Good cop-bad cop gengszteres film Johnny Deppel és Joel Edgertonnal a fókuszban, amely során végigkövethetjük a Depp által alakított Whitey "Jimmy" Bulger bűnözői pályáját. A történet nem az elején kezdődik, hanem visszafelé játszódik; egy dél-bostoni/Southie-beli bűnbanda tagjait vallatják törvényes keretek között, és az ő közbevetéseikkel együtt ismerjük meg, hogy hogyan lett Jimmyből, a piti bűnözőből bulibáró gengszternagyság.
A sztori maga nem egy utánozhatatlanul egyedi és érdekes formula, a lényeg inkább a karakterekben és az ő kapcsolatrendszerükben rejlik. A filmet átszövi a Southie fiúk testvérbecsületének és összetartásának fontossága, amit szinte kétpercenként alaposan a szánkba is rágnak, ha nem lenne elég érthető. John Connolly feltörekvő FBI ügynök célja, hogy leszámoljon a Dél-Bostont fenyegető olasz maffiavezérrel, Angiulóval (és bandájával), és ehhez eszközként a helyi kemény csávót, gyerekkori barátját, Jimmyt akarja felhasználni. Ő vonakodva bár, de felismerve a helyzet üzleti lehetőségét, belemegy a szövetségbe. Elkezdődik az FBI és a bűnbanda közös együttműködése, ami során a cél szentesíti az eszközt, és míg Connolly a bűnöző barátjának információit használva kapaszkodik egyre feljebb a ranglétrán és az anyagi jólétben, Jimmy szép lassan egyre inkább kiterjeszti szárnyait az alvilágban, az FBI védelme alatt és az ő segítségükkel számol le ellenségeivel. Túlnövi azt a gengsztervezért, akiért egyáltalán a szövetség köttetett, és ahogy egyre több fontos ember tűnik el a színről, kontrollálhatatlan nagybűnözővé válik.
A film egyik legérdekesebb felvetett kérdésköre a tisztesség fogalma körül bonyolódik. A Southie-beli fiúk, Jimmy és bandája, Jimmy öccse, a szenátor Bill, valamint Connolly kapcsolata abban a tényben gyökerezik, hogy egy helyről valók, együtt nőttek fel, és így segítik egymást, mert ez a kötelességük. Ez a testvériesség viszont nem engedelmeskedik a törvényes kereteknek, sőt azokat felhasználva intézményesíti az egyéni érdeket, és a két fő karakter egyéni játszmáját valami magasztos dolog színében próbálja meg feltüntetni - mialatt az egész filmben folyik a vér, dörrennek a fegyverek és záporoznak a hazugságok. Természetesen a film nem hagyja ezt figyelmen kívül. Odaállítja ellenpéldaként a Benedict Cumberbatch által játszott Bill Bulgert, aki Jimmy öccseként tökéletesen szeplőtelen életet él, és elutasít mindenfajta hatalmi játszmában való részvételt. A nézőre bízzák, hogy oldalt válasszon helyi bajtársiasság és objektív, törvényes keretekbe fogott igazságosság között. A film végén életrajzi műhöz illően kapunk egy összefoglaló lezárást - bár hogy azt morálisan kielégítőnek tekintjük-e, már egyéni ízlés kérdése. :D
Összességében egy elég vontatott, két órás, féligmeddig dokumentumszagú gengsztersztoriról van szó. Akit alapvetően érdekel a bűnbandák, FBI témája, az nem fog csalódni. Én gyakran heveny unatkozás áldozata voltam, és annak ellenére, hogy több évtizedet sűrítettek a két órába, nem találtam elég velősnek a filmet. A gengsztersztorikért sem különösebben rajongok, ami számomra egyedül a hátán vitte a filmet, az a színészi játék volt. Nagy nevek halmaza ez a film, és helyt is álltak a szerepeikben, legyen szó Deppről (például mikor Connolly feleségét zaklatja), a Joel Edgerton által játszott Connolly egész lényéről, vagy a rusztikus arcberendezésű Cumbertbatch alakította Bill megingathatatlanságáról. Külön dicséret a hollywoodi special FX tímnek, akik igényesen öregítették, kopaszították és szemkékítették Deppet, aki bár eleinte nagyon furán nézett ki, abszolút hiteles volt. Nézhető, de nem elengedhetetlenül fontos darab.
