2013. április 9., kedd

Shame (2011)




A történet középpontjában egy Brandon nevű viszonylag fiatal férfi áll, aki egyedül él jó körülmények között, kellemes fizetéssel. Azonban Brandon életvitele kicsit eltér az átlag harmincasokétól, ugyanis nem telik el olyan nap, hogy ne feküdne le valakivel, legtöbbször több nővel is szexel naponta. Azonban itt nem áll meg a dolog. Tele van mind az otthoni, mind a munkahelyi gépe a legmocskosabb pornóval, otthon hegyekben állnak a pornóújságok, segédeszközök, és minden, amivel testi gyönyörhöz juttathatja magát. Ha épp semmi sincs kéznél, a munkahelyén maszturbál a vécéfülkében. Vagy otthon a zuhanyzóban. Vagy a konyhaasztalnál. Vagy az ágyban. Azt hiszem, a lényeget értjük. Brandonnek szexaddikciója van.
Azonban van egy aprócska gond, nevezetesen Brandon húga, Sissy. A lány egy felelőtlen, infantilis, letelepedett életet élni képtelen művészlélek énekes(ke). Van egy sikertelen kapcsolata, nincs lakása, sokáig keresi Brandont, aki azonban hallani sem akar róla. A telefont sem hajlandó felvenni neki, akárhányszor hívja. Hogy, hogy nem, a húgát egyszer csak ott találja a lakásában, a tulajdon fürdőszobájában.
Innentől megkezdődik kettejük viharos együttélése, amiben tulajdonképpen csak egy dolgot nem ért a néző: miért haragszik annyira Brandon Sissyre? Miért nem képes elviselni a saját húgát? Mi ez a rettenetes ellenszenv? Igaz, a testvérek között lehetnek nézeteltérések, személyiségbeli különbségek, de úgy tűnik, Brandon néha olyan dolgokba ártja bele magát, amihez semmi köze nem lenne. Hiszen miért avatkozna bele a húga a szerelmi életébe….? Miért is?

Ez a film nagyon súlyos darab abban a tekintetben, hogy a függőséget egy teljesen új oldalról közelíti meg. Hallottunk már drogfüggőségről, alkoholizmusról, szerencsejáték-függőségről és hasonlókról számtalanszor, azonban a szexfüggőség még nem egy köztudatba ivódott, sokat tárgyalt addikció. Ráadásul egy olyan témával párosul, ami kimondatlanul végigfeszül az egész filmben, egyfajta kellemetlenséget okozva a nézőben.


„We are not bad people, we just come from a bad place.”

Felvetődik az is, hogy melyikük mit kompenzál a jelenlegi életstílusával, és mi alakította ki ezt a viselkedést. Ezek nagyon súlyos kérdések, és az is, hogy Brandon mit kezdjen a saját, tonnányi sziklaként ránehezedő bűntudattal. Nem lehet mindig elfutni…
Azt hiszem, ez a film pont azért zseniális, mert alig van benne valami. Kapunk némi információt, azonban semmi nincs feldolgozva, mindent nekünk kell felfogni és hozzátenni. Ha csak a filmkockákat nézzük, nem biztos, hogy elsőre leesik, mennyire komoly és sötét témáról van szó. Bár a képi világból sejteni lehet valamit. A metró szürkesége, az éjszakai belváros, a betonrengeteg, a tetőteres üvegfalú kéjbarlang… és a kurvák narancsszínű meztelensége… mind pofán törli az embert. Ez igen. Le a kalappal.
10/9. A múltjukat hiányoltam kicsit.

Text Widget

Pages

recent posts

About