2013. szeptember 28., szombat

„Önök kérték” Kitekintő: 『the GazettE WORLD TOUR 13』at Tonhalle, München


Ez egy több okból különleges bejegyzés lesz: először is, nem filmről és nem könyvről van szó, bár ettől még az élmények kategóriájába tartozik (nem is akármilyen!). Másodszor, többen kértétek, hogy írjak róla, harmadszor, rendkívül személyes hangvételű.
A koncertre való kimenetel a Soundofjapan és a hazai japánzenei bulik főfő-ikonja, azaz Case főszervezésében zajlott, valamint a Gazette Hungary adminjainak kommunikációjával. Utóbbi lányokról itthon megvolt a magam véleménye, de mivel az út során nemigen beszéltem velük, nem tudok semmit sem elmondani róluk.
A Hősök tere mögötti parkolóban gyülekeztünk össze, ahonnan mindössze 3 megállóval Münchenben találtuk magunkat. Lényegesen rövidebb idő volt odaérni, mint amire számítottunk, már reggel 8 előtt jóval ott voltunk a koncert színhelyén. Megelégedésünkre már akkor ráírtak egy számot a kezünkre, sőt, a későbbiekben sorba rendeztek minket, és kikötötték, hogy maradjunk is úgy, amennyire csak lehet. A délelőttől kora este folyamáig folyamatosan szállingóztak az emberek, és meg kell mondanom, én még sose láttam ilyet. Az emberek pokrócokon ültek és azokkal takaróztak a fal tövében, egynapi kajával és innivalóval csöveztek, mintha csak piknikeznének. Egyébként a koncertre ellátogató arcokról is talán kéne tenni némi említést. Mielőtt láttam volna a magyar buszos társaságot, azt hittem, mindenki extrémen néz ki és értelmetlenül vartyog japán szavakat, valamint elvakultan ajnározza az együttest. Meg kell mondanom, ez a prekoncepció hibás volt, arányaiban kevesebb volt a színes haj, mint amire számítottam, és a mögöttünk helyet foglaló társaság értelmes és humoros társalgást folytatott, egyenesen örültem, hogy odaültünk.
Persze volt egy-két kifejezetten igénytelen arc is, akiket nem tudtam mire vélni. Sokféle látványhoz hozzáedződtem már, de a rossz fog + igénytelen összevissza festett, zsíros haj, otthoni munkára elvárt ruházat, stb…. hát na. Azért az ember legalább koncertre szedje már össze magát, ha addig nem is. Aztán a magyarokon kívül is volt egy egész garmadányi WTF kategóriájú ember… Először is, volt egy androgün srác, aki egy kicsit elment a „túl sok” klasszikus irányába (leborotvált-visszarajzolt szemöldök for example, skinny jeans, Ruki nyakfestés). Aztán egy lány (?), akinek a fele haja pink volt, a fele kék, iszonyatosan ronda, nagydarab, fehér póló volt rajta skótkockás nadrággal, kopott punk bakanccsal, valami láncokkal. Nagy fekete karikák a szeme köré festve, a telefonjáról ordított a zene. Nem sok embertől ijedek meg, de tőle kivert a víz. Aztán volt két gyaru-o csávó, vagyis annak hitték magukat. Az egyiknek sötétbarna bőre volt, smink, szürkére festett és beállított haj, rózsaszín felső… hirtelen nem tudtam, hol is vagyok, és mit keresek ott. Egész sok göndör hajú gyaru lány volt, az egyik egy kb. 20 centis kiskutyával jött a koncertre… Egyszerűen összefoglalva a Gazette koncertre ellátogatókat úgy tudnám jellemezni, hogy szinte mindenkire ráférne egy pszichológiai terápia & esettanulmány.
Számomra a gond ott volt, hogy a lúdtalpam, a sokórás buszút és a reggel 8-tól este 8-ig a színhelyen levés alapvető tényei kizárták azt a tényezőt, amit úgy hívnak, hogy komfortérzet. Biztos vagyok benne, hogy tőlem jobb fizikumú emberek, akik többet aludtak a koncert előtti napokban, kocsival érkeztek, stb.  nem ilyen elcsigázott állapotban várták az együttest. Maga a várás szintén egy érdekes élmény volt. A VIP tagok a felső bejáraton mehettek be, míg a GFC tagok a sima bejáraton, de mindkét kiváltságos csoport tőlünk sokkal hamarabb. A GFC-k között volt egy csaj, akinek póthaja volt, magas sarkúban, óriási műszempillákkal, a többiektől külön állva keringett a kordonon belül, és végig iszonyúan lesajnáló és elégedetlen tekintetet vágott. Mintha csak egy filmből egy kelet-európai „vállalkozó” mellől vágták volna ki, ránéztél, és nem volt más gondolatod, minthogy egy buta liba. Magas sarkúban koncertre…
Este 6 körül a sima jegyes gyülekezők már egészen intim közelségbe kerültek egymással, és mondanom sem kell, sem a kezünkön lévő szám, sem a korábbi sor nem számított a bemenetelkor. Akinek nem volt a seggében két-három német/szláv nyelveken elviselhetetlenül vartyogó lány (milyen ronda nyelvek, omg), az nem tudja, hogy mit jelent Gazette koncerten regular ticketesnek lenni. Többször a rosszullét kerülgetett, egyébként két mentős már a gyülekezésnél folyamatosan ott volt. Végül kibírtuk, bejutottunk. Igaz, az ismerősöket szinte teljesen elvesztettem a tömeg hullámzásával, de bent voltunk. Először széltében és hosszában is körülbelül középtájékon helyezkedtem el, ekkor még úgy gondoltam, lehet valamit látni onnan. Aztán beállt elém egy 175-180 centis lány, és a nagy hátától gyakorlatilag semmit nem láttam, a mellém keveredő magyar lánnyal együtt. Sikítások, éljenzések következtek a koncert előtti utolsó fél órában, majd végül az igazi, valódi, hús-vér japán Gazette is színre lépett.
Igazából nagyon nehéz erről az érzésről beszélni. Nehéz, mert tizenöt éves, kilencedik osztályos korom óta hallgatom a zenéjüket, szerettem volna találkozni velük, és jóformán a tinédzserkorom fő jellemzője volt ez az együttes. Óriási faktor volt annak a döntésnek a meghozatalában, hogy a japán szakra jelentkezzek, és rengeteg téren annyi befolyást gyakorolt az életemre… és akkor ott voltak. Tőlem belátható távolságra, a zenéjüket játszva, hozzánk beszélve… ott voltak.
Először is, két dolog volt bennem akkor. Az egyik, hogy a turné többi koncertjének setlistjével ellentétben nem a Vortexszel kezdtek, a másik pedig az, hogy annyira boldog voltam, hogy folytak a könnyeim. Kicsivel ez után mindez kiegészült azzal, hogy „Te jó ég, Aoi sokkal jobban néz ki, mint képeken”.  A koncert kezdetétől fokozatosan bal szél felé sodródtam, és 2-3 szám erejéig komolyan féltettem a testi épségem. Volt mellettem egy lány, aki egy papírtáblát tartott fent, és hátulról elkapta valaki, majd verekedni kezdtek. Pár másodperces közegekkel ez elég sokszor lejátszódott, mígnem a lány felismerte azt, hogy talán nem kellene táblát lengetni, mikor mindenki szeretné látni az együttest… Aztán szerencsére még jobban balra sodródtam, olyan szögbe, ahonnan leginkább Aoit és Rukit lehetett látni, és viszonylag Uruhát is. Uruhával kapcsolatban a koncert alatt 3 benyomásom volt: 1.) De vékony a karja! 2.) De jó, hogy elfelejtette azt a borzalmas Harry Potter varázslókalapot… 3.) Valami mesésen játszik a gitáron.
Aoi és Ruki hozták a dvd-kről jól ismert szexi mozdulatokat, és szinte fizikailag fájt, hogy nem tudtam valami jó szögből, mindannyiójukat egészben látva nézni a koncertet. De azért így is elég jól láttam legalább hármójukat, meg ugye néha Reita is besétált a képbe. Kai volt az egyetlen, akit a koncert végéig gyakorlatilag nem is láttam.
Beszúrom ide a setlistet:
1.   [XI] 
1.   Derangement 
4.   Vortex 
5.   Before I Decay 
8.   Untitled 
9.   Agony 
10.               Clever Monkey 
11.               Headache Man 
12.               Required Malfunction 
13.               Filth in the Beauty 
14. Encore:
14.               Shiver 
15.               Hyena 
16.               LINDA~candydive pinky heaven~ 
A legnagyobb benyomást a Dripping Insanity, az Agony, a Filth in the Beauty és az encore számai tették rám. Az encore-ért nagyon kellett könyörögni, és bennfentes információk szerint a több mint 100 magyar rajongó éljenzése és bíztatása nélkül a németek sehol se lettek volna a vérszegény lelkesedésükkel, szóval nagyjából nekünk volt köszönhető az encore.
A koncert végén szétdobálták a dobverőket, vizet locsoltak szét és a flakonokat is eldobták. Nem kaptam el semmit, de nem bánom, mert nem ez volt a lényeg. Merchet sem vettem, mert felesleges drágaságnak tartom.
 Nagyon örültem az összes számnak, és sokszor mindvégig folytak a könnyeim, mert annyira boldog voltam, hogy eljött az a pillanat, amikor ezt élőben láthatom, hallhatom, érezhetem. Évek óta vártam ezt a koncertet, sem a zenében, sem az előadásban nem volt hiba, kicsit megint szerelmes lettem Aoiba, és úgy érzem, valami csoda történt tegnap éjjel. Ha ez az álmom valóra vált, akkor talán a többi is megvalósulhat…


Text Widget

Pages

recent posts

About