Az van, hogy ez jó! Az elmúlt pár évben nem láttam ennyire eredeti, innovatív, érdekes thriller/horror/sci-fi egyveleget, az biztos.
A történet úgy kezdődik, hogy főszereplőnk, Cecilia próbál kimenekülni egy bántalmazó kapcsolatból, amiben a nettó pszichopata milliárdos optikus-feltaláló csávója, Adrian erőszakkal benne tartja. Épphogy sikerül elmenekülnie, és a barátainál húzódik meg, mikor jön a hír, hogy Adrian öngyilkos lett, és óriási vagyont hagyott rá: 5 dollármillát, amit havi 100 ezres kifizetésekkel kaphat meg Cecilia, feltéve, hogy büntetlen előéletű és beszámítható (!) marad. Igen ám, csak hogy Cecilia körül nagyon furcsa dolgok kezdenek történni, amik arra engednek következtetni, hogy Adrian legalább is valamilyen formában, de létezik még. Ceciliának természetesen senki nem hisz, így kénytelen megtalálni a módját annak, hogy bebizonyítsa az igazát, miközben Adrian (bármi is legyen jelenlegi formájában) igyekszik elérni, hogy őrültnek érezze magát, és hogy elszigetelődjön a szeretteitől, akik még megmaradtak neki.
A film első órási pozitívuma az ambiguitás. A sztori előrehaladtával jó ideig nem vagyunk benne biztosak, hogy mentális betegséggel, paranormális jelenséggel, vagy egy sci-fi megoldással állunk szemben Adrian személyében.
A második pozitívum, hogy a Ceciliát játszó Elisabeth Moss nem egy hollywoodi járkáló botox, szilikon-és hialuronklinika és evészavar. Azaz teljesen átlagos a feje és a teste is, én is ejátszhattam volna a karakterét. Ez több okból is nagyon jó szerintem. Az egyik, hogy közelebb hozza a nézőt a karakterhez, jobban bele tudod magad élni a szituációba, ha nem Megan Fox pislog csábosan a creepy jelenetben, hanem egy átlagos nő, mert érzed, hogy ez veled is megtörténhetett volna. A másik ok, amiért jó, az az, hogy reprezentálja, amit egyébként a való életben is látunk a nárcisztikus és a pszichopata személyiségzavaros férfiakkal kapcsolatban: nem azt a nőt választják, aki örülne, ha lenne párja, hanem azt, amelyiknek szüksége van egy társra. Ezalatt azt értem, hogy egy olyan nő, akinek stabil önképe van, tiszteli saját magát, vannak elképzelései arról, hogy mit akar a másiktól, illetve világosan meghúzott határai egy kapcsolatban, az nem hagyja magát belerángatni egy abúzus kapcsolatba egy emberi szörnyeteggel, aki folyamatosan csak bántalmazza. Cecilia nyilván nem ilyen. Az egyik monológ, ami során próbál Adrianhez szólni (miután az már elvileg megölte magát egyébként) pont arról szól, hogy kérdezgeti Adriant, miért pont őt választotta, mikor bármelyik nőt megkaphatta volna. Ezért. What you permit, you promote – úgy bánnak veled, ahogy engeded, hogy bánjanak. A harmadik oka, amiért menő, hogy Cecilia nem egy insta modell, az pedig nyilvánvaló: kell az ilyen reprezentáció a filmvászonra. El nem tudom képzelni, a mai kislányok milyen mindsettel nőnek fel, mikor minden filmről, insta feedről, youtube-ról olyan nők néznek ránk, akik kicsit sem hasonlítanak arra, ahogy kinézünk. Ez megérne egyébként egy külön posztot is, de majd később.
A film következő nagy erőssége a hangulatteremtés. Képes egy tök üres szobában olyan hangulatot teremteni, hogy te is kezded már őrültnek érezni magad, amiért a semmire fixálsz rá. Zseniális szerintem. Ha Ted Bundy vagy a Zodiákus rendelkezett volna ezzel a technológiával, mint a filmben, akkor sokkal több gyilkosságot elkövettek volna.
Negatívumként említeném a film végét (kicsit illogikusra sikeredett az, ahogy meg lett valósítva), illetve hogy a film nem tartalmazza a foteles jelenetet, ami a trailerben viszont benne volt :D Az akciójelenetek elég ótvarok voltak, legalább is mikor már tudjuk, hogy miről van szó, akkor furcsa, hogy Adrian gyakorlatilag nemcsak láthatatlan, de Superman is, mert bármilyen és bármennyi emberrel elbánik, pusztán amiatt, hogy nem látható...
Akár többször megnézős darab is lehet a filmből, mert végig izgis és érdekfeszítő volt. Én mindenképpen ajánlom, szerintem jó volt, akár moziban is megnéztem volna, a műfaj kedvelőinek pedig kötelező.
