2020. február 19., szerda

Könyvélmény: Natsuo Kirino – Joshinki, a halál istennője



Ezt a könyvet elolvasni több szempontból is olyan volt, mintha felülnék a nosztalgiavonatra. Egyrészt az írőnő és a regény is ízig-vérig japán, és ez a kultúrkör óriási szelete a múltamnak. Másrészt nagyon rég nem olvastam már „rendes”, papírra nyomtatott könyvet, vagy úgy egyáltalán, olyan könyvet, amit csak úgy szórakozásból olvas az ember, és nem feltétlenül valamilyen céllal.

A történetnek több főszereplője is van, de főként egynek a szemüvegén keresztül követjük az eseményeket. Aki ismeri a japán teremtéstörténetet, és a főbb istenségek nagy részét, annak nagyon ismerős lesz a könyv témája, ugyanis ez egy misztikus, mitológiai témájú regény. A narrátor egy fiatal lány, aki egy elborult, nagyon kemény szokásokkal és szabályrendszerekkel rendelkező eldugott kis japán szigeten jön világra. Umihebi a tengeri kígyók szigete, Yamatótól (a régi japán birodalomtól) délre fekszik. A szigeten kevés a termőtalaj, emiatt az emberek folyamatosan éheznek, sokan éhen halnak a lakosok közül. Az emberek főként abból tartják fent magukat, hogy a szárított tengeri kígyókat adják el más szigetek lakóinak élelemért vagy más javakért cserébe. A férfiak halásznak, a nők gyűjtögetnek, mindenkinek tökéletesen kijelölt szerepe van a társadalomban.
 Egy papnő a sziget spirituális vezetője, aminek nagyon nagy jelentősége van egy olyan szigeten, ahol az emberek ki vannak téve a természet, és ezáltal az istenek kénye-kedvének, a jó vagy rossz szerencsének A papnőnek kell lefolytatnia a rituálékat, a mindenféle isteni kapcsolattartással kapcsolatos tevékenységeket, és ezáltal ő biztosítja a sziget jövőjét. Ő a jin – azonban a természet törvényének megfelelően meg kell lennie a párjának, a jangnak is: ő az éjszaka papnője, aki a holtakkal foglalkozik a szigeten.
A történet a nappal papnőjének a húgán keresztül mutatja be a nyomorúságos és szabályozott életet a szigeten, az istenek és a japán teremtéstörténet világát, valamit azt, hogy Izanaminak, az ősi istenpár női felének milyen sanyarú sors jutott a férje viselkedése miatt.

Ha valakit érdekel a japán mitológia (és kicsit azért konyít is hozzá), tudja és elfogadja, hogy a japán könyvek a legritkább esetben végződnek happy enddel vagy tiszta lezárással, akkor tetszeni fog neki ez a könyv is. Sok olyan szereplő van benne, akiről tudhat az ember, ha az alapvető fogalma megvan a Kojikiről, Nihonshokiról és hasonlókról.

Ami engem egyfajta kijózanító erejű csapásként ért ezzel a könyvvel kapcsolatban, az az, hogy a japán kultúrában a nőgyülölet egy benne foglaltatott, teljesen természetes dolog, hiszen már a teremtéstörténetben és a mitológiában is benne van, hogy az első istenpárnak azért születtek félresikerült gyerekei az elején, mert a nő szólalt meg először szex előtt. Folytatva azzal, hogy a könyv története demonstrálja, mindig a nő lesz az, aki a rövidebbet húzza, akinek epekedve várnia kell a férjét, akinek fáj a szülés, aki másodrendű polgár nulla hatalommal, míg a férfi bármit megtehet, bárhová eljárkálhat, bármennyi gyermeket nemzhet annak minden pozitívumát kiélvezve, és alapvetően mindenben saját választása van (kivéve persze ha törvényen kívüli pária, és/vagy „tisztátalan” - ez is nagy motívum a könyvben). Tisztában vagyok azzal, hogy ez a mentalitás létezik a japán kultúrkörben, de a könyv elolvasása csak újra felhozta a dolgot, és érdekesnek találtam megemlíteni mindazok számára, akik mondjuk nem ismeretesek annyira ilyen téren. 

Egyébként sidenote, érdekesnek találom, hogy ha az ember japán könyvet olvas, ami nem egy konkrét fiktív szereplő 21. századi történetéről szól, akkor a történet minimum 70%-a önkéntelenül is társadalomkritika, ami leírja azt, mennyire vergődik a főszereplő a mindenféle idióta szabályok és normák béklyóiban... 


Text Widget

Pages

recent posts

About