2014. február 3., hétfő

American Hustle/Amerikai botrány (2013)



Ez egy alapvetően érdekes és kiválóan kivitelezett film egy 70-es évekbeli svindlerduóról, és az ők  FBI-al kikényszerített együttműködéséről egy nagyszabású akcióban, amiben bűnözőket és politikusokat akarnak lebuktatni. Történet: egy piti csaló, akinek egyébként üvegesbiznisze és ruhatisztítói vannak, találkozik élete szerelmével, akiről kiderül, hogy zseniális színész (impersonator, mi erre a jó szó magyarul?) és nagyon ötletes. A nővel pénzeket kölcsönöznek illegálisan befuccsolt üzletembereknek/kisstílű bűnözőknek. Ez egy idő után feltűnik az FBI-nak is, akik egyezséget ajánlanak: békén hagyják őket, ha együttműködnek velük egy óriási FBI műveletben, és lebuktatnak egy nagyon jelentős maffiaszervezetet meg egy pár befolyásos politikust (ami apparently még soha nem történt meg ezelőtt - 70-es évekről lévén szó).
Nem is annyira a történet érdekes, mint az a zsenialitás, amivel kivitelezték. Szó szerint tehetséges, erre született színészek játszanak kézzelfogható hitelességgel (ez az az élmény, amit pl. egy színházi darab soha az életben nem lenne képes bennem kiváltani: mivel a mimikát és a kézmozdulatokat a hátsó sorban is látni kell, túljátsszák az egészet - ezáltal mindig emlékeztetve arra, hogy nem a valóság közepén ülök, hanem egy parókaszagú megrendezett valamiben). Azaz a film kevés kivételtől eltekintve (pl. Carmine-éknál a sírós jelenet, Jennifer Lawrence néhány pillanata) simán megállná a helyét igaz történetként is. A karakterek mind érdekesek, és mindegyik valamilyen módon a saját démonaival küzd. Ez annyira hihetetlenül szimpatikus, hogy szinte kifejezni sem lehet, mennyire nagy a színvonalbeli különbség az átlag, idealizált hollywoodi karakterek és az American Hustle tökéletlen, emberi figurái közt. Sokkal könnyebb számomra ilyen karakterekkel azonosulni, mint mondjuk valami "good guy" - "bad guy" szintre leegyszerűsített lead characterrel. Itt senki sem good guy, és mindenki próbál abból a börtönből kitörni, amit a személyisége épített saját magának. 
A film másik abszolút kiemelkedő pozitívuma az aura, a hangulat. Gondolom, legalább egy ember víziója és több száz ember kemény munkája áll amögött, hogy tökéletes ruhák, tökéletes kiegészítők, hajak, sminkek, berendezési tárgyak, belső terek, stb. kísérik a történetet. Ugyanebbe a kategóriába tartozik, de külön említést érdemel a folyamatos, nagyon élvezetes zenei aláfestés, ami már önmagában is félig elvitte volna a hátán a filmet a karakterek mellett.
Külön pontot szánnék arra, hogy ha valaki nem ért angolul, akkor tanuljon meg egy illő szinten, mert TILOS nem eredetiben nézni. Elképzelni nem tudom, mit kontárkodnak majd a magyar szinkronszínészek (fognak? ez egy 2013-as film, de tegnap láttam felirattal), de az száz százalék, hogy lehetetlen Sydney angol és amerikai akcentusának különbségét hitelesen érzékeltetni. A másik meg az, hogy némelyik szituációban egyszerre beszélnek/veszekednek a karakterek, és a felirat csak két soros, nincs megjelenítve az egymás szavába vágás. A stilisztikai különbség is égető lenne: FBI agents = feds, microwave oven = science oven, ezeket nem lehet és nem is kell magyarul átadni, a mélyen gyökerező amerikai tirpákság és nemzeti nyelvi tudat részei. 
És most jöjjön a vesszőparipám. A HOSSZÚSÁG. Mert hogy nem, ezt a filmet nem akarták másfél órában lerendezni (valamiért nagyon ez a tendencia mostanában, mindenki egészestés filmeket akar - kérlek, ne... au, auu... óh fájdalom...). Másfél óra után többször néztem fel a facebookra, mint ahányszor szerettem volna. Mondom ezt úgy, hogy soha nem szoktam ok nélkül felhúzni filmeket, mert ez jó volt tényleg, de számomra mégis sajnos overwhelmingly hosszú. Pedig "csak" 18 perccel több két óránál, de egyharmaddal kevesebb időben is el lehetett volna mondani ezt a történetet ugyanilyen jól, koncentráltabban. A másik negatívum a vége, ami nem volt rossz, csak úgy érzem, megérdemelt volna valami igényesebb befejezést, mert kicsit hiányérzetem volt. Örültem, hogy volt vesztese is a történetnek, mert kiábrándultam volna, ha az összes poszterkarakter jól járt volna. 

Egyébként úgy gondolom, hogy a 7 Golden Globe jelölés (3-at nyert) és a 10 Oscar-jelölés mégis túlzás. Összesen 91 (!!!) díjra jelölték eddig, 44-et elvitt, gyakorlatilag minden létező kategóriában jelölgették, és a jelölések felét elvitte. 

Text Widget

Pages

recent posts

About