Az animék annyira sok témát lefedhetnek, hogy biztosan mindenki talál magához illő, neki tetsző sorozatot. Engem a földönkívüli lények már kisgyerekkorom óta vonzanak, a sci-finek elsősorban az a része érdekel, amiben űrhajók, űrutazás, földönkívüli intelligencia, bolygógyarmatosítás, esetleg vérszomjas idegenek vannak.
Azt is tudni kell, hogy a feminin, hosszú hajú férfiak a gyengéim közé tartoznak.
A Level E-t ezen két tény miatt választottam, és sejtettem, hogy valami turpisság van a dologban: egy olyan sorozat, aminek ilyen szép a grafikája és maga a főszereplő, ráadásul idegenekről szól, biztosan tartogat valami furcsaságot. És igen, így van.
Ha a történetet röviden akarnám összefoglalni, azt mondanám, hogy arról szól, hogy földönkívüli lények élnek az emberek között anélkül, hogy ezt a földlakók észrevennék. Több bolygóról érkeztek, sokféle személyiséggel vannak megáldva, más és más dolgokat szeretnek, vannak barátságosak és ellenségesek. A történet ott kezdődik, hogy a Dogra bolygó hercege, "Baka Ouji" (Hülye Herceg) beköltözik egy frissen Yamagatába került középiskolás baseballjátkos lakásába. Három hű alattvalója folyton a nyomában jár, míg ő kedvére játszadozik mind velük, mind az emberekkel, sőt, más földönkívüliekkel is. Egyetlen, legfőbb célja, hogy a saját maga szórakoztatására ugráltasson mindenkit, és szenvedést okozzon nekik.
Ha a történetet röviden akarnám összefoglalni, azt mondanám, hogy arról szól, hogy földönkívüli lények élnek az emberek között anélkül, hogy ezt a földlakók észrevennék. Több bolygóról érkeztek, sokféle személyiséggel vannak megáldva, más és más dolgokat szeretnek, vannak barátságosak és ellenségesek. A történet ott kezdődik, hogy a Dogra bolygó hercege, "Baka Ouji" (Hülye Herceg) beköltözik egy frissen Yamagatába került középiskolás baseballjátkos lakásába. Három hű alattvalója folyton a nyomában jár, míg ő kedvére játszadozik mind velük, mind az emberekkel, sőt, más földönkívüliekkel is. Egyetlen, legfőbb célja, hogy a saját maga szórakoztatására ugráltasson mindenkit, és szenvedést okozzon nekik.
Gyakorlatilag ennyiben el lehet mondani, hogy miről szól az anime, ugyanis minden más csak részletkérdés, az epizódok random módon épülnek fel, nincsen egy univerzális cél, ami felé menetelünk, csak a történések.
A karakterdizájn szépséges, a fényhatások helyenként nagyon szépek. Néha úgy tűnt, mintha maga az anime egy paródia lenne, például a herceg által szuperképességekkel felruházott öt általános iskolás "Color Ranger" kinézete élesen eltért a többi, felnőtt karaktertől, és leginkább a nyugaton ismert gyerekanimék rajzolásához hasonlított (Yu-gi.oh, Pokémon, DB, etc)
Az opening és az ending maximum látványilag emelkedik ki, az openingben bődületes Engrish van, most nem tudok sokat felidézni, de a kedvencem a "Cold Fingered Girl" szövegrész.
Amellett, hogy hihetetlenül beteg sorozatról van szó (az ötletgazda valószínűleg többféle elmebetegségben szenved egyszerre, vagyis inkább élvezi minden percét azoknak), ugyanennyire vicces is. Részben pont azért annyira vicces, mert a beteg karakterek beteg szituációin betegre lehet magunkat röhögni. Azt hiszem, ezzel mindent leírtam arról, amit erről a röpke 13 részes kis sorozatról tudni kell.
Senkinek nem ajánlanám, aki komolyságot vár, vagy esetleg értelmes történetet, mert ez az anime nem erről szól. Ajánlanám viszont azoknak, akik szeretnének elrugaszkodni a valóságtól és nevetni.
De pont az a hátulütője is, ami miatt jó. Fárasztó. 10/7
