World War Z (2013)
Az extra változatot láttam belőle, azaz volt pár plusz jelenet a magyar verzióhoz képest. A történet szerint Brad Pitt sütögeti a palacsintát a kislányainak meg a betelepült angol feleségének, mikor egyszer csak in medias res kitör egy zombivírus, és kaotikus helyzet áll be. Lényegében a több mint két óra azzal telik el, hogy Brad Pitt (Garry Lane, de tökmindegy) hősködik. Ő már ENSZ képviselő tisztként (???) találkozott ezzel a jelenséggel, és ezért mindig tudja, mit csinál. Például reflexből reagál akkor is, mikor levágja a leszbikus katonalány kezét, amiben elkezd terjedni a vírus. Az egyetlen dolog, ami igazán nagy benyomást tett rám, az az a rész volt, mikor Jeruzsálemben egy fal mögé tömörültek az emberek, többek közt az iszlámok is, ott énekeltek a zsidók mellett, majd oda is bejutottak a zombik. Igazából a világ problémáinak 50%-át megoldotta volna ez az eseménysor, de erről nem itt és nem így.
Alapvetően egy üres amerikai látványmozival volt dolgunk, ami még a jobb fajtába tartozik, azaz folyamatosan fenntartja a figyelmet, és nem hagy lankadni. Ha megtenné, akkor fabatkát sem érne, mert a története egy nagy nulla, és csak a látvány húzza fel némileg.
The Hobbit - An Unexcpected Journey (2012)
Csalok, mert ez az egész szériához kapcsolódó viszonyomról fog szólni elsősorban...
A Gyűrűk ura az a jelenség, amelyről szentségtörés kijelenteni is, hogy nem értem. Nem értem, miért ennyire piszkosul népszerű és imádott. Láttam az összes Gyűrűk urát, az első Hobbitot is, és nem tudom, nálam miért nem váltja ki azt az elemi rajongást, amit az emberek 80%-nál szokott. Alapvetően a fantasy nagyon közel áll hozzám, mint műfaj, de a háromórás menetidőnek számomra olyan hatása van, mintha kicsit megkínoznának minden egyes alkalommal. Egyszerűen nem tudok ennyi ideig koncentrálni. A teljes mértékben kitalált, különleges lényekkel teletűzdelt háromórák túltöltik az agyam, és a film egyharmadánál olyan sokká válnak, hogy szegény filmpartneremet egyfolytában kérdezgetem, mikor lesz már valami.
A Hobbittal az a helyzet, hogy mindaz, ami a Gyűrűk ura filmeket izgalmasabbá tette, azaz a gonosz varázsló és a különböző fajok közötti ellenségeskedés, itt még nem vagy csak nyomaiban jelenik meg. A film legszórakoztatóbb része számomra az volt, mikor a hobbit éléskamráját a törpök gátlástalanul fölzabálják. Ez baj, és valószínűleg az én hibám, mert nem tudom értékelni ennek a fantasy-óriásnak a filmre átvitt legendáit... Azt viszont előrebocsátom, hogy inkább elismerem önnön ízléstelenségemet, mint hogy elolvassak annyi és olyan vastagságú könyvet, amiknek a betűit dollárokra váltva Afrika harmadik világbeli lakossága Qatar gazdasági színvonalát érné el minden erőfeszítés nélkül...
Prisoners (2013)
Csak futólag említem meg ezt a filmet, mert olyan szinten összezavarta az ítélőképességemet, hogy újra kell néznem. A történetét egy hosszabb összetett mondatban össze lehet foglalni, ami így hangzik.
Két amerikai család összejön egy közös programra, ennek során a két legkisebb lányka az utcán játszik, majd feltehetőleg elrabolja őket valaki; a rendőrök tehetetlenek; a családapa a kezébe veszi az irányítást, az egyetlen szóba kerülő tettest fogságba ejti és következetesen kínozza, hogy elárulja, hol vannak a lányok; még egy gyanúsított bejön, akit le is csuknak, de ő sem az akinek látszik; majd minden kiderül és megkerülnek a lányok. Na, ez egy nagyon sematikus történetábrázolás volt, de ettől nincs nagyon több magában a történetben. Tehát, akár azt is mondhatnánk, hogy több mint két órára nincsen szükség... (Khm.)
A film hangulatát tekintve komor, a színvilág szintén, a vontatott történetvezetés közben elszórva kapunk az arcunkba kissé erőltetett szimbólumokat és karakterfűszerezést.
Egy film értékét, ha mint művészeti terméket nézzük, akkor nem az határozza meg, hogy élvezzük-e, és be kell vallanom, egyáltalán nem élveztem ezt a filmet. Ennek ellenére nem tudom kijelenteni, hogy rossz volt, mert a szimbólumok és a több szál miatt át kell értékelni magát a filmet, hogy akar-e valami mélyebbet mondani azon kívül, hogy mindenki elmebeteg... vagy csak simán ilyen indokolatlanul hosszú. (Egyébként tényleg. Apa szadista, anya ideggyenge, szegény gyanúsított srác értelmi fogyatékos, a másik gyanúsított pszichopatának tűnik, a főszereplő nyomozó nem, de ő Jake Gyllenhaal, akinek idegesítően félpercenként tikkel a szeme a közeli felvételeken is.)
Konklúzió nélkül maradva még egyszer meg kell néznem.
Gravity (2013)
