2022. október 21., péntek

2022 nyár/ősz eleje XXL méretű filmes összesítő

 TLDR összefoglaló a teljesség igénye nélkül arról, hogy milyen filmeket néztem idén nyáron és az ősz első felében. Lesznek itt frissebb és nosztalgikusabb alkotások is, főként persze horror, életrajzi, és pár olyan kakukktojás, ami nem pont az én stílusom. Műfajok szerint csoportosítottam mindent.

Horror

 The Black Phone / Fekete telefon (2021)


Sztori
: „M
iután elrabolták és egy hangszigetelt pincébe zárták, a 13 éves fiút egy hálózatba nem kötött telefonon keresztül a gyilkos korábbi áldozatai kezdik el hívogatni.”

Vélemény: Szerintem egy teljesen korrekt egyszernézős horrorfilm, a sztori is egész jó meg a szereplők is. Nem volt igazán félelmetes még úgy sem, hogy este néztük moziban, pedig én a Sinister (másik Ethan Hawke-os film, igazi gyöngyszem) után arra számítottam, hogy magunk alá fosós lesz. Inkább a krimi, thriller és misztikus aspektusok domborodtak ki nekem, mondjuk azóta rendesen kijavítottak, hogy ezt horrornak marketingelték, de valójában thriller. Az igazán creepy vonala az lett volna szerintem a filmnek, hogy Ethan Hawke karaktere miért pont gyerekeket tart a pincében... De ha ezt boncolgatták volna, akkor az nem ment volna el széles közönségnek, meg Amerikában bojkottálták volna a Blumhouse-t. Annak ellenére, hogy megjelenik a "háttérben meghúzódó Stephen King-szál" (Stephen King fia az ötletgazda), nem irritált, pedig én őt speciel nem szoktam szeretni. Lehet, hogy a gyereket jobban bírom, mint a fatert.

Értékelés: 5/4


The Crow / A holló (1994)



Sztori: „Egy Eric Draven nevű fiatal rockzenészt az Ördög Éjszakáján menyasszonyával együtt brutálisan meggyilkolják. Pontosan egy évvel később Eric egy rövid időre visszatér az élők sorába, hogy valóra váltsa a Holló legendáját: néhányan azok közül, akik értelmetlen halált haltak, lehetőséget kapnak arra, hogy bosszút álljanak, és lelkük végre nyugalomra leljen.”

Vélemény: A sztori elég... érdekes, egyben faék egyszerűségű. Egy srácot és a barátnőjét Devil's nighton megöl egy lowlife bűnbanda. Hátramarad egy kislány, akinek bár csak a barátai voltak, gondját viselték a drogos anyjával ellentétben. Következő év Devil's nightján a srác feltámad egy black metal arcfestésű bőrszerkós vadorzóként, bosszút áll a bűnbanda tagjain, és próbálja egyengetni a kislány sorsát, miközben egy feka zsaru is bekapcsolódik az ügybe.

Őszintén szólva olyan érzésem volt, mintha egy tini fanfiction megjelenítését nézném. Én is írtam hasonló sztorikat gimiben, sőt. Volt egy történetem, amiben egy csaj öngyilkos lett gimiben, és utána démon formájában visszatért megszopatni egy csomó mindenkit. Ez a sztori is valami olyasmi volt, amit egy angstos, művészlelkű, rocker tinédzser megír. Komplexitása nem sok, egyben serdülő logikával van tele. Rengeteg az agonizálva összerogyva piros lámpafényben úszó visszaemlékezős jelenet, mikor minden szép volt még a szerelmespár életében, a feleslegesen erotikus hangulat teljesen ártatlan jeleneteknél, a kínos gengszter szleng, meg az egész "a bűnbada vezetése okkult, és a főmaffiózó egy hosszú hajú szintén róker csávó aki a japán akcentusú féltesójával vérfertőződik és undi dolgokat csinálnak". Nem tudom kellően kifejezni, hogy viszketősen kényelmetlen volt, és... éretlen? Kiforratlan? Szóval olyasmi, amit angstos, depressziós, meg nem értett tiniként én is megírtam volna novella formájában, és pont emiatt kaptam tőle kiütést.

Pozitívumok: a képi világ bizonyos része nagyon nosztalgikus és jó volt pont azért, amit fentebb írtam (ruhák, stílusok, a város miliője), Brandon Lee nagyon helyes még kimaszkírozva is, engem a kinézete a Stuart Townsend-féle Lestatra emlékeztetett. Összességében ezt nem éreztem érdemesnek végignézni csak azért, mert kultfilm, de legalább ki van pipálva.

Értékelés: 5/2, nekem sajnos nem tetszett

 

Pulse / Mezsgye (2006)



Sztori:Egy baráti társaság minden tagja a világvége eljövetelét ígérő e-maileket kap, miután egyik barátjuk öngyilkosságot követ el. A leveleket elolvasó fiatalok sorra mély depresszióba esnek. Egyedül Emily nem látta az üzenetet, és most versenyt fut az idővel, hogy a gonosz erőkkel szembeszállva megakadályozza barátai további öngyilkosságait.”

Vélemény: Középszerű 2000-es évekbeli egyetemistás horror, aminek nem kicsit ázsiai szellemes horror beütése van. Egy guglizás után ki is derül, hogy remake egy ázsiai filmről. Klisés, de egyszer meg lehet nézni.
Itt az átok most nem videó, hanem mindenféle technológiát befolyásoló, fizikálisan megtestesülő szellemvírus formájában terjed, és öngyilkosságra késztet mindenkit. Az egész film sötétkék, kivéve amikor piros, és mindig este van meg esik az eső/felhős az ég.
A színészkedés pocsíík, főleg az informatikus csávó esetében, aki a bezárt piros szobában tengeti napjait. Barátokkal meg lehet nézni unalmas szeptemberi délutánon. Néha jólesik nosztalgiázni a 2000-es évek után, és ez a film nagyon adja a Y2K feelinget a sok nyomógombos telefonnal, bőszárú farmerrel, Avril Lavigne sminkkel, stb. Bár ezt gondolom a Mean Girls meg a Legally Blonde is megtenné.

Értékelés: 5/3, elment egynek

 

Legion / Légió (2010)



Sztori:Isten egyszer csak megunja az emberiség hülyeségeit, ezért egy angyalokból álló sereget küld a Földre, hogy elhozzák az Apokalipszist. Az emberi faj túlélésének egyetlen esélye egy sivatagi büfében rekedt emberek egy kis csoportja, valamint a mellettük álló Mihály arkangyal kezében van...”

Vélemény: A Tastedive ajánlotta ezt a filmet nekem a korábbi filmes ízlésem alapján, és értem is, hogy miért ajánlotta. A Constantine és a Sings a kedvenc filmjeim közé tartoznak, és hasonló témájú, látványvilágú akart lenni ez a film is. Mégis valahogy számomra bóvlisabb érzete volt. Ami egyébként nem kifejezetten baj, mert egyszer így is meg lehetett nézni.
A sztori szerint a vidéki Amerikában a Mojave sivatagban egy random étkezde mellett lakó terhes pincérlány, és egy barátja, Jeep életébe furcsa fordulatok állnak be, amikor is megszakad a technológiai összeköttetés a külvilággal, és feltűnik egy démoni lény a dinerben. Hamarost kiderül, hogy márpedig eljött az apokalipszis ideje, amit az is aláhúz, hogy a dinernél feltűnik Mihály arkangyal (de hülye neve van szegénynek magyarul), és próbálja segíteni az ottragadt embereket.

Démonhordától kezdve családi drámázáson keresztül van itt minden, pár sokatmondó párbeszéddel arról, hogy Isten már megint csalódott az emberekben, és ezt tömegpusztítással fejezi ki (hát kajak, mi mással, végül is ha te vagy a leghatalmasabb lény az univerzumban, akkor mégis milyen más eszköz állhat rendelkezésedre, hogy megreformáld az általad teremtett embereket...:D)
Eredetiben néztem, de tróger volt rajta a saját szinkronja. Vannak benne a teljesség igénye nélkül nagyon gagyi dolgok: brit akcentussal beszélő arkangyalok, akikből az egyik egy beszédhibás kékszemű Elon Musk, a másik meg egy hamisítatlan idealista, de kicsit erőszakos is, a nem orvosilag levezényelt szülés után azonnal felépülő, kicsit sem megerőltetett anyuka, az egyszerű, de annál tisztább lelkű sivatagi autószerelő déli tájszólással, stb. Szar film, de olyan bocsánatosan szar, hogy legalább próbált mondani valamit meg izgalmas lenni.

Olyan érzésem van, mintha a film készítője egy déli államból LA-be felkapaszkodott filmszakos csávó lenne, akire még hatnak a rurális vallásos gyökerei, de azért a gépfegyverek ropogása, a zombik meg robbanások is. Ilyen frat guy film.

Értékelés: 5/2, hát ez nem volt jó

 

Case 39 / A 39-es ügy (2008)



Sztori:Emily Jenkins szociális munkásként azért küzd, hogy el tudja vitetni a sorozatosan bántalmazott kislányt brutális szüleitől, de az ügy sokkal veszélyesebbre fordul. Rá kell jönnie, hogy a gyerek mégsem annyira ártatlan, mint gondolta.”

Vélemény: Korrekt amerikai kislányos horror film Renée Zellweger főszereplésével, amikor még nem műttette szét az arcát és jól nézett ki a 2000es évek végén.

A sztori eléggé kiszámítható, a gyerekes horrorokban általában ugye a gyerek a negatív szereplő, az lett volna a furcsa, ha nem. A kiscsaj elég creepy, azaz jól hozza a szerepét. Azt mondanám, hogy az effektek is rendben voltak, meg lehetett ijedni néha. Ez gimi elején nézve nyilván jobban ütött volna, mint most, de így is elment egynek. Semmi különös.

Érdekesség: a wikipedia szerint két ending van, az egyik ugye amit a filmben láttunk, a másik meg elvileg rendezői változatként megvan DVD-n, abban [spoiler] túléli a démon kiscsaj.

Értékelés: 5/3.5

 

Honogurai mizu no soko kara / Dark water / Sötét víz (2002)



Sztori: „Yoshimi Matsubara egy sötét, barátságtalan és dohos épületben él együtt ötéves lányával. A fiatal elvált asszony folyamatos küzdelmet folytat a kislánya elhelyezéséért. Teljes lébizonytalanságban élnek, és mindeközben szinte üldözi őket a falakon és a plafonon átszivárgó zavarosan sötét víz valamint egy vörös táska, ami időről időre megjelenik. A táska egy évekkel azelőtt rejtélyes körülmények között eltűnt kislányé volt. Yoshimi szeretne erős maradni, de rettegése csak fokozódik ahogy fokozatosan felfedezi az összefüggéseket az egyre rémisztőbb események között.”

Vélemény: Két szóban úgy foglalnám össze ezt a filmes élményt, hogy untam magam. Aki látott már egy kislányos/szellemes japán horrort, az kb az összeset látta, én pedig gimi és egyetem során számtalan ilyet láttam. Volt benne pár ijesztő jelenet, de összességében eléggé kiszámítható volt.

Értékelés: 5/2.5

 

House of Wax / Viasztestek (2005)



Sztori: „Egy csapat rögbimeccsre igyekvő amerikai fiatal, megszakítva a nagyvárosba vezető utat, lekanyarodik a sztrádáról. Ha már kalandozni támad kedvük, meglátogatják a kisváros egyetlen nevezetességét, a helyi panoptikumot. Itt döbbennek rá, hogy a múzeumi gondnokok lelkiismeretessége a normális határt jelentősen meghaladja: az élethű bábokon túl a város teljes lakosságát viasszal vonták be. A választás egyértelmű: viaszmáz vagy menekülés...”

Vélemény: Igazából meglepődtem rajta egy kicsit, hogy nem volt annyira trash, mint aminek kinézett.

Azon kívül, hogy a karakterek klisések és kellemetlenek voltak (Dalton, Nick), a történet és a látvány egészen rendben volt, meg tök sok volt benne az undi, borzongató rész. Még Paris Hiltont se húznám le, őszintén szólva nem volt sok elvárva a karakterétől, és azt a keveset hozta is. Szerintem őt kicsit ironikusan rakták bele, mert ugye [spoiler] kb csak smároláskor, szexjeleneteknél fókuszáltak rá, aztán meg átszúrták a fejét egy kurvanagy karóval [spoiler].

Maga az alapkoncepció, hogy teljesen viaszból van a ház, engem nem zavart, de nem duzzadt a logikától, és a befejezés számomra vérgagyi lett [spoiler] (óriáslángok közepette leolvad a mindenség, és a végén kiderül, hogy a párnak 3 gyereke volt, nem 2) [spoiler]. Azt mondanám, hogy a film 3/4-éig okés volt, aztán a vége pocsék.

Nekem pozitív csalódás volt ez a film, de az eltartott kisujjú Hereditary, The Witch meg Lighthouse fanoknak nem fog tetszeni.

Értékelés: Én 3.5 csillagot adnék rá.

 

Before I Wake / Mielőtt felébredek (2016)



Sztori: „Jessie és Mark úgy döntenek, hogy magukhoz veszik az édes és szerethető 8 éves fiút, Cody-t. Nem tudják azonban, hogy Cody minden egyes alkalommal rettegve alszik. Először azt hiszik, hogy a korábbi körülményei miatti poszttraumatikus stressz okozza az egészet: hamarosan azonban megtudják, Cody rémálmai nem csupán a fejében léteznek, hanem képesek megelevenedni.”

Vélemény: Nekem tetszett a film alapkoncepciója, érdekes volt. Sok horrornak központi elemei a rémálmok, itt viszont új meglátásban láttuk az egészet. Előrebocsátanám, hogy inkább drámafilmről van szó, mint horrorról. A családi dinamikák, a kisfiú sorsa, a szülőpár tragédiája alapvetően sokkal fontosabbak, mint a horroros aspektus, de a horrorelemek is teljesen korrektek voltak, meg lehetett ijedni, nem volt gagyi, stb.

Jacob Tremblay egyébként nagyon nagy dobás Hollywoodban. Már számtalan filmben láttam úgy, hogy nem kerestem rá magamtól. Most már 16 éves és kamaszodik, de még mindig ilyen jóságos 2000-es évekbeli Justin Bieber vibeja van. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az ő személyisége mit fog kezdeni az óriási hírnévvel, sikerrel és celebséggel, ez sok gyereksztárt teljesen tönkretesz a hátralévő életére. Remélhetőleg őt nem.

Értékelés: 5/3.5, nem volt rossz

 

Mr Harrigan’s Phone / Harrigan úr telefonja (2022)



Sztori: „Amikor Mr. Harrigan meghal, a tinédzser Craig, aki összebarátkozott vele és alkalmi munkát végzett nála, zsebre vágja a telefonját. Amikor a magányos fiatal üzenetet küld halott barátjának, ő maga lepődik meg a legjobban, amikor választ kap rá.”

Vélemény: Egyetértek azokkal, akik inkább misztikus drámának kategorizálják, mint horrornak. Ezt nem én választottam, hanem a párom, és ha tehetném, önszántamból alapvetően nem néznék Stephen King-filmeket (pedig tudom, hogy horror-körökben ezért kövezés jár).

Érdekesek voltak a karakterek és jó volt a színészkedés, nagyon szép volt a vizuál, próbáltuk találgatni közben, hogy merre akar kifutni a sztori, de... nem akart kifutni semerre? Konkrétan egybites nézőként is teljesen fogyasztható film, ugyanis nem volt benne semmi csavar, érdekes befejezés, nagy lepellerántás, vagy bármi, amitől kicsit másabb lenne, mint egy tinédzserről szóló drámai slice of life. „Nagy hűhó a semmiért” érzetem volt, mintha valakire ráömlesztettek volna egy brutálisan nagy büdzsét, mint a Dagobert bácsira a pénztengert a Duck tales intrójában, de végül szinte semmi kreatívat nem tudott vele kezdeni. Sajnálom, pedig tényleg megvolt benne a lehetőség arra, hogy igazán érdekes film legyen.

Értékelés: 5/3, meglepően antiklimaktikus volt

 

Thriller, misztikus

 

Don’t Worry Darling / Nincs baj, drágám (2022)



Sztori: „Az 1950-es években játszódó történetben egy háziasszony, aki férjével egy utópisztikus kísérletező közösségben él, aggódni kezd, hogy az elbűvölő társaság, ami körbeveszi őket, nyugtalanító titkokat rejthet.”

Megosztom itt a drámázást a filmmel kapcsolatban, és ha nem érdekel, nyugodtan görgess a jelzésig. A film körüli botrányok ugyanis nagyobbat mentek, mint maga a film.

[DRÁMA]
Nagyon viccesnek és érdekesnek tartom a film körüli hollywoodi drámát és botrányokat, úgyhogy sort fogok keríteni a film megnézésére, meg amúgy is pszichothriller, úgyhogy kíváncsi vagyok rá, mit alkotott Olivia Wilde és Harry Styles. Kívülről úgy néz ki, mintha egy csomó magáról nagyon sokat képzelő, gazdag és csinos, de egyébként ostoba sztár próbálná bizonygatni, hogy ők bizony kurva jó filmesek :D

Összefoglaló a drámáról:

- Olivia Wilde, a film rendezője 2020 novemberében kijelentette, hogy elválik Jason Soudeikistől, majd 2021 január elején lefotózták, hogy együtt van Harry Stylesszal -> a többi színész kissé feszült lett amiatt, hogy a rendező (gyakorlatilag a főni) együtt van egy kollégájukkal

- Florence Pugh nem igazán népszerűsíti a filmet sehol és próbál csendben meghúzódni a háttérben, miközben Olivia Wilde nagyon tolja arról a szöveget, hogy mennyire kedveli Florence-t, aki visszafelé hallgat, mint a sír. Ehhez hozzáadódik, hogy elvileg nem értettek egyet a film szexjelenetei kapcsán, mert Wilde szerint a sok szexjelenet a "nők társadalmi helyzetét elősegítő eszköz" (women empowerment, ezt elég szar lefordítani magyarra), Florence pedig máshogy gondolja, és kicsit besokallt, hogy erre redukálódik a színészkedése a filmben.

- Chris Pine állítólag leköpte Harry Stylest, amiről senki nem tudja, hogy igaz-e (próbálták elviccelni), de mikor Harry a filmet méltatta valami publikus eseményen, Chris folyamatosan vágta a fejeket és mémmé váltak az arckifejezései.

- Harry Styles szájoncsókolta Nick Rollt - kicsit furcsa, tekintve hogy elvileg a rendezővel van együtt, és az elmúlt 10 év arról szólt, hogy mindenki spekulál a szexualitásáról, meg azzal gyanúsítgatják, hogy így akar a médiában releváns maradni, hogy queerbaitingeli az embereket, akik folyamatosan arról beszélnek, hogy akkor neki most valójában mi is a szexualitása.

- Olivia Wilde lenyilatkozta egy cikkben, hogy a negatív karaktert Jordan Petersonről mintázta, aki szerinte egy "pszeudointellektuális incel hős". Nem kell szeretni Jordan Petersont, de klinikai szakpszichológus, egyetemi tanár, és több száz publikációja van, a pszeudo így kihúzható az intellektuális elől szerintem. Fiatal férfiaknak ad személyiségfejlesztő tanácsokat, amik szerintem az igazi incelek számára érdektelenek, ők ugyanis nem akarnak fejlődni, szóval nehezen hinném el, hogy egy incelnek ő a hőse. Olivia Wilde nagyon okosnak akar tűnni, de ennek az ellentéte sikerül szerintem. Számomra ez kb az egész castra igaz, pöffeszkedő hollywoodi idióták.

Vagy zseni módon megtervezték ezt a sok botrányt a film körül, hogy nézzék meg az emberek, vagy tényleg nagyon buták, hogy a személyes ellentéteiket engedik kiszivárogni a nyilvánosságnak, és ezáltal lejáratják magukat meg a filmet is, mert ezen a ponton a dráma híresebb és relevánsabb, mint a film.

[DRÁMA VÉGE]

Vélemény: Nem volt rossz... De annyira kifejezetten jó se. Hosszú volt és vontatott, relatíve kevés cselekménnyel, sok sejtetéssel. A csattanó nagyon sokáig váratott magára, és addig csak adagolta a film azt az érzést, hogy " valami nagyon nincs rendben", de hogy mi az, az sokáig nem derült ki, és ez idegesítő volt, mert ha nem a moziban ültem volna, akkor egy óra után kikapcsoltam volna valószínűleg. Florence Pugh és meglepő módon még Styles is abszolút rendben voltak a filmben. Nekem a szex sok volt és öncélú, legalább is ilyen részletesen. Úgy éreztem, ezzel akarták eladni azt, hogy a film vontatott. Jordan Petersont nemigen véltem felfedezni a negatív szereplőben, csak a végén volt rá utalás, hogy (spoiler) az egyik szereplőt beszippantotta egy markáns vezetőjű online közösség (spoiler).

Alapvetően ez egy érdekes és jó koncepció volt, de szerintem a megvalósítással gondok voltak. Nagyon próbált művészieskedni a sok utalással, a lejátszott hangfelvételekkel és képi bejátszással, mégse érződött igazán mélynek vagy elgondolkodtatónak a film, pedig itt aztán bőven lehetett volna morális dilemmákat fejtegetni. A játékidőt én nem így szerveztem volna meg, hanem (spoiler) több idő lett volna a külső térben (spoiler).

A látványvilág érdekes volt és műanyag Barbie-ház szagú. A páromnak konkrétan még a szemét is bántotta. Nekem igazából nagyon bejött a képi világnak ez az 50es évek része.
Összességében úgy éreztem, mintha egy koppintott Get out lett volna, trendi retrós köntösben. Egynek elment, de azért nem volt eget rengető, felejthetetlen film.

Mellettem egy párnak a férfi tagja a film főcíme feljövetele után feljajdult, hogy "fú de szar volt bazmeg". Férfiaknak talán kevésbé ajánlom, maximum a gondolkodósabb típusnak.

Értékelés: 5/3, elment egynek, de én kicsit máshogy csináltam volna

 

Dráma, életrajzi

 

House of Gucci / A Gucci-ház (2021)



Sztori: „A történet a Gucci olasz divatház mögött álló családi birodalomról szól. Szerelem, árulás, hanyatlás, bosszú és végül gyilkosság szövi át azt a három évtizedet, ami során kiderül, mit jelent, s mennyit ér egy név, és meddig hajlandó elmenni egy család, hogy mindent uralma alá hajtson.”

Vélemény: Nem is tudom, mit vártam igazából. Az Alient meg a Prometheust nagyon szeretem, de ez ugye tök más műfaj. Lady Gaga egész jól tolja a felkapaszkodott, kontrollmániás, neurotikus primadonnát, neki az évek is jót tettek (meg ugye a plasztika és pár kiló, régebben úgy nézett ki, mint egy Jackson Pollock-kép a húsruhájával meg hasonló furcsaságokkal). Adam Driver, hát nem tudom, nem őt castingoltam volna erre a szerepre, de egyébként elmegy szódával. Maga a film nagyon vontatott volt, és annak ellenére, hogy néha tök sok évet ugrottunk a cselekményben, komótosan vonszolta magát a sztori. Alapvetően az olasz nép számomra unszimpatikus, úgyhogy a családi viszály meg a tönkremenő házasság hülye olaszok között nemigen fogott meg, mint téma. A látvány nagyon szép és igényes volt, a szereplők nagyon karakteresek (kellett azért bő félóra, mire leesett, hogy Paulo az Jared Leto...). De valahogy hiányzott belőle valami fűszer, ami szerintem a tálalás volt. Mindezt kompaktabban, de érdekesebben is elő lehetett volna adni. Egyszer megnézhető, de csak ha a 2.5 órás filmeket tolerálod.

Értékelés: 5/3, nagyon vontatott telenovella érzete volt

 

Elvis (2022)



Sztori: „A legendás Elvis Presley élete titokzatos menedzsere, a magát csak "ezredesnek" szólíttató Tom Parker szemén keresztül. A két férfi közti különös, sokat változó kapcsolat (néha barátság, néha gyűlölet) több mint 20 évig tartott. Akkor kezdődött, amikor Elvis még a pályája elején állt, nem múlt el akkor sem, amikor az énekes addig példátlan hírnevű sztárrá emelkedett, és akkor is megmaradt, amikor megismerte élete legfontosabb nőjét, Priscillát. Közben Amerika háborúba ment, elveszítette az ártatlanságát, és megváltozott az egész világ. De a két férfi között mindig megmaradt valami furcsa kapcsolat.”

Vélemény: A biopicek korát éljük, egyik jön ki a másik után, többek között Marilyn Monroe-ról is fog kijönni egy ősszel (azóta már kijött ugye, lejjebb látható a véleményem). Kicsit olyan, mintha az emberek már most is elvágyódnának a jelenből, mint a Reminiscence-ben.
Általában két megközelítést szoktak alkalmazni az ilyen filmeknél: próbálnak dokumentaristák maradni és csak minimálisan dramatizálják az illető életét, vagy egyfajta művészies/szórakoztató/bulváros újraértelmezést kapunk a személy életéről, ami bizonyos cselekménypontokon ugyan egyezik a valódi személy életével, de a film nem akar kicsit sem dokumentarista lenni.


Személy szerint úgy éreztem, hogy ez a film inkább szórakoztató akart lenni, mint dokumentarista. Nagyon érdekes volt a gyors ütemű cselekmény, és ennek ellenére 2 óra 39 perces játékidő. A film többsége zene volt, azaz egy musical-biopicet néztünk. Nekem nem érződött annyira hosszúnak, mert végig lekötött a film és az iszonyú jó Elvis-nóták. A sztoriban Elvis volt menedzsere a narrátor, aki elmeséli, hogyan karolta fel a már kezdetben is sikeres énekest, aki nagyon megosztó volt az erotikus mozgása, színpadi jelenléte, és feketékkel való elegyedése miatt. Végighúzódott a filmen a polgárjogi szál, például említést tesznek MLK és Kennedy meggyilkolásáról, a "radikális" tüntetőkről és a republikánus álláspontról a film során, de ennek ellenére nem irritáló vagy woke a film, ami nagy szó 2022-ben egy hollywodi film esetén. Korábban szkeptikus voltam Austin Butlerrel szemben, de kiváló volt, a karaktert tűpontosan hozta és abszolút hihető maradt. Elvist szerintem nehéz megjeleníteni, főleg, ha a las vegasi bohóckodó imitátorokra gondolunk, de Austin nem karikatúra volt, hanem mint valami manifesztáció. (Bár, ha lenne ehhez joga valakinek, szerintem már azt is meg tudnák csinálni, hogy végigdeepfake-elnek egy ilyen filmet az alkotók, de akkor meg a család számára lehetne irritáló, hogy egy dramatizált filmben valaki a személy valódi arcát használja.)

A nagyon hosszú játékidő mellett talán pont a történelmi lazaságot találtam negatívumnak. Úgy éreztem, akkora Elvis-rajongó volt az alkotó, hogy Elvis személyiségbeli hiányosságait kikozmetikázta, enyhítette, vagy a szőnyeg alá söpörte. Szerintem az 50-es-60-as években sem volt teljesen oké egy 14 éves kislánnyal összejönni és összeköltözni, majd mellette a világ hímribancának lenni és minden rajongót felpróbálni. Ugyanígy a drogprobléma és a depresszió, inszomnia, mentális problémák is sokkal nagyobb szerepet játszottak a valóságban. A házasság Priscillával nem hirtelen romlott el, hanem ezt a sok szart elégelte meg idővel a felesége. Kicsit az az effektus volt, mint a Ted Bundys Zac Efronos filmnél, hogy a végén nem is értjük, ezt a szegény embert miért büntette a sors, persze abban a filmben sokkal extrémebben. Szegény párom, aki érzékeny lélek, nagyon megsínylette a film szomorú végét.

Összességében nagyon jó, élvezhető film volt, és nem bánom, hogy moziban néztem. Aki történelmileg akkurátus filmet vár, az nem fogja megkapni, de aki egy szórakoztató, érzelmes musicalt, az igen.

Értékelés: 5/4.5, én imádtam

 

Blonde / Szöszi (2022)



Sztori: „A Marilyn Monroeról készült fiktív portré merészen új megvilágításba helyezi a hollywoodi legenda életét - és azt, milyen árat kellett fizetnie a hírnévért és a sikerért.”

Vélemény: Nem vagyok valami feminista woke élharcos, de ez a film még engem is kiakaszt. Ilyen szinten egy mentális roncsként és ribiként ábrázolni szegényt... Értem én, hogy művészi, költői, meg sokkoló, de időközben kihasználja a karaktert és meggyalázza az emlékét.
Ha a családja lennék, perelném a mindenséget.

Ez a film egy regényen alapul, amit Joyce Carol Oates írt, és fickionalizálta az életét. A Blonde nem egy életrajzi mű. Oates ráadásul nagyon lenézte Marilynt, és úgy gondolta, ő felelős a negatív véleményekért, amiket az emberek táplálnak róla.
https://archive.nytimes.com/www.nytimes.com/books/00/04/02/specials/oates.html


Gladysnek, Marylin anyjának tényleg paranoid skizofréniája volt, viszont semmilyen feljegyzés nem szól róla, hogy bántalmazta volna a gyermekét.

A film bemutatja, hogy Marilynt megerőszakolja egy stúdióigazgató, aki elvileg Darryl Zanuck, a 20 century Fox igazgatója. Ez soha nem történt meg, Zanuck-öt ugyanis fizikailag taszította Monroe, butácskának tartotta, és ezt a beskatulyázást onnan is tudjuk, hogy sose adott neki tartalmas szerepeket, ahol nem buta szőkének állították be.

Marilynnek nem volt poly kapcsolata egyszerre két férfival.

Semmi bizonyíték nincs rá, hogy Marilynnek valaha is volt abortusza. Többször volt viszont spontán vetélése, mert endometriózisos volt. Ha úgy esett volna véletlenül teherbe, hogy meg is marad a magzat, akkor megtartotta volna, mert teljesen bedepressziózott attól, hogy nem lehet gyereke a betegsége miatt.
Ráadásul a film pro life módon "bünteti" őt azzal, hogy elképzeli, a meg nem született gyermeke kérdőre vonja az abortuszért. Nemcsak valótlan, de kibaszott kegyetlenség is a regényíró és a filmrendező részéről.

A film szerint JFK megerőszakolta Marilynt, amire semmi bizonyíték sincs. Ráadásul a film szerint emiatt megint volt egy abortusza, ami ugyancsak fikció.

A filmben minden szeretőjét Daddynek hívja, ami nemcsak, hogy fikció, de infantilizálja is Marilynt, akit egy apakomplexusos csitriként jelenít így meg.

A film elferdíti, kiszínezi és telerakja meg nem történt eseményekkel Marilyn életét és mentális állapotát. A filmet nézve az embernek az a benyomása, hogy soha egy napot sem volt boldog, és magát áldozattá téve végigbőgte és picsogta az egész életét, ami nem volt igaz. Voltak jó évei, mikor sikeres és boldog volt, a karrierjét pedig saját maga tehetségének köszönhette, amit ez a film teljességgel aláás, mint ahogy minden más aspektusát is, ami pozitív.

Valójában egy visszafogott, kicsit prűd és intelligens nő volt a mindennapokban, a köznyilvánosság előtt viszont felöltötte a "Marilyn Monroe" álarcot. A filmben agyon van szexualizálva, és a szenvedése kb azért van, hogy a néző mentálisan kiverje magának azon, hogy szenvedni látja őt.

Összességében egy művészieskedő, nulla empátiával a címadó személy felé forduló, undorító filmnek tartom, és hasonló a véleményem róla, mint a Dianás tavalyi filmről, amiben a leszbicsóktól kezdve volt mindenféle kitalált, valódi karaktert meggyalázó idiotizmus, ami cserébe vizuálisan nagyon szép és összerakott volt.

 

Értékelés: 5/2, jóindulattal

 

Romantikus

 

Top Gun (1986)



Sztori: „A fiatal pilóta vágya, hogy ő legyen a haditengerészeti légierő legjobbja. Sikerül is bekerülnie azok sorába, akik részt vehetnek az öthetes, Top Gun elnevezésű kiképzésen. Leplezetlen akarnokságával sokak számára ellenszenvessé teszi magát, de bebizonyítja alkalmasságát. Egy gyakorlaton barátja balesetet szenved és meghal. Pete magát vádolja a szerencsétlenségért, és soha többé nem akar felszállni.”

Vélemény: Megnéztem nemrég egyrészt azért, mert a bátyám nagyon szereti, másrészt azért, mert arra számítottam, hogy az idén kijött filmet is meg fogom nézni. Igazából olyan volt, amilyenre számítottam :D Nem érdekelnek se a repülők, se a romantikus filmek, úgyhogy nem nekem való.

Egy kliséhalmaz volt az egész, repkedtek meg drámáztak. Tom Cruise régen is helyes volt, de azért feltűnő a plasztikai sebészet, esztétikai orvoslás és a kozmetika ennyi évtized távlatából, mert kb most jobban néz ki mint régen. Az a küklopsz szemöldök, more...
A repülőkből meg a romantikus filmekből minimum egyet kell preferálni ahhoz, hogy nézhető legyen. Így meglehetősen hosszú és szenvedős volt :D

Értékelés: 5/2, nem az én teáscsészém

 

Vígjáték

 

The Dictator / A diktátor (2012)



Sztori: „A történet egy diktátorról szól, aki elnyomásban tartja az országát. Nem szeretné, ha a demokrácia tönkretenné az ő imádott egyeduralmát. Annyira kiáll elvei mellett, hogy akár az életét is áldozná azért, hogy minden maradjon a régiben.”

Vélemény: Engem igazából kínozni lehetne az ilyen filmekkel. A párom nem jelentette be, hogy a Boratos csávó filmje, de két perc után világos volt. Ugyanolyan volt, mint a Borat, csak Kazahsztán helyett Wadiya volt a téma, és a diktatúra. Aki szereti ezt a műfajt (=tetszett neki a Borat), azt ezt is élvezni fogja.

Számomra kínos, igénytelen, bugyuta, szájbarágós és cringe volt. Körülbelül ahhoz tudnám hasonlítani, mintha zene terén lekötnének a Muzsika TV vagy a Dikh tévé elé és azt kellene hallgatnom.
Volt benne amúgy pár humoros beszólás meg igazi társadalomkritikus pillanat, csak ezért nem pontozom le 1-esre, de soha a büdös életben nem nézném újra, se hasonlót. Szörnyű volt, kiütéses lettem tőle. A humor nálam nem itt kezdődik.

Értékelés: 5/2, másnak vicces lehet, nekem nem volt az

 

Text Widget

Pages

recent posts

About