The Wolf of Wall Street/A Wall street farkasa (2013)
Nagyon sokáig távol tartottam magam ettől a filmtől, mert egyrészt rohadt hosszú, másrészt túl menő volt ahhoz, hogy megnézzem. Még nagyon régen kezdtem el, de nem jutottam el odáig, hogy befejezzem, mert tényleg nagyon-nagyon hosszú, és vannak benne vontatott részek is. Először is, el kell mondanom pozitívumként, hogy fogalmam se volt, mi lesz a vége, és mire eljutottam a végére, szinte már lényegtelen is lett. A wannabe nyolcvanas évek luxusának látványvilága és az egészen érdekes történet alapvetően kellemes élményt hagyott bennem. Ehhez jött még a brókeriroda hangulata, ahol az emberek gyakorlatilag öltönybe felöltözve, telefonnal és papírokkal a kezükben valójában egy állatkert vagy egy cirkusz lakóihoz hasonlítottak. Jordan Belfort egy mélyről jövő bróker, akinek a karrierje hirtelen derékba törik a nagy világválsággal, majd a tőzsecápáktól eltanult módszerével a semmiből óriásivá tesz egy bolhányi méretű céget, és dollármilliárdossá válik. Mindezt természetesen nem túl legálisan. A film alapvetően az ő személyes történetét mutatja be, a feltörekvését, tündöklését majd bukását. Vicces, tele van helyzetkomikummal, és nem próbálja meg azonosítani a nézőt a főszereplővel. Bár azt nehezen is lehetne, hiszen nem sokan keresünk dollármilliárdokat. Nekem ezzel a brókeres témával teljesen újat mutatott, és viccesnek találtam, hogy ezzel a negatív figurával kapcsolatban három órán keresztül próbál a film empátiát ébreszteni bennem és megsajnáltatni Jordant, és már majdnem sikerült is, de mégse. Szórakozásnak pompás, de mivel nem annyira food for thought és még hosszú is, a közepesnél talán egy kicsit jobbra értékelném.
Batman Begins/Batman: Kezdődik! (2005)
APAKEZDŐDIK! Még egy ilyen ótvar magyar címet... Na szóval, képregényfilm, szuperhősfilm, minden adott egy jó kis előítélethez a részemről. KIVÉVE, hogy nekem senki nem mondta, Christian Bale lesz Batman. Meg azt se, hogy szerepelni fog benne Cillian Murphy. Pedig már egyikük is elég lett volna ahhoz, hogy megnézzem ezt a filmet. Jellegét tekintve nagyon érződik, hogy prológus, hosszasan magyarázza Brúsz karakterét, egészen a gyerekkori eseménytől a Batmanségig, viszont szerintem a hegyi ninjás rész indokolatlanul hosszúra és klisésre sikeredett. Bár klisékről beszélni egy elég régi képregény kapcsán, tudva, hogy a képregények alapvetően a fiatalabb korosztálynak lettek kitalálva, ez a történet pedig az ötvenes években kezdődött... Szóval kicsit irreleváns. De akkor is, szerintem nagyon vicces, hogy kb fél órán keresztül Liam Neesonnek minden mondatát screencapelni lehetett volna, és odaírni, hogy Paulo Coelho. Elég sok benne a mélypszichológia pont ebből az okból, Liam Neeson karaktere olyanokat süt el, mint hogy "You traveled the world... Now you must journey inwards... to what you really fear... it's inside you... there is no turning back. Your parents' death was not your fault. Your training is nothing. The will is everything. If you make yourself more than just a man, if you devote yourself to an ideal, you become something else entirely." vagy "But a criminal is not complicated. What you really fear is inside yourself. You fear your own power. You fear your anger, the drive to do great or terrible things." Na ne mán. :D
Érdekes benne a csavar, szimpi Morgan Freeman, Katie Holmes idegesítő, Dr. Crane pedig... úúúristen. Az az ember... Ha ilyen pszichiáterhez kéne járnom, kitalálnék mindenféle hülyeségeket, hogy újra és újra találkozhassak vele. Ami nagyon érdekes egyébként, hogy ha a film követi a képregényt, akkor ez a képregény igencsak megelőzte a korát. Szép a látvány, korszerűnek tűnő technológia...
Alapvetően nyilván egy szórakoztató műfajról beszélünk, de a pszichológia része, azaz Bruce karakterfejlődése vitt bele egy kis pluszt. Összességében kellemesen csalódtam, a következő filmeket is meg fogom nézni, remélem, hogy legalább ilyen húzónevek lesznek benne. Ja és Brúsz tettetett rekedtsége nem tudom, hogy vicces, vagy inkább irritáló-e.
American Beauty/Amerikai szépség (1999)
Egy óra ötvenhat perc élet, kicsit másképp.
Ez a film valami elképesztő. Először is, meg kell előlegeznem, hogy nagyon kilencvenes évek vizuálisan, valamint a vígjáték jelleg erősen elveszi az üzenetének a pátoszlehetőségét, ami viszont kell is bele. De ez kérem szépen egyáltalán nem egy vígjáték. Ez kőkemény dráma, pszichológia és filozófia. Adott egy egy average John a feleségével és a lányával, együtt a kertvárosban élik kirakati életüket, és valójában mindegyikük boldogtalan, hiányos és egy keresztet visel magán. A férj azt, hogy öregszik, nincs szexuális élete a feleségével, nem tud semmit a lányáról, és a munkahelyén is megrekedt egy szinten; a feleség azt, hogy maximalista, ingatlanosként nem megy jól a biznisz, a férjével bologtalan és már nincs is másra kilátás; a kiscsaj pedig azt, hogy serdül, úgy érzi, hogy senki sem érti meg, teljesen kilóg a sorból, és valójában nem is kedveli a legjobb barátnőjét. Mindegyikük élete felpezsdül egy-egy új személy beköszöntével, és minden a feje tetejére áll. Kijönnek a karakterek, mindenki tőle szokatlan dologba kezd, és a film tetőpontjára teljesen felborulnak az eddig kifelé mutatott szerepek...
Ebben a filmben az a súlyos, hogy minden percével suttog, hogy mi is gondolkozzunk el, milyen életet élünk. Mi is jöjjünk rá, hogy milyen boldogtalanok is vagyunk igazán. Mondjunk fel a szar munkahelyünkön, intsünk be mindenkinek, mondjuk meg annak a bizonyos valakinek, hogy tetszik, és úgy egyáltalán, csináljuk azt, amihez valójában kedvünk van, és ne csak azért cselekedjünk valahogy, mert elvárják. A film filozófiája szerint egyáltalán nem az a lényeg, hogy mennyit élünk, vagy hogy mennyi évet pocsékoltunk el eddig, hanem hogy ha most, ebben a pillanatban meghalnánk, boldogok lennénk-e. Most, ebben a pillanatban kielégítő-e az életünk, törekszünk-e az általunk áhított jó felé, élvezzük-e a minket körülvevő kisebb-nagyobb szépségeket. Utóbbi gondolat egésze köré van felfűzve a film. Megtanuljuk, hogy egy körbe-körbe repdeső zacskó is tud olyan gyönyörűségérzést ébreszteni valakiben, hogy az illető úgy érezze, az élet csodálatos dolog. Nagyon kemény személyes dráma ötvöződik mélypszichológiával és létfilozófiával, kihozva egy vicces, de egyben lesújtóan mély egyveleget. Le vagyok taglózva. Azt hiszem, ebben a mostani élethelyzetemben pont erre a filmre volt szükségem.
Nagyon sokáig távol tartottam magam ettől a filmtől, mert egyrészt rohadt hosszú, másrészt túl menő volt ahhoz, hogy megnézzem. Még nagyon régen kezdtem el, de nem jutottam el odáig, hogy befejezzem, mert tényleg nagyon-nagyon hosszú, és vannak benne vontatott részek is. Először is, el kell mondanom pozitívumként, hogy fogalmam se volt, mi lesz a vége, és mire eljutottam a végére, szinte már lényegtelen is lett. A wannabe nyolcvanas évek luxusának látványvilága és az egészen érdekes történet alapvetően kellemes élményt hagyott bennem. Ehhez jött még a brókeriroda hangulata, ahol az emberek gyakorlatilag öltönybe felöltözve, telefonnal és papírokkal a kezükben valójában egy állatkert vagy egy cirkusz lakóihoz hasonlítottak. Jordan Belfort egy mélyről jövő bróker, akinek a karrierje hirtelen derékba törik a nagy világválsággal, majd a tőzsecápáktól eltanult módszerével a semmiből óriásivá tesz egy bolhányi méretű céget, és dollármilliárdossá válik. Mindezt természetesen nem túl legálisan. A film alapvetően az ő személyes történetét mutatja be, a feltörekvését, tündöklését majd bukását. Vicces, tele van helyzetkomikummal, és nem próbálja meg azonosítani a nézőt a főszereplővel. Bár azt nehezen is lehetne, hiszen nem sokan keresünk dollármilliárdokat. Nekem ezzel a brókeres témával teljesen újat mutatott, és viccesnek találtam, hogy ezzel a negatív figurával kapcsolatban három órán keresztül próbál a film empátiát ébreszteni bennem és megsajnáltatni Jordant, és már majdnem sikerült is, de mégse. Szórakozásnak pompás, de mivel nem annyira food for thought és még hosszú is, a közepesnél talán egy kicsit jobbra értékelném.
Batman Begins/Batman: Kezdődik! (2005)
APAKEZDŐDIK! Még egy ilyen ótvar magyar címet... Na szóval, képregényfilm, szuperhősfilm, minden adott egy jó kis előítélethez a részemről. KIVÉVE, hogy nekem senki nem mondta, Christian Bale lesz Batman. Meg azt se, hogy szerepelni fog benne Cillian Murphy. Pedig már egyikük is elég lett volna ahhoz, hogy megnézzem ezt a filmet. Jellegét tekintve nagyon érződik, hogy prológus, hosszasan magyarázza Brúsz karakterét, egészen a gyerekkori eseménytől a Batmanségig, viszont szerintem a hegyi ninjás rész indokolatlanul hosszúra és klisésre sikeredett. Bár klisékről beszélni egy elég régi képregény kapcsán, tudva, hogy a képregények alapvetően a fiatalabb korosztálynak lettek kitalálva, ez a történet pedig az ötvenes években kezdődött... Szóval kicsit irreleváns. De akkor is, szerintem nagyon vicces, hogy kb fél órán keresztül Liam Neesonnek minden mondatát screencapelni lehetett volna, és odaírni, hogy Paulo Coelho. Elég sok benne a mélypszichológia pont ebből az okból, Liam Neeson karaktere olyanokat süt el, mint hogy "You traveled the world... Now you must journey inwards... to what you really fear... it's inside you... there is no turning back. Your parents' death was not your fault. Your training is nothing. The will is everything. If you make yourself more than just a man, if you devote yourself to an ideal, you become something else entirely." vagy "But a criminal is not complicated. What you really fear is inside yourself. You fear your own power. You fear your anger, the drive to do great or terrible things." Na ne mán. :D
Érdekes benne a csavar, szimpi Morgan Freeman, Katie Holmes idegesítő, Dr. Crane pedig... úúúristen. Az az ember... Ha ilyen pszichiáterhez kéne járnom, kitalálnék mindenféle hülyeségeket, hogy újra és újra találkozhassak vele. Ami nagyon érdekes egyébként, hogy ha a film követi a képregényt, akkor ez a képregény igencsak megelőzte a korát. Szép a látvány, korszerűnek tűnő technológia...
Alapvetően nyilván egy szórakoztató műfajról beszélünk, de a pszichológia része, azaz Bruce karakterfejlődése vitt bele egy kis pluszt. Összességében kellemesen csalódtam, a következő filmeket is meg fogom nézni, remélem, hogy legalább ilyen húzónevek lesznek benne. Ja és Brúsz tettetett rekedtsége nem tudom, hogy vicces, vagy inkább irritáló-e.
American Beauty/Amerikai szépség (1999)
Egy óra ötvenhat perc élet, kicsit másképp.
Ez a film valami elképesztő. Először is, meg kell előlegeznem, hogy nagyon kilencvenes évek vizuálisan, valamint a vígjáték jelleg erősen elveszi az üzenetének a pátoszlehetőségét, ami viszont kell is bele. De ez kérem szépen egyáltalán nem egy vígjáték. Ez kőkemény dráma, pszichológia és filozófia. Adott egy egy average John a feleségével és a lányával, együtt a kertvárosban élik kirakati életüket, és valójában mindegyikük boldogtalan, hiányos és egy keresztet visel magán. A férj azt, hogy öregszik, nincs szexuális élete a feleségével, nem tud semmit a lányáról, és a munkahelyén is megrekedt egy szinten; a feleség azt, hogy maximalista, ingatlanosként nem megy jól a biznisz, a férjével bologtalan és már nincs is másra kilátás; a kiscsaj pedig azt, hogy serdül, úgy érzi, hogy senki sem érti meg, teljesen kilóg a sorból, és valójában nem is kedveli a legjobb barátnőjét. Mindegyikük élete felpezsdül egy-egy új személy beköszöntével, és minden a feje tetejére áll. Kijönnek a karakterek, mindenki tőle szokatlan dologba kezd, és a film tetőpontjára teljesen felborulnak az eddig kifelé mutatott szerepek...
Ebben a filmben az a súlyos, hogy minden percével suttog, hogy mi is gondolkozzunk el, milyen életet élünk. Mi is jöjjünk rá, hogy milyen boldogtalanok is vagyunk igazán. Mondjunk fel a szar munkahelyünkön, intsünk be mindenkinek, mondjuk meg annak a bizonyos valakinek, hogy tetszik, és úgy egyáltalán, csináljuk azt, amihez valójában kedvünk van, és ne csak azért cselekedjünk valahogy, mert elvárják. A film filozófiája szerint egyáltalán nem az a lényeg, hogy mennyit élünk, vagy hogy mennyi évet pocsékoltunk el eddig, hanem hogy ha most, ebben a pillanatban meghalnánk, boldogok lennénk-e. Most, ebben a pillanatban kielégítő-e az életünk, törekszünk-e az általunk áhított jó felé, élvezzük-e a minket körülvevő kisebb-nagyobb szépségeket. Utóbbi gondolat egésze köré van felfűzve a film. Megtanuljuk, hogy egy körbe-körbe repdeső zacskó is tud olyan gyönyörűségérzést ébreszteni valakiben, hogy az illető úgy érezze, az élet csodálatos dolog. Nagyon kemény személyes dráma ötvöződik mélypszichológiával és létfilozófiával, kihozva egy vicces, de egyben lesújtóan mély egyveleget. Le vagyok taglózva. Azt hiszem, ebben a mostani élethelyzetemben pont erre a filmre volt szükségem.
