Már régen nem írtam posztot, és
ez sem egy hagyományos értelemben vett filmkritika lesz. Egy hete jött ki a hír
Neill Blomkamp instagramján, hogy rendezni fog egy új Alien-filmet, és pár
nappal később a hivatalos megerősítés a Foxtól. Két gondolat rohamozott meg
rögtön:
1. Az Alien-filmek kedvelője
vagyok, ezért nyilván megmelengette a szívem, hogy valaki újra ringbe száll és gyarapítja
a klasszikust egy olyan filmmel, amit akár premieren is megnézhetek a moziban.
Az első két film idején, 1979-ben és 1986-ban még pajzán gondolat sem voltam,
1992-ben, a harmadik film kiadása évében születtem, 1997-ben pedig a negyedik
film idején ötévesen még nem számítottam célközönségnek.
2. Neill Blomkamp? Most
komolyan?! Az, aki a District 9-t és az Elysiumot rendezte?! Na ne máááár….
Azóta azt is tudjuk, hogy a film
a második, ’86-os filmet fogja folytatni, független a készülő Prometheus 2-től,
viszont Ridley Scott a producere, és Sigourney Weaver részvétele nem garantált.
Ezek aztán rendkívül vegyes érzésekkel töltenek el, mint fant. Bár A Prometheus kijövetelekor a moziból kifelé még nem tudtam, tetszik-e, hamar megtanultam önmagában értékelni a filmet, és nagyon megkedveltem. Scott bácsi filmjében volt kakaó: vallásos történészek, szkeptikus tudósok, elképesztő karaktermélységű robot, megfelelő mennyiségű akció, elképesztő látvány, és sok slampos utalás az Alienre. Valamint persze egy borzasztóan hatásvadász befejezés, ami előrevetítette a következő részt.
Mindezekkel együtt úgy gondolom, Ridley Scott rendezésében nyugodtabban tölthetnénk a várakozást a filmig, mivel ő az ősatyja az egésznek, és csinos concept artokon kívül kellő mélységet és hangulatot is képes teremteni. Ezzel szemben a 35 éves Blomkamp rendezte életem két egyik legrosszabb filmélményét: a társadalomkritikának szánt District 9-t, ahol kellemetlen rák-külsejű lények gettósítva élnek borzasztó akcentusú dél-afrikaiak társaságában (mindezt dokumentumstílusban, ami alapból megér egy elfenekelést), valamint az Elysiumot, a világmegváltós mélyamerikai, tipikus robotemberes-fegyveres, egysíkú karakterekkel és hosszú csatajelenetekkel tarkított butító és felesleges idézőjeles sci-fit az egyébként is középszerű Matt Damonnel.
Blomkamp az iskolapéldája annak, hogyan lehet elkeverni a hollywoodi ideálokat értékelhető látványvilággal. Bizonyos társadalmi csoportok (a Districtben idegenek, az Elysiumban emberek) rosszul élnek, kiközösítik és elkülönítik őket, de jön valaki, aki majd jól megmutatja, hogy ez valójában helytelen, és hogy az előítélet meg a szegregálódás csúnya dolog. Az Elysium esetében a nagy (sugárfertőzött!) hős meg is menti a sanyarú sorsúakat. Látszik, hogy Blomkamp fiatal még, és elköteleződése a műfaj iránt bár becsületre méltó, egy nagy gyerek jó eszközökkel a kezében. Mit fog kihozni az Alienből? Meg fogjuk sajnálni az öldöklő sárkányokat, mert kis helyen nyomorogva tartják őket egy bázison, és köztük is lesz egy hős, aki majd megmenti őket? Alávetik az embereket a földönkívüliek, és lesz valaki, aki majd savas nyálkafröcsögés közepette is kiszabadítja őket, megmentve a világot? Azt is hozzá kell tenni, hogy Alien-film Ripley nélkül kicsit olyan mint hal uszony nélkül, és ez Scott rendezésében még teljesen rendben volna (vele nincsenek bizalmi problémáim). Blompamp esetében egy nagyon látványos társadalomkritika eszközeivé avanzsálhatnak szeretett gyilkológépeink is, nemhogy Ripley.
Ezek aztán rendkívül vegyes érzésekkel töltenek el, mint fant. Bár A Prometheus kijövetelekor a moziból kifelé még nem tudtam, tetszik-e, hamar megtanultam önmagában értékelni a filmet, és nagyon megkedveltem. Scott bácsi filmjében volt kakaó: vallásos történészek, szkeptikus tudósok, elképesztő karaktermélységű robot, megfelelő mennyiségű akció, elképesztő látvány, és sok slampos utalás az Alienre. Valamint persze egy borzasztóan hatásvadász befejezés, ami előrevetítette a következő részt.
Mindezekkel együtt úgy gondolom, Ridley Scott rendezésében nyugodtabban tölthetnénk a várakozást a filmig, mivel ő az ősatyja az egésznek, és csinos concept artokon kívül kellő mélységet és hangulatot is képes teremteni. Ezzel szemben a 35 éves Blomkamp rendezte életem két egyik legrosszabb filmélményét: a társadalomkritikának szánt District 9-t, ahol kellemetlen rák-külsejű lények gettósítva élnek borzasztó akcentusú dél-afrikaiak társaságában (mindezt dokumentumstílusban, ami alapból megér egy elfenekelést), valamint az Elysiumot, a világmegváltós mélyamerikai, tipikus robotemberes-fegyveres, egysíkú karakterekkel és hosszú csatajelenetekkel tarkított butító és felesleges idézőjeles sci-fit az egyébként is középszerű Matt Damonnel.
Blomkamp az iskolapéldája annak, hogyan lehet elkeverni a hollywoodi ideálokat értékelhető látványvilággal. Bizonyos társadalmi csoportok (a Districtben idegenek, az Elysiumban emberek) rosszul élnek, kiközösítik és elkülönítik őket, de jön valaki, aki majd jól megmutatja, hogy ez valójában helytelen, és hogy az előítélet meg a szegregálódás csúnya dolog. Az Elysium esetében a nagy (sugárfertőzött!) hős meg is menti a sanyarú sorsúakat. Látszik, hogy Blomkamp fiatal még, és elköteleződése a műfaj iránt bár becsületre méltó, egy nagy gyerek jó eszközökkel a kezében. Mit fog kihozni az Alienből? Meg fogjuk sajnálni az öldöklő sárkányokat, mert kis helyen nyomorogva tartják őket egy bázison, és köztük is lesz egy hős, aki majd megmenti őket? Alávetik az embereket a földönkívüliek, és lesz valaki, aki majd savas nyálkafröcsögés közepette is kiszabadítja őket, megmentve a világot? Azt is hozzá kell tenni, hogy Alien-film Ripley nélkül kicsit olyan mint hal uszony nélkül, és ez Scott rendezésében még teljesen rendben volna (vele nincsenek bizalmi problémáim). Blompamp esetében egy nagyon látványos társadalomkritika eszközeivé avanzsálhatnak szeretett gyilkológépeink is, nemhogy Ripley.
Szóval a nyilvánvaló eufória
mellett felmerült néhány kétség is, de természetesen nem vetem el a lehetőségét,
hogy Blomkamp képes érdekes, esetleg nem társadalomkritika jellegű, de ettől
függetlenül kellő mélységű filmet létrehozni. Ridley Scottal producerként, aki
gyakorlatilag teológiai sci-fit és mesterséges intelligencia körüli
gondolatébresztést csinált a Prometheusból, van erre esély. Meglátjuk.
