Először is szeretném leszögezni, hogy nem azért néztem meg ennek a sorozatnak az első évadát, mert belső indíttatás alapján kibírhatatlanul hajtott rá a vágy, hogy megnézzem. Azért néztem meg, mert cirka öt éve egyre erőteljesebben úgy érzem, valami nemzetközi belsős poénból maradok ki, amin rajtam kívül mindenki röhög, és konkrétan tájékozatlanság nem röhögni. Az ismerőseim már a legelején mondták, hogy ez nekem való sorozat: fantasy, öldöklés, vérfertőzés, homoszexualitás és egyéb érdekfeszítő dolgok vannak benne, de egyszerűen nem akartam beadni a derekam valaminek, ami ennyire menő, bármennyire rosszul is hangzik. Aztán egy unalmas nyár végi délutánon elkezdtem nézni francia felirattal a GoT-t. Mostanra gondolom már mindenki megnézte a 7. évadot, úgyhogy nem veszem rá a fáradtságot, hogy spoilermentesen írjak…
Dióhéjban: a sztori szerint van hét királyság, ezeket a vastrónon ülő király, Robert Baratheon kormányozza a Lannister családdal. Hatalma eléggé ingatag, úgy tűnik, inkább csak hagyományból van még egyben az ország, mert az érdekek eléggé széthúznak minden irányba. Északon a király vazallusai, Starkék helyezkednek el, míg a korábbi király örökösei, Daenerys és a bátyja száműzetésükben igyekeznek összeszedni magukat, miután megfosztották őket mindenüktől, többek között a trón esélyétől is. Miután egy sajnálatos esemény viszályt szül a Lannister család és a Stark család között, elszabadulnak az indulatok, és mindenki egymásnak feszül. Mindezt egy a háttérben meghúzódó baljós esemény árnyékolja be: közeleg a tél, és minden jel arra utal, hogy a következő tél magával hozza a királyság körüli védőfal túloldalán nyugvó, illegális mexikói bevándorlókat a korábbi évszázadokban inaktív démoni teremtények ébredését.
A legeslegelső benyomásom az volt a pilot résznél, hogy valójában Skyrimet nézek megfilmesítve. Ez a vonal nagyon tetszett, a havas erdővel, meg az alternatív történelmi kosztümökkel, nem tolakodóan fantasy vonulattal… Sőt, a fantasy vonulat gyakorlatilag a 9. epizódig (fekete mágiás dolgok) nem jelenítődött meg, és nekem ez nagyon tetszett. Simán végig lehetett nézni úgy is, hogy nem voltak benne se hobbitok, se faemberek, se hegyi trollok. Még valahol frissítő is volt a természetfeletti hiánya. Viszont ahhoz képest, hogy mennyi öldöklést és szexet vártam, körülbelül 30%-kal alulteljesített a sorozat. Azt gondoltam, folyamatosan fognak repkedni a végtagok meg kétpercenként orgia lesz, de ez nem így volt. Sokkal több hangsúly került a karakterek meg a családok közötti kapcsolatokra és viszályokra, amit alapvetően nem bántam, mert olyan volt, mintha alternatív történelmet néznék, és egyébként is szeretem a történelmet.
Mindegyik karakter legalább valamennyire érdekes, és bár több „főszereplő” van egyszerre, nem bias nélkül kapjuk őket. Míg például Robert király legalább valamennyire szimpi volt a sorozatban, Joffrey már a kezdetektől fogva undorító, és csak néhány emberi pillanata van az első évad során. Engem annyira nem érintett meg, hogy „főszereplők” hullnak a sorozatban, viszont zavart, hogy ezzel a 9. részig kellett várni teljesen hatásvadász módon. Nagyjából csak a pofázás ment az előző 8 rész alatt, és az utolsó két részben indult be olyan szintre a cselekmény, mint amit már a legelején is vártam volna. Ha már a pofázásnál járunk. Óriási fekete pont a sorozat részéről: a hiba nélkül minden egyes részben elhangzó teátrális verbális csaták (pl Lord Baelish és a dagi eunuch szájalásai). Nem tudom komolyan venni, hogy perceken keresztül próbálja egymásnak két karakter bizonygatni, hogy ő a jani, és ez egy epizódon belül alsó hangon háromszor előfordul, három különböző felállásban. Mindenki a saját értékrendjét tartja felsőbbrendűnek a másikénál, és keménykedve próbálja szemléltetni, hogy a másik miért egy nulla hozzá képest. Meg lennék lepve, ha mindenki ennyire elokvens lenne egy középkori udvari settingben, de azon is, ha egyetlenegy kompromisszumkerülő, diplomatikus és kedvességpárti ember sem lenne, aki az ilyen keménykedéseket ráhagyja a beszélgetőpartnerére, hogy „jóvanakkor, hidd azt, hogy te vagy a jani”.
Ha kedvencet kellene választani a karakterek közül, akkor Lord Baelish és Starkék lennének azok (Sansát kivéve), bár a sorozat nagyon próbálkozik Daeneryst beállítani tökéletesként. Tyrion Lannisternél abszolút nem erre számítottam, de különösebben nem bánom, hogy milyen a sorozatban. Jon Snow sajnos a megismerése után is egy nyomorult, de ennek 70%-át az okozza, hogy ugyanazt a csalánra hugyozós + megölték a kiscicámat :( arckifejezést alkalmazza mindig, minden körülmények között:
Igazából én nagyon szívesen megnéztem volna azt a verziót, amelyikben Daenerys megszüli Drogótól a gyereket, és elindulnak elfoglalni a hét királyságot, de úgy tűnik, a szerző a szexi szingli sárkánykirálylány szerepét szánta Hófehérkének, nem a nemzetegyesítő ősanyáét. Alapvetően teljesen jó volt ez az első évad, van kedvem megnézni a következőt is, de nem különösebben rajongok vagy érzem azt, hogy minden második mondatomnak ezek után valami GoT-referenciának kéne lennie. Bár ez annyira nem meglepő, tekintve, hogy szerintem a Gyűrűk ura például szemtelenül underwhelming a hírnevéhez képest, pedig az még nagyobb klasszikus, mint ez…
