Ez a film szerintem az év meglepetése úgy, hogy még csak szeptember van. Arra számítottam, hogy egy Michael Bay-féle robbantgatós-szétlövős, élvezhetetlen kliséhalmazt fogok kapni, de azon a délutánon, mikor megtekintettem ezt a filmet, kifejezetten jól szórakoztam még 2D-ben is, és ez meglepett, mert általában nem szoktam látványmozikra beülni és élvezni őket. A meglepetés a műfajnak is szólt, ugyanis annak ellenére, hogy sci-finek, akciónak és horrornak sorolják be a filmet, félig-meddig vígjáték volt.
A sztori szerint Quinn McKenna elit mesterlövész és csapata egy erdőben hivatott kilőni egy drogkartellt, amint az túszokat ad át. Ez meg is történne, csakhogy pont az akció helyszínére zuhan le egy Predator-hajó. Ahogy kijönnek az utasai, mindenkit leölnek McKennán kívül, aki szuvenírnek elrakja az egyik halott Predator álcázóját, sisakját és "karpántját". A hi-tech alien kütyüket aztán feladja saját magának, és véletlenül az exfeleségénél és az autista kisfiánál kötnek ki, a fia pedig zsenialitásával megfejti és aktiválja őket. A Predatorok természetesen nem örülnek neki, hogy valaki lenyúlta a cuccukat...
A film során kiderül, hogy a hajó céllal érkezett a Földre, és hogy a Predatorok egymással is harcban állnak, de ennek a részletei csak a film végére kristályosodnak ki. Addig repkednek a végtagok, kiontódnak a belek, fröcsög a vörös és neonzöld vér, ropognak az automata fegyverek, robbannak a házak és járművek, you name it. Mindezt közben úgy, hogy McKenna egy csapat mentálisan zavart katonával igyekszik túlélni és megvédeni a különc, zseni fiát - és majdnem annyi poén durrog, mint fegyver. Rengeteg a helyzetkomikum, de a karakterek is mind elég viccesek. Alapból mulattató a hibbant alakulat ötlete, de ehhez még hozzájön, hogy a filmbe beleraktak egy 10/9es fiatal és szexi biológus csajt csak azért, hogy aztán ne csináljanak belőle a főhőssel összejövő bajbajutott hercegnőt, ami egy nagyon szimpatikus húzás volt a forgatókönyvíró részéről. Így is megvolt azért a hollywoodi nyál: a fiamért mindenkit leölök, az exfeleségem még a válás után is méltat, meg alapból a harminc körüli szexi evolóciósbiológus-lány létezése. Szintén negatívum a hatásvadász "gyere el a következőre is" befejezés, amit nem kedvelek semmilyen filmben. Antal Nimród 2010-es Adrian Brody-s sztorija után nyolc évnek kellett eltelnie, hogy valaki foglalkozzon a Predator-témával, és szerintem jót tett az a nyolc év, nem kell sürgetni vagy egyáltalán előrevetíteni a folytatásokat (a Prometheus és a Covenant esetében bőven eltelhetett volna még egy évtized is).
Összességében egy olyan nachosos-popcornos mozi, amit egy esős szeptemberi délutánon érdemes egyszer megnézni, ha valakinek bírja a gyomra az ilyen látványvilágot és nem epilepsziás. Ellenben ha Alienes sötét, szorongva várakozós hangulatot, teremtésfilozófiát és agyalást várunk, akkor csalódás lesz.
