány Pereme következik, és nem az én kedvenc könyvem. Ennek ellenére azt kell, hogy gondoljam, a könyvek önmagukban is megállják a helyüket, nyilván nem tetszett volna az Alapítvány és Föld, ha teljesen érthetetlen.
Az Alapítvány
Sok szempontból csalni fogok, mert hozzá fogom hasonlítgatni a trilógia első részét a trilógián kívül készült második folytatással, ami 35 évvel, azaz egy bő emberöltővel később készült, azaz nem igazán megalapozott az összehasonlításom, de hát mégis ugyanarról az univerzumról, alkotóról, stb van szó...
A könyv alaptörténete, hogy messze a jövőben vagyunk, ahol az ember már gyarmatosította a világegyetemet, a mi csillagrendszerünket a Galaktikus Birodalom hatalma fogja össze. Ez egy császárság, de minden bolygónak van saját helyi képviselete, és a csillagrendszer peremén pedig lázadozó, magát autonómnak kikiáltó bolygók sorakoznak, némelyik királysággá nőtte ki magát. Hari Seldon, a matematikus rájött, hogy hogyan lehet a jövőt matematikai számításokkal kiszámítani, ha óriási embertömegekről és nagy kiterjedésű térről és sok időről van szó. Ez a matematikus megjósolja a Galaktikus Birodalom biztos pusztulását, és eléri, hogy a császár kitelepítse a csillagrendszer szélére a tudósgárdájával együtt, akikkel kidolgozhatják a Encyclopaedia Galacticát, azt a tudástárat, amellyel a teljes széthullás utáni kaotikus korszak tízezer évről lecsökkenthető csupán ezer évre. A Terminus bolygóra költöznek, Seldon meghal.
Ezután azt következik, hogy az Alapítvány, azaz az a szervezet, amely alapvetően tudományos társaságként jött létre, hogyan építi fel politikai hatalmát saját bolygóján és a peremvidékek autonóm bolygóival szemben, akik mind őrá vadásznak egyértelmű gyengesége miatt.
Ez nagyjából egy szűk fél oldal volt történetnek, aminél nem érdemesebb tovább részletezni a cselekményt, el kell olvasni. Továbbiakban főleg a narrációról és egyéb dolgokról szeretnék említést tenni. Először is, a könyv felépítése érdekes, mert olyan, mintha visszatekintene a történelmi időkre maga az Encyclopaedia Galactica segítségével: egy-egy bejegyzés(részlet) magyarázatként szerepel ott a fejezetekben, miközben a cselekmény előrehalad. Ez a magyarázat nagyon jólesik néha, ugyanis Asimov érdekes narrációt választott: az eseményeket hiába időrendi sorrendben meséli el, nem részletezi az összefüggéseket és az átmenetet bizonyos korszakok között, hanem ugrál az időben (igaz, csak előre). Tehát az egyik esemény után rögtön a másik következik, és közben akár 50 év is eltelik úgy, hogy nem tudunk semmit. Ez talán akkor a legzavaróbb, mikor jönne egy nagyon izgalmas rész, és az író egyszer csak 30 évvel később folytatja tovább a történetet, és nem bontja ki, mégis mi történt. Ez ad egy bizonyos darabosságot a könyvnek, az Alapítvány és Földhöz hasonlítva ez legalább is nagyon érződik (igaz, hogy utóbbi sokkal kevesebb időt foglal magába). Mivel én magam is érdeklődöm az írás iránt, tudom, milyen nehéz összekötni azokat a vázlatpontokat a cselekményben, amiket az ember kigondol magának. Ez azért van, mert az egyik esemény és a másik között úgy kell haladnia a történetnek, hogy az logikus legyen (ne mondjon ellent saját magának a történet, ne vétsünk egyértelmű logikai hibákat stb.) Ez SOKKAL nehezebb, mint az olvasó egyébként gondolná. És sajnos, de azt kell gyanítanom, hogy Asimov az egyszerűbb utat választotta: egyszerűen nem írta meg az átmeneteket, mert feleslegesnek és bonyolultnak tartotta őket. Mínuszpont!
A könyv karakterei (többségében) nincsenek külsőleg részletezve, személyiségüket pedig csak és kizárólag párbeszédeken keresztül ismerhetjük meg. Nincsenek hosszú elmélkedő részek, csak párbeszéd és helyzetleírás van. A karakterek nevei egy galaktikus nyelv szerint vannak kitalálva, ezért néha egészen nehéz megjegyezni őket (nem lehet őket nemzetiségekhez se társítani), fantázianevek. Ezzel csak az a probléma, hogy ha sok megjegyezhetetlen nevet kapunk egyszerre, és nincsen megkülönböztetve a külsejük, szót meg csak egy darabig kapnak (míg nem következik a következő esemény), akkor igen nehéz képben lenni, hogy mégis miről van szó, és ki ki ellen/mellett van.
Mindazonáltal el kell mondani, hogy egy rendkívül érdekes science fiction regényről van szó, ami eseménydús, leköti az ember figyelmét, nagyon érdekes világban játszódik, érdekesek benne a felvetések... az akkori "jövőbeli tárgyak" közül ma elég sok létezik vagy közel állunk hozzá. Sci-finek álcázott kitalált történelmi regénynek mondanám inkább, ami tele van politikával, ikonikus személyekkel, fordulatokkal. Kellemesen szét van tagolva, így nem megerőltető olvasni. A kedvenc könyvemhez képest azonban jóval elmarad, így nem pontozom le, hogy jövök én ahhoz hozzá :P
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése