2017. november 1., szerda

Geostorm/Űrvihar (2017)


Ezt a filmet cirka egy hete láttam moziban. Alapesetben nem néztem volna meg, a világméretű katasztrófákkal kapcsolatos látványmozikat általában elvi okokból kihagyom, ezzel viszont kivételt tettem, és nem bántam meg. Műfajoknál az akciót, sci-fit és thrillert tüntetik fel, és bár kétségtelen, hogy voltak benne feszültségkeltő részek, thrillernek semmiképp nem nevezném, a másik két műfaj viszont találó. 

A sztori szerint a globális felmelegedés olyan szintre jutott, hogy a természeti katasztrófák miatt az emberiség kénytelen volt összefogni és megépíteni egy óriási műholdhálózatot, amely irányítás alatt tartja a világ időjárását. A gépezet (Dutchboy) vezető tudósát, Jake-et azonban személyes problémák miatt bíróságra citálják és kirúgják a projektből, ez utóbbit mégpedig Jake saját öccse, Max teszi meg. Pár év múlva úgy tűnik, a Dutchboy meghibásodott, és bizonyos területeken természeti katasztrófákat generál, ami rengeteg emberáldozattal jár. A probléma megoldására egyedül Jake alkalmas, viszont ehhez a fivéreknek félre kell tenniük a személyes ellentétet. A film előrehaladtával kiderül, hogy sokkal többről van szó, mint először látszott, és hogy különböző érdekek húzódnak meg a háttérben, a világot pedig globális katasztrófa fenyegeti. 

Őszintén szólva azt gondoltam, hogy hipergagyi lesz az egész, hiszen voltak benne olyan pontok, ahol nagyon könnyen bele lehetett volna sétálni a klisék és a színvonaltalanul tré hatásvadászat világába, de ezt nagyobb részben kikerülte a film.  Tudományosan nem volt ordítóan butaság, és nem volt benne annyi nyálas hollywoodi érzelmi szál, mint lehetett volna. Pár vérgagyi rész volt csak, mikor elkezdődtek világszerte a természeti katasztrófák, és - bocs a spoilerért - Hong Kongban autósüldözést játszott a vulkanikus lemezmozgás az egyik szereplővel, a sivatagban meg Dubaiban jött a cunami, Brazíliában pedig a tengerparton az emberek elkezdtek rohanni a rapid beállású jégkorszak elől, és futás közben megfagytak. Ezekre viszont számítani lehetett, és nem az egész filmet dominálták le, hanem csak pár jelenetet (kivéve a brazil csaj rohangálása, ami nagyon gáz volt). 

A film a fenti elkerülhetetlen evidenciák mellett sokkal inkább szólt a politikai ármánykodásról és apokalipszissel fenyegető hatalomvágyról, illetve a két testvér kapcsolatának dinamikájáról. Azért adódott hozzá egy jó rész autósüldözés, "veszélyben van az elnök" tipikus hollywoodi baromkodás, irrealisztikus hekkerkedés, "a csajom pont szövetségi ügynök" és hasonlók, de arra a másfél-két órára még így is le tudott kötni és viszonylag érdekes volt. Külön pirospont azért, hogy a végén nem jöttek össze azok, akik bármelyik hasonló filmben összejöttek volna, és hogy a jelenlévő szerelmi szál sem volt ragacsos a sziruptól. A testvérek kapcsolata kifejezetten érdekes volt, akár jobban is kibonthatták volna. 

A film mondanivalója nem annyira a szokásos dolgokra fókuszált rá: védd a környezetet, csak nemzetközi összefogással lehet megmenteni a bolygót - mert a film narratívája már túlvolt ezen a stádiumon. Inkább arra próbált rávilágítani, milyen pusztító lehet, ha egyetlen ember megrészegül  a hatalomvágytól és ezért hajlandó romba dönteni akár az egész világot, csak hogy elérhesse, amit akar. Mi véltünk felfedezni a jelenlegi politikai berendezkedésekkel párhuzamot... de én még mindig azt gondolom, nem kellene arra a szintre eljutni, hogy az emberiségnek az utolsó utáni pillanatban kelljen időjárásirányító gépezetet megépítenie ahhoz, hogy a környezetileg tönkretett bolygónk funkcionálni tudjon. 

Egyszer simán meg lehetett nézni, nachosszal meg kimérős gumicukorral meg főleg, de nem lesz a kedvencem.  

Text Widget

Pages

recent posts

About