Egy érdekes alapötlettel rendelkező, azonban cukros nyálrétegével rendkívül elrontott hollywoodi mozifilm. A történet szerint egy feltörekvő politikus összetalálkozik álmai asszonyával, akivel nem lehetnek egymáséi, mert az emberek sorsát felsőbb erők irányítják, és a kettejük sorsa nem találkozhat a "nagykönyvben" foglaltak alapján. A sorsot, Isten eleve elrendelését egy csapat öltönyös-kalapos figura képviseli, akik időnként bekalibrálják az emberek agyát, rálöttyintik a kávét a gyanútlan áldozatokra, hogy elkéssenek a munkából, és mindenféle véletlennek látszó, mókás, de annál nagyobb horderejű dolgot tesznek. Alapvetően nem egy vígjátékról van szó, mégis képtelen vagyok komolyan venni. Bár a filmnek van egy kissé sötét, elegáns színvilága, sajnos a hollywoodi eszmeiség: egymásnak teremtettség, határtalan és logikát nem ismerő szerelem (bármilyen előzetes ismeretség nélkül), racionalitást mellőző, elvileg értelmiségi főszereplő... kiábrándítóak. Tegyük a szívünkre a kezünket, és kérdezzük meg magunktól, hány olyan amerikai film van, amelyikben az elnök, vagy valamilyen szenátor megjelenik, mint betöltendő poszt vagy aktív szereplő? Az az ötlet, hogy a sorsunk más tényezők által irányítva van, nem eredeti, de lehetett volna új köntösbe öltöztetni ezzel az öltönyös arkangyal-vonulattal, a kliséhalmaz mégis kérlelhetetlenül elrontotta. Természetesen happy end a vége. Unalom.
The Life Before Her Eyes / Szemvillanás alatt (2007)
Ez a film alapvetően két dolog miatt került a látóterembe: 1.) olyan filmet kerestem, amelyikben iskolai lövöldözés van 2.) Evan Rachel Wood személye miatt. Tudni kell rólam, hogy rajongok Evan Rachel Wood stílusáért, főleg akkor figyeltem fel rá, mikor a True Bloodban Sophie-Anne-t játszotta. Kíváncsi voltam rá más szerepben is, szóval kapóra jött a film.
Nagyon spoiler volna elmesélni, hogy a film hogyan épül fel és miért úgy, legyen elég annyi, hogy ez egy valószínűleg művészfilmnek szánt, pszichológiával és szimbólumokkal teletűzdelt film, ami morális kérdéseket vet fel úgy, hogy ezt az eseményektől először észre sem vesszük. Viszonylag hosszú és egész vontatott, ezért semmiképpen sem ajánlanám olyanoknak, akik unaloműzésből néznének filmet. Erre rá kell szánni az idejét, akkor pedig nem elaludni rajta. A vontatottságától és eseményhiányos részeitől eltekintve elgondolkodtató, de kiemelkedőnek nem mondanám. Valamilyen tudatalatti szinten összekapcsolom a tematikáját a Remember me-vel, szóval akinek az tetszett, esélyes, hogy ez is fog.
The Island / A sziget (2005)
Egy újabb, kicsit kiábrándító sóhajjal nyugtázott science fiction film a csinos Scarlett Johansonnal. A történet szerint az emberek egy világméretű katasztrófa után a föld alá telepített városukban élve, központilag szigorúan szabályozott módon tengetik napjaikat. Mindenhol, még a vécében is kamerák és robotok figyelik őket, egy egyéni gondolatuk sem lehet, a hatalom által meghatározott munkát végzik, ételt eszik, és központi propagandával beléjük nevelik, hogy nagyon szerencsésnek érezhetik magukat ezzel az életmóddal. Azonban van egy még ennél is szerencsésebb réteg: akik a Sziget nevű földi paradicsomba kerülnek lottósorsolás által kiválasztva, legalább is ezt hiszik. A Szigetet úgy határozzák meg, mint az egyetlen szennyezetlen pont, ami megmaradt a bolygón, és a kiválasztottak itt lakhatnak. Az emberek motivációját a Sziget adja ahhoz, hogy elvégezzék mindennap ugyanazt az unalmas munkát. Valójában természetesen sem a Sziget, sem az emberi város nem létezik, és az emberi lakosság "a vezető réteg" mocskosul gazdag ügyfeleinek klónjaiból áll, akik a való világban mit sem tudnak arról, hogy a klónjaik ugyanolyan érző emberi lények, mint ők. A klónok gyakorlatilag életbiztosításként léteznek az eredeti személyek gyógyítására. Két klón elhatározza, hogy kiszabadul a való világba, és tudatja az emberekkel, hogy mi történik a bázison, és természetesen mindenki próbálja őket minden eszközzel megállítani.
Unásig ismételgetett disztópiás alapötlet, idegesítő karakterek, hosszú menetidő, csinos színészek, rengeteg (logikátlan) üldözős jelenet. Engem egyáltalán nem fogott meg...
Red Eye / Éjszakai járat (2005)
Középszerű thriller csodás szemű Cillian Murphyvel és Rachel McAdamsszel, akiről a film legvégéig azt hittem, hogy Jennifer Garner. Egy repülőtéren megismerkedik két fiatal felnőtt, szimpatikusnak tartják egymást, és mit ad a sors, egész véletlenül egymás mellé szól a jegyük a gépen is. Hamarost kiderül, hogy nem is olyan véletlen az egész, és a férfi valójában egy assassin, akinek az a feladata, hogy elintézze, egy politikus és családja abba a lakosztályba kerüljön, amelyikben aztán merénylet fogja érni. A nőnek hozzáférése van a hotel férőhelyeinek adatbázisához, így elintézheti telefonon az assassin kérését - aki ráadásul az apja megölésével fenyegeti. A nő mégis úgy dönt, hogy valahogy felveszi a harcot a férfival, és megpróbálja megmenteni az apját is meg a politikust is a családjával együtt.
Nem tudom, hogyan álljak ehhez a filmhez, mert alapból nem vagyok gyakorlott thrillerek terén. Valószínűleg az összes egy kaptafára készül, vagyis arra a koncepcióra épül, hogy folyamatosan fenntartsa a feszültséget, és azonosuljunk azzal a személlyel, aki menekül a gyilkos elől. Ha tudunk azonosulni vele és tényleg izgalmas, akkor rendben van, itt azonban erősen szükségét éreztem, hogy nagyokat tekergessek a filmben. Rosszul hangzik, de Lisa helyében nem írtam volna fel a wc-ben szappannal a tükörre az üzenetet, hanem rögtönzött légyottot csikarok ki az assassinból, ha már úgy néz ki, mint Cillian Murphy :D :D :D Egyébként itt a pozitív vég nem hatott kifejezetten klisésnek, de nem tudnám megmondani, megér-e egy nézést. Újranézést biztosan nem.
Pacific Rim / Tűzgyűrű (2013)
Valószínűleg IMAX 3D platformra szánt, ultragáz történettel rendelkező, hihetetlenül drága költségvetésű üres látványmozi. Avagy mi történik akkor, ha az amerikai értékideálokat és igényeket keresztezzük a japán robotokkal? EZ. Egy iszonyatosan hosszú, felszínes/idealizált karakterekkel operáló, látványra szájtátást, Transformeses körökben merevedést, epilepsziások esetén rohamot kiváltó film. Igazán szeretnék róla nem elfogultan nyilatkozni, de nem tudom, hogyan lehetne. Idris Elba nem rossz színész, Kikuchi Rinko aranyos, Charlie Hunnam helyes és izmos, ráadásul a filmben benne van a True Bloodból ismert eye candy Robert Kazinsky is, aki a 6000 éves, izmos, brit kiejtésű (:S) szexuálisan frusztrált tündérvámpírt játszotta a sorozatban.
A történet szerint a Földet különös, dinoszaurusz-szerű lények támadták meg, ezért a nagyhatalmak pénzt nem kímélve, ellentéteiket félretéve összefogtak, és óriási emberszerű robotokat készítettek, amikkel fölvették a harcot a szörnyekkel (kaijuuk). Azonban a kaijuu támadások egyre szaporodnak, a szörnyek egyre erősebbek, és nincs más választás, mint hogy azt az átjárót kell elzárni, amin az emberi világba jönnek. A kormány megszünteti a harcban egyre inkább leszereplő megarobotok támogatását, így a parancsnokuk magánakcióba kezdve próbálja megmenteni a világot.
Igazából ezzel a filmmel a két legnagyobb baj, hogy 1.) szar a történet, 2.) felszínesek a karakterek. Tényleg. Ennyi.
Összefoglalva, nem túl sok jó filmet láttam mostanában. Remélhetőleg ez nemsokára változni fog...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése